Fórumtali

Ma reggel nagy túrára indultunk. Először elmentünk útlevelet csináltatni Apának és nekem, majd útnak indultunk a Kopaszi gátra találkozni a fórumos csajokkal és babákkal. Apa csak elvitt minket, aztán ment a dolgára, Kristóf meg én pedig mentünk bandázni. Nagyon jó idő volt, a gyerekek tündériek, és szuper volt látni a csajokat, találkozni olyan lányokkal is, akikkel eddig még nem sikerült. Olyan volt, mintha millió éve ismernénk egymást személyesen, és mintha már 100x találkoztunk volna. Végülis lassan 2 éve lesz, hogy "virtuálisan" megismerkedtünk.
Kristófom mászott ezerrel fűben, homokban, labdázott Bálinttal és Marcival, és persze jó pasihoz illően csajozott. Noémi nagyon bejött neki, meg is értem, nagyon helyes kicsi lány. :D

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy mivel már nincs több szülinapos a fórumon, végre lerántsam a leplet a "titokzatos Valakiről", akitől a szülinapi ajándékot kapta Kristóf.
Réka és Noémi baba! Nagyon-nagyon-nagyon köszönjük a szuper jó ajándékokat mégegyszer!!!!
Képeket pedig a nagy találkozásról itt lehet lelni.

Kristófommal kedden jártunk a védőnéninél. Krisz súlya 10620 gr, magassága 82 cm. Voltunk a doktor néninél is, hogy megbeszéljük az ebben az évben esedékes oltásokat. Így Krisz jövő kedden megkapja a meningococcus elleni oltást, 15 hónaposan a kötelező oltással együtt valószínűleg a bárányhimlő ellenit és 18 hónaposan a kötelezővel együtt a 3. Prevenart is.
Kriszből az utóbbi időben egy törpevízmű lett: iszik mint egy kacsa, aztán meg pisil, de rengeteget. Ezt is elmeséltem a doktor néninek, aki biztos, ami biztos alapon (mivel a családban nálunk akad diabéteszes), elküldött minket egy pisivizsgálatra. Szerencsére semmit nem találtak, úgyhogy elkönyvelhetjük: Kristóf egy kacsa. :D

A Hajógyári Szigeten jártunk

Fotók a hétvégéről

Kaptam kisasztalt és széket

Órát szerelek

Lépcsőzni is tudok már

Fogak, fogak, fogak

Örömmel jelentjük, megérkezett Kristóf 10-dik foga is, meg a 11-dik is, meg a 12-dik is. Mivel ez utóbbi kettőt észre sem vettük, hogy kibújt, így kibújásának idejét egy napra teszem a 10-dikkel. Így már megvan 4 db örlő foga is a kis drágának.

Hintázó Pampalini :D

Mit is kéne tudnia egy 1 évesnek?

A lányok találtak egy nagyon jó felsorolást, mit is kéne tudnia egy 1 éves gyerkőcnek. Lássuk mi hogy is állunk ezzel.


Szociális érettség:

• Szégyenlős vagy ideges idegenek társaságában - ritkán fordul ilyen elő
  
• Sír, ha anyu vagy apu távozik - ilyen sincs túl sűrűn
  
• Játékában szeret másokat utánozni - igen, pl. felveszi a játéktelefon kagylóját, a füléhez teszi és mondja, hogy "haó"
  
• Bizonyos játékokat és embereket jobban szeret - embereknél már észrevettem, hmm, játéknál annyira ez nem jellemző, mondjuk a hatalmas dömperjét imádja
  
• Az etetéskor teszteli a szülő reakcióit - jaja, van ilyen
  
• Teszteli a szülők reakcióit különböző cselekedeteire - bizony ám
  
• Bizonyos szituációkban rátörhet félelemérzet - előfordul, hogy megijed
  
• Anyukáját (vagy általános gondozóját) előnyben részesíti mindenki mással szemben - még jó hogy!!!
  
