Kristófot alapvetően április 6-ra vártuk, a hivatalos számítások szerint. Szerintem április 1-re. :D Meg az ultrahangok nagy része szerint is. De valahogy mindig is éreztem, hogy Kristóf nem lesz az a "40 hétig bent maradok" típus. És ezt nem csak a sűrű kórházi túráimból szűrtem le, már a terhesség elejétől kezdve éreztem, hogy tutira nem áprilisi lesz ez a gyerek. Én március közepére/végére szavaztam.
Már a 37. hét közepén sejteni lehetett, hogy itt valami lesz. Csak örültem volna, ha nem március 15-én születik meg a törpe, mert 1x az ugye pont Kristóf nap, másodszor pedig aznap csak igazi kihívások árán lehetett volna eljutni a Péterfybe a mindenféle ünnepségek, tüntetések és hasonlók miatti útlezárások miatt. Enyim gyerek szerencsére már akkor is nagyon szófogadó volt és még egy kicsit kibírta.
Március 19-én érkezett egy szép hidegfront. Na már aznap gyanús volt valami, merthogy hidegfrontnál buli volt mindig a pocakban. Most csak olyan light-os ficergés volt néha, és olyan furin. A fórumról a 2 lány, akik szintén április 6-ra voltak kiírva, március 19-én megszültek. :D Röhögtem is, hogy akkor most már én jövök. Meg mosolyogtam magamban, hogy milyen poén lenne, ha egy napon szülnék egy másik fórumos lányzóval, aki március 20-ra volt kiírva császárra, ugyanabban a kórházban, és szintén Kristófot várt. Majd miután jól kiröhögtem magam, rántottam egyet a vállamon, hogy de hát ez hülyeség. Jól megbeszéltem 2 volt évfolyamtársnőmmel egy randit másnapra, hogy ÖTYÉ-zünk még egyet, mielőtt Kristóf érkezik, mondván, a gyerkőc semmi jelét nem adja annak, hogy ő jönni akar. Majd szépen elmentem lefeküdni.
Március 20-án (37 hetes és 4 napos terhesen) a 4:45-ös menetrendszeri WC járat után, mikor visszatornáztam magam az ágyba éreztem egy furi pukkanást, de mivel nem törént semmi más, így fogtam magam és visszaaludtam. Még félálomban éreztem, hogy mintha picit görcsölne a hasam. Hmmm, biztos jósló fájás... Hát hogyne! Fél 6-kor arra keltem, hogy megint keményedik a hasam, gondoltam biztos megint WC-re kell mennem. Felültem...és úgy is maradtam. Ugyanis elkezdett folyni a magzatvíz. Megráztam Atit, aki marhára nem értette, hogy miért ülök az ágy szélén és hátracsavarodva rázogatom őt. Aztán megértette. Nem tudom, hogy egy ideig melyikünk volt idegesebb. :D Telefon Beának (a világ legfantasztikusabb szülésznőjének), hogy hát ez van, mi akkor lassan megyünk be a kórházba, ja és a fájások...hát talán valamikor azok is lesznek. De végülis Kristóf már akkor is rendes gyerek volt, betartotta, amit kértem: a betöltött 37. hét után jelentkezett, hogy most már ő jön, aki bújt, aki nem...
Telefon a nagyszülőknek, zuhany, öltözés, pakolás. Ásványvíz, szőlőcukor, táska, kamera...minden megvan? Ok, mehetünk. A Kacsóh Pongrác úti felüljárón esett le a papírhuszas: minden meg van, csak a dossziém maradt az asztalon. Mondhatni a fél életem, a lényeg!!! Kiskönyv, leletek... Király! :D Most már mindegy, majd Ati visszamegy érte, csak előbb én jussak be a szülőszobára. Parkolóhely horgászás, 4-dikre fel, szülőszobára be, Ati a dossziéért vissza. Szívhang, CTG, a baba rendben, fájások kb. 15 percenként, már ha azokat fájásnak lehetett hívni. Bea üzeni, fél 9 felé itt van. Kiskönyv és társai megérkeznek az ügyeletes orvossal együtt. Vizsgálat, hát tágulásban még nem vagyok nagymenő. :D Közben szalad az idő, Atival beszélgetünk bent a szülőszobán, kamerázik, én még röhögni is tudok, dobálom az sms-eket "lányok, a szülőszobán vagyok...", telefonálgatok, találkozom a lányzóval, aki Kristófot vár, és épp készítik elő a császárhoz, elintézzük, hogy egy szobában legyünk. Bea érkez. Vizsgálat, a helyzet sajna változatlan, ja és a fájások még mindig gyengék és ritkák, de alakulnak. A doktor úr majd jön. Hát tényleg nem volt miért sietnie.
Befut a tesóm (alias keresztmami), és Nóra is. A lelkes segítőtársak.Gyűlik a szurkolótábor Még kint röhögcsélek velük, de azért már egyre jobban fáj. Beöntés, aztán még jobban fáj. Előkerül a labda, az épp bent lévő vállalkozó szellem masszírozza a keresztcsontomat. Bea melegítő párnácskát hoz, na az valami isteni, meg a meleg zuhany. Közben megérkeznek a szüleim is. Tesó jósol: fél 1-re baba lesz. Majdnem bejött. Csak a szépséghiba ott volt, hogy ő délután fél 1-re gondolt...:D A gyerek meg nem.
Hopsz, megint eltelt egy csomó idő. A dokim is megérkezett. Újabb vizsgálat, csillagokat látok...hát túl sokat nem haladtunk előre. Király! Oxitocin. Na, most már nagyon fáááj...viszton lassan, de biztosan elkezdtünk haladni. Éljen a fejlődő orvostudomány: jöhet az epidurális érzéstelenítés. A megváltás úgy 4 óra magasságában. Némi derültséget is okoz, mikor kiderül, nem csálén ülök, hanem úgy alapból én vagyok csálé, azaz a csípőm. Hát se én, se Bea, se a dokim nem gondolta volna, hogy fogunk még ezen nem nevetni.
Az EDA hat, az órák telnek, újabb adagok érkeznek az oxitocinból is (egyre nagyobbak, mert csak laaaasssan tágulok), meg az EDÁ-ból is. Este 8 órára 9 cm-re sikerült tágulni (ja, hogy 10 kéne? :D). Na, akkor már semmi nem volt jó, az EDA már semmit nem ér, vagy legalábbis nem sokat. Most már kicsifiam gyere ki lécci. De a gyerek úgy tűnik inkább a mellkasom felé próbálkozik. Bea mondja, hogy ha úgy érzem kell, akkor picit próbáljak meg nyomni, hátha segít a tágulásban. Közben mintha azt a szót hallottam volna, hogy császár...na hát én alapból be vagyok tojva a műtéttől, de per pillanat kezd nagyon mindegy lenni, csak most már legyünk túl a dolgon. 9 óra, a helyzet változatlan. Még egy órát várunk, aztán ha nem történik semmi, akkor irány a műtő. Nóra balról fogja a kezem, Ati jobbról, tesó odakint a családot pesztrálja, közben gyűlik a szurkolótábor, megérkezik keriapu is (mármint Kristófé). Legyen már 10 óraaaaaa..... még 10 perc.... hát én levetkőzöm a budai úri modoromat és vérengzeni fogok (gondolom magamban, persze már csak nyöszörögni bírok, úgyhogy fizikailag kivitelezhetetlen lenne a vérengzés ;D). Végre 10 óra! Helyzet változatlan. Csapat összetrombitál, érzéstelenítés elmélyít, irány a műtő. Hurrá!
Nóra beöltözik, Ati a műtő előterében toporog, ott várja a fiát.
10:55 Békabregekés hallatszik. Megérkezett Nyiri Kristóf Bence, 3280gr-al és 53 cm-vel, valamint sűrű fekete hajjal.
Hát ezen is túl vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése