Majdnem egy év dióhéjban

Rá kellett ébrednem, hogy közel egy év eseményeit sosem fogom tudni részletesen leírni, mindegyiket külön postban, pláne így, hogy nem nagyon jutok el odáig, hogy írjak. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom röviden összefoglalni, mi is történt Kristóffal, aztán pedig igyekszem úgy folytatni, ahogy régen is. 

Tehát 2013 nyara mozgalmasan telt. Kristóf az egész nyári szünetet az ovitól távol töltötte, kihasználva, hogy én még otthon vagyok Vivivel. Jöttünk-mentünk, sokfelé jártunk, nem mondhatjuk, hogy nem volt élményekkel teli az évszak.

Szeptemberben pedig már középsősként érkezett újra a Gyöngyvirág csoportba, ahol viszont már nem várta őt se V. néni (akivel időközben nagy lett a szerelem), se Viki néni a dadus. Egyikük másik csoportba került óvónéninek, a másikuk pedig a saját babájával készült foglalkozni. :) Kaptunk egy új óvónénit Z. néni személyében, aki tündéri volt, viszont októberben kapott egy jobb lehetőséget és ezért - el nem ítélhető módon - munkahelyet váltott. Akkor sokáig csak E. néni volt velük, illetve innen-onnan kaptak segítséget. Viszont nagyon cuki dajka néni érkezett, Móni néni. Új óvónénit januárban kaptak csak, őt viszont a jóisten küldte, R. nénit nagyon imádják.

Októbertől Krisz református hittanra jár, ami úgy kezdődött, hogy sok érdekes kérdést tett fel már karácsonykor Jézusról és Istenről, ami az én képességeimet már meghaladta. Közben Vivust meg akartuk kereszteltetni, és erre a szomszédos református templomot választottuk helyszínként, így megismerkedtem az ottani lelkész párral, Andrással és Hajnalkával, akik roppant szimpatikusak voltak számomra. 6 gyermekük van és nagyon itt élnek a földön, rendkívül jól építik be a modern hétköznapokba a vallást. Hajnalka tartja a gyerekeknek a hittant az oviban, így megragadtam a lehetőséget, és beírtattam Hajnalka nénihez Kriszt. 

Hittanon kívül az első félévben járt Krisz zeneoviba és Cili nénihez tornázni, meg időnként eljutottunk lovagolni is. Na, ez utóbbi érdekes történet. Történt, hogy ugye Balatonlellén Krisz szerelembe esett Ernő bácsi lovaival, így gondoltuk, hogy mivel Betti jár lovagolni, így egyszer mi is becsatlakozunk hozzájuk, megnézni, hogy Krisz mit szól hozzá. Hát sikere lett a dolognak, így aztán mi is el kezdtünk járni. Az első órán a 60 percből csak 30-at bírt végigcsinálni Krisz, így Szilvi, a lovasoktatónk feldobta a kérdést: "te nem ülsz fel?" Én pedig vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, egy életem-egy halálom, hát én ezt most kipróbálom. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy azóta én is tanulok lovagolni. Ugyanis már az első alkalommal ráéreztem az ügetésre is, ami állítólag általában a 3-4. alkalommal sikerül a kezdőknek (éljen a táncos múltnak köszönhető jó ritmusérzék :D).

Decemberben Kriszt beválogatták a zeneovis karácsonyi fellépésbe is, nagyon büszke volt magára és G. néni is nagyon dicsérte őt. És mi is nagyon-nagyon büszkék voltunk rá. Ügyes volt nagyon! Aztán voltunk a hittanos karácsonyon is, ahol ők énekeltek és verseket mondtak a "csillagos templomban". 

Februártól viszont különórákat váltottunk. Télen nem nagyon jutottunk el lovagolni, viszont Krisznek nagy szüksége van a mozgásra, így elkezdett úszni tanulni. 3 hónapig járt, nagyon szeretett úszni és nagyon ügyes is volt, sokat tanult. Időnként én is úsztam és szaunáztam, amíg őt oktatták. Meg kellett állapítanom, hogy az új káposztásmegyeri uszoda nagyon jól sikerült. Valamint minden elismerésem a Güttler-Ágh Úszóiskolának, nagyon jól csinálják. A zeneovit viszont abba kellett hagynunk mert pont ütközött az úszásoktatással.

Májustól Krisz újra a lovaglást választotta, de közölte, hogy szeptembertől ő focizni és vívni akar. :D Hát ezt még majd megfontolás tárgyát képezi, mert szeptembertől az ovival biztos fog menni úszni és korizni is.

Januárban Kristóf kapott egy rollert, amit egy ideig nem akart használni nagyon, bár előtt élt-halt érte. Aztán szülinapjára kapott egy új biciklit, mert a másikat már kinőtte. Annak nagyon örült, és élvezettel kezdett újra biciklizni, aztán rájött, hogy ő reggelente rollerrel akar menni oviba. Rövid időn belül olyan ügyesen megtanult közlekedni a rollerrel, hogy csak lestünk. Ma már elképzelhetetlen nélküle az oviba menetel, és ott is marad egész nap a járgány, mert a gyerekek játszanak vele napközben (ettől annyira nem vagyok kiszakadva, mert már eléggé viseltes lett, de hát ez van). Közben aztán nem sokkal húsvét előtt Krisz kipróbálta Emmus biciklijét, ami már pótkerék nélküli és az első próbálkozás meglepően jól sikerült. Így aztán leszedtük az ő bicójáról is a támaszkerekeket és az én kis mackóm pikk-pakk megtanult két keréken biciklizni. Az első próbálkozásnál már ügyesen ment néhány métert egyedül Kristófka, a második alkalommal már nem nagyon kellett neki segítség, harmadjára már szépen elkezdett egyedül fékezgetni és megállni is. Azóta már olyan szinten van, hogy simán elbiciklizik az apjával Káposztásmegyerről Dunakeszi alsóra a mamáékhoz és vissza. Nagyon profi! 

A lovaglásban is szépen halad, legutóbb már egyedül ügethetett mögöttem. Augusztus elején napközis lovastáborban lesz 1 hétig, a végére biztos még ügyesebb lesz.

Gyönyörűen mond verset és hihetetlen könnyen megtanulja őket. Olyan verset tanult meg a madarak és fák napjára, ami egy első-második osztályos kisdiáknak is becsületére válna. Ez volt az:

Benedek Elek (1859–1929) 

NE BÁNTSD A FÁT 


Ne bántsd a fát, hisz ő is érez, 
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez. 
Ágát ne törd, lombját ne tépjed, 
Hadd annak, ami, épnek, szépnek. 
Szeresd a fát! 

Édes gyümölcsét várva-várod, 
S te mégis letörnéd a virágot? 
Szegény virág gyorsan elszárad, 
S te bánkódnál majd, késő bánat. 
Ne bántsd a fát! 

Fa lombja közt viharban, vészben 
Lám meg se ring madárka fészke, 
Fáradt ha vagy, leülsz alája, 
S elszenderít madár danája. 
Szeresd a fát! 

Anya ő is, minden levélke 
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve. 
És gyermek minden ágacskája, 
Szeretettel tekints fel rája. 
Ne bántsd a fát! 

Mindaz, kik fákat ültetének, 
Sírjukra szálljon hálaének, 
Ásóval is költők valának, 
Szép lombos fákról álmodának. 
Szeresd a fát! 

A tavasz több eseményt is hozott magával. Például a fogváltás kezdetét. Már több, mint fél éve észrevettük, hogy jönnek alul Kristóf 6-ös őrlő fogai, amik aztán április magasságában át is törtek, és közben megdöbbenve vettük észre, hogy Krisz metsző fogai összementek (inkább az állkapcsa lett nagyobb :D), majd pedig azt, hogy az alsó kettő mozog. Aztán végül májusban két egymást követő napon meg is vált tőlük. Az egyiket ő maga szedte ki, annyira mozgott, a másikat a fogorvos húzta ki neki, mert az semmi pénzért nem akart kijönni, pedig mögötte már ott volt félig kint az új fog. De Krisz egy hős volt, egy hang nélkül viselte, hogy a doktor bácsi kiszedje a fogát. Meg is dicsérték érte.

Két hete kitört a nyári szünet Kristófnak, Vivinek 1 hete. Az évzáró családi napon én is bemutattam csekély színészi képességemet egy mesében, amit előadtunk néhány vállalkozó szellemű szülőtárssal együtt, a gyerekek nagy örömére (de mi is jókat rötyögtünk magunkon).

Krisz az első hetet a mamával töltötte főleg, meg apával. Most a második héten Piliscsabán voltak Vivussal és még a jövő héten is itt lesznek. Utána 1 hétig mi leszünk velük, a tervek szerint mindenfelé csavargunk majd. Aztán 1 hetet a mama vigyáz kettőjükre, utána már csak Vivusra, mert Krisz táborba megy. Utána pedig már van ovi és bölcsi is, de csak 1 hetet fognak menni és .....    de erről majd később.

Ez meg az nyárról

A nyaralás végeztével Kristóf számára nem értek véget a kalandok. Ugyanis a nyári szünet folytatódott. Ő pedig életében először táborozni ment. Na nem ilyen ottalvós, elutazós táborról van szó. Amolyan napközis-ovis tábor féléről csupán. Dunakeszin egy kertes házban tartott 1 hetes zeneovi-angol tábort Gabi néni és Nóri néni, akikhez Krisz kis óvódástársán, Mátén keresztül jutottunk el. A két kis Gyöngyvirágos együtt volt táborban. Krisz nagyon élvezte, 1 hét alatt nagyon sokat fejlődött, lelkesen és fennhangon kezdett énekelni (korábban szégyenlős volt ilyen téren), ügyesen mondott angol szavakat, megtanulta mi a titi, a tá és a szün. Gabi néninék nagyon dícsérték, hogy mennyire lelkes, mennyire szorgalmas, érdeklődő, kedves kisfiú. Lelkesedésén felbuzdulva elhatároztuk, hogy ősztől jár majd Gabi nénihez zeneoviba.

Aztán persze sokfelé jártunk a nyár során. Mivel hosszú forró nyárban volt részünk, így egyik nap úgy döntöttünk, hogy nyakon csípjük kis barátnőnket Emit és anyukáját (Eraanyut), benyomulunk a Suzukiba és lelátogatunk Balatonlellére, apa (alias Atiapu) pedig motorral követ minket. Háááát.... hogy finoman fogalmazzak bátrak voltunk.

Adva voltak a következő feltételek: 3 kiskorú, 2 felnőtt, 1 db 14 éves 5 ajtós Suzuki Swift (klíma nélkül), 35 fok árnyékban, 1 db baleset miatt lezárt M7, 1 db full bedugult 7-es főút..... szerintem ez kimeríti azt a helyzetet, amit úgy hívnak KÁOSZ. Kezdjük ott, hogy Vivi a Káposztásmegyer-Balatonfüred utat végigvinnyogta, mert idegesítette, hogy háttal ül a menetiránynak (mivel őt csak úgy tudtuk előre bekötni, hogy mindenki elférjen), mivel ő ettől már rég elszokott, a másik kettőnek pedig folyton volt valami hasfájása, és mindig mindegyiknek épp az kellett, ami pont egy picit lenyugtatta Vivit. Mire leértünk már tisztában voltam vele, hogy NEM KELL harmadik gyerek. Teljes volt a Lynette Scavo feeling (Született feleségek rajongók előnyben). Az idegrendszerem nem kicsit volt tépázott és Eraanyu is hasonlóan érzett. Ettől eltekintve a nap nagyon jól telt, a gyerekek fantasztikusan érezték magunkat, és mi is. :)
Visszafelé sem volt teljesen eseménymentes az út, bár egyedül Vivi szórakoztatott minket, mert a két nagyobb a sok eseménytől, és a levegő+víz áldásos hatásától nagyon hamar beájultak és majdnem hazáig aludtak. Erika vezetett, lévén én sötétben nem látok túl jól. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy villognak ránk. Nem teljesen vágtuk, hogy mi van, így gyanútlanul mentünk tovább, míg egy sötétebb útszakaszon ráébredtünk, nem világít rendesen a fényszóró. Erika nagy ijedten félreállt, hogy hát ő így nem vállalja tovább, inkább törjem össze én a saját autómat. Dühöngtem, hogy mégis mi a franc lehet a fényszóróval, beültem előre, mindent eligazgattam, mikor észrevettem, hogy csak a helyzetjelző van felkapcsolva. Erika nem vette észre, hogy egy indexeléskor véletlenül lekapcsolta a tompítottat. :D Nem röhögtünk ám saját magunkon tényleg...... :D :D És később kiderült, hogy egyébként Erika végig jogsi nélkül vezetett, mert az otthon figyelt a lakásában. :D Nem ment nekünk ez aznap. Még jó, hogy a rendőrök nem akartak megállítani minket. A lényeg, hogy azóta is jókat derülünk ezen a viszontagságokkal teli utazáson. :D

Mivel annyi minden történt nyáron, tovább beszéljenek inkább a képek.

Puzzle darabkák

Tipikus esete annak, amikor hosszú idő után megleled a kirakós utolsó darabját és össze áll kép. Végre leesik a papírhúszas, és rájössz, hogy ez az, amit kerestél, jó ideje, vagy hogy eddig a sötétben tapogatóztál. Ilyen az, amikor az ember egy szép nyári este rá kell ébredjen, hogy az életmód váltásra bizony nem csak neki, hanem 4 éves gyermekének is szüksége van. Mikor ráeszmél, hogy a gyerek azzal, hogy "anya fáj a hasam" oly sokszor mit is akart mondani. Hát azt akarta elmondani, hogy ég a gyomra!! Most végre sikerült elmagyaráznia és lemutogatnia, hogy pontosan hol és mit érez. Először nem értettük, hogy mitől fájhat a hasa, mikor épp 2 perccel azelőtt végezte el a dolgát. De nagy nehezen elmagyarázta, hogy mi a helyzet és a tesómmal együtt rájöttünk a megoldásra: Kristóf valószínűleg refluxos. Ha összerakjuk az eddigi tüneteket, mind-mind erre utalnak: gyakori hasfájás, gyakori hurutok, kisebb korában gyakori középfül-gyulladás, visszatérő éjszakai és reggeli köhögés. A hasfájás kivételével eddig mindent az orrmandulájára fogtunk, ami kisgyerekeknél alapvetően nagyobb és csak szép lassan húzódik vissza. De miután elmutogatta, hogy "anya itt meleg (mutatta végig a nyelőcső vonalát a mellkasán) és itt fáj (mutatta a gyomrát)" egyértelmű lett. Előtte már 2 napja lángost evett, a kelt tészta és a fokhagyma pedig nem barátja a refluxnak.

Szóval a tünetek egyértelműen az ún. néma refluxra utalnak, amikor nem annyira erőteljesek a tipikus refluxos tünetek, viszont jelen van a sok hurut és a köhögés. Ez viszont egyet jelent azzal, hogy számára is nagy szükség van a táplálkozás megváltoztatására. Sokkal több zöldség és gyümölcs kell (a zöldséggel nem is lesz baj, na de a gyümölcs.....), kevesebb hús (pedig az a kedvenc) és cukros dolgok (ezzel főleg a mamának kell szembenéznie).

Mivel a gyógyszeres kezelés nem a problémát oldja meg, csak a tüneteket kezeli és a gyomor savtermelésére hat, így azt simán és gondolkozás nélkül kizárom. Valószínűleg nála még a gyomor záróizmának fejletlensége okozza a problémát, amit kinőhet, az izom megerősödhet, így nem szeretném gyógyszerrel tömni, kvázi feleslegesen. Bukós baba volt, és világ életében csuklós (képes 1 napon keresztül csuklani kisebb szünetekkel - egyébként a gyakori csuklás szintén tipikus tünet). A bukós csecsemők legnagyobb része kinövi ezt, de van aki csak 4-5 éves korára, illetve vannak gyerekek, akiknél később alakul ki reflux.
Szóval gyógyszer kizárva, mindenképpen természetes úton igyekszünk megoldani a problémát, egyrészről a táplálkozás megreformálásával, másrészről gyógyteával, aloe vera géllel, probiotikummal, zöldség tablettával. Tulajdonképpen a legegyszerűbb, ha az egész család életmód váltásba kezd.

Hurrá nyaralunk! - Útinapló 2013/3.

Egyszer csak a végére jutok. :)

2013. július 19. péntek

Baleset

A tipikus eset, amikor titeket néz a fél strand....

Történt, hogy magunkra vállaltuk Apával a bevásárlás hősies feladatát. A többiek két turnusban távoztak a strandra. Első körben Öcsipapa és Keriapu (mármint Kristófé) vitték le a cuccokat (sátor, szatyrok, székek, táskák, játékok... toronyóra lánccal, harcoló német alakulatok), majd második körben ment Kati nagyi, Kerimama és a 3 gyerek (Krisz, Betti és Vivi). Mi már útra készek voltunk, mikor egyszer csak berobban Kriszti (alias Kerimama ugyebár) és elsősegély szereket keres, mert hogy történt néééémiiii baleset.... Hej de jó, tuti az én gyerekemmel! Naná, kivel mással!

Történt, hogy Kristófom meglátta a strandon a papát és Keriaput és oda akart futni, amit Kerimama engedélyezett is (hogy majdan ezért bűntudata legyen, bár hogy miért azt a franc se érti, akkor is elesett volna a gyerek, ha én vagyok ott... balesetek vannak, oszt jónapot), persze enyim gyerek a klaffogós gumipapucsában megbotlott egy kiálló járdakőben és felnyalta a flasztert. Szexi seb a tértén, irtózatos bömbölés. Hurrá! Mindegy, több is veszett Mohácsnál, Kerimama felfegyverkezve mindennel, ami erre megoldást jelenthet, balra el.... Mi meg jobbra...

Kb. a sarokig értünk, mikor jött a telefon, hogy hátra arc, irány a strand, mert a gyerek üvölt és senkit nem enged a térdéhez nyúlni, de még csak azt se hagyja, hogy a nagyapja vagy Keriapu a seb körül letöröljék a vért.

Mikor odaérünk természetesen kicsi fiam még mindig üvölt. A fél szabadstrand bámul, csak a nyáluk nem csorog. Ákcijjjó van kérem, eseméééény! Kérdem én, mi a jóbüdöskurvaanyjáért  fityfenéért kell bámulni egy hangosan síró gyereket, aki előtte ráadásul látványosan hasra is esett, tehát okkal sír? És ezt miért kell úgy tenni, hogy még közben lesajnáló, lekicsinylő, "haazéngyerekem lenne" illetve "minekazilyennekgyerek" nézéssel néz a tisztelt magyar állampolgár?

Próbálom leküzdeni az érzést, hogy körbejárjak és felpofozzam a fél társaságot, vagy esetleg elrikkantsam magam, hogy "néééééé mááááá, repülőő elefánt", hátha akkor azt fogják keresni, és inkább a gyerekkel foglalkozom. Hatalmas imádkozások, ígéretek és egyebek árán sikerül rávenni a gyereket, hogy engedje meg, hogy a "fújóssal" (a jobban képzettek Aloe Firstnek híjják :D) befújjam a sebet és óvatosan körbetörüljem egy kis gézzel, hogy a vér lejöjjön. Hurrá! Haladunk. A seb fertőtlenítve, tisztítva, most rá kéne venni, hogy ráálljon a lábára. Innentől a család többi tagja átveszi a kezelést, minket utunkra engednek. Még halljuk, hogy Krisz többször megígérteti a nagyapjával, hogy csak a fújjóssal fogja fújni a sebét. :D

Mi bevásárolunk, Krisz közben kihasználja a helyzetet, hogy ő most "beteg", és egyrészről fekszik a nyugágyban feltett lábbal, másrészt fagyit hozat magának. :D Délutánra egész szépen megszárad a seb, már rá mer állni a lábára és aztán a vízbe is bemerészkedik. Meglepő módon estére egész szépen hegedésnek indul (1 hét múlva már a var is leesett róla, csak egy rózsaszín folt maradt utána mementóul, mostanra már az sem látszik), Krisz pedig egyre kevésbé sántikál.

Aztán eljön az este, és az újabb idegbaj. A Zöldlugasban este 6-tól hajnali fél 1-ig ismét áll a bál. Hangzavar a köbön. A gutaütés kerülget. Ha zárva az ablak, a zaj egy fokkal tűrhetőbb, de mi megsülünk, ha nyitva, a zaj elviselhetetlen, igaz, kellemes levegő jön be. Végre csend lesz, de alig alszunk 1,5 órát Vivi felébred és nem is nagyon akaródzik visszaaludni neki. A sírógörcs kerülget a fáradtságtól. Végül hajnali fél 6-kor megkegyelmez nekünk és alszunk.

2013. július 20-21. szombat - vasárnap

Zárul Miki mókatára...

Persze kicsilányom 8 után nem sokkal felébred, viszont cserébe olyat csinál, amit már rég nem, délelőtt alszik, én pedig kihasználom a helyzetet és ugyanezt teszem. Most még olvasni sincs erőm, pedig eddig minden nap olvastam, végre egész jól haladtam a könyvvel, amit 1 éve vettem. 

Dél körül lemegyünk a többiek után a strandra. Nagyon feltámadt a szél, így fürdeni már nem akarunk. Kristóf sem akar már bemenni még vízibiciklizni sem, pedig azt eddig minden nap kellett. Zárásként még beülünk egy kis koktéliszogatásra, közben a gyerekek homokoznak mellettünk, majd irány a szállás.

Pakolni kezdünk, aztán elmegyünk vacsizni egy kifőzdébe. Persze kicsi lányom nyakig összecsinálja magát kaja közben, aztán meg Krisz panaszkodik, hogy fáj a gyomra. Viszont végre hosszas kérdezősködés és kínlódás után tesóval karöltve megfejtjük, hogy Kristófnak ég a gyomra. Ez pedig sok mindenre magyarázatot ad(hat), pl. hogy éjjel nem csak az orrmandulája miatt köhöghet, hanem egy esetleges reflux miatt is. Öröm az ürömben! Öröm, hogy meg van a megoldás, az üröm pedig, hogy a refluxra oda kell figyelni.

Persze Ernő bácsi nem maradhat el, meg a bevásárlás sem a vásári forgatagban (egy kis ugató kutya Krisznek, póló, body mind a kettőnek....).

Az éjszakánk újfent mókás. Miután még 1-kor sem tudunk pihenni a bömbölő, dübörgő dorbézolás miatt, így döntünk. Előkapom a telefont és készülök, hogy megteszem életem első bejelentését a rendőrségen. Illetve tennénk, mert hát kit is hívjunk. A lellei rendőrörs nem veszi fel. Most hívjuk a 112-t vagy a 107-et? Az meg vészhelyzetre van, azt talán mégse kéne. Szerencsére fél 2-kor végre csend lesz, így aztán nem is próbálkozunk tovább, inkább megyünk aludni.

Reggel aztán már nem marad más hátra a reggeli után, mint becsomagolni, amit még kell, bepakolni az autóba, átadni a házat a tulajnak, és búcsút venni Balatonlellétől. Az elmúlt éjszakák bonyodalmai miatt már várjuk, hogy otthon legyünk és a saját ágyunkban aludhassunk, de azért sajnáljuk, hogy véget ért a nyaralás.

Babatali képekben