• Figyelemfelkeltés céljából megismétel hangokat, gesztusokat - ha nem figyelünk rá, nagyon tud kiabálni (mostanában azt, hogy nnnnna, nnnnna, de néha szól, hogy mamama, vagy pa)
  
• Képes egyedül enni -húsvét óta ez is megy, egyenlőre csak kézzel, de imádnivaló, ahogy nyomja be a kajcsit a kis szájába
  
• Öltöztetéskor nyújtja kezét, lábát - ez már rég óta megvan, a zokniját, cipőjét egyedül is le tudja venni
  

Kognitív fejlődés:

• Különböző módokon fedez fel tárgyakat (rázás, ütés, dobás, ejtés)
• Elrejtett tárgyakat könnyen megtalál
• A megfelelő képre néz, ha megnevezik
• Elkezdi a tárgyakat rendeltetésüknek megfelelően használni (pohárból inni, hajat fésülni, telefon billentyűket nyomkodni, tévét nézni)

Ezekről mind azt tudom mondani: szó szerint így van. Szépen iszik már csőrös pohárból is egyedül, csak figyelni kell rá, mert egyszer csak rázni kezdi a poharat, aztán úszik minden. Telefongombokban, klaviatúrában profi, igaz hajat néha a fogkefével akar fésülni, de végülis kefe kefe, mindegy. :D TV-t nézni is naaagyon tud. Minden repül az asztalról, de először párszor hozzávágja az asztalhoz.

Hallás és beszédfejlődés:

• Egyre jobban érdekli a beszéd
• Egyszerű szóbeli kérésekre reagál
• Reagál a "nem"-re
• Egyszerű gesztusokat használ (például rázza a fejét a "nem"-re)
• Érzelmeket visz gagyogásába (megváltoztatja a hangszínét)
• Egyszerű szavakat kimond (pl. "mama", "baba").
• Megpróbál szavakat utánozni, imitálni

Ezek mellé is mind pipa kerül. Bár a "nem"-re nem rázza a fejét, de integet és tapsol, szóval a gesztusok rendben. Dumálni imád, karattyol folyton. Reagál a nem-re...ha van kedve, de nagyon ért ám mindent, amit mondanak neki. Imádni való, ahogy olyan hangsúllyal próbál karattyolni, ahogy mi beszélünk. Szavak: mama, pa(pa), bau/abu - ez a kutya, hao, adide, és próbálkozik a gyere-vel és az enni-vel.

Mozgás:

• Segítség nélkül képes ülő pozícióba jutni - húsvét óta már igen!!
  
• Hasonfekve előre kúszik - 7 hós kora óta
  
• Kezein és térdein mászik - húsvét óta igen!!
  
• Ülésből kúszó, mászó pozícióba képes jutni - ez is megy már jó ideje
  
• Felhúzza magát állásba - igen, ez is megvan vagy 1 hónapja
  
• Bútorba kapaszkodva jár - igggennn!!!!!
• Rövid időre támaszkodás nélkül megáll a lábain - na, itt még nem tartunk, de előbb utóbb, olyat már láttunk, hogy csak 1 kézzel kapszkodott/támaszkodott
  
• Két-három lépést képes lehet önállóan megtenni - na hát azért telhetetlenek ne legyünk, de eljön majd ez is
  
• Ujjaival is képes megfogni tárgyakat (nem csak marokra, tenyerével) - bezonyám
  
• Két tárgyat összeüt - jaja
  
• Tárgyakat bele tud tenni valamibe (dobozba, tartóba) és ki tudja venni belőle - ez is pipa
  
• Tárgyakat önállóan mozgatni tud - ugyugy
  
• Mutatóujjával mutat - na ez még így nem megy, az egész kezével mutat
  
• Firkálást immitál - ezt meg még nem próbáltuk

Úgy összességében elmondhatjuk, nagyon jók vagyunk, pláne, ha azt nézzük, hogy Krisz mozgásfejlődésben kissé le volt maradva még 2 hónapja.

Így játszom én...

Elmo szeret téged...:D

Halló! Halló!
Hol lehet?

Pedig tudom, hogy itt kell lennie!


Na, végre! Megtaláltam!

9. fog

Na, végre ez is elérkezett. Megküzdöttünk érte, főképp Kristóf. De április 11-én végre előbújt Kristóf 9. foga is, a jobb alsó első örlő.

Az izmok ura: Margit visszatér :D

Majdnem egy hónap után újra voltunk Margitnál tornázni. Végre hazajött Írországból, ahol munkaügyben volt. Arra számítottunk, hogy még legalább annyi kezelés kell Krisznek, mint amennyi már a hátunk mögött van (4), de szerencsére tévedtünk. Margit nagyon elégedett volt Kristóffal. Jó tónusúak az izmai, nincsenek letapadások, szépen beindult a mozgásfejlődés, tulajdonképpen többé-kevésbé behozta társait. Margit jóslata szerint kb. 2 hónap múlva már járni is fog egyedül. Úgyhogy már csak 4 hét múlva egy kontrollon találkozunk Margittal, és aztán valószínűleg el leszünk engedve. Annyi van, hogy javítani kell Kristóf felállásának technikáján, mert az még nem "szép". De ez legyen a legnagyobb gondunk.

Margit javasolta a járássegítő használatát (pont most hoztuk el Dunakesziről Emma "régi" járássegítőjét), és a csúszdázást (egyensúly és izom fejlesztés), nem javasolta a kompot (na azt már rég elhoztunk Kesziről, de igyekszünk azért nem túl sokat használni, mert én már sok helyről hallottam, hogy nem javasolt), valamint javasolta, hogy sétáltassuk kézenfogva Kristófot, hogy így is gyakorolja a járást. Megjegyzem ez ügyben is egyre ügyesebb a drágám.

Margit után aztán kimentünk Dunakeszire a Mamikához és a Papikához, ahol jó sokat volt Kristóf levegőn, csatlakozott hozzá még Anna és Emma is, úgyhogy teljes volt az unokák létszáma. Aztán később hármasban (Kristóf, Apa és Anya) felkerekedtünk és elmentünk a Duna partra a Marina Part lakóparkhoz, ahol tegnap felfedeztünk Kristóffal egy szuper játszóteret. Ma is nagyot sétáltunk és játszóztunk ott. Kristóf nagyon élvezte a csúszdát és megismerkedett közelebbről a homokkal is. Valamint sírva fakadt, mikor kivettük a hintából, hogy most már azért engedjünk mást is hintázni. Imádom ezt a kis csibészt.

Húsvét és új firzura

Tojást kerestünk

Kerimamával és Bettivel

Öcsipapával az erdőben 

Az új frizurám 

A húsvét nagyon jól telt. Szombat reggel kivonatoztunk Piliscsabára, ott délután Betti és Kristóf tojáskeresőbe indult. Kicsi fiam ugyan némi segítséggel (apa cipelte és mutogatta, hogy mit is kell keresni), de gyűjtött rendesen. Másnap reggel pedig elkezdett kézzel egyedül enni. Eddig a pufin kívül semmilyen ételt a szájába tenni. Vasárnap délután 2,5 órás kirándulást tettünk az erdőben. Nagyon jó volt, Kristóf csak az utolsó fél órában kezdte unni a helyzetet, de már álmos volt. Hétfőn pedig Kristóf elkezdett mászni! Valamint felülni is sikerült neki a négykézlábból. Valamint, a játéktelefonját a füléhez emeli és mondja, hogy "hao", és mutatja azt is, hogy hol az okos buksija. Imádom a kis csibészt. Szombaton kézenfogva elég szép távokat sétált (már az ő tudásához mérten szép távokat). Úgyhogy alkul a kiskrapek.

Holnap megyünk megint Margithoz. Kíváncsi vagyok, mit szól Kristóf tudásához. 
Jaj, hát azt majdnem elfelejtettem, hogy vasárnap este nagy fodrászkodás volt. Kristóf megszabadult hosszú, göndör fürtjeitől, és igazi nagyfiús frizurát kapott. Nagyon édes lett vele az én nagyfiam! 

Húsvét

Nosztalgia még: csecsemősök a Péterfyben

Annyit emlegettem már, hogy nem voltunk (se én, se a szobatársnőm Emese) elájulva a Péterfy csecsemőseitől, most pedig rátaláltam Mese elbeszélésére, és úgy gondoltam most már dafke is leírom.

Mese elbeszélése:

Péterfy-s csecsemősnővér-sztori: Előzményként vasárnap napközben hirtelen aluszékony lett a fiam (néhány óra múlva Adrié is), nna, gondoltam, sárgul a gyerek, fasza. A szomszéd szobában nem engedték haza a kissrácot, mert hiába szopizott tök sokat, valszeg tej nem sok jutott belé, így dehidratált lett és felszökött a láza. Ezért a nappalis csecsemősnővér (normál magasságú, természetes vöröske, kedves-gondos kis nő) azt mondta, szoptassunk ÉS adott a gyerekeknek cukros vizet, hogy azzal pótoljunk még, hogy elég folyadékhoz jussanak a fiúk. Bementünk Adrival egy próbaszopira is a csecsemősökhöz, akik legalább fél órán át csikizték-buzerálták a kómás kicsikéinket, hogy egyenek a cicinkből, eredmény 5 gr, ami k.va kevés. Mondták, kérjünk még cukrosvizet az éjszakásoktól is - inkább egy kis pótlás, mint kiszáradás.

Eddig az előzmény. Innentől a lényeg:

Mikor este vittük fürödni beadni a fiúkat, kértünk cukroslöttyöt. Erre (egy nagyon magas, vörös hajú) nővér reakciója: "Nem akarnak szoptatni éjszaka?"   WTF? 

A másik (szintén magas, de nem annyira mint a társa, szőke, vékony) nővér gurította ki a gyerekeinket és kiosztotta Adrit (én közben zuhiztam, csak a végére értem ki), hogy a Kristófok tejet buknak, ergo bizti van ott elég, ezért szoptassunk 1-2 óránként és nem adnak cukrosvizet!

Elmondanám, a két sárga gyerek gyakorlatilag ébreszthetetlen volt, a melleink cakkosak és sebesek, szóval az ilyen gyakori szopi kivitelezhetetlen volt.

10 után kimentünk a csecsemősökhöz, hogy akkor segítsenek. A magas vöröst fogtuk ki, kijött, Adrinak éppen felébredt a zötyögéstől a fia, szal mellre tette, az enyim öklendezett álmában, ha cici ért a szájához, szóval engem lebaszott, miért akarom túletetni az én rendkívül nyugodt természetű fiamat, majd felkel, ha éhes (ez a kijelentés "kissé" ellentmond a gyakori, két óránként történő etetéssel, továbbá figyelmen kívül hagyta azt is, hogy sárgul a kölyök).

Kristófom fél 12-kor ébredt (az előző etetés fél 7-kor volt, 5 órával hamarabb!), üvöltve. Onnantól kezdve 4 órán át üvöltés, néha elfogadta a cicit 10-15 percre, bántották a szelek, kakik is. Be volt esve a kutacsa (nincs elég "nedvesség" a gyerekben), szóval adogattam neki "házilag összedobott" cukroslötyit (Zsé hozott bébivizet és szőlőcukit, úh Adrival bevertünk koktélt), abból kisebb-nagyobb adagokat visszabukott. Közben Adri fia is ébredt, hasonló visítós stílusban adva elő magát (azon az éjszakán a szomszéd szobák gyerekei is sokat sírtak), nála annyi plussz volt még, hogy a gyerek narancssárgát pisilt (reggel az új csecsemősök aszonták, kezdődő dehidratáltság jele).

Fél 3 körül elmentem és "megköszöntem" a magas vörösnek, hogy ilyen sokat "segített", erre még neki állt feljebb. 

Mondta, hogyha a folyosón sétálva csend van egy szobában, ő nem tudhatja, hogy bent segítenie kellene (muhaha, mint már írtam, aznap éjjel nemcsak a mi kölykeink visítottak, hanem a többi szobában is - hallottam a falakon keresztül - szal bizti sokat mászkált a tyúk a folyosón...).

Visszamentem a szobába, aztán nemsokára álomba zuhant a fiam a karomban a kimerültségtől. Én is aludtam vagy 2 órát, Adri még szenvedett a Kristófjával, de aztán ők is beájultak.

Ennyi a történet. Jó hosszú lettem.

Minket még éppen hazaengedtek másnap (hétfő) délelőtt, de Adriékat már bentfogták kedden, mert magas lett a kiscsávó bilirubinszintje (nagyon sárga a kispasi, még nem dolgozik rendesen a mája). Remélem, ma már hazamehetnek, tegnap mindenesetre kapott kék fényt, talán még infúziót is. 

Mindez megelőzhető-kezelhető lett volna, ha nem olyan flegma picsák azok az éjszakás csecsemősök.

Tanúlság: Minden csecsemősnővér mást mond ugyanarról a problémáról.

A kórházba mindenképpen vigyél legalább egy kis üveg bébivizet (pl. Jana), gyógyszertári porszőlőcukrot, ill. poharat vagy cumisüveget a gyereknek. Adagolás: 1 deci vízbe egy icipici kanál cukor, szóval éppencsak édes legyen.

Nem kell a dolgot "reklámozni" az eü. személyzet felé, és inkább hozd haza a cuccot bontatlanul, minthogy olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülj, mint mi. Szerezz be jó minőségű (pl. Avent vagy Medela) bimbóvédőt.

Ha a gyerek 2 nap után szokatlanul kreolbőrű és aluszékony lesz, nehogy arra gondolj, hogy olyan tápláló a tejed, hanem inkább az élettani sárgaságra, amit minél gyorsabban kezelni kell (több szopi és folyadék segít eltávolítani).

A történet folytatása tőlem:

Kékfényes sztori:

Persze aznap éjjel kifogtam a magas vörös p....t egyik éjszakásnak, a másik normális volt. Este 9-kor szóltak, hogy menjek szopiztatni, vittem a bimbóvédőmet, leülök szoptatni, erre hallom, hogy a vörös csirke mondja a másiknak, hogy minek a bimbóvédő nekem, mert hogy ez a baba amikor vasárnap ő volt éjszakás már gyönyörűen szopizott bimbóvédő nélkül (!!!!!!). Jön az értelmesebbik, kérdezi tőlem ugyanezt. Azt hittem szétrobbanok. Mondtam neki, hogy hát ez a gyerek nehezen, mert hát ha ő is ránéz a cicimre látja, hogy milyen. A nőci bólogat, hogy hát látja, de hát a kolléganője azt mondta, hogy .... Na, itt már elegem volt, és mondtam a nőcinek, hogy a kedves kolléganője csak annyit látott, hogy a gyerek bukott egy pici tejcit fürdetéskor. De az a szerencsétlen abból a nyomorult 5 gr-ból bukta ki, amit előtte 1 órás nyüstölés során sikerült belevarázsolni szegény Kristófba. Na, erre nem mondott semmit.

Azt hittem odamegyek a vöröshöz és felpofozom!!!!!!!!!!!!!!!

Végül nem tettem panaszt, mert már csak 1 dologra vágytam: otthon, édes otthon.

Nyugi, nekem is kezd elegem lenni a szopis macerából. Mire rávarázsolom a mellbimbómra azt a vacak "szilikoncicit", Kristóf tuti leborítja onnan, vagy csak a végét kapja el és elmozdítja a bimbiről, ha minden klappol, akkor meg alig dologzik rajta, csak cummog és így nem nagyon történik semmi. A tegnapi sikerélmény csodaszámba megy. Fejni szoktam, ha épp jön belőle valami. Ma már 30 ml-t sikerült levarázsolnom. Bimbóvédő nélkül is próbáltam újra és újra, de esélytelen, csóró gyerek csak a végét bírja úgyahogy bekapni (annyira lapos a bimbim) és csak rágicsálni sikerül.

A fent említett sikerélmény 2009.03.26-ról:

Tejcsi ügyben viszont sikerélményünk volt tegnap, mert egyszer sikerült levarázsolnom 20 ml-t, aztán este még az egyik ciciből evett 30 gr-ot. Azt hittem rosszul hallok, mikor evés után is lemértük! Mondtam apunak, hogy elnézte a mérleget, de közölte, hogy tuti, hogy nem, különben is a mérleg kiírja az utsó két mérés közti különbséget és az bizony 30 gr. Úgyhogy a tegnap esti etetés végül csak szopi volt meg egy kis babavíz. Hát én úgy örültem!!! (kár hogy nincs ugrálós smiley)

Kismama Magazin 2010. április

Alig egy hónapja írtam, hogy fotózáson jártunk, merthogy a szoptatással kapcsolatos történetünk megírásra kerül a Kismama Magazinban. Így is lett, meg is jelent a cikk a mostani számban.
http://www.kismama.hu/magazin/nem_jott_ossze_megvigasztalunk/6530/
W. Ungváry Renáta nagyon szuper cikket írt a témáról (mármint arról, hogy mi van akkor, ha nem sikerül a szoptatás, merthogy ugye ilyen is van, bármilyen meglepő néhány ősanyának). Annyira jó, hogy végre ezzel is foglalkozik a magazin.
Mégegyszer köszönöm a szerkesztőségnek a lehetőséget, és Renátának és a fotózás teljes csapatának a kedvességet, amivel körülvettek minket. Valamint köszönjük Renátának az ajándékokat is, a felfújható mókus Kristóf egyik kedvence, a kacsás hőmérőt sajnos már kivégezte. ;)

És akkor íme a mi történetünk (idézet a cikkből):

Túl sok nehézség kezdetben

A terhességem nem volt zökkenőmentes, a 26.-tól 35. hétig feküdnöm kellett fenyegető koraszülés miatt. A kényszerű fekvés alatt minden lehetséges irodalmat elolvastam a szoptatásról is. Sok mindentől tartottam, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a szoptatással bármi gond lesz.
Kristóf végül a 38. hét végén született meg 16 órás vajúdás után, császármetszéssel. Másnap reggel egy csecsemős behozta a síró kisfiamat, letette mellém, mondván, hogy szoptassam meg, majd távozott. Próbáltam mellre tenni, de mivel lapos a mellbimbóm, nem nagyon sikerült. A csecsemősök nem segítettek, még abban sem értettek egyet egymással, hogy használjak-e bimbóvédőt vagy se. Kristóf folyton éhes volt, én rengeteget sírtam. Végül besárgult a kisfiam, és majdnem kiszáradt. Kristófot folyton piszkálni kellett, mert nagyon lusta volt, két-három szívás után leállt. Ráadásul a tejem sem volt neki elég, az első éjszakánk katasztrofális volt itthon. Másnap a doktor nénink írt fel tápszert, persze azzal az utasítással, hogy sokat legyen cicin Kristóf. Ez meg is történt, közben fejtem. Az eredmény: 60 milliliter/nap/két cici. Szóval folyton pótolni kellett. Nem adtam fel, de közben mindenhol azt olvastam, hogy ha nem szoptatok, nem alakul ki kellő kötődés a baba és köztem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anya. Vadidegenek is kritizáltak, hogy nem jól csinálom. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy szoptatok-e. Néha úgy éreztem, felrobbanok. Amikor már csak napi 20-30 milliliter volt a teljes mennyiség, feladtam. Ekkor volt Kristóf héthetes. Beláttam, hogy a gyerekemnek nyugodt anyukára van szüksége, nem idegbetegre.
Ami bánt
Nagyon bosszant az a hozzáállás, hogy mindenki tud szoptatni, ha mégsem, akkor nem is akar. Én úgy gondolom, hogy a hasonló cipőben járó anyáknak arra van szükségük, hogy támogassák és megnyugtassák őket, hogy jó anyák, és a babájuk nem szenved hiányt semmiben. Így lehet, hogy nem apadna el az a kevés tejcsi, ami van.

Névjegy: Kerényi Adrienn (32), Budapest
Kisfia: Kristóf Bence (11 hónapos)

Tavasz van

Végre. Úgyhogy élvezzük a nagy sétákat a napsütésben Kristóffal. Most már újra napjában 2x megyünk sétálni, mert hát ebben a jó időben vétek otthon ülni. Megyünk a játszóra, vagy vásárolni, vagy csak úgy sétálni. Tegnap például a Budai Vár alatt egy parkban sétálgattunk Kristóffal, míg Apa onnan nem messze dolgozott. Próbálgattuk használni a lábacskákat is, nem csak lóbálni őket a babakocsiban. Ebben nagy ösztönzés volt egy Ádám nevű 15 hónapos kisfiú, akivel megismerkedtünk. A szüleivel megbeszéltük, hogy mind a két gyereknek van mit eltanulni a másiktól: Krisznek a járást, Ádinak a cumisüvegből egyedül ivást. :D
Kristóf mellesleg mostanság többször lebukik, hogy hát ha nagyon muszáj, akkor tud ő mászni is, na de minek, ha kúszva olyan baromi gyorsan lehet közlekedni. Egyébként meg áll. Mindenhol. Ott is ahol nem lehet felállni, mert tuti az eldőlés, vagy ahol tulajdonképpen nincs is mibe kapaszkodni. Így persze nem maradnak el a hatalmas puffanások sem időnként. De hát ez egy ilyen korszak. És mi lesz még, ha elindul. ;)
Közben Emma, Anna és Zsuzsi (ugyebár az anyukájuk) sikeresen benyelt valami hasmenős-hányós csodát. Mi pedig reménykedünk, hogy ez ugyanaz a vírus, amit Krisz már végigjátszott a kórházban és most mi kimaradunk a szórásból. Olyan jó lenne. A lányoknak pedig gyors gyógyulást! Pláne, hogy Anna kedden orrmandula műtétre megy.
Kristóf mostanában reggelente mesét néz reggeli után. Annyira édes. Olyan áhitattal tudja nézni a Teletubbies-t (ők a nagy kedvencek), hogy meg kell zabálni. Integet nekik, meg nyújtja feléjük a kezét. A reggeli mese nézés egyébként azért jó, mert amíg én felöltözök, mosakodok, stb. addig ő elszórakozik a mesén. Ennyi TV nézés még belefér.
Amint már az a képekből kiderült, megvolt az első szülinapi bulija Kristófnak. Mindenki ott volt, aki számít. Rengeteg ajándékot kapott, és Öcsipapa gyártott neki egy gyönyörű tortát. Amivel ő pedig jóóóól összekente magát, ahogy illik. :D Az ajándékok kibontásában és közelről megszemlélésében persze Emma és Anna is nagyon lelkesen segített Kristófnak, többnyire ők bontották ki az ajándékokat, a kis ünnepelt pedig megszeppenten figyelt, de szerintem Anna júniusi szülinapján, már ő is besegít Annusnak. :D
És ami még kimaradt, Kristófom kapott fórumos ajándékot is (sorsoltunk, minden fiús mamának jutott egy kislány, minden lányos mamának egy kisfiú szülinapos). De mivel a fórumos lányok olvasni fogják ezeket a sorokat, így egyenlőre még nem árulom el, hogy kitől kaptuk. Csak annyit mondok, hogy egy naaaagyon szép, nagyszemű kicsi lánytól és az ő anyukájától, akiknek még egyszer nagyon köszönjük.
Mi is megvettük ám az ajándékokat egy másik szépséges kicsi lánynak, akit még szintén nem árulok el, hogy kicsoda.
Készülünk a húsvétra is. Csak egy kicsit, mert egyébként nem leszünk itthon. Azért vettem szép tavaszi virágokat, mint minden évben ilyenkor (talán tavaly nem, de hát ugye akkor nagyon mással voltam elfoglalva ;)). Le is fotóztam őket. Legyen egy kis tavaszi hangulat itt is. ;)






A szuper "fórumos" ajándékok

Balettáncos leszek