Szóval ott tartottam, hogy megtudtuk, hogy érkezik Kristóf. Az orvosom pont szabadságon volt, próbáltam türelmesen várni a kapott időpontig, de türelmetlen voltam, így elmentem az SZTK-ba a nőgyógyászatra, hogy legalább a laborba kapjak beutalót. Ez meg is történt, és 2008. augusztus 11-én már írásos bizonyítékkal felfegyverkezve mentem a saját orvosomhoz. Aznap láttam Babszem Jankómat először.
A 6. hétben jártam akkor, így még csak a babszem alakú petezsákot láthattam az ultrahangon, ezért neveztem el Babszem Jankónak. Bár többen mondták, hogy akár Janka is lehet, és tulajdonképpen akkor én még nagyon lányt szerettem volna, valahol legbelül mégis ott motoszkált bennem, hogy ő fiú. Hogy Kristófunk lesz.
2008. augusztus 27-én láttam másodszorra UH-n a kis drágámat, akkor 8 hetesek voltunk. Így már a kicsi szívecskéje is dobogott. Nagyon jó volt látni. Megkaptam a hivatalos orvosi igazolást arról, hogy terhes vagyok. Mehettem hát a védőnőhöz a kiskönyvemért.
Mivel az első két alkalommal nem sikerült azzal az UH géppel megnéznie a dokimnak, amivel szeretett volna, hogy a pontos terhességi kort meghatározza, így szeptember elején újra mentem a Péterfybe ultrahangra, ezúttal már apával. A számítások szerint a 10. héten jártam, ezt az ultrahang is igazolt. A pocakomban akkor már egy 32mm ülőmagasságú ici-pici emberke kapálózott, rugdalózott. Ati számára ez volt az első "kézzel fogható" bizonyíték arra, hogy APA lesz.
Az első fotó (10.hét)
Eleinte minden jó volt eltekintve a rosszullétektől. Persze irtó meleg volt augusztusban, úgyhogy ez még rá is tett egy lapáttal. Szerencsére VUK nem sűrűn látogatott meg, csak 2x. Egyszer 12 hetesen, a hétfői sales-marketing meeting előtt. Az egész csapat rám várt, én meg bőszen egyeztettem reggeli ügyben a nagy fehér porcelán istennel. :D Ő győzött. :D Egyszer pedig 16 hetesen. Akkor épp betegállományban voltam, mert nagyon fájt a fejem többször is. Ati csinált nekem reggelire fincsi tojásrántottát, én szépen belakmároztam, majd mikor az utolsó falat is lement a torkom, Kristóf úgy döntött, neki ez marhára nem kell. :D Azóta nem ettem nagyon tojást. Még most sem.
Kristóf nagyon hamar megmutatta, hogy ő fiú lesz. Már a 12. héten 4d-n megmondták. A 18-dik heti UH-n, meg már 100%-osan látszott a zacsija. :D
Az első 4D UH képek és pocakfotó (12. hét)
18. heti ultrahang képek (felhívom a figyelmet az utolsó képre! ;))
Hamar látszani kezdett rajtam, hogy babát várok. A 18. héten már olyan szép méreteket öltött a pocakom, hogy nagyon örültem, mikor megérkezett a szopipárna, amit Kristóf megérkezéséig én használtam hastámasznak alváskor.
November 5-én, azaz 18 hetesen és 2 naposan éreztem először a kis pocaklakómat. Illetve éreztem én már előtte is valamit, de nem tudtam eldönteni, hogy tényleg őt érzem-e. Ez volt az első alkalom, hogy 100%-ig biztos voltam benne, kicsi fiam jelentkezett odabentről.
December 19-ig dolgoztam, utána azt terveztem, hogy mindent nyugiban elintézek, jövök-megyek, tornázni járok, ilyesmi, amíg Kristóf meg nem születik. Meg ahogy Móricka elképzelte. December 25-én délután már éreztem, hogy valami nincs rendben, furcsán feszülgetett a hasam. Gondoltam pihenek, majd elmúlik. Másnap a helyzet változatlan volt. Meg még 27-én (a szülinapomon) is. Úgyhogy hívtam a dokimat. Ő közölte, hogy akkor menjek be a kórházba. Taxiba be, irány a Péterfy. Fenyegető koraszülés. Az ítélet: szigorú fekvés! Hurrá! Mindezt a 26dik héten. Hát mit tehettem, onnantól kezdve feküdtem rendületlenül. Nagyon hülyén éreztem magam, hogy totál ki kellett, hogy szolgáljanak. Csak fürdeni kelhettem fel meg a WC-re.
Ennek ellenére a szilveszter éjszaka a Péterfy szülőszobáján talált, az éjfél meg az egyik kórteremben. Jó buli volt! :| Mindezt azért mert rendszeresen keményedett a hasam. 1 hétig lógattam a lábam odabent és győzködtem Kristófot, neki még minimum 10 hétig bent KELL maradnia. A kórházi vakációnak volt egy jó oldala is. Megismerkedtem a világ egyik legbolondosabb, legcserfesebb nőcijével (puszi Dia :D) és jó barátnők lettünk. Még 2x volt szerencsém néhány napot az ő társaságában eltölteni. Ennyiszer kellett visszamennem a kórházba. Egyszer január 29-én éjjel kellett útnak indulnunk, akkor újabb 4 napot töltöttem el a "kedvenc kórházi ágyamon". Február 2-án mehettem haza. Február 4-én délelőtt a kötelező 32. heti ultrahangra kellett mennem a kórházba és az este újra az osztályon talált. Igaz ekkor nem a jól megszokott ágyamon, hanem a nőgyógyászaton, másik 3 hasonszőrű kismami mellett. Szerencsére ekkor 2 nap múlva szabadultam. Szegény Dia végül 2 hónapot húzott a Péterfyben le, február 12-én, egy hónappal a kiírt dátum előtt érkezett meg a kicsi fia.
Arra kértem Kristófot, hogy csak a betöltött 37-dik hét után bújjon ki a pocakból. A 35-dik hét végén felkelhettem, bő 9 hetet töltöttem fekve. Addigra a hasam már hatalmas méreteket öltött. És még hátra volt 5 hét...elvileg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése