Hihetetlen, de igaz. Kristóf hétfőn banánt evett a bölcsiben. Aztán itthon meg almát. Ő kérte. Én elkezdtem enni egy almát, erre Krisz nagy "alma, alma" felkiáltással rohant oda hozzám. Harapott volna belőle, de hát nagy volt az a fránya gyümölcs, úgyhogy feldaraboltam neki egy fél almát és megette. Egyedül, magától, még noszogatni sem kellett. Játszott, táncolt és közben időről időre visszarohant az asztalon lévő tálkához egy-egy újabb falatért.
Na, mondjuk a banánnak meg lett a böjtje, mert nehezen kakilt és éjjel fájt a hasa. Ez 11 órakor annyira felkeltette, hogy kóborolni indult, be kellett menni vele a nagyszobába, és leülni a földre. Ott 10 percig ölelgetett 2 labdát, hogy "szeje, szeje", aztán rá tudtuk venni, hogy menjünk vissza a szobájába (igaz először hozzánk akart jönni), végül visszabújt az ágyba - igaz, szigorúan labdástól - és elaludt. Később persze kivettem tőle a labdákat.
Na, mondjuk a banánnak meg lett a böjtje, mert nehezen kakilt és éjjel fájt a hasa. Ez 11 órakor annyira felkeltette, hogy kóborolni indult, be kellett menni vele a nagyszobába, és leülni a földre. Ott 10 percig ölelgetett 2 labdát, hogy "szeje, szeje", aztán rá tudtuk venni, hogy menjünk vissza a szobájába (igaz először hozzánk akart jönni), végül visszabújt az ágyba - igaz, szigorúan labdástól - és elaludt. Később persze kivettem tőle a labdákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése