Fél év
Ennyi telt el azóta, hogy Kristóf megérkezett. Szinte hihetetlen hogy elrepült ez a 6 hónap, és hogy Kristóf mennyit változott, fejlődött. Csináltam egy amolyan "akkor és most" fotó összehasonlítást, hogy látható legyen a változás.
És persze elkészült a videó is, amit már a 4. hónapfordulóra meg akartam csinálni, de csak most sikerült. Így hát Kristóf első 6 hónapját mutatja be.
A féléves "szülinapot" Kristóf úgy koronázta meg, hogy egész nap iszonyatos sírós-nyűgös volt, estére pedig fény derült ennek okára: 1-2 napon belül megérkezik a második foga is. Egy nevetés közben vettük észre, hogy a bal felső metszőfog helye is nagyon fehérlik.
A délelőtti mérlegelés szerint (ha hinni lehet az itthoni mérlegnek) Kristóf fél évesen pontosan 7900 gr. Na, majd kedden meglátjuk, mit mér a védőnéni.
Végezetül pedig a mai napi fotók:
Folyton csak ülnék, de egyedül nem megy
Az új etetőszék tesztelése
Fogas kérdés
Kristófom már kb. 2,5 hónapos kora óta iszonyatosan nyálzik. Eleinte mindenki azt hitte, hogy meghibbantam, de mikor látták, hogy milyen szinten képes eláztatni magát, rájöttek, hogy teljesen normális vagyok. :D Aztán elkezdett rágni, mindent amit lehet. Utána pedig mindehhez csatlakoztak a hullámokban jelentkező sírások, nyűgös időszakok, éjszakai nyöszörgések. Magyarul: elkezdett fogzani.
Már a 3 hónapos oltásnál mondta a doktornéni, hogy az alsó inye már kezd megdagadni. Ezt mi is láttuk, sőt ez mostanra gigantikus méreteket öltött, így tehát lelkesen vártuk, hogy végre mikor bukkan ki az első alsó fogacska.
Az utóbbi kb. 1 hétben Ördögöm valami hihetetlen nyűgös volt, ezt írtam is, hiszen féltem, hogy a keresztelőt is nehezen fogja viselni emiatt. Elaludni szinte csak Dentinox, vagy Viburcol kúp ráhatására sikerült neki. Éjszaka felsírt, nyöszörgött, és napközben is borzalmasan nyűgös volt. Semmi nem volt jó neki.
Vasárnap a keresztanyja megszakértette az ínyét és közölte, hogy áááá, még semmi.
A tegnapi ebédnél viszont a kiskanál gyanús koccanása jelezte, hogy bizony-bizony mégiscsak megérkezett Kristóf első foga!! Igen ám, de leshettük mi teljes nyugalommal az alsó ínyét. A fogacska úgy döntött, hogy bizony felül fog kibújni. Az én pici gyermekem már megint nem olvasta a tankönyveket!!! :D:D
Fotó is lesz majd, ha már rendesen kibújt a fogacska, de hát egyenlőre a kanál, és az ujjunk az egyetlen eszköz, amivel megbizonyosodhatunk arról, hogy tényleg megtörtént a nagy esemény. Kristóf ugyanis csak hihetetlen harcok árán engedi meg, hogy egy pillanatra rákukkantsunk féltett kincsére (jobban mondva annak az élére, mert egyenlőre még csak ennyi van kint).
Keresztelő
Tegnap Kristóf a katolikus egyház tagja lett. Nem vagyok hívő, de az esélyt meg akarom Kristófnak adni arra, hogy megismerhesse a világ dolgait, így a vallást is. Természetesen, ha ő esetleg más vallást akar majd választani (remélem azért a különböző szekták, kis gyülekezetek kimaradnak), szabad utat kap. Meg akkor is, ha ateista akar lenni.
Azért nem volt ám zökkenőmentes a nap. Először is aggódtam, hogy Kristóf hogy fogja viselni a megpróbáltatásokat, mert
- pont az alvóideje alatt van a szertartás,
- néhány napja irgalmatlan nyűgös, már megint a foga szórakozik velünk.
Végül ezek nem okoztak gondot. Ám öltöztetéskor kiderült, hogy bizony sikeresen 62-es inget adott az üzletben a hölgy, amit mostanra az én drágám kinőtt, azaz főképp kihízott. Tehát ing ugrott. Marad a fehér hosszúujjas body. Ok, de ahhoz meg hülyén néz ki a csokornyakkendő, úgyhogy végül az is sztornó lett.
Kristóf végtelenül nyugodtan viselte a megpróbáltatásokat. Jól elvolt a keresztanyja ölében, elrágcsálta a cipőjét, aztán meg dobolt a padon. Az olajkenegetéssel volt némi problémája, de a vizet az én Ördögöm nagyon jól tűrte. Végülis fürdeni is szeret, úgyhogy a szentelt vízzel sem volt különösebb problémája. Így hát aztán meg lett keresztelve. A keresztségben (roppant meglepő módon :D) a Kristóf Bence nevet kapta, így abban a szerencsében van része, hogy egyszerre 2 védőszentje is van: Szent Kristóf és Szent Benedek. Ezúton üzenem a tisztelt védőszenteknek, hogy remélem, becsülettel végzik a munkájukat. Ha így lesz, akkor ígérem, gyakran gyújtunk majd nekik gyertyát.
Hazaérés után Kristóf kitűnően elvolt, pedig 1 alvás teljesen kimaradt neki. Jól eljátszott a keresztapjával, aki volt oly infantilis, hogy befeküdt mellé a játszószőnyegre. És az én Ördögöm az is bebizonyította, hogy nem igaz az a híresztelés, miszerint fekve az ő lába nem ér el a szájáig. :D
Kapott sok ajándékot. A keresztszüleitől egy arany patkó medált, hogy szerencsét hozzon neki. Úgy legyen!
Aztán egy kiadós ebéd után a megkeresztelt Kisördög rögtön beszunyált, és be is pótolta a kimaradt délelőtti másfél órás szuszókát. 3 órát aludt egyhuzamban.
A kihívás napja, avagy közlekedjünk babakocsival a BKV járatain
Már egy párszor rövidebb távon próbálkoztunk ilyennel, de most igazi nagy túrára indultunk. Hétfőn nekivágtunk Kristóffal, hogy teljesítsük a Káposztásmegyer - Bartók Béla út távot. Ehhez normál esetben a következő feltételek kellettek volna:
- Ne legyen túl meleg: végül kiderült, ez legyen a legkisebb probléma.
- Alacsonypadlós busszal tudjunk menni: ugyanis másra képtelenség felszállni babakocsival. A metró meg aztán pláne felejtős, mivel ahhoz egyáltalán az aluljáróba lejussunk kb. 25 lépcsőn kellene leverekdni magunkat. Aki az elmúlt 10-20-30-40-50 évben Budapest közelkedését tervezte, tuti pasi volt. Arról ne is beszéljünk, hogy normál esetben minden második 7-es busz alacsonypadlós, na most kb. 6-ot el kellett engednünk ahhoz, hogy végre jöjjön egy, amire mi is fel tudtunk szállni.
- Lehetőleg sérülés nélkül ússzuk meg: mi is és a babakocsi is. Ugyanis a legutóbbi rövidebb túránk során 1x a babakocsira csukódott rá a buszajtó, 1x pedig egy segítőkész hölgyre csukta rá a kevésbé segítőkész sofőt az ajtót. Az 1. számú eset a busz végállomásánál történt, ahol állt a járgány csukott ajtókkal. Megnyomtam az ajtónyitó gombot, az ajtó kinyilt, én meg épp, hogy csak a babakocsi elejét feltettem a buszra, az ajtó elkezdett becsukódni, mert az automatika úgy van beállítva, hogy kb. fénysebességgel kell felszállni a buszra ahhoz, hogy ne csukjon össze az ajtó. Ráadásul már csak akkor állt meg és kezdett visszanyílni, amikor közrefogta a babakocsit. Azt hittem, hogy megfojtom az első utamba eső BKV-st. A 2. számú eset pedig ugyanezen a napon a visszafelé úton történt. Alacsonypadlós busz ide vagy oda, ha a buszvezető 100 méterre áll meg a padkától azért kihívás felszállni babakocsival. Természetesen be is akadt a kerekünk a busz padlója és a járda közé. Egy kedves hölgy segített kiszabadítani. Úgy látszik a művelet túl sokáig tartott, mert a sikeres kiszabadítás után a buszra felszálló hölgy hátára lazán rácsapta az ajtót a sofőr.
- Nem árt, ha vannak segítőkész utastársak: akik esetleg segítenek a megszorult kismamán. Fiatalokra ne nagyon számítson az ember (ezek a mai fiatalok :D - úgy látszik öregszem). Mostani túránkon a Keletinél a leszállásnál iszonyat mélyen volt a padka, így jó nagyott kellett borítanom a kocsin, mire leszálltam. Persze ez így lassan ment. Közben egy fiatal srác állt mögöttem pofákat vágva. Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak, hogy ha esetleg pofavágás helyett segített volna, ő is hamarabb lekászálódhatott volna a buszról. A válasz egy mégnagyobb pofavágás volt.
- Jó ha esetleg buszjegyet is tud venni az ember lánya: mivel nincs kedve bírságot fizetni. Ehhez képest a Móriczon csak automatából lehet jegyet venni, és persze az automata élvezettel nyeli el, az ember utolsó 3 db százasát.
Röviden és tömören. Ennyi egy időre köszönjük, de elég volt a BKV-ból és minden elismerésem azoké a kismamáké, akik nap, mint nap közlekednek Budapest belvárosában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése