2010. február 26., péntek

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell

Kristófnak pláne, így hát fel is állítottuk őkegyelmét a karosszékből ma is. Ami ugye azt jelenti, hogy megint Margitnál voltunk. Szegény kis drágám ma nagyon sírt, mert elég fájdalmas pontokat talált meg Margit, de hát a cél szentesíti az eszközt. Muszáj elviseli nekünk is (persze a szívem szakad meg közben), neki is, hogy hamar utolérhesse kortársait mozgásban. Állítólag a lába ma már jobb, volt mint tegnap, ami azért jó. Persze ez csak egy ici-pici lépés még csak előre, de hát a picinek is örülünk.
Margit szerencsére nagyon ért a gyerekek nyelvén, igyekszik minél jobban nyugtatni Kristófot, sőt néha némi megnyugtató anyához bújás is engedélyezve van.
Számomra megdöbbentő történetet mesélt ma Margit a torna közben. Arról beszélgettünk, hogy a házi gyermekorvosok nem nagyon foglalkoznak a babák mozgásfejlődésével, csak a nagyon kirívó esetekre kapják fel a fejüket. Erre mesélte Margit, hogy az Alapítvány nemrég szervezett egy előadást a módszerről, melyre Budapest összes gyermekorvosát meghívták (ez olyan 300-400 embert jelent. Mit gondoltok mennyien mentek el? ..... 5-en!!! Szerintem ez szánalmas. Hát nem a megelőzés lenne a cél?
Kristófnak közben újabb tudománya van, na nem mozgásban, hanem verbálisan. Mégpedig a bau-bau (időnként au-au). Magyarra fordítva ez - nyilván már rájöttetek - vau-vau akar lenni, azaz a kutyus. Édes, ahogy csinálja. Ja, és újra int pápát!

2010. február 25., csütörtök

Margit

Ő a gyógytornász. Nagyon kedves, aranyos, szimpatikus nő. Jól bánik a gyerekekkel. Kristófom pedig egy hős. Alig sírt, pedig testszerte vannak neki letapadva izmok. Főleg a csípőjénél és a nyakánál. Ennél a kettőnél azért eltört a mécses. De ahogy abbahagyta a masszírozást Margit, a sírásnak is vége lett. A játékok jobban érdekelték Kriszt.
Igazából nem tudni, mi okozta ezeket a letapadásokat, ami miatt gyengébbek az izmai. Talán az, hogy a deformált medencém miatt neki kevés helye volt a pocakban. De tulajdonképpen mindegy is az ok, a lényeg, hogy helyre lehet hozni. A kis kobakjában a "kódok" ott vannak a mozgásra, csak az izmokat kell segíteni a megvalósításhoz.
Most Margittal ezen dolgozunk. Holnap is megyünk és jövő keddre is van már időpontunk. Igyekszik minket most minden lehetséges üres időpontra betenni, mert március 15-én elutazik 3 hétre külföldre dolgozni és már úgy akar minket itt hagyni, hogy haladunk előre.

Kristóf jól elfáradt a torna után, úgyhogy a mamikánál egy nagy tányér lebbencsleves elfogyasztása után 2,5 órát szunyókált a papika társaságában. Majd egy jó kis uzsi után felkerekedtünk és elmentünk mamikával, papikával, Zsuzsi "nénjével" (húú, ezért most biztos utálsz Zsuzsi :D), Emmával és Annával valamint apával együtt egy játszóházba. Kristóf kicsit meg volt szeppenve, de a hinta, a húzogatós kisautó, és a csúszda abszolút nyerő volt nála.

2010. február 23., kedd

Elmértük

Kristóf hosszát legalábbis. Ugyanis a védőnéni ma - és most jól kapaszkodjon meg mindenki - 81,5 cm-t(!!!) mért. 2x is megmérte, annyi volt. Ha ilyen tempóban növöget tovább rövidesen elmondhatom: a fejemre nő ez a gyerek. :D

2010. február 20., szombat

Torokgyulladás kontra hörghurut és 11 hónap

Hogy szép legyen az élet, Kristófnak meggyógyult a füle, de közben benyelt egy vírust (ami közben a fél családon végig megy). Lázas lett, fájt a hasa, köhögött. Persze mindezt pont hétvégére. Mikor máskor? Hétfőn kihívtam hozzá doktor néninket, aki torok és gégegyulladást talált a manómnál. Köptető, orrcsepp, orrszívás, kalcium szirup, ha a hőemelkedés nem múlik, akkor antibigyó és pénteken menjünk vissza hozzá.
Persze mikor kezdjenek a házban lakásfelújításba? Naná, hogy mikor a gyerek beteg. Mintha a lakásban fúrtak és kalapácsoltak volna. Kristóf egy pillanatot sem aludt. Így hát megszületett a döntés, irány Piliscsaba.
Közben Kristóf hányt is, enni sem akart, még a kedvenceit (túró rudi, pufi) is kiköpte, csak nagy nehezen tudtuk rávenni az evésre. A hőemelkedés se akart múlni, hát szerdán elkezdtük az antibiotikumot. Na, attól meg megy a hasa. Viszont hőemelkedése még mindig van (most szombat van). Talán, talán (nagyon csendben és suttogva merem mondani) alakul már a dolog, úgyhogy kérem ezerrel a drukkokat, hogy végre eltűnjön az a fránya hőemelkedés, köhögés és miegymás. Kezdem úgy érezni, hogy az ördöggel is lepaktálok, ha kell, csak Kristóf gyógyuljon meg végre.
Voltunk pénteken a doktor néninél, most már kicsi hörghurutja van Krisznek, úgyhogy hörgőtágítót kaptott, hogy könnyebben kiürüljön a váladék. Vacsoránál Apával kínunkban azon röhögtünk, hogy mint egy öregember, vagy 5 féle vackot kellett beszednie a drágánknak. Kalcium szirup, köptető, antibiotikum, hörgőtágító, probiotikum. Ja, meg a szokásos D vitamin. Na, ezen felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy hétfőn bejelentkezünk Krisszel egy homeopata doktornőhöz, akit Zsuzsi (a sógornőm) ajánlott. Ők voltak ott Annával és nekik úgy tűnik beválik. Így hát 10.000 Ft-os vizitdíj ide vagy oda, megyünk.
Tegnap beszéltem Hubikné Klein Margittal, a gyógytornászunkkal is, és jelentem VAN IDŐPONTUNK!!!!! Jövő csütörtökön (02.25) megyünk hozzá negyed 12-re. Persze közben Krisz tovább fejlesztette tudományait, de azért jó lesz, ha megnézi őt a gyógytornász.

És ha már a tudományoknál tartunk: Kristóf ma 11 hónapos. Nézzük miket is csinál:
  • kúszik, ül, ha felültetik, ahogy eddig is,
  • kapaszkodva áll, ha segítenek neki felállni, vagy feltérdelni és onnan felhúzhatja magát,
  • négykézlábra áll és "kutyázik",
  • átmászik mindenen,
  • ülésből kúszni kezd,
  • sok mindent mond: te-te (tea), mam (ez általában én lennék) vagy mama, papa, baba, ap (apa) többek között, és rengeteget halandzsázik,
  • kérdésre mutatja, hol van a falon a Nyuszi, Tigris, Malacka, brekeke és teki (e kettő megkülönböztetése még problémákba ütközik néha :D), hogy Kristóf ott van a tükörben, és hogy hol van apa, ja meg a Bumi kutyus,
  • utánozza pár mondóka mozdulatait,
  • egyedül iszik cumisüvegből,
  • gyönyörűen iszik segítséggel csőrös pohárból,
  • tánci-táncizik,
  • pacsit ad,
  • és persze pakol, pakol és pakol.
A mondókára bizonyítékként teszek fel egy videót.




