Ubi és a 4-es Libero
A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. :D
Kezdjük Ubival (aki hivatalosan a Borka Zsolt névre hallgat). Régi barátunk, de már nagyon régen találkoztunk. Kristófot még nem is látta, illetve látták a barátnőjével Vikivel. Hétvégén találkoztunk velük, szombaton mi voltunk náluk, vasárnap ők nálunk. Kristóf pedig új haverra lelt Ubi személyében. Ő alapból egy gumi arcú nagy gyerek, bár a Kristóf méretű gyerekekkel eddig nem került közelebbi barátságba. Hangsúlyozom eddig, ugyanis Kristófnak sikerült elérnie azt, amit másnak nem. :D Az új barátság kialakulását több fotóval is megörökítettük.
Időközben Kristóf betöltötte az 5 hónapot és hát ugye átlépte a 7 kilót is. Szép lassan azt vettük észre, hogy a 3-as Libero derékban kissé szűk kezd lenni. Így hát megvettük az első csomag 4-es pelust. Igazi nagyfiúk kezdünk lenni! :D
Búcsú az anyatejtől
Augusztus 19-én, 1 nappal azelőtt, hogy betöltötte volna az 5 hónapot Kristóf, vacsorára elfogyasztotta az utolsó adag anyatejet. Innentől már csak a tápszer van, no meg a főzelék és a gyümölcs.
Ezúton is mégegyszer köszönöm Ancsinak azt a sok-sok tejcsit, amit kaptunk.
Azt hiszem, hogy ez az esemény valamint az egyik unokatestvérem enyémhez hasonló kálváriája adta az indíttatást, hogy eljussak addig, igenis kiírom magamból, ami már nagyon rég óta bennem van arról a propagandáról ami szoptatásról szól.
Előljáróban megjegyezném, természetesen én is úgy gondolom, hogy mind a kisbaba, mind a mama számára a szoptatás a legjobb módja a táplálásnak, hiszen az anyatej a legjobb táplálék egy picikének, és a mama számára is a legkönnyebb megoldás, hiszen hogyúgymondjam, csak előkapja a cicit és már lehet is etetni. Persze emelett még millió és 1 érv szól a szoptatás mellett.
De mi van akkor, ha a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud szoptatni a kismama (mondjuk pl. alig van teje)? Na, akkor jön a pánik! A rettegés a tápszertől. Jézusom csak azt ne, mert ilyen-olyan-megamolyan baja lesz a babámnak, erre meg arra mégjobban hajlamos lesz és különben sem fog úgy szeretni és úgy kötődni hozzám és én rossz anya vagyok. Merthogy minden kismamákkal-kisbabákkal foglalkozó média, és jónéhány "segítőkész" kismamatárs ezt szajkózza. És ez a stressz még csak rá tesz egy lapáttal, hogy az a kevés tej se legyen.
Miért nem lehet szegény, amúgy is kétségbeesett anyukának azt mondani, hogy ne félj, ettől te még NEM VAGY ROSSZ ANYA, és ezek a tápszerek már úgy készülnek, hogy azok a baba számára minden tekintetben megfelelők legyenek? Miért nem lehet megnyugatatni ezeket az anyukákat? Akkor hátha sikerülne még több tejcsit produkálni, hiszen nem stresszelnének.
A "segítőkész" kismamatársakat azért említettem, mert én pl. akárhány anyukával találkoztam az "ősanya" fajtából, szinte mindegyiktől megkaptam (tisztelet a kivételnek, puszi Gabi :)), hogy biztos rosszul csinálom, így és úgy kell csinálni, és közben a tekiktetükből sütött, hogy mit gondolnak rólam, hogy én galád, tápszert vagyok képes adni a gyereknek. Könyörgöm, valamit ennie kell, ha nálam a legnagyobb anyatejmennyiség olyan 60 ml/2 cici/nap, de ez már a rekord volt! Na, ettől ugye mégrosszabbul éreztem magam. Ezeknek a kismamiknak üzenem, hogy a világon a legjobban azt szerettem volna, ha tudom szoptatni a kisbabámat! És mégegyszer megismétlen, szerintem is az anyatej legjobb táplálék a babának!!! Ha nem így lenne, nem mozgattam volna meg mindent, hogy anyatejet kapjunk valahonnan!!
A doktor néninktől is csak a szemrehányó pillantásokat és a számonkéréseket kaptam, és folyton úgy éreztem, hogy magyarázkodnom kell, hogy én tényleg mindent megpróbáltam, pedig tudtam, hogy az én lelkiismeretem tiszta. Viszont azt nekem kellett megkérdeznem tőle, hogy esetleg nem kaphatnánk-e tejcsit az ellátóból. "Hát, írhatok ki" - volt a válasz. Jaaaaa!
Annyira tud bosszantani az a nézet, hogy aki nem szoptat, az nem is akar. Hát sajnos jó pár lányt ismerek, akik szerettek volna szoptatni, de nem tudtak. És egyik sem a lányos alakját és a hetyke cicjét féltette!!
Az egyik unokatestvérem, akit már korábban említettem pár napja hozta világra a babáját, Petrát, 2400 gr-al. Neki sincs teje, a csecsemősök fütyültek rá, segíteni se nagyon akaródzott nekik, és azt sem hitték el, hogy minden egyes hosszú cicizés után a baba éhes marad. Kb. 1 nappal a hazamenetelük előtt hitték el végre, hogy ez így van. Addigra az lány már a kiborulás szélén állt, sírt, a csecsemősök pedig folyamatosan csak leszidták. Amikor telefonon beszéltünk és mindezt elmesélte, mindha csak a saját sztorim kezdetét hallottam volna, pedig az ország 2 különböző pontján (én Budapesten, ő pedig Borsod megyében) szültünk. De én is megkaptam a csecsemősöktől, mikor egy pici vizet kértem a babának, hogy folyadékot adjak legalább neki, hogy "mi az nem akar éjszaka szoptatni?", mikor már 100x elmondtam (én is és a hasonló cipőben járó szobatársam is), hogy nem igazán van mit adni a babáknak. Segíteni egyiküknek sem nagyon akaródzott (talán 3-dik szólásra keveredett elő egy aranyos verziójuk és ő segített), vizet nem kaptunk, azt megkaptuk, hogy "az anyuka rosszul csinálja", meg azt is hogy "minek az a bimbóvédő?" (a főnővér javasolta mit ne mondjak, annak legalább volt esze, meg némi kedvesség is szorult belé - vele együtt 3 csecsemőst bírtam megszámolni, akik emberi módon voltak képesek viselkedni és valóban tenni a munkájukat). Ezzel sikerült elérni, hogy Kristóf vízhiányos lett és besárgult. Akkor szépen kapott egy branült a buksijába és azon keresztül infúzióban folyadékot. Na, ez valóban jobb és kíméletesebb megoldás, mint egy kis cukros víz!!!!!!! Én nem értem, hogy a csecsemősök miért nem akarják elhinni, hogy egy anya (még ha első babás is) jót akar a saját gyerekének!
De visszatérve az unokatesómra, szegényt próbáltam nyugtatni, hogy ne stresszeljen, mi lesz akkor HA... mert ha végül mégis az lesz, HOGY ....., akkor sincs katasztrófa, de egyenlőre koncentráljunk arra, hogy nem lesz HA! Elmondtam neki, hogy mit csináljon, mik a legjobb "trükkök" a tejcsi beindítására. És mondtam, hogy minden "kedves" megnyilvánulást zárjon ki, ha lehet. Csak magára és Petra babára figyeljen és akkor minden rendben lesz. Reméljük! Én bízom benne, hogy nála csak a kezdet nehéz aztán lesz tejcsi rendesen jóóóóó sokáig!!!!
Nagy történések
A hétvégén nagy utazáson voltunk. Persze annyira nem volt nagy nekünk felnőtteknek, inkább Kristóf számára. Végtére is ez volt az első igazi utazása. Apa nagynénjééknél voltunk Kömörőben (Szabolcs megye, az Ukrán határ mellett). Mindenki megcsodálta az Ördögöt, teljesen oda voltak érte. Főképp a 93 éves Etu mama. A legnagyobb kívánsága az volt, hogy úgy szeretni még látni futkosni is a "tündérkirályfit". Hát reméljük, hogy lesz rá lehetősége!
Láttunk bocikat, pipiket, röfiket, megismertük Benji kutyust is. Ez utóbbival nagyon szemezett Kristófom, szerintem már az járt a fejében, hogy hogy is fogja kergetni szegény kutyát jövőre.
Hétfő reggel pedig megtörtént a várvavárt naaaaagy esemény. Kristóf bandita a hasáról a hátára fordult. Az első atrakciónak Apa volt a szemtanúja, de aztán a nap során Ördögünk többször is bebizonyította, hogy igenis ő már forog. Már erőteljesen próbálkozik a hátról hasra művelettel is, de ez még mindig egy hatalmas balhéba torkollig, mivel nem sikerül. Nem baj, előbb-utóbb az is menni fog, és aztán pöröghet-foroghat a törp. Ma reggel is keresztben feküdt az ágyban (az utóbbi időben már meg is lepődök, ha véletlenül nem így találom őt reggel) a hátán (azt tudni kell, hogy mindig hason alszik), és elmélyülten játszott a lábaival. Édes volt.
Voltunk a védőnéninél is a szokásos havi mérlegelésen. Kristófom 7230 gr és 68,5 cm a hivatalos mérések szerint. A hosszát 2x is megmérte a védőnéni, annyira meglepődött, hiszen a legutóbbi alkalommal 64,5 cm-t mért. 1 hónap alatt 4 cm!! Azért ez nem semmi.
Videók
Hát mostanában olyan kis általános napjaink vannak. Kristóf nagyon jól alszik és ügyesen elalszik magától a kiságyban (megsúgom, néha szükség volt babakocsis rásegítésre). Lassan elérjük a 7 hét kilót, kb. 60 gr van még hátra.
Forogni még mindig nem forog a drágám, de remélem, most már nemsokára sikerül neki.
Találtam néhány édes videót róla.
Fórumtali
Tavaly szeptember elején rátaláltam egy szuper topikra a NLC-n. A 2009 április babák-ra. Nagyon jó csapat lettünk, nem is tudom, mi lenne velem a csajok nélkül. Tök jó, hogy vannak!
Ma találkoztunk páran a Kopaszi gátnál. Jó volt őket és a csodaszép babákat látni, arcokat párosítani a nevekhez. Mondjuk volt, akivel már találkoztam. Kár, hogy többen nem tudtak jönni. De majd legközelebb.
Teszek is fel pár fotót. Remélem, nem haragszotok csajok!
Régi cimboránk Kristóf, akivel a Kisördög egy napon született
Három a Kristóf és három a kislány
Fórumos ikercsajszik és kukucska a babakocsiból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése