Hurrá nyaralunk! - Útinapló 2013/2.

Krónikus időhiányban szenvedek, de egyszer mindent leírok az biztos. Szóval hol is hagytam abba?

2013. július 16-17. kedd- szerda

Nekem a Balaton....

A következő két nap tulajdonképpen ugyanazon forgatókönyv alapján zajlik. Vivi felkelt fél 6-kor sétálni indulok vele, aztán Krisztiék is csatlakoznak hozzánk legalább a szomszéd közértig, esetleg a Balaton partig, hogy hattyúkat etessenek Bettivel, de a hattyúk még az igazak álmát alusszák.

Aztán felkelnek a többiek, reggelizünk, majd lecuccolunk a strandra, ami nem egyszerű, mert rengeteg holmit viszünk. Sátrak, kemping szék, játékok, pelenka, törölköző, stb. stb. stb. Aztán a gyerekek békává nevelése, majd én olyan dél körül felkocogok Vivivel, Krisz és Betti ebédelnek a strandon és jönnek utánunk Krisztivel. 

Délutáni pihi, aztán újra strand, ugrálóvár, henna tetoválás, fagyi ... ropi, Tibi csoki és társai. 6 óra felé visszacuccolunk a házba, aztán fürdés, és fél 8 felé irány Ernő bácsi. 

Ernő bácsinak lovaskocsija van, amivel minden este kiáll Balatonlelle főterére és a kocsikázni vágyókat elviszi egy körre Lellén. Krisztiék már pár éve ismerik Ernő bácsit, mondhatni törzsvendégeik, mivel Betti él-hal a lovakért. Hát mit ne mondjak, Kristófnak se kellett sok, hogy szerelembe essen Manyikával és Zeusszal. A keddi első alkalom után szerdán már a bakon foglalt ő is helyet Ernő bácsi és Betti mellett. Aztán persze fel kellett a végén ülni egy picit Manyikára és Zeuszra is. Bettitől azt is megtudtuk, hogy volt egy harmadik lova is Ernő bácsinak, őt Csinosnak hívták, és ő volt Betti kedvence, de eladta Ernő bácsi. :) Ez nagy szívfájdalma volt a kicsilánynak.

Szóval Krisz életébe új szerelem lépett a lovak személyében.

Lovaskocsizás után egy kis séta, irány haza, esetleg még vacsi, ha eddig nem volt és jóccakát. Nagyon nem kell a gyerekeket altatni.

2013. július 18. csütörtök

Babatali

Ez a nap elég mozgalmasnak ígérkezik. Egyrészről mert meglátogatnak minket Magdi mamáék, másrészről mert délután Vivinek (meg nem utolsó sorban nekem) randink lesz.

A reggeliig minden a papírforma szerint zajlik, aztán megérkeznek a Mamák és indulunk a strandra. Felpakolom magammal a mei tait is, mert a tervek szerint abban fog elaludni Vivi, mivel a randi miatt nem nagyon lesz időnk feljönni a strandról.

Ebéd a strandon a megszokottnál jóval később, mert persze ilyenkor borul a megszokott napi menet, mikor máskor. :D Aztán próbálom altatni, közben sms hegyek jönnek-mennek, meg telefonokat intézek a randi ügyében. Végre Vivi beájul és nagyobb felébredés nélkül sikerül a hurciból a sátorba pakolni, aztán ebédelni megyek, közben jön egy sms, miszerint: "Ildi üzeni, hogy elindult felétek, szürke babakocsival van, kék felsőben". Kb. 2 perccel később meg is látom Ildit, akit eddig még csak fényképen láttam. A szürke babakocsiban pedig Mini foglal helyet, aki - hej, de érdekes - Vivivel egykorú. Igen jól tippeltek, fórumtali készülőben. :D Először találkozom pár lánnyal Vivi fórumából, mert úgy tűnik Balatonlelle nyáron a világ közepe, rövid távon derült ki több fórumtársamról is, hogy errefelé nyaralnak. Ildiék konkrétan a Honvéd utca másik végén, már majdnem Bogláron, és többször is jöttek oda enni, amerre mi szoktunk tanyázni a strandon. :D

Szépen gyűlünk, hamarosan látványossággá válunk a lellei szabadstrandon. "Nézd mennyi baba!" Ezt mondjuk nem egyszer halljuk a mellettünk elsétálóktól. :D Dumálunk, fotózunk, fürdünk, a gyerekek eszegetnek, játszanak. Lia hercegnő megcáfolja a róla hallott híreket, miszerint ő nem alszik soha... :) Vivi pasizik Mini apukájával, na jó néha Minivel is. :) Az összes gyerkőc iszonyat cuki. Mini, Vivi, Botond, Lia, Máté, remélem, senkit nem hagytam ki.
Aztán eljön a késő délután és megyünk vissza a házba, innentől minden megy a maga megszokott rendjében. Fürdés, Ernő bácsi, vacsi, alvás.
Illetve alvás lenne, ha a szomszédos kis vendéglátóipari egységben (Zöldlugas Étterem, Balatonlelle, Honvéd utca) nem szólna a lakodalmas zene olyan hangerővel délután 6 óta, hogy zárt ablak mellett is olyan hangzavar van a házban, mintha a szobánkban lenne buli. Vivi is rosszul alszik, mocorog, felsír, mi meg egyáltalán nem alszunk hajnali fél 1-ig, mire végre csend lesz.

Hurrá nyaralunk! - Útinapló 2013/1.

Tartozom de ám úgy rendesen. A pótlás pedig lassan fog menni, de egyszer csak meg lesz.

Akkor hát rajta! Ilyet már úgyis rég írtam, mivel tavaly Vivi érkezése miatt a nyaralás elmaradt. Kezdődjön tehát a jól megszokott éves útinapló első része.

2013. július 14. vasárnap

Ott vagyunk már?

Úticél: Balatonlelle. Nagy családi közös nyaralás van készülőben. Kerimama, Keriapu, Betti, Öcsipapa, Katinagyi, Ricsi és a barátnője Anikó, meg a mi kiccsaládunk. Na, ilyen is a múlt évezredben volt legutoljára, hogy ennyien együtt nyaraltunk. Kristóf bezsongva. Mikor megyünk már? Mikor indulunk már? Jaj, a Kerimamáék már lent vannak? Jaj, elkésünk! Csak tudnánk hogy honnan... na, mind1. :D

Ebéd után fél háztartás plusz gyereksereg a kocsiba bepakol, aztán uzsgyi. Vivikém bealszik viszonylag hamar, így is terveztük. Krisz a világ összes Angry Birdséért se aludna el. Konkrétan a Shrekből a Szamár szelleme szállta meg. Tudjátok: Ott vagyunk már? :D Aztán felébredt Vivi is. Onnantól a kék Skoda Fabia átment pálmaházba. Az egyik oldalon egy kakadu (Vivi ilyen hangokat adott ki és marhára örült magának), a másik oldalon egy kismajom (Kristóf játszott). 

Végre megérkezünk, a gyerekek birtokba veszik a hatalmas házat. Krisz zizeg, mint a zsizsik. Enyhén túlpörgött. A keresztanyja végül úgy dönt, hogy a két nagyot (Betti és Krisz) elviszi sétálni. Aztán hamar visszaérnek, mert a két gyerek mindenáron fürdeni akar bár még az idő, de leginkább a víz nem annyira alkalmas strandolásra. Ez őket nem zavarja, fürdőruha, karúszó, törülköző, mehetnek. A nagyszülők a törpébbiket veszik szárnyaik alá, így végre csend van.
Kis pihi után, aztán mi is lemegyünk a partra Atival, természetesen a trambulinoknál találjuk meg őket. Fürödtek a srácok, de rommá vacogták magukat, aztán kitombolják a maradék feszültséget némi ugrálással.

Nehezen lehet őket összeszedni, de végül visszamegyünk a házba. Bettinek szülinapja van, így hát nem maradhat el a fülhúzás, majd vacsora és torta.

Közben a hangulat erősen emelkedetté válik, mert Ricsi sorra gyártja a gin tonikokat.
A gyerekek aludni mennek, mi meg Ricsi unszolására kártyázni kezdünk. Mindenáron meg akar minket (engem és Anikót) tanítani pókerezni. Texas holdem 1 fogpiszkálós alapon. A 3 gin tonic után már minden mindegy. Sírunk a röhögéstől. Aztán végül mi Atival kidőlünk. Hiába, öregszünk. :D

2013. július 15. hétfő

Nosztalgia

Az ágy némileg kényelmetlen, a forgalom viszonylag nagy az utcán, a lányom forgolódik egy csomót, de azért valamit aludtam. Az idő már jobb, de még fúj a szél, a délelőtt még tuti alkalmatlan a fürdésre. Krisztiék amúgy is jönnek fel Pestre, hogy megnézzék az éjjel váratlanul, kalandos körülmények között világra jött újabb unokát (Betti kishúgát). Mi pedig útra kelünk anyuékkal Fonyódra nosztalgiázni. Jobban mondva anyuék nosztalgiáznak meg Ati, mert szerény személyen az életben nem járt Fonyódon csak átutazóban. A többieket jó sok emlék köti az egykori Tungsram üdülőhöz. Így hát oda tartunk. Ott séta, fotózás, miegymás, majd irány haza, közben bevásárlás, ebéd, délutáni pihi. Közben Krisztiék is visszaérnek.
Délután újabb próbálkozás következik a Balatonba merészkedéssel. Már sikeresebbek vagyunk, sőt még Vivi is nagyon bírja a gyűrődést. Tetszik neki a víz, pedig még hideg. Azért visít, mert kivisszük partra. Pedig már lilul a szája. Na, egy újabb vízilény a családban.
Aztán újra haza. Krisz kicsit elkenődik, mert ő nem mehet Bettivel, Kerimamával és Keripapával az oly sokat emlegetett Ernő bácsihoz, de Kerimama megígéri, másnaptól már ő is megy velük. Addig játszunk. Aztán vacsi, mese, alvás. Mi még kicsit beszélgetünk és aztán szintén az álmodás hímes mezejére lépünk.

Folyt. köv.

Eladó baba/gyerek holmik

Hány gyerekkel szép az élet?: Eladó baba/gyerek holmik
Ezen a linken egyre több és több eladó baba és gyerek holmit fogtok találni, amikre nekünk már nincs szükségünk. Ha valakinek kell, akkor e-mailben (kerenyiadri@gmail.com) vagy hozzászólásban jelezze!
Köszi! :)

Breaking news

Kristóf már régóta másolgatja, gyakorolgatja a nyomtatott betűket. Ma este leírta élete első szavát egyedül: AUTÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hasfájás

Aki olvassa Vivi blogját, tudja, hogy mostanában nálunk divat Piliscsabán magunkra hívatni az orvosi ügyeletet. A divatot Krisz teremtette. De remélem, most már le is cseng ez a trend.

Történt ugyanis, hogy 2 hete kimentünk hétvégére a papáékhoz. Pénteken az én drága kicsi fiam evett mindenféle földi jót, gyümölcsöt, palacsintát, virslit. Főleg este. A virsliről úgy gondolta, hogy azt elég nyelni, rágni nem is kell. Aztán fürdés, lefekvés. Este 10-kor jelzi, fáj a hasa. Felmegyek, látom, hogy a lábát felhúzva fekszik. Mondom neki, biztos csak kakilni kell, mert hát szerda óta nem volt WC-n. Lemegyünk, leül a WC-re próbálkozik, de látom közbe remeg, mint a nyárfalevél. Na, ennek a fele sem tréfa. Gyerek WC-ről le. Kérdezgetem, hányingere van-e? Nem az nincs. Hol fáj? Hát a köldöke felé. Remek, a gyerek remeg, nyöszörög, a köldöke környékén fáj...na neeeeeem akarunk vakbélgyuszit! Láza nincs. Mondjuk ez jó. Na, de mit csináljunk, mert ez így nem jó. Viszonylag hamar döntök, jöjjön az ügyelet, aztán inkább mondják, hogy a gyerek csak szimplán elrontotta a gyomrát. Merthogy ez a gyanú is felmerült gyorsan, de Krisz olyan pocsékul volt, amilyennek nem igen láttam még (nem is szeretném nagyon mit ne mondjak).
Ügyelet érkez. Fiatal, kedves - szerintem rezidens - doktornő. Ha jól tippelek és tényleg rezidens, ezúton üzenem neki, válassza a gyermekgyógyászatot, neki való nagyon-nagyon-nagyon!!!! :) Alaposan megvizsgálja Kriszt, közben végig a gyerekkel kommunikál, kicsifiam pedig meglepően bátran és korrektül válaszol a kérdésekre. Eredmény: a gyerek valószínű elrontotta a gyomrát (hállelúja, pont ez akartam hallni!). Nurofen, hogy kicsit enyhüljön a fájdalom, de a dokinő szerint ebből valószínűleg róka lesz.
Ők balra el, Krisz annyira azért nincs rosszul, hogy ne rohanjon ki az éjszaka közepén mezítláb, hogy megnézze milyen kocsival jöttek. :D Aztán még szenved kicsit lent, végül ő maga kéri, hogy hagy menjen fel aludni. Ok, mi sem természetesebb. Javaslom neki, hogy inkább most az apja helyén (amúgy is csak másnap érkezett Apa) aludjon mellettem (amúgy a papáék szobájában van neki kis kuckója). Lefekszünk, simogatom, ő pedig nagy nyögdécselések közepette nagy nehezen elalszik. Már én is leteszem a fejem, hogy na akkor alvás, mikor gyanús hangokat hallok... ugrok is a biliért, de már késő. Úszik minden, gyerek sír, mert megijedt, kiabálja, hogy "jaj, hánytam a takaróra anya, jaj a pólóm is olyan lett" alig bírom nyugtatni. Kiabálok apunak, hogy viszem le a gyereket, fürdessék meg, addig én ágyat húzok. Ágynemű lehúzva, gyerkőc tisztán újra az emeleten, most a papa ágyában fekve. Vödör mellékészítve. Azt mondja most már jobb. Aztán el is alszik. Mi is, papa Krisz tök kemény (én nem értem hogy bír ott aludni ez a gyerek, de ő imádja) ágyára szorulva. Ideje is, hiszen 1 óra elmúlt. Én is alszom....egészen hajnali 4-ig, mikor a kislányom úgy dönt, hogy most már reggel van.....

Látogatóban a bölcsiben

Javában tart a nyári szünet, ami rögtön kánikulával indított, így persze beköszöntött a pancsolások időszaka is. Múlt héten 2 napot kint voltunk Piliscsabán, mivel ott talán kicsit könnyebb elviselni a meleget, mint itt a panelban, és hát ott van ugye a vedence (medence Krisz nyelvjárásban), amire kicsi fiam már nagyon rá volt izgulva. Még ki se értünk, de ő már azért piszkálta a nagyapját, hogy menjenek fürdeni. :) Aztán pénteken délután játszóházazott egyet a fiatal úr, mialatt én egy barátnőmmel beszélgettem a Horváth Cukrászdában. Utána pedig szaladtunk haza, mert késő délután-este itt nálunk a parkban Szent Iván-éji mulatság volt. Volt minden, ami szem-szájnak ingere. ;) Dodzsem, kisvonat, ugráló-mászó-játszó izé, pónilovak. Persze mindent ki kellett próbálni. A dodzsem volt a legnagyobb sláger, de a pónilótól is odavolt Krisz. Annyira ügyesen ült a lovon, hogy a nőci meg is kérdezte tőle, hogy lovagolt-e már. :) Jó buli volt, csak ne lett volna annyi szúnyog.

Szombaton pedig strandoltunk. Bár először megijedtünk, hogy elmarad a dolog, mert mikor indultunk volna, csúnya fekete felhők érkeztek és eleredt az eső, de szerencsére gyorsan tovább álltak és olyan meleg lett, hogy mire kiértünk a Dagályra, majd megfőttünk. Nem sűrűn járok strandra itt Budapesten, inkább valamelyik tavat (Velencei-tó, Balaton) választjuk, mert annyi pénzből, amennyiből én és a 4 éves fiam csak bementünk, annyiból lent vagyunk a tónál, még a Balcsinál is. Horror! De azt mondom, hogy azért megérte, mert iszonyat jó érzés volt Kristófot ilyen boldognak látni. Nem lehetett kiszedni a vízből. Emesétől, a kis szerelmétől eltanulta az ugrálás művészetet, onnantól ugráltak mind a ketten, mint a kisbékák. Hol a medence széléről, hol Emese apukájának (köszi Laci! :)) a válláról. Laciról tudni kell, hogy elég magasra nőtt, szóval nem kis bátorság kellett az én törpömnek, hogy onnan leugorjon, ez néha látszott is az arcán, de hát ha Emese ugrik, akkor neki is kell. Jókat mosolyogtunk rajta Erikával (alias Emese anyukája :D), mert félt is, meg izgatott is volt, és baromira élvezte. Olyan fáradt volt, hogy az autóban simán beájult. Nagyon szuper nap volt!

Aztán végre jött egy kis enyhülés, végre kikapcsolhattuk a klímákat, aminek több szempontból örültünk. Az esős, hűvös időben végre megejtettünk egy látogatást a bölcsiben, mert Kristóf már teljesen be volt zsongva, hogy miért nem mentünk még meglátogatni Judittékat, és mikor megyünk már. Így hát mentünk. Mit ne mondjak, amennyire pörgött Krisz, hogy ő menni akar, annyira volt szégyellős ott. Pedig hívták be az udvarra játszani, de nem akart (ahhoz képest, hogy 3 perccel azelőtt még az udvaron álló kisvonatot emlegette). A végére azért megjött a hangja és beszélgetett a volt gondozónénikkel.

