Annyit emlegettem már, hogy nem voltunk (se én, se a szobatársnőm Emese) elájulva a Péterfy csecsemőseitől, most pedig rátaláltam Mese elbeszélésére, és úgy gondoltam most már dafke is leírom.
Mese elbeszélése:
Péterfy-s csecsemősnővér-sztori: Előzményként vasárnap napközben hirtelen aluszékony lett a fiam (néhány óra múlva Adrié is), nna, gondoltam, sárgul a gyerek, fasza.
A szomszéd szobában nem engedték haza a kissrácot, mert hiába szopizott tök sokat, valszeg tej nem sok jutott belé, így dehidratált lett és felszökött a láza. Ezért a nappalis csecsemősnővér (normál magasságú, természetes vöröske, kedves-gondos kis nő) azt mondta, szoptassunk ÉS adott a gyerekeknek cukros vizet, hogy azzal pótoljunk még, hogy elég folyadékhoz jussanak a fiúk. Bementünk Adrival egy próbaszopira is a csecsemősökhöz, akik legalább fél órán át csikizték-buzerálták a kómás kicsikéinket, hogy egyenek a cicinkből, eredmény 5 gr, ami k.va kevés. Mondták, kérjünk még cukrosvizet az éjszakásoktól is - inkább egy kis pótlás, mint kiszáradás.
A szomszéd szobában nem engedték haza a kissrácot, mert hiába szopizott tök sokat, valszeg tej nem sok jutott belé, így dehidratált lett és felszökött a láza. Ezért a nappalis csecsemősnővér (normál magasságú, természetes vöröske, kedves-gondos kis nő) azt mondta, szoptassunk ÉS adott a gyerekeknek cukros vizet, hogy azzal pótoljunk még, hogy elég folyadékhoz jussanak a fiúk. Bementünk Adrival egy próbaszopira is a csecsemősökhöz, akik legalább fél órán át csikizték-buzerálták a kómás kicsikéinket, hogy egyenek a cicinkből, eredmény 5 gr, ami k.va kevés. Mondták, kérjünk még cukrosvizet az éjszakásoktól is - inkább egy kis pótlás, mint kiszáradás.Eddig az előzmény. Innentől a lényeg:
Mikor este vittük fürödni beadni a fiúkat, kértünk cukroslöttyöt. Erre (egy nagyon magas, vörös hajú) nővér reakciója: "Nem akarnak szoptatni éjszaka?" WTF?
A másik (szintén magas, de nem annyira mint a társa, szőke, vékony) nővér gurította ki a gyerekeinket és kiosztotta Adrit (én közben zuhiztam, csak a végére értem ki), hogy a Kristófok tejet buknak, ergo bizti van ott elég, ezért szoptassunk 1-2 óránként és nem adnak cukrosvizet!
Elmondanám, a két sárga gyerek gyakorlatilag ébreszthetetlen volt, a melleink cakkosak és sebesek, szóval az ilyen gyakori szopi kivitelezhetetlen volt.
10 után kimentünk a csecsemősökhöz, hogy akkor segítsenek. A magas vöröst fogtuk ki, kijött, Adrinak éppen felébredt a zötyögéstől a fia, szal mellre tette, az enyim öklendezett álmában, ha cici ért a szájához, szóval engem lebaszott, miért akarom túletetni az én rendkívül nyugodt természetű fiamat, majd felkel, ha éhes (ez a kijelentés "kissé" ellentmond a gyakori, két óránként történő etetéssel, továbbá figyelmen kívül hagyta azt is, hogy sárgul a kölyök).
Kristófom fél 12-kor ébredt (az előző etetés fél 7-kor volt, 5 órával hamarabb!), üvöltve. Onnantól kezdve 4 órán át üvöltés, néha elfogadta a cicit 10-15 percre, bántották a szelek, kakik is. Be volt esve a kutacsa (nincs elég "nedvesség" a gyerekben), szóval adogattam neki "házilag összedobott" cukroslötyit (Zsé hozott bébivizet és szőlőcukit, úh Adrival bevertünk koktélt), abból kisebb-nagyobb adagokat visszabukott. Közben Adri fia is ébredt, hasonló visítós stílusban adva elő magát (azon az éjszakán a szomszéd szobák gyerekei is sokat sírtak
), nála annyi plussz volt még, hogy a gyerek narancssárgát pisilt (reggel az új csecsemősök aszonták, kezdődő dehidratáltság jele).
), nála annyi plussz volt még, hogy a gyerek narancssárgát pisilt (reggel az új csecsemősök aszonták, kezdődő dehidratáltság jele).Fél 3 körül elmentem és "megköszöntem" a magas vörösnek, hogy ilyen sokat "segített", erre még neki állt feljebb.
Mondta, hogyha a folyosón sétálva csend van egy szobában, ő nem tudhatja, hogy bent segítenie kellene (muhaha, mint már írtam, aznap éjjel nemcsak a mi kölykeink visítottak, hanem a többi szobában is - hallottam a falakon keresztül - szal bizti sokat mászkált a tyúk a folyosón...).
).Visszamentem a szobába, aztán nemsokára álomba zuhant a fiam a karomban a kimerültségtől. Én is aludtam vagy 2 órát, Adri még szenvedett a Kristófjával, de aztán ők is beájultak.
Ennyi a történet. Jó hosszú lettem.
Minket még éppen hazaengedtek másnap (hétfő) délelőtt, de Adriékat már bentfogták kedden, mert magas lett a kiscsávó bilirubinszintje (nagyon sárga a kispasi, még nem dolgozik rendesen a mája). Remélem, ma már hazamehetnek, tegnap mindenesetre kapott kék fényt, talán még infúziót is.
Mindez megelőzhető-kezelhető lett volna, ha nem olyan flegma picsák azok az éjszakás csecsemősök.
Tanúlság: Minden csecsemősnővér mást mond ugyanarról a problémáról.
A kórházba mindenképpen vigyél legalább egy kis üveg bébivizet (pl. Jana), gyógyszertári porszőlőcukrot, ill. poharat vagy cumisüveget a gyereknek. Adagolás: 1 deci vízbe egy icipici kanál cukor, szóval éppencsak édes legyen.
Nem kell a dolgot "reklámozni" az eü. személyzet felé, és inkább hozd haza a cuccot bontatlanul, minthogy olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülj, mint mi. Szerezz be jó minőségű (pl. Avent vagy Medela) bimbóvédőt.
Ha a gyerek 2 nap után szokatlanul kreolbőrű és aluszékony lesz, nehogy arra gondolj, hogy olyan tápláló a tejed, hanem inkább az élettani sárgaságra, amit minél gyorsabban kezelni kell (több szopi és folyadék segít eltávolítani).
A történet folytatása tőlem:
Kékfényes sztori:
Persze aznap éjjel kifogtam a magas vörös p....t egyik éjszakásnak, a másik normális volt. Este 9-kor szóltak, hogy menjek szopiztatni, vittem a bimbóvédőmet, leülök szoptatni, erre hallom, hogy a vörös csirke mondja a másiknak, hogy minek a bimbóvédő nekem, mert hogy ez a baba amikor vasárnap ő volt éjszakás már gyönyörűen szopizott bimbóvédő nélkül (!!!!!!). Jön az értelmesebbik, kérdezi tőlem ugyanezt. Azt hittem szétrobbanok. Mondtam neki, hogy hát ez a gyerek nehezen, mert hát ha ő is ránéz a cicimre látja, hogy milyen. A nőci bólogat, hogy hát látja, de hát a kolléganője azt mondta, hogy .... Na, itt már elegem volt, és mondtam a nőcinek, hogy a kedves kolléganője csak annyit látott, hogy a gyerek bukott egy pici tejcit fürdetéskor. De az a szerencsétlen abból a nyomorult 5 gr-ból bukta ki, amit előtte 1 órás nyüstölés során sikerült belevarázsolni szegény Kristófba. Na, erre nem mondott semmit.
Azt hittem odamegyek a vöröshöz és felpofozom!!!!!!!!!!!!!!!
Végül nem tettem panaszt, mert már csak 1 dologra vágytam: otthon, édes otthon.
Nyugi, nekem is kezd elegem lenni a szopis macerából. Mire rávarázsolom a mellbimbómra azt a vacak "szilikoncicit", Kristóf tuti leborítja onnan, vagy csak a végét kapja el és elmozdítja a bimbiről, ha minden klappol, akkor meg alig dologzik rajta, csak cummog és így nem nagyon történik semmi. 
A tegnapi sikerélmény csodaszámba megy. Fejni szoktam, ha épp jön belőle valami. Ma már 30 ml-t sikerült levarázsolnom. Bimbóvédő nélkül is próbáltam újra és újra, de esélytelen, csóró gyerek csak a végét bírja úgyahogy bekapni (annyira lapos a bimbim) és csak rágicsálni sikerül.
A tegnapi sikerélmény csodaszámba megy. Fejni szoktam, ha épp jön belőle valami. Ma már 30 ml-t sikerült levarázsolnom. Bimbóvédő nélkül is próbáltam újra és újra, de esélytelen, csóró gyerek csak a végét bírja úgyahogy bekapni (annyira lapos a bimbim) és csak rágicsálni sikerül. Tejcsi ügyben viszont sikerélményünk volt tegnap, mert egyszer sikerült levarázsolnom 20 ml-t, aztán este még az egyik ciciből evett 30 gr-ot. Azt hittem rosszul hallok, mikor evés után is lemértük! Mondtam apunak, hogy elnézte a mérleget, de közölte, hogy tuti, hogy nem, különben is a mérleg kiírja az utsó két mérés közti különbséget és az bizony 30 gr. Úgyhogy a tegnap esti etetés végül csak szopi volt meg egy kis babavíz. 
Hát én úgy örültem!!! 
(kár hogy nincs ugrálós smiley)
Hát én úgy örültem!!! (kár hogy nincs ugrálós smiley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése