Álomszuszék Ördög
2009-06-26 17:03:14Tegnap este Kristóf olyan nyűgös volt, hogy azt hittük már sosem alszik el. A szokásos esti kajcsiját is előbb kapta, mint szokta, gondoltam hátha az megnyugataja egy kicsit, aztán nagy nehezen olyan negyed 12 magasságában elaludt. Csak remélni mertem, hogy azért szokásosan reggel 6-ig aludni fog. Fél 6-kor ébredtem fel és megállapítottam magamban, hogy az Ördög (még) alszik :D, akkor kb. fél órám még van nekem is henyélni. Persze visszaaludtam. Mikor újra felébredtem már 7 óra volt. Hallottam, hogy a kiságy felől érkezik némi nyekergés, így hát felkeltem és elkezdtem készíteni Kristóf reggeli tápszer adagját. Időnként hallottam szobából, hogy valamit gagyarászik, meg mocorog. De mire bementem negyed 8-kor, hogy na akkor kész a tápi és menjünk pelusozni, kicsi fiam bőszen húzta újra a lóbőrt.
Biztos voltam benne, hogy max. fél óra és újra fent lesz. Olvasgattam addig a fórumot, elindítottam a centrifugázást a gépen és időnként benéztem hozzá, de kitartóan szunyált.
Végül reggel negyed 9-kor ébredt fel, mikor épp megérkezett Kati nagyi és Öcsipapa. Úgy látszik ma reggel kizárólag Kati nagyival akart reggelizni, így hát megvárta, míg ideér. :D
Almalé nyálcsorogva, Tesco járat, kisbéka
Több más mellett manapság nagy vita tárgya a hozzátáplálás. Hát én sok mindenben nem a trendi nézeteket vallom (pl. nekem maga volt a felüdülés az EDA, nem hiszem, hogy ettől rossz anya lennék, és attól sem mentem a falnak, hogy végül császárral született meg Kristóf), így ebben sem tartom magam teljesen a mostani nézetekhez. Lehet, hogy ezért még kapok majd hideget-meleget, de ez van.
Így esett, hogy mi nem várjuk meg a 4 hónapos kort. Mivel nagy részben tápszeres baba lennénk, mi bizony már ismerkedünk az almalével. És ízlik. Persze még nem visszük túlzásba. De nagyon tetszik. Kanálból, cumisüvegből, bárhogy tízóraira jöhet. Eddig mondjuk még csak olyan 10-15 ml-eket ittunk-kanalaztunk, a többi azért tápszer vagy tejcsi. Próbálkoztunk pürével is, de az még nem jött be (anyát sikeresen képenköptük :D), ígyhát elnapoltuk a kérdést.... Egyenlőre maradunk az almalénél.
A nyálcsorgásnak konkrétan semmi köze az almaléhez. Egyszerűen csak elkezdtett a kis Ördög fogzani is. Már jó ideje csorog a nyála, de most már egyre jobban. A doktor néni is megjegyezte, hogy már szépen meg van duzzadva az alsó ínye. Ma egy fél órás játék alatt, miközben udvarolt naaaagy szerelmének a játszószék kismadarának, Kristóf gond nélkül eláztatta a nyálával a rajta lévő body-t (szegény hód - a body-n, nyálfürdőt vett, még jó hogy vizi állat :D).
Most egy hétig kint lakunk anyósoméknál, ők épp a legnagyobb unokájukkal nyaralnak. Zsuzsi a sógornőm, pedig idekerekezett a kisebbik lányával Emmussal, és bevállalta, hogy amíg mi elszaladunk a Tesco-ba vásárolni, meg az anyatejért az ellátóba, ő őrzi Kristófot. Egész jól viselkedett a törpe, míg odavoltunk. Azért mentünk mert gyerekruha akció van. Hát költöttem is a pénzt rendesen. :)))) Széldzseki, pulcsi, kiscipő... persze mind 68-as, mivel a 62-esből már Dunát lehet rekeszteni. :D Van olyan, amit már ki is nőtt, és egyszer sem volt rajta. A baj az, hogy ha látok valami tündéri ruhát, muszáj megvennem, és így rendesen tudom ám költeni a pénzt. :)) Vettünk neki egy hűtőrágókát is, bár még fogni nem tudja igazán, de majd tartjuk neki, aztán rágcsálhat. :D
Egyébként szerintem Kristóf felnőtt korában meteorológus lesz. Úgy megérez minden időjárás változást, vihart, szelet, hogy Aigner Szilárd, Németh Lajos és egy csapat béka tanulhatna tőle. Most is épp ölbebabát és babakocsilakót játszik. Ugyanis álmos, de olyan szinten nyűgös is mellette, hogy csak és kizárólag kézben van el, de szigorúan csak akkor ha sétálnak vele, illetve ha tologatják a babakocsiban, akkor lecsukja a szemét, de egy köhintésre felébred (persze a mosógép is most kezd centrifugázni). Először nem tudtuk mi baja, mert ilyet már régen csinált. Aztán meghallottuk a dörgést, kinéztünk az ablakon láttuk, hogy irgalmatlan szél van és villámlik is. Nem is volt több kérdésünk. Csak a kisbéka funkció kapcsolt be a gyereknél.
Kristóf egyébként nagy remények elé néz felnőtt korában, ugyanis a jóslatok szerint tehetséges zongorista lesz belőle, mert hosszú ujjai vannak, kitűnő karmester is lesz, mert a kezével már most is tökéletesen vezényel a zenélő-forgó maciknak, remek táncos lesz, hiszen iszonyatos nagy jive-okat és quick steppeket nyomott már a pocakban is, anya után szabadon (min csodálkozunk, hiszen anya még pocakosan is chacházott, angol keringőzött stb..., igaz már csak otthon, takarítás közben), és természetesen elsőosztályú focista is lesz, apa után.
Ha ez mind bejön a gyerek egy multitalentum lesz. :D Meg multimilliomos is. Hát úgy legyen...:D
Újabb szuri, újabb hőemelkedés
Úgy látszik nálunk ez már csak így lesz: szuri=hőemelkedés. De most már számítottam rá.
Kedden (06.23) reggel 10-re voltunk bejelentkezve a doktornénihez a 3 hós szurira. Úgy volt, hogy most kettőt kap, a kötelezőt és az első Prevenar-t (pneumococcus elleni szuri), de a mi doktornénink szabadságon volt, így egy másikhoz kellett mennünk az esedékes szuri miatt, ezért végül csak a kötelezőt kapta meg Ördögünk. Na, az is pont elég volt.
Eleve odamentünk és millió meg egy anyuka-apuka babócákkal bezsúfolódva egy picurka váróba a tanácsadó szobánál. Hurrá! Kristóf meg nemsokára csápolni fog, hogy éhes. Végülis ezt megúsztuk, elég szépen viselte a dolgot, csak akkor zendített rá ő is, amikor már vagy 5 kisbaba sírt. Gondolta, ő sem maradhat ki. Pont a mi védőnéninknek is tanácsadó ideje volt, úgyhogy legalább addig ő foglalkozott velünk, míg nem kerültünk sorra. Bár a súlyt otthon szoktuk mérni (már az elején kérte a védőnéni és a doktornő is, hogy mivel van mérlegünk, így mindig otthon mérjük le a súlyát), de szórakozik a mérlegünk így kértük a védőnőt, hogy nézzük meg azt is. Így hát kiderült, hogy a mérlegünk egy kicsit csal lefelé. Mi 5850gr-ot mértünk, a védőnő 5920-at. Szépen növöget a törpöm. 3280-al született. 3000-el vittük haza. Ez utóbbit már meg is duplázta (mára már tuti). A hosszúsága pedig majdnem 62cm (61,5-et mért a védőnő, de mondta, hogy mivel Kristóf épp sírt és befeszített, így nem tudta teljesen kihúzni a lábát, szerinte az 62). Az pedig + 9 centit jelent a születése óta. Nem tudom, húzzák stikában éjjelente a gyerkőcöt a kismanók? :D Nem baj, csak nőjjön meg hízzon az a lényeg.
Végre bejutottunk. Egy nagyon aranyos mosolygós, olyan 60 körüli doktornéni volt, akihez most mentünk. Alapos, figylemes, rögtön 100x szimpatikusabb lett, mint a saját dokinénink. Azzal sincs különösebb gond, de van benne valami, ami taszít, meg az asszisztensében is (arról a nőről nem tudom megmondani, hogy tényleg haragszik vagy egyszerűen ilyen a feje, mosolyogni eddig 1x láttam egy fél másodpercre). Szóval ez a másik doktornéni még azt is rögtön meghallotta, hogy Kristófnak van egy pincuri szívzöreje. Kérdezte, hogy tudunk-e róla. Mondtam persze, voltunk kardiológián is, nem vészes, csak egy pici pitvari sövényhiány. Azt persze nem tettem hozzá, hogy a mi dokink véletlenül sem hallotta ezt a zörejt. Ha én nem kérek beutalót a kardiológiára (mivel nekem is volt hasonló problémám gyerekkoromban és szerettem volna, ha Kristófot már most megnézi egy kardiológus, hogy ha van, akkor időben kiderüljön), akkor ki sem derül. Ő közölte, hogy nem hall semmit. Hát nesze neked! Javaslom, hogy mosassa ki a fülét.
Szóval nagyon kedves, aranyos doktor nénit fogtunk ki. Folyton bocsánatot kért a törpétől, amikor olyat csinált, ami Kristófnak nem tetszett (pl. torokba belenézés ééés a szuri). Kristóf persze egy pillanatnyi fáziskéséssel keservesen sírni kezdett a szuri után (nem tudom, ennyi ideig tartott neki, míg leesett, hogy fááááááááááááj :D ??). Nem győztük vígasztalni, persze aztán a kezemben megnyugodott.
Otthon folyton lestem a 2 hónapos oltásból kiindulva, hogy nincs e hőemelkedése. De nem volt egész nap. Jó kedvű volt, kicsit álmosabb, de vigyorgott, játszott. Apósom, mikor kint voltunk náluk mondta, hogy szerinte a gyerek kezd lázasodni, de mi lehurrogtuk szegényt anyósommal, ugyan, kutya baja. Pedig szegény papika csak az igazat mondta. Mert hazamentünk és ahogy egész nap pelusozásnál, a biztonság kedvéért megmértem a lázát. Popsiban 38,1 (az 37,6-nak számít). Vészesnek nem vészes, igazán a gyereken sem látszik, hogy nagy baja lenne, de hát azért adtam neki egy kis Nurofen szirpot, ahogy a doktor néni javasolta.
Az 11 órás etetésnél már nem is volt csak 37. Hurrá!!!
Hajnali 4-kor felsírt az én egyébként 6-ig általában gyönyörűen alvó törpém. A kis lába, amibe kapta szuri teljesen el volt gémberedve. Pelusozás alatt alig tudta kinyújtani. A másikat nyújtogatta rendesen, ahogy szokta. És persze újra hőemelkedése volt. Nem vészes, de megint volt. Meg pont elég volt ahhoz hogy ő nyüszi legyen. Megint egy picike Nurofen. Pár órával később még mindig ugyannyi volt neki (aludt is folyton szegénykém, de ha fent volt, akkor mosolygott és evett jóízűen), úgyhogy végül csak kapott egy fél kúpot (az múltkor is bevált). Az hatott is, úgyhogy estére már kutya baja se volt Ördögnek. :D
Ezen is szerencsésen túl vagyunk. De hátra van a 4 hónapos szuri... akkor már nem ússzuk meg az egyszerre 2-t! Jáááj!
Rohan az idő
És már el is telt három hónap. Hogy mi történt ezalatt az időalatt, azt csak nagy vonalakban tudom összeszedni, mert annyi minden volt.
De kicsit visszatérnék még Kristóf megérkezésére. A történetből az még kimaradt, hogy miért is kellett végül a császár. A helyzet az, hogy továbbra is rosszul vagyok összerakva. Minden normális embernek ugyanis íves a medencecsontja, az enyém pedig V alakú, így Kristóf feje nem tudott beilleszkedni. Ezért akart szegénykém a szegycsontom magasságában kibújni (még este 9-kor is dugta felfelé a kis popsikáját szegénykém, mivel lent nem volt helye). De ez csak akkor derült ki, mikor kivették Kristófot. Úgyhogy innen is csókoltatom az összes ortopédorvost, akinél eddig megfordultam különböző panaszokkal (fáj a csípőm, derekam, egyébként is az egyik oldalon jobban kint van a csípőm, mint a másikon - szóval csálé vagyok). Mindegyik rámnézett, közölte, hogy gerincferdülés oszt jónapot. Jóóó, az egyik elküldött masszázsra és úszni. :| Ha vette volna valamelyik a fáradtságot, hogy esetleg rendesen megnézzen, adabszurdum egy röntgent is csináltatott volna, akkor megsprólhatott volna nekem (meg azoknak akik körülöttem ugráltak a vajúdás alatt) tizenegynéhány órát. Nem bánok semmitsem, hogy így alakult, minden úgy törént, hogy annak lennie kellett, de akkor is... Egyébként anyunak már csecsemőkoromban feltűnt, hogy valami esetleg nem stimmelhet a csípőmmel, el is vitt orvoshoz, az eredmény: "Anyuka, ennek a gyereknek semmi baja." No comment.
Na, de foglalkozzunk inkább Kristóffal és az elmúlt három hónappal. Hihetetlen számomra, hogy már három hónapos.
Eleinte nagyon nehéz volt. Bár anyuék másfél hétig jöttek és segítettek, de mégis iszonyatos súllyal zuhant rám a tudat, ezért a kis pocokért én vagyok a felelős. Ezt azért nem egyszerű feldolgozni. Első gyerek, tehát folyamatosan ott volt a kérdés: jól csinálom, normális dolog, amit ő csinál, miért sír, miért nem sír, miért alszik, miért nem alszik? Ebbe bele kellett jönnünk. Meg abba is, hogy bizonyos történéseknél mit csináljunk (pl. ha csuklik - hagyjuk, majd abba marad, vagy itassuk, vagy citromlé??). Mindezt azért írom le, mert vannak olyanok, akik bár még sosem voltak ilyen helyzetben, gond nélkül véleményt alkotnak másokról.
És az sem egyszerű, hogy hogyan lavírozzunk a kért és kéretlen tanácsok, vélemények között úgy, hogy mások ne sértődjenek meg. Erről egy külön tanulmányt lehetne írni. Mindegy ezen is kezdünk túllenni. :D
Szóval a paramami üzemmód néha bekapcsolt, még most is teszi, de egyre ritkábban. Az 1-es számú parám úgy a 6-dik hét környékén volt, amikor Kristóf egyik napról a másikra sírósból átment alvóbabába. Hát én már rémeket láttam, hogy miért alszik ennyit, teljesen kész voltam. Aztán 3 nap múlva újra bekapcsolt az én Ördögöm (ezt a becenevet az apja ragasztotta rá). Végül jót röhögtem saját magamon.
A 2-es számú parámat a tengerimalac okozta. Ugyanis lett a lábán egy baromi nagy nyílt seb, én meg bepánikoltam, hogy nem fertőző e. Hála az égnek nem volt fertőző, "csak" egy daganat, amit leműtöttek a lábáról.
A 3-as számú nem is para volt, hanem ténymegállapítás alig 2 és fél hónaposan: a gyerkőcnek minden kaja alatt rémesen morog a hasa, meg néha sír és kapálózik, majd ki ugrik a kezemből. Irány a doktornéni. Elmondtam mi a baj, a doktornéni meg kapásból rákérdezett: nem eszik a baba túl sokat? Háááát... úgy másfél hét alatt feltornázta a kajamennyiségét 140 ml-ről, 200 ml-re. Az sok. Kicsit túl habzsolháp a drágám, a pocikája meg nem tudta megemészteni rendesen. Úgyhogy a doktornéni diétára fogta. Csak a súlyának megfelelő mennyiséget egye, tápiból azt is higítva, ha még sír, hogy éhes, akkor teát vagy babavizet kapjon. (Megjegyzés: 150 ml testsúlykilogrammonként a napi adag egy babánál, azaz Kristófnak a maga 5,2 kg-jához ez napi 750-800 ml-t jelenett volna, ehhez képest ő 900-1000 ml-t evett). Most tartunk ott, hogy már megeheti a napi 800-850 ml-t, és egyre kevesebbet morcog a pocikája, és nem is fáj annyit. És ami igazán jó: általában meg van napi minimum 1 kaki, csak néha marad ki 1-1 nap.
A 2 hónapos szuri után megvolt az első hőemelekdésünk is. Délután kapta a szurit. Este csak nyűgös volt, de még nem volt semmi más baja. 11-kor még evett, aztán elaludt. Éjfél körül mi is leoltottuk a villanyt, hogy na akkor mi is alszunk. Abban a pillanatban sírt fel Kristóf. Átmentem, meleg feje, hőmérő a popsiba: 37,6. Na, jó ez akkor ugye 37,1-t jelent, az még nem gáz. Éjszaka vele aludtam, nagyon nyüszike volt szegény. De jó étvággyal evett, ezzel nem volt gond. Gondoltam reggelre elmúlik a hőemelkedés, nem akartam feleslegesen kúpozni. De nem múlt, még délben sem, úgyhogy végül csak kapott egy fél lázcsillapító kúpot, aztán szépen elaludt. Estére kutya baja sem volt.
Imád a levegőn lenni, imádja ha rázza a fenekét a babakocsi. Mostanra jutottunk el odáig, hogy nem kell ringatni a kis hátsóját és simán elalszik némi simi és éneklés után a kiságyában. Elalvás előtt mindig a feje alatt lévő pelust mancsorászta eddig, most kapott két kisbarátot egy elefántos és egy zsiráftehénes (a gyártók szerint zsiráf, szerintünk tehén - a zsiráfnak hosszú a nyaka) szundikendő személyében.
6 hetesen mosolygott olyan igazit először. Most már ránk nevet a meglát minket, figyel a hangunkra. Nagyon ügyesen játszik, már elkapja a lelógó játékokat. Kb. 6 hetes korától az oldaláról a hátára fordul. Ugyesen elmeli a kis fejét, bár néha úgy csinál mint egy ejtőernyős, nem tolja magát kézből, hanem hátizomból elmeli. Közben emeli a lábait is. :D Tündérien tud gagyarászni, megy a hőőőő, heö, agiii, göö, sikítozni is tud kitűnően. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése