Alig egy hónapja írtam, hogy fotózáson jártunk, merthogy a szoptatással kapcsolatos történetünk megírásra kerül a Kismama Magazinban. Így is lett, meg is jelent a cikk a mostani számban.
http://www.kismama.hu/magazin/nem_jott_ossze_megvigasztalunk/6530/
W. Ungváry Renáta nagyon szuper cikket írt a témáról (mármint arról, hogy mi van akkor, ha nem sikerül a szoptatás, merthogy ugye ilyen is van, bármilyen meglepő néhány ősanyának). Annyira jó, hogy végre ezzel is foglalkozik a magazin.
Mégegyszer köszönöm a szerkesztőségnek a lehetőséget, és Renátának és a fotózás teljes csapatának a kedvességet, amivel körülvettek minket. Valamint köszönjük Renátának az ajándékokat is, a felfújható mókus Kristóf egyik kedvence, a kacsás hőmérőt sajnos már kivégezte. ;)
http://www.kismama.hu/magazin/nem_jott_ossze_megvigasztalunk/6530/
W. Ungváry Renáta nagyon szuper cikket írt a témáról (mármint arról, hogy mi van akkor, ha nem sikerül a szoptatás, merthogy ugye ilyen is van, bármilyen meglepő néhány ősanyának). Annyira jó, hogy végre ezzel is foglalkozik a magazin.
Mégegyszer köszönöm a szerkesztőségnek a lehetőséget, és Renátának és a fotózás teljes csapatának a kedvességet, amivel körülvettek minket. Valamint köszönjük Renátának az ajándékokat is, a felfújható mókus Kristóf egyik kedvence, a kacsás hőmérőt sajnos már kivégezte. ;)
És akkor íme a mi történetünk (idézet a cikkből):
Túl sok nehézség kezdetben
 |
A terhességem nem volt zökkenőmentes, a 26.-tól 35. hétig feküdnöm kellett fenyegető koraszülés miatt. A kényszerű fekvés alatt minden lehetséges irodalmat elolvastam a szoptatásról is. Sok mindentől tartottam, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a szoptatással bármi gond lesz.
Kristóf végül a 38. hét végén született meg 16 órás vajúdás után, császármetszéssel. Másnap reggel egy csecsemős behozta a síró kisfiamat, letette mellém, mondván, hogy szoptassam meg, majd távozott. Próbáltam mellre tenni, de mivel lapos a mellbimbóm, nem nagyon sikerült. A csecsemősök nem segítettek, még abban sem értettek egyet egymással, hogy használjak-e bimbóvédőt vagy se. Kristóf folyton éhes volt, én rengeteget sírtam. Végül besárgult a kisfiam, és majdnem kiszáradt. Kristófot folyton piszkálni kellett, mert nagyon lusta volt, két-három szívás után leállt. Ráadásul a tejem sem volt neki elég, az első éjszakánk katasztrofális volt itthon. Másnap a doktor nénink írt fel tápszert, persze azzal az utasítással, hogy sokat legyen cicin Kristóf. Ez meg is történt, közben fejtem. Az eredmény: 60 milliliter/nap/két cici. Szóval folyton pótolni kellett. Nem adtam fel, de közben mindenhol azt olvastam, hogy ha nem szoptatok, nem alakul ki kellő kötődés a baba és köztem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anya. Vadidegenek is kritizáltak, hogy nem jól csinálom. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy szoptatok-e. Néha úgy éreztem, felrobbanok. Amikor már csak napi 20-30 milliliter volt a teljes mennyiség, feladtam. Ekkor volt Kristóf héthetes. Beláttam, hogy a gyerekemnek nyugodt anyukára van szüksége, nem idegbetegre.
Ami bánt
Nagyon bosszant az a hozzáállás, hogy mindenki tud szoptatni, ha mégsem, akkor nem is akar. Én úgy gondolom, hogy a hasonló cipőben járó anyáknak arra van szükségük, hogy támogassák és megnyugtassák őket, hogy jó anyák, és a babájuk nem szenved hiányt semmiben. Így lehet, hogy nem apadna el az a kevés tejcsi, ami van.
Névjegy: Kerényi Adrienn (32), BudapestKristóf végül a 38. hét végén született meg 16 órás vajúdás után, császármetszéssel. Másnap reggel egy csecsemős behozta a síró kisfiamat, letette mellém, mondván, hogy szoptassam meg, majd távozott. Próbáltam mellre tenni, de mivel lapos a mellbimbóm, nem nagyon sikerült. A csecsemősök nem segítettek, még abban sem értettek egyet egymással, hogy használjak-e bimbóvédőt vagy se. Kristóf folyton éhes volt, én rengeteget sírtam. Végül besárgult a kisfiam, és majdnem kiszáradt. Kristófot folyton piszkálni kellett, mert nagyon lusta volt, két-három szívás után leállt. Ráadásul a tejem sem volt neki elég, az első éjszakánk katasztrofális volt itthon. Másnap a doktor nénink írt fel tápszert, persze azzal az utasítással, hogy sokat legyen cicin Kristóf. Ez meg is történt, közben fejtem. Az eredmény: 60 milliliter/nap/két cici. Szóval folyton pótolni kellett. Nem adtam fel, de közben mindenhol azt olvastam, hogy ha nem szoptatok, nem alakul ki kellő kötődés a baba és köztem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anya. Vadidegenek is kritizáltak, hogy nem jól csinálom. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy szoptatok-e. Néha úgy éreztem, felrobbanok. Amikor már csak napi 20-30 milliliter volt a teljes mennyiség, feladtam. Ekkor volt Kristóf héthetes. Beláttam, hogy a gyerekemnek nyugodt anyukára van szüksége, nem idegbetegre.
Ami bánt
Nagyon bosszant az a hozzáállás, hogy mindenki tud szoptatni, ha mégsem, akkor nem is akar. Én úgy gondolom, hogy a hasonló cipőben járó anyáknak arra van szükségük, hogy támogassák és megnyugtassák őket, hogy jó anyák, és a babájuk nem szenved hiányt semmiben. Így lehet, hogy nem apadna el az a kevés tejcsi, ami van.
Kisfia: Kristóf Bence (11 hónapos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése