A harmadik napon nagy kihívások elé állított minket, legfőképpen Kriszt, Judit néni. 10 órakor ugyanis úgy döntött, hogy anya most kimegy. Nem mondom, hogy nem tartottam a dologtól. Előtt még bevittem a Kristóf kedvenc nyusziját, hogy ha eltörne a mécses, hátha segít a megnyugtatásban. Aztán elköszöntem Kristóftól, ő adott nekem egy puszit és békésen játszott tovább. Én meg elmentem leülni a csoportszobától távolabb a folyosón és vártam.
Vártam, hogy mikor jön Judit néni, hogy menjek vissza, mert Krisz sír. De nem jött. Azaz jött olyan 11 felé, de azzal a hírrel, hogy az én kisfiam remekül elszórakozik, hatalmasakat kacag, az sem zavarja meg, hogy Emma (a kis csoporttársa, egyenlőre még csak ők ketten vannak a csoportban, mert itt csak "kicsik" lesznek, ők mind most fognak szép apránként beszokni) időről időre elkezd sírni. Nagyon aranyosan eljátszik, ha unja az egyedül játszást, akkor időnként visz a gondozó néniknek játékokat, hogy játszanak együtt.
Fél 12 körül mehettem vissza, addigra Kristófot tisztába tette Judit néni, amit szépen hagyott, és még kezet is mostak, készültek az ebédhez. Az én kismackóm hatalmas üdvrivalgással fogadott engem, aztán visszatért az autóihoz. Mikor Éva néni kihozta az ebédet, Krisz lelkesen kiabálni kezdett, hogy "ebéd, ebéd". Viszont mi kicsit megijedtünk Judit nénivel, mert az ebéd paradicsomos krumpli volt sült hússal, namármost az én kicsi gyerkőcöm nem különösebben van oda ez előbbiért, ezt már Judit néninek is elmondtam korábban. De Krisz ismét meglepetéssel szolgált. Ugyan az első kanállal nehezen akarta elfogadni, de utána lelkesen kanalazta saját maga is a maga módján az ételt és szépen ette azt is, amit én adtam neki. Sőt még repetát is kért. Na, a banánnál már hozta a formáját, mert azt csak megfogta, megnézte és köszönte szépen, nem kérte. Valahogy a darabban lévő gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Nem baj, a teát szépen itta pohárból. És Judit néni elmondása szerint a tízóraira kapott gyümölcsléből is ivott így pár kortyot. Rossz hír viszont, hogy ennyi volt az összes ivása. Most újra ráállt a "nem iszom" mókára. De hát nem lehet minden tökéletes. :D Azért hazafelé és itthon sikerült elegséges folyadék mennyiséget belevarázsolni. Mindegy, a mai napra rendelt kihívásokat tökéletesen teljesítettük, angolosan szólva: mission completed. :D
Mivel a mai nap ilyen szépen alakult Judit néni úgy döntött, hogy holnap csak egy rövid időt maradok bent és aztán balra el. Nem is kell ott ülnöm. Fél 12 felé kell visszamennem, de ne menjek be a szobába, mert ő próbálja majd etetni Kriszt, sőőőőt, megpróbálja lefeketetni (!). Hujjujjúúúj! Na, ez is izgi lesz.
Vártam, hogy mikor jön Judit néni, hogy menjek vissza, mert Krisz sír. De nem jött. Azaz jött olyan 11 felé, de azzal a hírrel, hogy az én kisfiam remekül elszórakozik, hatalmasakat kacag, az sem zavarja meg, hogy Emma (a kis csoporttársa, egyenlőre még csak ők ketten vannak a csoportban, mert itt csak "kicsik" lesznek, ők mind most fognak szép apránként beszokni) időről időre elkezd sírni. Nagyon aranyosan eljátszik, ha unja az egyedül játszást, akkor időnként visz a gondozó néniknek játékokat, hogy játszanak együtt.
Fél 12 körül mehettem vissza, addigra Kristófot tisztába tette Judit néni, amit szépen hagyott, és még kezet is mostak, készültek az ebédhez. Az én kismackóm hatalmas üdvrivalgással fogadott engem, aztán visszatért az autóihoz. Mikor Éva néni kihozta az ebédet, Krisz lelkesen kiabálni kezdett, hogy "ebéd, ebéd". Viszont mi kicsit megijedtünk Judit nénivel, mert az ebéd paradicsomos krumpli volt sült hússal, namármost az én kicsi gyerkőcöm nem különösebben van oda ez előbbiért, ezt már Judit néninek is elmondtam korábban. De Krisz ismét meglepetéssel szolgált. Ugyan az első kanállal nehezen akarta elfogadni, de utána lelkesen kanalazta saját maga is a maga módján az ételt és szépen ette azt is, amit én adtam neki. Sőt még repetát is kért. Na, a banánnál már hozta a formáját, mert azt csak megfogta, megnézte és köszönte szépen, nem kérte. Valahogy a darabban lévő gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Nem baj, a teát szépen itta pohárból. És Judit néni elmondása szerint a tízóraira kapott gyümölcsléből is ivott így pár kortyot. Rossz hír viszont, hogy ennyi volt az összes ivása. Most újra ráállt a "nem iszom" mókára. De hát nem lehet minden tökéletes. :D Azért hazafelé és itthon sikerült elegséges folyadék mennyiséget belevarázsolni. Mindegy, a mai napra rendelt kihívásokat tökéletesen teljesítettük, angolosan szólva: mission completed. :D
Mivel a mai nap ilyen szépen alakult Judit néni úgy döntött, hogy holnap csak egy rövid időt maradok bent és aztán balra el. Nem is kell ott ülnöm. Fél 12 felé kell visszamennem, de ne menjek be a szobába, mert ő próbálja majd etetni Kriszt, sőőőőt, megpróbálja lefeketetni (!). Hujjujjúúúj! Na, ez is izgi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése