Kristófnak új kedvenc dumája van. Eleinte, ha nem akarta, hogy megpusziljuk, megsimogassuk, vagy ilyesmi, akkor annyit mondott, hogy "ne nyúlj", már ezt már "ne nyúlj hozzám"-ra fejlesztette és olyan felháborodott hangon tudja mondani, hogy nem lehet megállni nevetés nélkül.
Rekordot döntöttünk, 5 hétig jártunk egyhuzamban bölcsibe, most viszont megint sikerült benyelnie egy vírust. Lázas szegény kismackóm. Nem kapott semmi extra gyógyszert, csak Nurofent/Cataflamot kell neki adni láz és fájdalom csillapításra (fájdogál a füle is kicsit), meg az orrába kell cseppenteni. Pénteken megyünk vissza majd a doktor nénihez.
Eredetileg mára az volt tervezve, hogy elintézzük a 2 éves státusz védőnénis részét, de hát így a doktor nénihez kellett mennünk beteg rendelésre.
Van egy nagy közös játékuk apával, amit imád Kristófom. Bemennek a hálószobába a nagyágyra és azt játszák, hogy alszanak. Krisz közli, hogy "jóssza, jóssza" (jó éjszakát), "takar" (takarja be az apja) és aztán, hogy "apa becsuk szeme, Kristófka is" (mostanában már magát is becézi, meg egyébként mindent, vasárnap például az "erdőkében" jártunk). Aztán így fekszik fél percig utána felkiált, hogy "ébresztő, apa is" és piszkálni kezdi az apját meg nagyokat nevet.
Múltkor Ati ment érte a bölcsibe, én később értem haza, ők meg vártak engem a hálószobában és megbeszélték, hogy ha jövök, bebújnak a takaró alá és megijesztenek. Ebből az lett, hogy ahogy Krisz hallotta, hogy én beléptem az ajtón, a takaró alól kiabálni kezdett, hogy "anya jött, anya jött!". Ennyit a megijesztésről. :D
Rekordot döntöttünk, 5 hétig jártunk egyhuzamban bölcsibe, most viszont megint sikerült benyelnie egy vírust. Lázas szegény kismackóm. Nem kapott semmi extra gyógyszert, csak Nurofent/Cataflamot kell neki adni láz és fájdalom csillapításra (fájdogál a füle is kicsit), meg az orrába kell cseppenteni. Pénteken megyünk vissza majd a doktor nénihez.
Eredetileg mára az volt tervezve, hogy elintézzük a 2 éves státusz védőnénis részét, de hát így a doktor nénihez kellett mennünk beteg rendelésre.
Van egy nagy közös játékuk apával, amit imád Kristófom. Bemennek a hálószobába a nagyágyra és azt játszák, hogy alszanak. Krisz közli, hogy "jóssza, jóssza" (jó éjszakát), "takar" (takarja be az apja) és aztán, hogy "apa becsuk szeme, Kristófka is" (mostanában már magát is becézi, meg egyébként mindent, vasárnap például az "erdőkében" jártunk). Aztán így fekszik fél percig utána felkiált, hogy "ébresztő, apa is" és piszkálni kezdi az apját meg nagyokat nevet.
Múltkor Ati ment érte a bölcsibe, én később értem haza, ők meg vártak engem a hálószobában és megbeszélték, hogy ha jövök, bebújnak a takaró alá és megijesztenek. Ebből az lett, hogy ahogy Krisz hallotta, hogy én beléptem az ajtón, a takaró alól kiabálni kezdett, hogy "anya jött, anya jött!". Ennyit a megijesztésről. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése