Nos, igen, Kristóf 2 éves lett 2011. március 20-án. Volt nagy bulizás. Ünnepelték őt a bölcsiben és itthon rokonok, barátok, ismerősök, Nyuszi rokonai és üzletfelei (Micimackó után szabadon), egyszóval mindenki. Pénteken volta bölcsis buli, szombaton Nóráék és Zsoltiék jöttek át megköszönteni a fiatalurat, vasárnap pedig a család. Öcsipapa csinált neki PAPAVONAT (ismertebb nevén Siemens Desiro, azaz az Esztergom felé közlekedő piros vonat :D) tortát, amit szerintem ha rátettek volna a sínre, tuti elindul. Krisz nagyon élvezte, hogy ünnepelték, folyton kérte, hogy énekeljük a "Boldog születésnapot!" (Halász Judit) neki. :) Rengeteg ajándékot kapott. DVD-t szülinapos mesékkel, Duplo tűzoltót (szirénázik is :)), vonat és autópályát (8méter hosszú), cipőt (Nike, hát mi más, 2 éves kor fölött szigorúan márkás cipő kell :D), ruhákat, Duplo-t még, játék porszívót, rajztáblát (amire mágneseket is lehet pakolni), kis játék állatkákat, meg mágneses horgászcuccot. Ez utóbbi a fürdés újra megszeretése szempontjából teli találat volt. Mivel a hűtőfürdők óta Krisz rettegett a fürdéstől, mindig hatalmas üvöltéssel járt ez az esemény. De most mivel pecázni is lehet fürdés közben, így újra végigrötyögi az egészet.
És mivel ilyen sok ajándékot kapott a drágám, hát úgy gondolta ő is ad nekünk, az ünneplő tömegeknek valamit. Így hát szép csendben szétosztotta közöttünk, amit a bölcsiből hazahozott... egy jó kis hasmenős-hányós vírust. Őkelme, a kis vírusgazda megúszta annyival (hála annak a magasságosnak, nagyon féltünk tőle, hogy ő is olyan beteg lesz, mint mi voltunk), hogy szombaton 2x ment a hasa (a fene gondolta volna, hogy ez egy vírus, szokott neki hígabb lenni a csomag, ha jön a foga), meg hétfőn és szerdán egyet visszabukott (nem nevezném hányásnak) és péntekig önmagához képest rosszul evett. Ehhez képest mi az apjával vasárnap estére olyan betegek lettünk, amilyenek már rég voltunk. Az egész éjszakát végigszenvedtük. Először azt hittük valamelyik vasárnapi kaja volt rossz, de hétfőn reggel kiderült, hogy tuti nem, mert Zoliék (akik ugye szombaton voltak nálunk) is totál betegek lettek vasárnap estére. Aztán apósom folytatta a sort, majd jöttek apukámék, akik hétfőn bejöttek, hogy segítsenek Kristófot ellátni, mert nekem felkelni sem volt erőm, miután hazamentek, ők is rosszul lettek. Meg Ricsi, az unokaöcsém is beteg lett, szerencsétlen még be is lázasodott, végül Emmuska és Zsuzsi zárták a sort. Szóval remek volt.
Így hétfőn Krisz nem ment bölcsibe, kedden pedig végre eljutottunk reggel a védőnénihez a 2 éves státusz első felére. A védőnéni mindent rendben talált. Krisz hivatalos méretei: 12,9 kg és 93 cm. Aznap délután pedig történt egy naaaaagy csoda. Rózsa néni azzal fogadott engem, hogy Kristóf bizony cumi nélkül aludt, mivel nem találták a cumiját (én betettem a szekrénybe, de becsúszott a ruhák közé), és az én nagyfiam simán elaludt. Hát ezen felbuzdultam! Otthon ugyan 1x kérte Krisz a cumikát, de akkor lebeszéltem róla. A lefekvésnél egyszer sem kereste, simán elaludt, hajnalban kezdett el csak mocorogni, nyekeregni, akkor kellettek a cumikái. (egész gyűjtemény kellett neki belőle egykoron). Reggel viszont egész könnyen megkaptam őket tőle. Szóltam a bölcsiben, hogy csak akkor adják oda neki, a benti cumit, ha nagyon kéri. Kíváncsi voltam, mivel fognak fogadni, de már a szekrénybe nézve tudtam, Kristóf újra cumi nélkül aludt. A bölcsiből hazafelé jövet újra bepróbálkozott, de megint lebeszéltem őt róla. A menetrend a keddihez hasonló volt, csak hajnalban kérte újra a cumit, de már egy is elég volt neki. Egészen szombat ez volt. Azonban szombat reggel, reggelikor megszereztem tőle a szájbafityegőjét és azóta egyszer sem kereste. Aznap éjjel már hajnalban sem kérte. Így hivatalosan is közlöm mindenkivel, hogy Nyiri Kristóf Bence 3 teljes napja totálisan cumimentes. :)
Ellenben hisztis lett. Mondhatni, rémes kétéves. :D Pedig eddig nem volt ilyen, vasárnap rájött a hoppáré és most ez nála a divat. Nem örülök, na! Remélem, gyorsan elmúlik.
Szombaton kint voltunk a Ferihegyi (elnézést kérek, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér :)) Repülőgép Emlékparkban. Krisz nagyon élvezte. Bár eleinte a kiállított mindenféle kisbusz és autó érdekelte jobban, de aztán mikor felvittük az egyik repülőre, amit belülről is meg lehet nézni, onnantől csak azok érdekelték. Ráadásul a TU 154-es pilótafülkéjét kicsit ki is nyitotta a gyerekeknek az egyik dolgozó, na hát onnantól mindenhol a pilótafülkébe akart menni Kristóf (persze nem lehetett), aztán meg belül a székekbe, becsatoltatta magát és közölte, hogy felszállunk, felszállunk (hogy honnan tudja, hogy felszállás előtt be kell kötnie magát az embernek....). Aztán mivel már fél 6-kor fent volt, így annyira elfáradt, mire hazaértünk, hogy simán beájult, és fél 4-kor úgy keltettem, hogy megyünk a mamához.
Tegnap délelőtt meg buszozni voltunk (kimentünk az Auchannál lévő Deichmannba cipőt nézni nekem), és ez neki maga volt a csúcs. Végül 3 cipőt vettünk, de mivel 1 csizmámat visszavittem, mert ment szét rajta a műbőr és alig használtam, így 1 cipő árából megúsztuk a 3-at. Így lett Krisznek Crocs utánzat (egyébként Elefanten) papucsa, meg nyári szandálja, meg nekem egy tavaszi cipőm. Délután meg elmentünk először a Duna Plazaba, mert a honlapján az volt, hogy legokiállítás van, meg Duplo játszóház, na hát ebből annyi volt igaz, hogy volt valami lego rekorddöntés vagy mi a szösz. Úgy hogy kicsit kiakadtunk, de Krisz marhára élvezte a mozgólépcsőzést, ő azzal teljesen elvolt, meg az üvegfalú liftben való utazással. Kb. a 3. kör után már tök jól megtanulta, hogy kell fel és lelépni a mozgólécsőre/ről. Aztán kitaláltuk, hogy átmegyünk az Arénába a játszóházba. A Tesco előtt voltak ilyen nagy plüss állatok kirakva, amikről kiderült, hogy 600 Ft ellenében lehet rá zsetont kapni és akkor mászkál körbe meg zenél és lehet kormányozni. Na, Apa befizette Kriszt. Nagyon élvezte, úgyhogy volt nagy hiszti, mikor le kellett róla szállni. Aztán hisztizett, mert le kellett szállni a mozgólépcsőről és nem mentünk még egy kört. A játszóházban baromiról jól elvolt, ezért volt egy hiszti akkor is mikor haza kellett menni. Áááááá! Kész voltam tőle. Zengett tőle az Aréna. Ma pedig ugyanezt a balhét nyomta le, mikor hazafelé indultunk a Marina Partról, ahol kb. másfél órát nyomtuk a köröket, ő száguldozhatott vígan a motorjával. Úúúútálom a dackorszakot! ;)
Én pedig végre beleférek a régi-régi kord miniszoknyámba, ami utojára 2008. július 12-én volt rajtam (lehet, hogy már 13-dika volt), Nóráék esküvőjén, miután átváltoztam pillangóból, öööö koszorúslányból hétköznapi emberré. :D Ráadásul 42-es helyett 40-es farmert vettem. Szóval szupiiii!
És mivel ilyen sok ajándékot kapott a drágám, hát úgy gondolta ő is ad nekünk, az ünneplő tömegeknek valamit. Így hát szép csendben szétosztotta közöttünk, amit a bölcsiből hazahozott... egy jó kis hasmenős-hányós vírust. Őkelme, a kis vírusgazda megúszta annyival (hála annak a magasságosnak, nagyon féltünk tőle, hogy ő is olyan beteg lesz, mint mi voltunk), hogy szombaton 2x ment a hasa (a fene gondolta volna, hogy ez egy vírus, szokott neki hígabb lenni a csomag, ha jön a foga), meg hétfőn és szerdán egyet visszabukott (nem nevezném hányásnak) és péntekig önmagához képest rosszul evett. Ehhez képest mi az apjával vasárnap estére olyan betegek lettünk, amilyenek már rég voltunk. Az egész éjszakát végigszenvedtük. Először azt hittük valamelyik vasárnapi kaja volt rossz, de hétfőn reggel kiderült, hogy tuti nem, mert Zoliék (akik ugye szombaton voltak nálunk) is totál betegek lettek vasárnap estére. Aztán apósom folytatta a sort, majd jöttek apukámék, akik hétfőn bejöttek, hogy segítsenek Kristófot ellátni, mert nekem felkelni sem volt erőm, miután hazamentek, ők is rosszul lettek. Meg Ricsi, az unokaöcsém is beteg lett, szerencsétlen még be is lázasodott, végül Emmuska és Zsuzsi zárták a sort. Szóval remek volt.
Így hétfőn Krisz nem ment bölcsibe, kedden pedig végre eljutottunk reggel a védőnénihez a 2 éves státusz első felére. A védőnéni mindent rendben talált. Krisz hivatalos méretei: 12,9 kg és 93 cm. Aznap délután pedig történt egy naaaaagy csoda. Rózsa néni azzal fogadott engem, hogy Kristóf bizony cumi nélkül aludt, mivel nem találták a cumiját (én betettem a szekrénybe, de becsúszott a ruhák közé), és az én nagyfiam simán elaludt. Hát ezen felbuzdultam! Otthon ugyan 1x kérte Krisz a cumikát, de akkor lebeszéltem róla. A lefekvésnél egyszer sem kereste, simán elaludt, hajnalban kezdett el csak mocorogni, nyekeregni, akkor kellettek a cumikái. (egész gyűjtemény kellett neki belőle egykoron). Reggel viszont egész könnyen megkaptam őket tőle. Szóltam a bölcsiben, hogy csak akkor adják oda neki, a benti cumit, ha nagyon kéri. Kíváncsi voltam, mivel fognak fogadni, de már a szekrénybe nézve tudtam, Kristóf újra cumi nélkül aludt. A bölcsiből hazafelé jövet újra bepróbálkozott, de megint lebeszéltem őt róla. A menetrend a keddihez hasonló volt, csak hajnalban kérte újra a cumit, de már egy is elég volt neki. Egészen szombat ez volt. Azonban szombat reggel, reggelikor megszereztem tőle a szájbafityegőjét és azóta egyszer sem kereste. Aznap éjjel már hajnalban sem kérte. Így hivatalosan is közlöm mindenkivel, hogy Nyiri Kristóf Bence 3 teljes napja totálisan cumimentes. :)
Ellenben hisztis lett. Mondhatni, rémes kétéves. :D Pedig eddig nem volt ilyen, vasárnap rájött a hoppáré és most ez nála a divat. Nem örülök, na! Remélem, gyorsan elmúlik.
Szombaton kint voltunk a Ferihegyi (elnézést kérek, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér :)) Repülőgép Emlékparkban. Krisz nagyon élvezte. Bár eleinte a kiállított mindenféle kisbusz és autó érdekelte jobban, de aztán mikor felvittük az egyik repülőre, amit belülről is meg lehet nézni, onnantől csak azok érdekelték. Ráadásul a TU 154-es pilótafülkéjét kicsit ki is nyitotta a gyerekeknek az egyik dolgozó, na hát onnantól mindenhol a pilótafülkébe akart menni Kristóf (persze nem lehetett), aztán meg belül a székekbe, becsatoltatta magát és közölte, hogy felszállunk, felszállunk (hogy honnan tudja, hogy felszállás előtt be kell kötnie magát az embernek....). Aztán mivel már fél 6-kor fent volt, így annyira elfáradt, mire hazaértünk, hogy simán beájult, és fél 4-kor úgy keltettem, hogy megyünk a mamához.
Tegnap délelőtt meg buszozni voltunk (kimentünk az Auchannál lévő Deichmannba cipőt nézni nekem), és ez neki maga volt a csúcs. Végül 3 cipőt vettünk, de mivel 1 csizmámat visszavittem, mert ment szét rajta a műbőr és alig használtam, így 1 cipő árából megúsztuk a 3-at. Így lett Krisznek Crocs utánzat (egyébként Elefanten) papucsa, meg nyári szandálja, meg nekem egy tavaszi cipőm. Délután meg elmentünk először a Duna Plazaba, mert a honlapján az volt, hogy legokiállítás van, meg Duplo játszóház, na hát ebből annyi volt igaz, hogy volt valami lego rekorddöntés vagy mi a szösz. Úgy hogy kicsit kiakadtunk, de Krisz marhára élvezte a mozgólépcsőzést, ő azzal teljesen elvolt, meg az üvegfalú liftben való utazással. Kb. a 3. kör után már tök jól megtanulta, hogy kell fel és lelépni a mozgólécsőre/ről. Aztán kitaláltuk, hogy átmegyünk az Arénába a játszóházba. A Tesco előtt voltak ilyen nagy plüss állatok kirakva, amikről kiderült, hogy 600 Ft ellenében lehet rá zsetont kapni és akkor mászkál körbe meg zenél és lehet kormányozni. Na, Apa befizette Kriszt. Nagyon élvezte, úgyhogy volt nagy hiszti, mikor le kellett róla szállni. Aztán hisztizett, mert le kellett szállni a mozgólépcsőről és nem mentünk még egy kört. A játszóházban baromiról jól elvolt, ezért volt egy hiszti akkor is mikor haza kellett menni. Áááááá! Kész voltam tőle. Zengett tőle az Aréna. Ma pedig ugyanezt a balhét nyomta le, mikor hazafelé indultunk a Marina Partról, ahol kb. másfél órát nyomtuk a köröket, ő száguldozhatott vígan a motorjával. Úúúútálom a dackorszakot! ;)
Én pedig végre beleférek a régi-régi kord miniszoknyámba, ami utojára 2008. július 12-én volt rajtam (lehet, hogy már 13-dika volt), Nóráék esküvőjén, miután átváltoztam pillangóból, öööö koszorúslányból hétköznapi emberré. :D Ráadásul 42-es helyett 40-es farmert vettem. Szóval szupiiii!
Fotók a bölcsis szülinapról és a hétvégéről ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése