2010. szeptember 9., csütörtök

Bölcsi - Day 4.

Ma reggel is 9-re mentünk. Kriszt reggel úgy kellett ébreszteni, szóval kicsit nehezen indult a nap. A csoportszobába is nehezen akaródzott neki bemenni, de végül rávette magát és játszani kezdett. Engem pedig Judit néni fél 10-kor elküldött. Kristóf annyira elmélyült a játékban, hogy még puszira sem méltatott.

Hát mit ne mondjak nem volt könnyű otthagyni, nem sok híjja volt, hogy el ne bőgjem magam, de sikerült megállni. Judit néni elmondása szerint Krisznek 2x eszébe jutott, hogy anya elment és akkor kicsit elszomorodott, de nem sírt, csak mutatott az ajtó felé és mondta, hogy "anya" (ettől szegény Emma újra sírásban tört ki). Judit néni mondta az én drágámnak, hogy anya elment dolgozni, ebéd után jön érted, Krisz pedig hozzábújt egy kis szeretgetésre. Aztán minden ment tovább, ahogy korábban.

Fél 12 előtt értem vissza a bölcsibe, Krisz épp ebédelt Judit nénivel. Aztán kijöttek hozzám az átadóba. Nagyon örült nekem a kis manóm. Az ebéd felét ette csak meg, viszont ivott szépen, még teát is pohárból az ebédnél.

Végül mégsem próbálkoztak az alvással, majd csak jövő héten, akkor Judit néni úgyis délutános lesz. Holnap viszont már reggelire megyünk, és csak beviszem majd elmegyek.

A kismackóm ma délután is elég hisztis és nyűgös, sírós volt. Szerintem így jön ki rajta ez az egész, de hát az lenne a furcsa, ha valahogy nem jelentkezne. Igyekszem minél többet vele lenni, játszani vele és mesélni neki (ez utóbbit nagyon szereti, mondja hogy mese, és hozza könyvet vagy mutat a TV-re, hogy üljünk le mesét nézni).

Délután sétálni voltunk, annyira édes volt, mert jó sokat jött mellettem szépen kézen fogva. Annyira imádom ezt a nagyfiút!!!

Este apának még volt munkája, Kriszt pedig muszáj volt már 7-kor letenni, mivel holnap korán kelünk. Így apa nélkül fürödtünk, de szerencsére nem volt gond, bár sokat mondogatta, hogy "apa, apa". Bementünk a szobába és máris kiabálni kezdte, hogy "mese,mese", és hatalmasat kacagott, mikor az ölembe vettem és elővettem a mesekönyvet. Annyira édes, ahogy a mese és az éneklés után lemászik az ölemből és mászik be az ágyba (húúú, nem is tudom, írtam már, hogy levettük a rácsot és csak leesésgátlója van?), öleli magához a nyuszit és Elmo-t. Ja, természetesen puszit is kapok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése