Nyár van

Most, hogy végre sikerült befejeznem az útinaplót - így egy hónappal a nyaralás után (jézusom, már annyi idő eltelt?) - megpróbálom összeszedni, mi is történt, mióta hazajöttünk.

A bölcsibe való visszatérés zökkenőmentesre sikerült, Krisz bár ébredés után még azt mondta, hogy nem megyünk bölcsibe, végül nagyon örült Rózsa néninek, bújt hozzá ezerrel. Minden rögtön a régi kerékvágásba került. Persze ott is megkaptuk, hogy nem barna a gyerek.... de már fel se vesszük.

Hazatérve rögtön visszaálltunk a kisbugyizásra. Ennek az lett az eredménye, hogy vasárnap sűrűn mostam fel a nagyszobában. A mosógép amúgy is folyamatosan ment, úgyhogy az alsónacik mosása nagyobb problémát nem okozott. 2 nap alatt eljutottunk odáig, hogy a bölcsiből hazatérve és bugyira váltva 1 azaz egy db alsónadrággal csináltuk végig a délutánt, és az is szárazon került le róla. De szólni nem szólt ám, hogy kell WC-re mennie. Mi kérdezgettük tőle viszonylag sűrűn és kitartóan.

A nyaralás utáni első hétet akár a tűk hetévé is lehetett volna nyilvánítani. Szerdán kullancs enchephalitis elleni oltás 2. kör. Krisz egyetlen fintorral intézte el dolgot, amivel azt érte el, hogy még az általam csak Mufurckának nevezett asszisztens nő is mosolygott rá és agyon dícsérte. Hutyutyu! Míg vártunk arra, hogy bejussunk, addig gyorsan lemértem a magasságmérőn gyermekemet. 2x is. Mert nem hittem el, amit látok. Kristóf 96 cm!!!!! Ja, meg kijött a 19. foga is időközben (nem emlékszem, hogy ezt írtam-e). Szóval 1 tű letudva! Újabb 2 matrica a gyűjteménybe.

Csütörtök reggel pedig véééégreee, másfél hónap után eljutottunk a gasztroenterológus által előírt vérvételre, ételintolerancia kizárása céljából. Hát emberek, mindenhová ilyen egészségügyiseket kívánok, mint a Madarász utcai laborban vannak! Szemem-szám tátva maradt. Eleve a váróban van a gyerekeknek egy kis játszósarok. Aztán kijött a rendelés kezdetén egy hölgy, és olyan kedvességgel beszélt, hogy az ember azt hitte valami idegen bolygóra került. Nézd már, hát ilyet is lehet??? Igazából nekünk eddig sem volt gondunk nagyon azokkal a gyerekorvosokkal, nővérekkel, akikkel ilyen-olyan okból kapcsolatba kerültünk, de ez a társaság magasan verte a többieket. Viszonylag hamar sorra is kerültünk. Krisz pedig a kedvességre viszonzásul ámulatba ejtette a hölgyeket. A Judit névre hallgató laboros hölgy olyan halkan, aranyosan beszélt Kriszhez, hogy áááá... hát nem találok szavakat. Ölelgette, simogatta miközben magyarázta neki, hogy mi micsoda és mit is fog csinálni most vele. Aztán szólt egy másik hölgynek, hogy segítsen tartani Krisz kezét. Az én kicsi fiam ugyan az első pillanatban, mikor a tű közeledett a keze felé, elhúzta a karját, és ezzel együtt a segéderőt is, amint nagyon jót röhögtek, de aztán egyetlen hang és arcrezdülés nélkül, sztoikus nyugalommal tűrte, hogy megszúrják és a vérével megtöltsenek 2 ampullát. A laborosok egyszer elámultak, hogy mekkora erő van benne, aztán meg, hogy milyen szépen tűri. Judit közölte, hogy szerinte a gyerek a fakírok családjába tartozik. Nekem meg hízott a májam a sok dicsérettől. Jutalmul a kis hős választhatott egy játékot egy nagy kosárból. Az én kisfiam egy gyönyörű narancssárga műanyag kígyót választott, ami azóta is nagy kedvence és büszkén mutogatja mindenkinek, hogy ezt kapta, mert ügyes volt. "Megszujták kezemet itt (és mutatja). Picit csípett. Ezt kaptam."

Mindig igyekszem neki elmagyarázni, hogy mi fog vele történni az orvosnál, és igyekszem sem elbagatelizálni, sem dramatizálni a dolgokat. A szurira mondtam neki, hogy meg fogja szúrni a doktor néni, hogy a csúnya kullancsoktól ne legyen beteg, nem lesz kellemes, de nem féljen. Ő a szuri után annyit mondott, hogy csíp. Én meg a másnapi vérvételt úgy definiáltam neki, hogy most a karját fogják megszúrni, hogy megnézzék a vérét, és olyan lesz mint a tegnapi szuri, csípni fog. Ő ezt úgy adta elő, miközben mentünk a laborba, hogy "megszujják kezem, hogy csúnya szúnyogok ne bántsanak, csípni fog". Mindegy, a lényeg meg van. :D

Aztán csendben teltek a napok, küzdöttünk a szobatisztaságra neveléssel és már el is telt 2 hét és vége lett a bölcsinek. 5 hét nyári szünet. Az utolsó nap összepakoltuk Kristóf cuccait, hogy ne maradjon bent semmi, mert közben szépítik, javítgatják az épületet. Mackó puszit adott búcsúzóul Judit néninek, aztán augusztusig elköszöntünk a Pozsonyi bölcsitől. Futottunk, mert találkozni készültünk gyerekkori barátnőmmel, Mónival. Az újpesti Sugar! Cukrászdát választottuk helyszínül, mert ott játszóház is van. Eddig még csak az alsó szinten lévő Horváth Cukrászdában jártam, azt már egy régi bútordarab itt a IV. kerületben. Az új helyre költözés után nyitott meg az emeleti Sugar!, amely a régi cukrászda tulajdonosának lányának a cukija. Nagyon ötletesen van megcsinálva. Van ám ott minden, ami szem-szájnak ingere. Hatalmas nyalókák, cukrok, csokik, sütik, kávé.... Móni vett is gyorsan Krisznek egy nagy nyalókát. Aztán megnéztük a játszóházat. Az én fiam olyan természetességgel vetette be magát a lábbal hajtós autók közé, hogy nem is volt kérdés, maradni akar.

A játszóház nagyon szuperül van megcsinálva. Bár elkülönül a cukrászdától, a falon nagy lukak vannak, így beleshetünk a csemetére, illetve minden kihallatszik, tehát hallod ha gáz van. Ettől függetlenül a felügyelő lányzó (Kati) elkéri a telefonszámodat is, biztos, ami biztos. Mit ne mondjak, nem volt semmi baj. 1 órát beszélgettünk Mónival kávézgatva, közben 1x-1x belestem rá. Nagyon jól elvolt. Aztán simán jött velem, mikor mondtam, most már jön apa és megyünk hazafelé. Kibontottuk a nyalókát is. Szerintem a gyerekbe genetikailag kódolva van, hogy mit kell vele csinálni. Olyan profin kezdte nyalni a hatalmas cukorkarikát, hogy csak lestem. Ez volt élete első nyalókája.

Nyugisan telt a szombat, aztán vasárnap reggel, ahhoz képest, hogy majdnem 10 óra volt, mikor lefeküdt, Kristóf reggel fél 7-kor fent volt. Nyűgös is volt, nem kellett neki nagyon semmi. Kicsit krahácsolt is. Aztán az egyik köhögés után jött vissza némi narancslé. Aztán kicsit később megint köhécselt kicsit, és fut hozzám öklendezve. Na, ebből hányás lesz. Lett is. Nem sok, csak épp annyi, hogy takarítani kelljen a szőnyeget és Krisz iszonyatosan megijedjen. Láttam rajta, hogy jönni fog még. Mondtam, hogy nyugodtan köpje ki, ami jön, nem baj, mert tudtam, legjobban attól ijedt meg, hogy ki kell köpnie, hiszen mindig azt mondjuk, hogy nem szabad köpködni. Mentünk a fürdőszobába, szegénykém már sírt az ijedtségtől meg gondolom a hasfájástól is. Hőemelkedése is lett. Na, ez remek, pont aznap, mikor vinnénk ki Piliscsabára 2 hétre.

Nagyon kis anyátlan lett. Ült mellettem az ágyon, nézte a meséket, hol felült, hol eldőlt, maga sem tudta mit akar. Álmos volt, az biztos. Nagyon melegnek éreztük, így újabb lázméréssel próbálkoztunk, de nehezen viselte. 37,2 volt megint az eredmény, viszont a nagy sírás újabb hányást eredményezett. Megint nem volt sok, de arra jó volt, hogy nekem át kelljen öltözni. Aztán megpróbáltuk rávenni, hogy aludjon. Ezzel egyet is értett, de sírva közölte, hogy "nem én ágyamban, másik ágyban, apáéban". Így is lett. Kikapcsoltuk a TV-t, odabújt hozzám, simogattam, és mire Apa becsukta az ajtót, a Mackó már aludt is. Én is bealudtam mellette. 1 órát nyugodtan aludt, aztán elkezdett nyöszörögni és mocorogni. Éreztem, hogy megy fel a láza, de nem zaklattam, amíg fel nem ébredt. Akkor is nyűgös volt, de legalább ivott egy kicsit. Aztán evett pár szem ropit, aztán volt még egy picurka róka. Megint lázat mértünk, 38 kereken. Bíztam benne, hogy a lázmérővel való piszkálás a 2,5 napja benne lévő anyagot is segíti távozni, mert a nyűgösségbe ez is belejátszott. Kapott egy adag Cataflamot is, de még ideje sem volt hatni (kb. 2 perc telt el a beadás után) és Krisz egyszer csak lemászott az ágyról és kijött a nagyszobába és játszani kezdett. Teljesen feléledt, ropit is eszegett Apájával. Így megszületett a döntés, megyünk Csabára. Befejeztem a pakolást és indultunk.

Krisznek jó volt a kedve, inni is szépen ivott, ropit is evett az út alatt. Kint pedig evett egy tányér rizst is. És 2x is alkotott a pelusba végre. Már csak hőemelkedése volt, de azért estére még kapott egy adag Cataflamot. Én kint aludtam, és onnan jöttem be dolgozni. Mikor beértem és telefonáltam, az a hír fogadott, hogy csak hőemelkedése van Krisznek, és nagyon jó a kedve, konkrétan zabált reggelire, már nem mertek neki több kaját adni, hogy nehogy megint baj legyen. Így nem is mentek vele anyuék orvoshoz. Egész nap csak hőemelkedése volt, és jól evett, semmi gyógyszert nem kapott már, csak Normaflore-t. Másnap pedig 36,5-tel ébredt. Nem tudjuk mi volt ez, vírus vagy gyomorrontás, de szerencsére gyorsan túl volt rajta.

Tehát azóta Krisz kint van Öcsipapáéknál és nagyon élvezi, bár azért hiányol minket. És mi is őt. Amikor csak tudtam/tunk mentünk ki hozzá. Közben beköszöntött az igazi nyári kánikula. Így előkerült a felfújható medence. Öcsipapa pedig némi kreativitással igazi aquaparkot kreált kisebbik unokájának a kertbe. Ezt aztán a "dédunoka", Betti is nagyon értékelt, mikor kint voltak a tesómmal. Volt nagy bulizás. Jött a kalózbácsi is, ami nagyon tetszett Krisznek (a kalózos medence mély nyomokat hagyott benne, azóta imád hajat mosni, mert akkor "jön a kalózbácsi" - magyarul egy pohár vizet borítunk a fejére), és a végén már Bettinek is. Édes volt a két gyerkőc, ahogy játszottak. Először láttam azt, hogy Krisz egy másik gyerekkel úgy igazán együtt játszik. Hiába, egyre nagyobb.

És fantasztikus dolgok történtek. Ugye már egy ideje eszi, sőt imádja az epret Kristóf, aztán megkedvelte a málnát is. Főleg azt szereti, amit ő szedhet le a bokorról. De most már megkóstolta a görög- és a sárgadinnyét is. Eszi a paradicsomot, paprikát, uborkát (saláta formában is), hagymát. A retket már nyaralás előtt megszerette, azt vittünk is magunkkal Görögországba is. Épp most kaptam a hírt, hogy ma fejes salátát evett a tojásos nokedlihez. Szerintem sokat segít a dologban, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt maga szed le a papával együtt a kertben. Ez nagyon tetszik neki. Imád kertészkedni.

Aztán itt van a szobatisztaság is, aminél abba a fázisba ért a sok küzdelem hatására, hogy csak alváshoz van pelus, illetve ha elmennek otthonról. Eleinte folyton kérdezgetni kellett, hogy kell-e pisilni és több volt a baleset is, de most már szól. A nagydolog még inkább a pelusba sikerül, de már ez is fantasztikus és nagyon-nagyon örülünk neki.

Tegnap megtudtuk a gasztro-s vérvétel egy részének eredményét. Liszt, tejfehérje és szója érzékenység negatív. Ez egyrészről jó, másrészről meg akkor nem ezek a ludasok a gyakori középfül gyusziban, hanem az orrmandula. Még van hátra 2 eredmény (mogyoró és paradicsom), ezt majd aug. 15-én tudjuk meg, mikor megyünk kontrollra. Aztán majd a doktor úr megmondja, hogyan tovább.

Holnap jönnek Piliscsabára Diáék (ex-kórházi pihenőtársam), már nagyon várom, hogy találkozzunk. Vasárnap pedig Kristófka végre hazajön. Most 1 hétig biztos itthon lesz, a többit meg meglátjuk, hogy sikerül alakítani az életünket. Eddig úgy néz ki, hogy 2 hétig aztán Magdi mamáéknál lesz. Hosszú ez az 5 hetes leállás.