2010. március 3., szerda

Hogyan áll négykézlábra egy hős?

Hétfőn elmentünk a kontroll vérvételre, amit a doktor nénink kért a múltkori vérszegénység miatt. Kristóf igazi hősként viselkedett, a laboros nő teljesen el volt ájulva tőle. Összesen két apró nyüsszentést hallatott a drágám, egyet mikor beszúrta a néni a tűt, egyet meg amikor kihúzta. A laboros hölgy állítása szerint, aznap 2 gyereket dícsért meg addig, hogy milyen szépen tűrik a dolgot, mind a kettő első osztályos általános iskolás volt. Erre jött az én 11 hónaposom és kenterbe vert mindenkit.
A lelet keddre lett meg, úgy tűnik szerencsére minden rendben, a vérszegénységnek nyoma sincs.
Ha kedd, akkor Margit. Újabb gyógytornán vagyunk túl, Margit nagyon dicsérte Kriszt, hogy szépen javul. Csendben megsúgom, hogy hétfő este egyedülálló produkciónak voltunk szemtanúi: Krisz a kiságyban majdnem teljesen felült egyedül. Azóta se láttunk ilyet, de remélem, hogy hamarosan már rutin dolog lesz.
A négykézlábra állás már szuperül megy, bár túl hosszú ideig még most sem tartja, de javulnak az eredmények. Csak annyit kell Kristóftól kérdezni: "Hogy állsz négykézlábra?", és máris átmegy kiskutyába a drágám. Meg kell őt zabálni.
És ha már a zabálásnál tartunk, na azt nem akar mostanság Kristóf. Úgy kell néha bele imátkozni az ennivalót. Sőt olyat csinált, mint amit már régen: ebédre csak tápszert volt hajlandó elfogadni. Valószínű ez a rossz evészet is a fogzásnak tudható be, mert mostanság erőteljesen dolgoznak az érkezésen az alsó első rágófogacskák. Főképp a jobb oldali. Anya meg megőszül, mire kibújnak. Még szerencse, hogy festi a haját. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése