2010. február 25., csütörtök

Margit

Ő a gyógytornász. Nagyon kedves, aranyos, szimpatikus nő. Jól bánik a gyerekekkel. Kristófom pedig egy hős. Alig sírt, pedig testszerte vannak neki letapadva izmok. Főleg a csípőjénél és a nyakánál. Ennél a kettőnél azért eltört a mécses. De ahogy abbahagyta a masszírozást Margit, a sírásnak is vége lett. A játékok jobban érdekelték Kriszt.
Igazából nem tudni, mi okozta ezeket a letapadásokat, ami miatt gyengébbek az izmai. Talán az, hogy a deformált medencém miatt neki kevés helye volt a pocakban. De tulajdonképpen mindegy is az ok, a lényeg, hogy helyre lehet hozni. A kis kobakjában a "kódok" ott vannak a mozgásra, csak az izmokat kell segíteni a megvalósításhoz.
Most Margittal ezen dolgozunk. Holnap is megyünk és jövő keddre is van már időpontunk. Igyekszik minket most minden lehetséges üres időpontra betenni, mert március 15-én elutazik 3 hétre külföldre dolgozni és már úgy akar minket itt hagyni, hogy haladunk előre.

Kristóf jól elfáradt a torna után, úgyhogy a mamikánál egy nagy tányér lebbencsleves elfogyasztása után 2,5 órát szunyókált a papika társaságában. Majd egy jó kis uzsi után felkerekedtünk és elmentünk mamikával, papikával, Zsuzsi "nénjével" (húú, ezért most biztos utálsz Zsuzsi :D), Emmával és Annával valamint apával együtt egy játszóházba. Kristóf kicsit meg volt szeppenve, de a hinta, a húzogatós kisautó, és a csúszda abszolút nyerő volt nála.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése