2012. május 10., csütörtök

Ovi mizéria

Az ovis korba lépő gyerekek nagy részének szüleit ezen a héten az óvodai beiratkozás foglalkoztatja, ami kis hazánkban - hasonlóan a bölcsődei beiratkozáshoz - felér egy felsőoktatási felvételivel. Igazi kihívás, mivel sok az eszkimó (azaz az óvodáskorú gyerek) és kevés a fóka (mármint a férőhelyek). Nagy az izgalom majd 1 hónapig (június elején lesz eredmény), hogy felveszik-e a gyerkőcöt és ha igen, akkor melyik oviba. 

A mi kerületünkben 3 helyet lehet megadni, amit mi ki is használtunk, - annak ellenére, hogy van némi segítségünk az egyik oviban - igyekeztünk bebiztosítani magunkat. Kristóf már az első helyen (az én régi ovimban, ahová pár bölcsis társa is menni szeretne) ott akart maradni, játszani szeretett volna a gyerekekkel. Mivel sajnos nem lehetett, ebből naaaagy sírás kerekedett, alig lehetett megnyugtatni. A másik helyen (ott szerencsére egyszer 2 oviba lehetett beíratni a gyereket) egy kicsit bemehetett játszani abba a csoportba, ahová jó lenne, ha kerülne. Pillanatok alatt összebarátkozott Virág nénivel, a Gyöngyvirág csoport óvónénijével mondta is neki, hogy ez az ő ovija. :))) Azóta a fiatalember rengeteget beszél az oviról és Virág néniről, és többször kérdezi, hogy mikor mehet óvodába. Kíváncsi vagyok, szeptember elején is ilyen lelkes lesz-e, mikor véglegesen búcsút intünk a bölcsinek, Rózsának, Juditnak, Jutkának és Anitának (a gondozó néniknek a Pozsonyi bölcsiben) és ha tényleg Virág nénihez fog járni, akkor az összes régi barátjának is. 

És ha végre Kristófot sikeresen óvodába vittük, utána kezdődik a bölcsődei jelentkezési őrület a kistesóval. Jaj, de jó lesz! ;)))