Kristóf száj újra

A közértben a pénztárnál előttünk állt egy színész a TV2 egyik sikeres napi sorozatából. Anyu is, én is nézzük a sorozatot, ezért hazaérve felhívtam anyut és elmeséltem neki. 
Kristóf: "Mit mondtál a nagyinak, Anya?"
Én: "Hogy a bácsi, aki előttünk vásárolt, szerepel a sorozatban." (Krisz tudja, hogy szoktam nézni)
Ő: "De anya! Hogy tudott kijönni a bácsi a TV-ből?"

Gyereknap és évzáró

A gyereknapról az előző postban elfelejtettem beszámolni, de persze az is volt májusban, és Krisztofóró nagyon élvezte. Voltunk gyereknapi bulin Dunakeszin, kapott lufit, buborékfújót és életében először felült különböző körhintákra. 

Ma pedig évzáró családi nap volt az oviban, illetve a Gyöngyvirág csoportban. Nagyon édesek voltak a gyerekek, Kristóf is ügyesen énekelt és mondta a mondókákat, verseket. Egy baj volt csak, hogy nagyon meleg volt, a végén már Krisz is inkább a hűvös árnyékot választotta.

Most pedig 10 hét szünet következik. Igazából csak 5 hétig van zárva az ovi, de anya bölcsen elfelejtette befizetni az augusztust, úgyhogy ezt buktuk. De hát végülis ki kell használni ezt a nyarat, hogy még itthon vagyok.

Kristóf száj

Krisz kérdezi az apjától, hogy hogyan került anya hasába. Apa próbálja finoman elmagyarázni, hogy hát sejtekből alakult ki Anya hasában, meg ilyesmi. Mire Krisz: "Apa, te odaadtad neki a golyóidat?" :D :D

Bejelentkezés

Az elmúlt 1 hónapban sem unatkoztunk. Mindig történt valami. Túl vagyunk már szerencsésen a kukac mizérián. És túl vagyunk egy lakásfelújításon is. Azalatt Krisz és Vivi 1 hétig kint táboroztak Piliscsabán. Nagyon jól elvoltak. Kiutazásuk előtt azért Krisztofóró még gyorsan besegített egy kicsit a saját szobájuk festésében.

Nagy boldogság volt számára, mikor végül aztán hazatérve a szép új szobát meglátta, és birtokba vehette hatalmas új ágyát.

A legnagyobb öröm pedig akkor érte, mikor egyik nap oviból hazatérve kedvenc mérges madarait találta a falra ragasztva (ez utóbbiakat illetve Vivi katica faltetoválását még nem sikerült megörökíteni, de idővel... ;)).

Amíg jó idő volt, próbáltuk kihasználni, de sajnos május 2. fele azért nem vitte túlzásba a napsütést. Meg eddig június eleje sem. Ennek ellenére május 14-én megvolt Kristófom első ovis kirándulása Veresegyházra a Medveparkba. Nagyon várta már, és nagyon élvezte. Kimentünk a buszhoz, ott vártuk a csoportot, hogy megnézzük, ahogy elindulnak. Elég rossz időnek indult, hűvös is volt, de szerencsére az eső nem esett, a kis gyöngyvirágok jót kirándultak.

Majdnem kifelejtettem, hogy május 4-én össznépi naaaagy fórumos szülinapi bulin voltunk Erika barátnőméknél. Megünnepeltük a 16 kis 4 éves születésnapját és végre kicsit személyesen is beszélgethettünk. Lassan 5 éve lesz, hogy ismerjük egymást (virtuálisan), de van, akivel személyesen még csak most találkoztunk. Annyira jó volt. Egyébként is olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást, szóval annyira természetes volt, hogy mindenkit úgy üdvözöltünk, mint millióéves jóbarátot. Szuper kis csapat!!! A gyerekek pedig élvezettel tombolták ki magukat az ugrálóváron és ették a fincsi Bogyó és Babócás tortát.

Aztán volt Apa és Nagypapa Nap az oviban a gyerekek nagy-nagy örömére.

Aztán pedig hála a remek időjárásnak Kristófom és Vivikém sikeresen összeszedett egy kiadós vírust, amit kicsi fiam könnyebben, leányzóm pedig nehezebben vészelt át, de úgy tűnik, lassan túl vagyunk rajta. Még van 1 hét ovi, aztán 5 hét szünet következik. Remélhetőleg közben az égiek is megkegyelmeznek nekünk és végre tényleg nyár lesz.

Ui:

Kristóf száj:

Talált az arcán egy puklit. "Anya, úgy érzem, öregszem". :D :D