Na, ez az, ami a fiús anyukák rémálma. Egyébként is megoszlanak a vélemények. Húzzam, ne húzzam, mikortól húzzam. Letapad, nem tapad, visszatapad.... agybaj a köbön.
Nem tudom kinek van igaza a húzogatást illetően, ez is olyan téma, hogy az "igazság odaát van" és sosem fogjuk megtudni, de tény, hogy Krisznek letapadt, jobban mondva vissza. Próbálkoztunk szteroidos krémmel, meg miegymás, aztán már így 4 évesen nem maradt más hátra, mint hogy egy sebész vegye kezelésbe a problémát.
Gondolhatjátok, hogy előre lilát láttam gondolattól is. De nem volt mit tenni, így 2 héttel ezelőtt nyakon csíptük kicsiny fiunkat és irány a Madarász. Viszonylag gyorsan sorra kerülünk és a doktor bácsi hátra húzta az a fránya bőr némi üvöltés kíséretében. El kell mondanom, hogy Kristóf sokkal jobban viselte, mint ahogy számítottam. A pisiléssel sem volt utána gond. Csak következő nap az első hátrahúzással... meg az utána következővel... meg az utána következővel..... és ez így megy már 2 hete. Az első volt a legbrutálabb, akkor negyed órán át üvöltött, toporzékolt, és tényleg nagyon fájt neki. A szívem szakadt meg. Másnap vettem lidokainos krémet, annak segítségével hajtottuk végre a műveletet és a helyzet napról napra jobb lett. 1 héttel ezelőtt még elhittük, hogy kicsit fáj, de a melodrámát nem tartottuk teljesen helyénvalónak. Most már konkrétan Jászai Mari vagy Oscar díjra való felterjesztésre érdemesnek tartjuk az alakítását, mert már csak megszokásból üvölt. Még hozzá sem ér az apja, de már elkezdi, és ahogy túl van rajta, abba is hagyja az üvöltést, majd közli, hogy nem fájt. De ennek ellenére úgy üvölt, mintha nyúznák. Reméljük, egyszer elhagyja ezt a disznóölésre emlékeztető hangot is. :D
A lényeg: túl vagyunk rajta!
