Látogatóban a bölcsiben

Javában tart a nyári szünet, ami rögtön kánikulával indított, így persze beköszöntött a pancsolások időszaka is. Múlt héten 2 napot kint voltunk Piliscsabán, mivel ott talán kicsit könnyebb elviselni a meleget, mint itt a panelban, és hát ott van ugye a vedence (medence Krisz nyelvjárásban), amire kicsi fiam már nagyon rá volt izgulva. Még ki se értünk, de ő már azért piszkálta a nagyapját, hogy menjenek fürdeni. :) Aztán pénteken délután játszóházazott egyet a fiatal úr, mialatt én egy barátnőmmel beszélgettem a Horváth Cukrászdában. Utána pedig szaladtunk haza, mert késő délután-este itt nálunk a parkban Szent Iván-éji mulatság volt. Volt minden, ami szem-szájnak ingere. ;) Dodzsem, kisvonat, ugráló-mászó-játszó izé, pónilovak. Persze mindent ki kellett próbálni. A dodzsem volt a legnagyobb sláger, de a pónilótól is odavolt Krisz. Annyira ügyesen ült a lovon, hogy a nőci meg is kérdezte tőle, hogy lovagolt-e már. :) Jó buli volt, csak ne lett volna annyi szúnyog.

Szombaton pedig strandoltunk. Bár először megijedtünk, hogy elmarad a dolog, mert mikor indultunk volna, csúnya fekete felhők érkeztek és eleredt az eső, de szerencsére gyorsan tovább álltak és olyan meleg lett, hogy mire kiértünk a Dagályra, majd megfőttünk. Nem sűrűn járok strandra itt Budapesten, inkább valamelyik tavat (Velencei-tó, Balaton) választjuk, mert annyi pénzből, amennyiből én és a 4 éves fiam csak bementünk, annyiból lent vagyunk a tónál, még a Balcsinál is. Horror! De azt mondom, hogy azért megérte, mert iszonyat jó érzés volt Kristófot ilyen boldognak látni. Nem lehetett kiszedni a vízből. Emesétől, a kis szerelmétől eltanulta az ugrálás művészetet, onnantól ugráltak mind a ketten, mint a kisbékák. Hol a medence széléről, hol Emese apukájának (köszi Laci! :)) a válláról. Laciról tudni kell, hogy elég magasra nőtt, szóval nem kis bátorság kellett az én törpömnek, hogy onnan leugorjon, ez néha látszott is az arcán, de hát ha Emese ugrik, akkor neki is kell. Jókat mosolyogtunk rajta Erikával (alias Emese anyukája :D), mert félt is, meg izgatott is volt, és baromira élvezte. Olyan fáradt volt, hogy az autóban simán beájult. Nagyon szuper nap volt!

Aztán végre jött egy kis enyhülés, végre kikapcsolhattuk a klímákat, aminek több szempontból örültünk. Az esős, hűvös időben végre megejtettünk egy látogatást a bölcsiben, mert Kristóf már teljesen be volt zsongva, hogy miért nem mentünk még meglátogatni Judittékat, és mikor megyünk már. Így hát mentünk. Mit ne mondjak, amennyire pörgött Krisz, hogy ő menni akar, annyira volt szégyellős ott. Pedig hívták be az udvarra játszani, de nem akart (ahhoz képest, hogy 3 perccel azelőtt még az udvaron álló kisvonatot emlegette). A végére azért megjött a hangja és beszélgetett a volt gondozónénikkel.