Valami humorherold típusú istenség odafent nagyon vicces kedvében úgy gondolhatta, hogy hahh, ez a gyerek már 5 hétig járt bölcsibe, ezért jár valami bünti. És mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? Hát egy jó makacs betegséget. Hehe, rohadt vicces. :|
Kezdődött ugye hétfő este 38,2-vel, mint egy átlag, "megszokott" vírus. Másnap doki néni: piros a torka, füle rendben ,csak tüneti kezelés. Szerdán úgy tűnt, minden ok, javulunk, csak hőemelkedése volt. Na, persze, ahogy azt Móricka elképzelte. Csütörtök reggel 38,8-al ébredt Kristóf. Vissza a dokinőhöz. Húúú, elég piros a torka, váladékozik a szeme, torokgyulladás és kötőhártya gyulladás, szemcsepp, antibiotikum. Gondoltuk egyenesben vagyunk, délután Krisz meg is kapta az első adag gyógyszert. Aztán szépen felment a láza 39,7-re. Hűtőfürdő, lázcsillapító, utazás Piliscsabára stornózva. Hívtam az ügyeletet is éjszaka, hogy mit csináljunk. Javaslat: 72 óra kell, hogy hasson az antibiotikum, fizikális és gyógyszeres lázcsillapítás 3-4 óránként váltogatva a hatóanyagokat. Éjjel milliószor figyeltem, ha kellett kapott gyógyszert, reggel jókedvűen ébredt, én nyugodtan mentem dolgozni. Délelőtt csak hőemelkedése volt, kezdtem megnyugodni, erre délután jön a telefon: újra 39,2. Faca! Egész délután próbáltuk lenyomni különböző módszerrel, végül csak a Cataflam cseppek vitték le neki. Az éjszaka tűrhetően telt, reggel egész jókedvűen ébredt, egész nap 39 alatt maradt a láza, gondoltuk, na hátha. Tévedtünk. Vasárnap hajnalban újra 39,5. Készültünk az ügyeletre, közben azért nagy kegyesen felvették a telefont is, így végül maradtunk. A kedves doktor úr tanácsa a már ismert, korábban is hallott volt: 72 óra kell, hogy hasson az antibiotikum, fizikális és gyógyszeres lázcsillapítás 3-4 óránként váltogatva a hatóanyagokat. 3 órát meséltünk neki, meg néztünk mesét vele, mire lement a láza a különböző gyógyszerektől és módszerektől. Másnap reggel lázas volt ugyan, de csak 38 fok. Ja, persze csütörtök óta alig evett és ivott. Most ivott is, valamicskét evett is, gondoltuk hátha, de nem. Délben, rövid idővel egy adag Panadol Baby után, újra felment a láza. Na itt szakadt el a cérna. Hívtam az ügyeletet újra. Kevésbé segítőkész hölgyemény, akit kicsit mintha untattam volna. Elmondom neki a történetünket kötve-fűzve-borítva újra. Ő ismét elmondta az eddig megszokott dumát, akkor picit ideges lettem, és elmondtam, hogy szerintem azért ez így már nem teljesen oké. Erre ő megkérdezte, hogy mit beszéltünk meg a háziorvossal, mikor kell visszavinni. Hát cs...d meg, az nem mindegy? A gyereknek MOST van iszonyat magas láza. De lenyelem a dühömet, válaszolok a kérdésre, noha kissé ingerülten. Erre újabb kérdés: az antibiotikumot adja neki? Nem, vazze, csak megvettem mert nem tudtam mire költeni a pénzemet. De megint válaszolok, de most már érezhetően ingerülten. A hölgyike reakciója ezek után: "hát ha meg akarják mutatni, itt az ügyelet, hozzák be". Eddig tartott a budai úri modorom. Picikét összeakasztottam a bajszom a nőcivel. Enyhén emelt hangon megkérdeztem tőle, hogy ugye most csak viccel, mikor úgy gondolja, hogy én fogok rohangászni a csaknem 40 fokos lázas 2 évesemmel, esetleg ha kijönnének. Hölgyike nagy nehezen felveszi a címet, amihez érezhetően nem fűlik a foga. Remek! Haladunk! Újabb gutaütés közeli állapotba kerülünk, mikor 3,5 óra után érkezik meg az orvos. A szüleim hamarabb ideértek Piliscsabáról, mint az ügyelet innen Budapestről. Ok, mentségükre legyen szólva 4 kerületet visznek, tehát még el is fogadtam volna, hogy lassan haladnak, ha az alap hozzáállás a kérdéshez nem ilyen lett volna, mint amilyen volt. De a lényeg, megérkeznek. Az ügyeletes orvosnőt tavalyról ismerjük a kórházból. Akkor egy bunkó, de alapos szipirtyónak tituláltam. Most inkább alapos, de mufurc és kioktató volt, tehát egy fokkal jobb, mint anno. A lényeg úgyis az, hogy alapos. Kiderül, Krisznek tiszta tüsző a mandulája, és a 2x2,5 ml antibiotikum "kutyaszar", hogy a doktor nőt idézzem. Megemeli az antibiotikum adagot, a Cataflamot 3x adjam naponta. Ők balra el, mi megnyugszunk, hogy meg van a megoldás. Krisznek lemegy közben a láza, mi pedig Atival bemegyünk a munkahelyemre a notebookomért, hogy a héten otthonról tudjak dolgozni, mert én maradok most Kristóffal. Máshogy el sem tudnám képzelni. Kriszre közben Kati nagyiék vigyáznak, a kedve jó, eszik is kicsit és iszik is. Az éjszaka egész jól telik, csak hajnali 4-kor kell újabb gyógyszert adnom, de a láza nem megy annyira magasra, és a Panadol is hat. 1 órát kellett már csak mellette lenni. Addig megnéztünk 2 részt a Dóra a felfedezőből, ez az új nagy kedvenc, és meséltem neki a Thomas-os könyvekből. Aztán elaludt. Hétfőn reggel hőemelkedéssel ébredt, így telt el az egész nap, estére ment fel neki 38,5-re.
Ma kellett visszavinni a háziorvosunkhoz. Elmondom mi történt, ő hümmög, látszik annyira nem tetszik neki, hogy felülbírálták. Megnézi Kriszt, belátja, hogy az ügyeletes doktornőnek igaza van. De hát neki ez furcsa - mondja -hogy lehet tüszős mandulagyulladása, ha jó antibiotikumot kapott. Gondolom magamba, hát 1. valószínűleg csütörtökön délelőtt is alakulgatott már valami, mivel aznap este lett először nagyon lázas, csak te benézted öreglány és 2. kicsit kevés volt az adag, amit az antibigyóból felírtál neki. De a véleményemet megtartom. Ő meg tovább hümmög, hogy ez furcsa. Arany anyám, hát még nekünk! Aztán egyszer csak kiböki, valószínűsíthető, hogy ez nem is szimpla mandulagyulladás, hanem egy mononukleózis nevű vírusfertőzés, ami ilyen tüneteket produkál (többek között). Legyen bármelyik verzió a teendő ugyanaz, mint eddig. A mononukleózis egy baromi makacs betegség, de spontán gyógyul, gyógyszer nincs rá. Vigyük vissza pénteken Kristófot.
Hát én már hallottam erről a fertőzésről, Nóra barátnőm mesélte, hogy volt neki tinikorában, de hogy konkrétan ez mi, hát gőzöm sem volt. De hát barátom az internet, utána néztem. Most már nagyon okos vagyok a témában.
Ez egy olyan fertőzés, melyet az esetek 80%-ban az Epstein-Barr vírus (egyfajta herpesz vírus), 20% a citomegalovírus okoz. Előbbi esetben a legfőbb tünetek a magas, hirtelen felugró, makacs láz, a torokfájás, fáradékonyság, étvágytalanság, az utóbbi esetben pedig a nyirokmirigyek jelentős megdagadása, lép és máj megnagyobbodás. A nyállal terjed, elsősorban a tinik betegsége, de minden életkorban előfordulhat. A gyerekeknél általában enyhébb lefolyású. Akár 2 hétig (esetleg tovább is) eltarthatnak a tünetek, a láz is vissza-vissza térhet. A felépülés a tünetek elmúlása után akár újabb 2 hetet jelenthet, mert addig megmarad az étvágytalanság és a fáradékonyság. A kezelése, ahogy a doktornő is mondta, az esetek legnagyobb részében tüneti, és a betegség spontán gyógyul. Egyébként egyénenként nagyon színes képet mutatnak a tünetek és a betegségen való átesés.
Közben kicsit megint felszaladt a láza délutáni szunyóka közben Krisznek, pedig délelőtt épp hogy hőemelkedése volt, evett és ivott is. Kicsit elkeseredtem, mert fáradt vagyok és nagyon aggódom érte. De aztán össze szedtem magam, túl leszünk ezen is. Közben felhívott a tesóm is, hogy jó tanácsokkal lásson el (ezért örök hálám neki), meg hogy odaadja azt a készüléket, amit Krisz csecsemőkorában is használtunk, mikor sokszor volt beteg, ez a készülék a baktériumok és vírusok kiirtására való - mármint a szervezetből való kiirtásra. Bocsi tesó, gőzöm nincs mi a neve, és hogy hogy működik, de ez a lényeg nem? :) Szóval jobb kedvem lett, Krisz is jókedvűen kelt, és csak 37,6 volt a hőemelkedése. Kicsit evett, kicsit ivott, játszott, mesét nézett. Dóra a kis felfedező jó szolgálatot tett ismét, mert mesenézés közben rá tudtam tenni azt a masinát is. Ezúton üzenem tesó, hogy a keresztfiad egy hős. Először mikor meglátta, elkezdett pityeregni, de elmondtam neki, hogy ez csak két karkötő és semmit nem csinál csak a kezén lesz, hogy segítsen gyógyulni, a Kerimama küldte neki, és hagyta, hogy feltegyem. Kicsit nézegette, piszkálta, de aztán szerencsére sikerült Dórával elterelni a figyelmét, így viszonylag hosszú ideig (kb. 10 perc) rajta volt.
Estére 38,2-re ment fel neki a láza.
Hát ezek a tények. Aztán várjuk sorsunk jobbra fordulását. Drukkoljatok!
2011.02.03.
Farsang