A felsorolásból kimaradt, hogy nagyon ügyesen bánik a labdával és nekem, de csakis nekem puszit is ad néha.
Utána néztem, mit ír a "nagykönyv" arról, mit is kell tudnia egy 11 hós babának. Lássuk:
  • Bútorokba kapaszkodva feláll, oldalazva lépeget, támasztékát elengedve segítség nélkül áll. - na ez az, ami nekünk nem megy :)
  • Rakosgatja a tárgyakat, majd eldobja. - pipa
  • Kedves foglalatossága a pakolgatás. - ráhibáztak :)
  • Az apróbb tárgyaka t beleejti a tartóba, de kivenni még nem tudja. - kivenni is tudja
  • Mond egyszerűbb szavakat, mint baba, mama, sőt ezeket már helyesen is használja. - ez is megvan
  • Ha kérünk tőle egy játékot, felénk nyújtja, de nem mindig adja oda. - ez is rendben
  • Ha valamit tiltunk neki, fejével ő is mutatja, hogy nem. - na, ez addig ok, hogy megérti, hogy nem, de a fejrázás még inkább a mondókázáshoz kapcsolódik
  • Segít az öltözködésnél, a kabátból karját kihúzza, de még beledugni nem tudja. - cáfolom, már régóta megy ki és be is, legyen kabát, pulcsi, body
  • Ha kérjük, akkor puszit ad az arcunkra. - háhááá, csak anyáéra :D
  • Emlékszik korábban történt eseményekre. - hát ezt csak tippelni tudom, valószínűleg
Hát így végignézve, statisztikailag elég jól állunk. :D

Az itthoni mérések szerint Krisz 79,5 cm (wow, 2 centit nőtt 1 hónap alatt megint), és 10180 gr (most csak 130 gr-ot hízott, de ezt nagyban betudható a betegségének).

Hossz


Súly

2010. február 11., csütörtök

Ekcéma és egyéb újdonságok

Megjártuk a bőrgyógyászatot a piros foltok és a száraz bőr miatt. Eredmény: ekcémás a Kismackó. Így hát sajnos szanálásra kerül az imádott Gabi Édes Álom fürdető (lehet, hogy én elhasználom, imádom az illatát) és helyette újra színre lép az utált gyógyszertári mosdókrém. Anno Kristóf 3 hónapos korában rituálisan tüntettem a színről, annyira nem voltam vele kibékülve, de ez most nem kívánság műsor. Ez van.
Kaptunk még jóféle ekcéma kenőcsöt a foltokra és speckó arckrémet a száraz arcocskára. A doktor néni szerint ez genetika hajlam az érzékeny bőrre (magyarul örökölte), de azért én most Kerimami (na nem az enyém, Kristófé) javaslatára írni fogom, hogy mikor mit eszik és figyelem a reakciókat, hátha valami ételallergia a bűnös.

Kristóf tegnap egy újabb mutatvánnyal örvendeztetett minket meg. Kérdésre lelkesen mutogatja a pici mancsával, hogy hol van a falon a Nyuszi, Malacka, a brekeke, a teki (ez egy teknős lenne), a Tigris, azt is megmutatta, hogy a tükörben van Kristóf, sőt ma már Apát is hajlandó volt megmutatni (Apa nem kis örömére). Na, jó, a brekeke és a teki megkülönböztetése még problémákat okoz, tehát arra a kérdésre, hogy a brekeke illetve hol a teki, gyakran ugyanarra az állatkára mutat. :D :D Végülis zöld-zöld, nem mindegy? ;)

Azt el is felejtettem, hogy vasárnap majd meg zabáltuk a drágámat. Tudni kell, hogy a dédimamája mindig bohóckodik Kristóffal és közben azt mondja neki, hogy "ejnye-bejnye", és jól megnyomja az E betűket. Vasárnap pedig Kristóf dédimama szobája felé közeledve hangos "e-e mama, e-e mama" felkiáltásokkal csalogatta ki dédimamát a szobájából. És mikor eme művelet sikerült diadalittas vigyor ült ki az arcára.

Szintén újkeletű produkció az is, hogy ha felállítjuk őt, és mondjuk, hogy "tánci-tánci", akkor rázni kezdi a fenekét és rugózik. Valamint arra is rájöttem, hogy a mostanában elkezdett vigyorgós fejrázás, tulajdonképpen az "Erre bicc, arra bök" kezdetű mondóka fejdöntögetésének utánzása Kristóf módra.

És végezetül még egy tudomány: rájött a drágám, hogy ha iszik, akkor egy idő után magasabbra kell emelnie a cumisüveget, hogy jöjjön belőle. Úgyhogy most már gyönyörűen iszik egyedül cumisüvegből.

2010. február 9., kedd

Igggeeeen!!!

Csak sikerült végre becserkészni egy gyógytornászt. Dunakeszin dolgozik, oda kell majd vinni hozzá Kristófot. 3000 Ft-ot kér egy alkalomért. 19-én kell majd hívnom egy időpontért, mert még ezen a héten és a jövő héten tele van, de lesz egy-két baba, akit már el tud engedni, így felszabadulnak időpontok.
Az első alkalommal felméri Kristóf tudását és megbeszéljük, hogy van-e szükség kezelésre, ha igen, kb. mennyire meg ilyesmi.
Szóval hurrá, hurráááá! És köszi a drukkokat!

Újabb történések

1. Természetesen nem sikerült Buda Zsuzsával, a Dévény Annás gyógytornásznővel beszélni. Hívtam este a megbeszélt időpontban, nem vette fel. Írtam sms-t, ahogy megbeszéltük, hát azóta se jelentkezett, és én sem tudom elérni. Nem kicsit bosszant a dolog.
Dühömben újra felhívtam az alapítványt, a segítőkész hölgy újabb telefonszámokat adott, ezúttal dunakeszieket. Már az első hívás sikerrel kecsegtet, remélem, most nem fogok csalódni. A gyógytornásznő kedves volt, röviden érdeklődött, hogy mi a probléma, majd kérte, hogy délután hívjam vissza, mert most nem tudunk rendesen beszélni. További drukkokat kérek!!!!

2. Tegnap estére kibúj Kristóf 8. foga, a bal alsó metsző!





2010. február 8., hétfő

A nap további eseményei

1. Kristófom négykézlábra állt. Igaz pár másodpercig tartja még, de egyre többször csinálja már, úgyhogy alakulunk. Nem kell ide gyógytornász....

2. Azért mégiscsak megpróbáltam felhívni, mármint a gyógytornászt, sajnos nem vette fel. Abban maradtunk, ha nem venné fel a telefont, akkor dobjak rá egy sms-t és reggel felhív. Remélem, így lesz. Kérem tovább a drukkokat! Ha nagy leszek meghálálom!


A bizonyíték :D

Mozgásfejlődés mizéria

Mert hogy most épp ez zajlik nálunk, mivel Kristóf még csak kúszik, stabilan ül, de nem mászik és ül fel egyedül. Viszont ha felültetjük, vagy segítünk neki feltérdelni, onnan már ő maga húzza fel magát állásba.

Na, most a család egy része szerint le van ám maradva a drágám, de le ám, a másik szerint no para, nincs gond, mivel nagy baba, menni fog minden rendben. A doktor nénink szerint is ő szimplán mindent lassabban csinál, nem kell aggódni, probléma nincs.
Az ellentmondó vélemények, és persze azon tény alapján, hogy a környezetünkben a korunkbeli babák nagy része már áll, vagy legalábbis mászik, hát az egyszeri anya bújni kezdi az internetet. Véleményt kér internetes védőnőtől és konduktortól egyaránt. A konduktor véleménye szerint picit lassabb az átlagnál, gond nincs, annyiban célszerű neki segíteni, hogy a többi mozgásforma ne nagyon csússzon el időben. A védőnő szerint mivel ő nagy baba, így ne aggódjunk nincs lemaradva, minden szépen sorban nála is jönni fog, ahogy kell.

Hát kb. azonos választ kaptunk, így próbálunk nem aggódni, de azért a konduktor tanácsa szerint próbálunk valami erre szakosodott tornát szerezni. Ahová járunk, az is fejleszti a mozgást, de hát úgy tűnik nekünk picit több kell. A konduktor, akitől tanácsot kértem, tart órát kúszó-mászó babáknak a XI. kerületben (nem csak olyanoknak akik fejlesztésre szorulnak, hanem normál fejlődésüeknek is, de az óra keretében tud tanácsot adni specifikus gyakorlatokra vonatkozóan). Ok, de az tőlünk baromi messze van, és reggel 9-től van, Krisz pedig mostanság fél 8 körül ébred, az már rég késő. Pláne jelen hóhelyzetben babakocsival felejtős. Igen ám, de apa nem tud minket elvinni. Illetve nem biztos. Hmmm....

Jön az isteni szikra, egy ismerős kislányát tornáztatta egy Dévény Annás gyógytornász. Háhá... telefon elintéz... meg aztán más is intézkedni kezd...jönnek az infók...meg elszabadul a pokol és a végén már mindenféle ortopédorvosok (olyannál már 2x is jártunk, mivel apának csípőficama volt csecsemőként, jó alaposan megvizsgálta Kriszt a doktorbácsi 2x is, semmi eltérést nem talált), meg gyerekneurológusok (na ennyire messzire meg még nem mennék ha lehet, fékezzünk kicsit) repkedtek a levegőben, de végül csak sikerül megszerezni a gyógytornász számát.

Ma reggel nagy lelkesen telefonálok neki, de sajnos azt a választ kapom, hogy nagyon sok gyerkőce van most, sajnos minimum 1 hónapig nem tud újat vállalni, hívjam fel a Dévény Anna Alapítványt, ők tudnak ajánlani más kollégát. Telefon az alapítványnak, a hölgy nagyon segítőkész, ők is tele vannak, de ajánl 3 XIII. kerületi gyógytornászt, akik az ő módszerükkel dolgoznak. Éljen! Hívom az elsőt, a válasz: sajnos nagyon tele van, minimum 1 hónapig nem tud új gyereket vállalni. Ok, jön a második: a válasz ugyanaz, annyi kiegészítéssel, hogy ha nagyon nem jutok semmire, akkor hívjam vissza és ha lesz visszamondás nála, akkor a felszabadult időpontra be tudja tenni Kristófot. Na, itt már úgy voltam, hogy sikítozni kezdek mindjárt. Akkor utolsó próba, a harmadik gyógytornász. Végre ő kicsit pozitívabb választ adott: rendben, csak sajnos, most nem tudunk beszélni, mert dolgozik, este hívjam fel és megbeszéljük a dolgot. LÉGYSZI, LÉGYSZI DRUKKOLJATOK, HOGY ELVÁLLALJON!!!

Persze, hogy szép legyen az élet Kristóf karján pici ekcéma szerű foltok jelentek meg. Az új fürdetőjét jelöltük meg feltételezett tettesként, így gyorsan vád alá helyeztük és előzetes letartóztatásba került a szekrénybe. Aztán szépen hívtam a bőrgyógyászatot időpontért. Mázlink volt, mert felszabadult egy csütörtöki időpont, így oda az asszisztens hölgy be tudott minket suvasztani, egyébként várhattunk volna jövő hétig. Remélem, hogy tényleg az a nyavalyás fürdető a ludas, és nem valami másra (pl. tejfehérje) allergiás az én drágám.