2010. február 8., hétfő

Mozgásfejlődés mizéria

Mert hogy most épp ez zajlik nálunk, mivel Kristóf még csak kúszik, stabilan ül, de nem mászik és ül fel egyedül. Viszont ha felültetjük, vagy segítünk neki feltérdelni, onnan már ő maga húzza fel magát állásba.

Na, most a család egy része szerint le van ám maradva a drágám, de le ám, a másik szerint no para, nincs gond, mivel nagy baba, menni fog minden rendben. A doktor nénink szerint is ő szimplán mindent lassabban csinál, nem kell aggódni, probléma nincs.
Az ellentmondó vélemények, és persze azon tény alapján, hogy a környezetünkben a korunkbeli babák nagy része már áll, vagy legalábbis mászik, hát az egyszeri anya bújni kezdi az internetet. Véleményt kér internetes védőnőtől és konduktortól egyaránt. A konduktor véleménye szerint picit lassabb az átlagnál, gond nincs, annyiban célszerű neki segíteni, hogy a többi mozgásforma ne nagyon csússzon el időben. A védőnő szerint mivel ő nagy baba, így ne aggódjunk nincs lemaradva, minden szépen sorban nála is jönni fog, ahogy kell.

Hát kb. azonos választ kaptunk, így próbálunk nem aggódni, de azért a konduktor tanácsa szerint próbálunk valami erre szakosodott tornát szerezni. Ahová járunk, az is fejleszti a mozgást, de hát úgy tűnik nekünk picit több kell. A konduktor, akitől tanácsot kértem, tart órát kúszó-mászó babáknak a XI. kerületben (nem csak olyanoknak akik fejlesztésre szorulnak, hanem normál fejlődésüeknek is, de az óra keretében tud tanácsot adni specifikus gyakorlatokra vonatkozóan). Ok, de az tőlünk baromi messze van, és reggel 9-től van, Krisz pedig mostanság fél 8 körül ébred, az már rég késő. Pláne jelen hóhelyzetben babakocsival felejtős. Igen ám, de apa nem tud minket elvinni. Illetve nem biztos. Hmmm....

Jön az isteni szikra, egy ismerős kislányát tornáztatta egy Dévény Annás gyógytornász. Háhá... telefon elintéz... meg aztán más is intézkedni kezd...jönnek az infók...meg elszabadul a pokol és a végén már mindenféle ortopédorvosok (olyannál már 2x is jártunk, mivel apának csípőficama volt csecsemőként, jó alaposan megvizsgálta Kriszt a doktorbácsi 2x is, semmi eltérést nem talált), meg gyerekneurológusok (na ennyire messzire meg még nem mennék ha lehet, fékezzünk kicsit) repkedtek a levegőben, de végül csak sikerül megszerezni a gyógytornász számát.

Ma reggel nagy lelkesen telefonálok neki, de sajnos azt a választ kapom, hogy nagyon sok gyerkőce van most, sajnos minimum 1 hónapig nem tud újat vállalni, hívjam fel a Dévény Anna Alapítványt, ők tudnak ajánlani más kollégát. Telefon az alapítványnak, a hölgy nagyon segítőkész, ők is tele vannak, de ajánl 3 XIII. kerületi gyógytornászt, akik az ő módszerükkel dolgoznak. Éljen! Hívom az elsőt, a válasz: sajnos nagyon tele van, minimum 1 hónapig nem tud új gyereket vállalni. Ok, jön a második: a válasz ugyanaz, annyi kiegészítéssel, hogy ha nagyon nem jutok semmire, akkor hívjam vissza és ha lesz visszamondás nála, akkor a felszabadult időpontra be tudja tenni Kristófot. Na, itt már úgy voltam, hogy sikítozni kezdek mindjárt. Akkor utolsó próba, a harmadik gyógytornász. Végre ő kicsit pozitívabb választ adott: rendben, csak sajnos, most nem tudunk beszélni, mert dolgozik, este hívjam fel és megbeszéljük a dolgot. LÉGYSZI, LÉGYSZI DRUKKOLJATOK, HOGY ELVÁLLALJON!!!

Persze, hogy szép legyen az élet Kristóf karján pici ekcéma szerű foltok jelentek meg. Az új fürdetőjét jelöltük meg feltételezett tettesként, így gyorsan vád alá helyeztük és előzetes letartóztatásba került a szekrénybe. Aztán szépen hívtam a bőrgyógyászatot időpontért. Mázlink volt, mert felszabadult egy csütörtöki időpont, így oda az asszisztens hölgy be tudott minket suvasztani, egyébként várhattunk volna jövő hétig. Remélem, hogy tényleg az a nyavalyás fürdető a ludas, és nem valami másra (pl. tejfehérje) allergiás az én drágám.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése