2011. június 16. csütörtök
Zeus és a fantom vadászgép
Mielőtt neki látnék a mai élménybeszámolónak, eszembe jutott, hogy egy szombat esti kalandot elfelejtettem elmesélni. Történt ugyanis, hogy az első este lefekvéskor vettük észre, hogy Krisz normál esetben többé-kevésbé csöpögésmentes ivópoharából ömlik a víz. Nem értettem mi történhetett. Szétszedtem, és akkor vettem észre, hogy a záró szelep valahol félúton eltűnt, kámforrá vált, nincs... na ez remek, mert a gyerek ebből iszik éjjel. Mit tesz ilyenkor az egyszeri anya? Gyermeke lefekvése után nyakába veszi Nei Porit és kutat egy darab nyomorult cseppmentes itató után. Már az összes bazárt, szupermarketet és hasonlót felkutattam (este 10-kor, mert hát ugye mikor máskor), de semmi. Max. ilyen szívószálas csodát találtam. Ekkor megláttam a távolban egy szép zöld világító keresztet....háhááá, hogy ez eddig nem jutott eszembeeee....gyógyszertáááááár.... na itt végül szerencsém volt és találtam egy elfogadható árú eszközt, hála az égnek. Mission completed! :)))
De térjünk vissza a mai napra. Ébredés újra fél 9 felé, ami mit ne mondjak elég jól esik. Mármint, hogy a fiam nem kelt fel már fél 7-kor, mint otthon. Oké-oké, az görög idő szerint fél 8 lenne....de akkor is 1 órával tovább alszik! Király! Felhők az égen újra. Ez már annyira nem király! Pedig tegnap este gyönyörű tiszta csillagos volt az ég. Most esni nem esik, csak bazi sok a felhő. Nem baj, ezen nem akadunk fent. Akkor ma megyünk az Olymposra. Reggeli, pakolás, Krisz minden áron a tengerhez akar menni, meggyőzzük, hogy ez most nem jó ötlet, nézze már, milyen csúnya felhők vannak, megyünk a nagy hegyre. Na, végül beleegyezik. "Megyünk a nagy hegyje, nem megyünk tengejpajtja".
A fiúk, amúgy Süsü után szabadon megbeszélik a haditervet, azaz éééén megyek elöl, te jössz utánam, ami a kiskirályfi szerint jó kis haditerv, tehát nekünk is be kell, hogy váljon. Első körben Ati az "én" és Zoli a "te", így mi megyünk előre, Ati beizzítja a GPS-t, beállítja Litochoro-t (onnan lehet felmenni a hegyre), beállítja, hogy nem fizetős úton megyünk, és indulás.
A GPS-nek már ott problémái lesznek, ahol kedden, mikor a Lidlt kerestük. Na, de hát eddig még nincs gond, pontosan arra felé kell menni, amerre a Lidl van, aztán át az autópálya alatt....mondom autópálya, mondom alatt....mi az, hogy fordulj vissza mikor most megyünk át az aluljáróóóón?????? Ez az aluljáró sem most épült vazze....mi az hogy ott nincs semmi?? Nem, kislány, nem fordulunk balra, mert ott a fal van....ott meg nincs út... Végül csak átérünk. Ati még csak kicsit ideges. Közben Zoli is bekapcsolja a GPS-t, de a felállás még mindig a régi. Megyünk tovább, most újra a GPS-re hagyatkozunk, mert úgy tűnik, újra képben van. Igaz, kicsit gyanús, mikor elkezdünk a falu eldugott utcáiban kanyarogni, az méginkább, mikor egy elhagyatott útra érünk ki a hegyen. De a táj szép és hát biztos erre kell menni. Amikor hirtelen egy egész birkacsorda jelenik meg előttünk az úton, már csak röhögni tudunk de nagyon. Megvárjuk míg a birkák elbandukolnak, majd Ati félreáll és félreérthetetlenül gesztikulálva jelzi a mellénk álló Zoliéknak, hogy most ő bizony kidobja a telefonját az ablakon, mert a kicsi micsodája tele van a GPS-el. Na, de egyenlőre végülis betonút van alattunk, nem is rossz minőségű, úgyhogy menjünk tovább. Kellett ezt mondani.... a következő kanyarban eltűnik a beton és marad alattunk a durva murva....öööööö...akkor sem adjuk fel! Kicsit kanyargunk, de túlságosan is elhagyatottnak tűnik az út, így megfordulunk.
Innentől Zoli megy elől, hátha majd neki sikerül. Visszakanyargunk, újra műút, újabb utat talál a térképen Zoli, megyünk....újra murva....újabb kanyar.....szamárfarm, trágyadomb végállomás, nem megy tovább... kibökött büdös van. Még szerencse, hogy Krisz jól viseli. Közben a nap is előbújt, hogy röhögjön rajtunk és kezd iszonyatos meleg lenni. Ezen felbuzdulva én is begurulok és kiadom a parancsot, amivel a fiúk teljesen egyetértenek: irány az egyenes, cél Nei Pori, feladat: csobbanás a tengerben. Borit kikapcsoljuk, Krisz is lemezt vált: "mejeg van, nem megyünk a nagy hegyje, megyünk tengejpajtja". Ennyit az Olymposról. Zeus tehet egy szívességet.... :)))))
Apropó görög istenek! Ha már Zeus nem is, de úgy tűnik Poszeidon azért csak szeret minket. Kedden ugyanis mi felmentünk Krisszel a partról a szállásra enni és aludni 1 óra körül, Ati még lent maradt a fiúkkal labdázni. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Ott állt életem totál idegbeteg párja, és közli, elhagyta a jegygyűrűjét labdázás közben....a vízben. Keresték, nem találták. Csak azért nem tépte a haját, mert annyira rövid, hogy nem tudja megfogni. Aztán egyszer csak jött egy isteni szikra...visszamegy a partra a búvászemüveggel és megnézi úgy is. Eltelik vagy húsz perc és újra kopogás. Most már vigyorogva állt az ajtóban a drágám. Megtalálta. Ekkora mákot! A part közelében volt a homokban, pont erős hullámzás volt és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy a szemüveggel észrevette, meg hogy nem vitte el a víz, és az is, hogy más nem találta meg, mert a közelben egy másik figura is úszkált búvárszemüveggel, biztos örül volna egy potya fehérarany gyűrűnek. Háhááá! Köszi Poszeidon!
Szóval a tenger mellett döntünk. Gyorsan visszarohanunk a szállásra, átöltözés, összepakolás, fél 12 felé már a tengerben pacsálunk. Közben az is kiderül, hogy Zoli is lehagyott valamit...a Peugeot egyik kulcsát...a jobbikat....na az nincs meg egyenlőre. Valószínűleg tegnap este séta közben hagyta el. Végigjárja a tegnapi utat, de semmi. "Kicsit" rossz tőle a kedve. Közben Krisz elfárad, sikerül rávennem, hogy feküdjön le az egyik nyugágyra. A fiúk elmennek megint labdázni (Ati a gyűrűjét tüntetőleg már kedden eltett és közölte, hogy majd csak Magyarországon veszi fel újra), Krisz ficereg, izeg-mozog, aztán észre veszi, hogy visszajöttek az apjáék, akkor megint nem akar aludni, de végül csak rávesszük, hogy feküdjön vissza és aztán el is alszik. Én meg olvasok, napozok, elvezem a nyarat. Nem mintha eddig nem tehettem volna. Kristófom nagyon jó gyerek. Annyira jól eljátszik magában is, autózik, homokozik, szóval eddig is simán tudtam mellette pihenni. Szól, ha szeretné, hogy játszunk vele, de egyedül is el van egy ideig.
Mackó alszik, én meg éhes leszek, Ati szomjas, Zolinak is van valami hasonló problémája, így aztán elvándorlunk (Zé és én) a parthoz közeli super-be, kaja-pia ügyben körülnézni. Veszek Krisznek ropikát meg csokis fánkot (nesze neked, ilyen ebédet se tettem még a fiam elé :D - fúúúj, felelőtlen, rossz anya, azt a kutyafáját! :D), végülis nyaralunk. Visszafelé újra halljuk a vadászgépet repülni, amit már napok óta hallunk, de nem látunk. Állunk Zével a tengerparton és nézzük, hogy hol a kakiban lehet. Itt kell pont a fejünk felett repülnie a hang alapján, de semmit nem látunk. Az ég tiszta, még egy felhő sincs sehol. Science fiction. Nagyon röhögünk már, jönnek a hülyébbnél hülyébb ötletek: UFO-k és épp felmérik a terepet, a hang csak átverés, vagy nem is ez egy tengeralattjáró, az ellenség megtévesztésére utánozza a vadászgép hangját. Látjuk, hogy nem csak mi nem értjük a dolgot, de aztán a hang eltűnik és mi is feladjuk.
Ébredés után Mackó lelkesen falja be a fánkot meg a ropit, naná, majd hülye lenne nem örülni egy ilyen kajának. :)))) Aztán pancsolás, homokozás, pancsolás... ez megy felváltva olyan 4-fél 5-ig. Akkor felmegyünk az apartmanba. Közben még az út menti étteremben megkérdezzük, nem találtak-e egy kocsikulcsot. Nem. Hát már miért is lenne másként. Még jó, hogy van Zolinak pótkulcsa. Kristóf séta közben sorolja a növényeket: "aaaz szújós fa... nagy pájmafa, aaaaz jeándej, józsaszín jeándej...az nem lonc... anya, hoj van a zöjd lonc?" (érdekes a lonc szónál gyönyörűen kimondja az "l" betűt :))) Botanikus lesz ez a gyerek, vagy biológus. "Drágám, lonc itt nincs. Lonc a papánál van Piliscsabán." "Ez nem lonc. Ez jeándej, aaz pijos. Anya, hoj van a zöjd lonc?" És így tovább, és így tovább....
Hurrá, még van melegvíz!! Lendületből betoljuk Kriszt a zuhany alá, aki baromira nem díjazza az ötletet, de ez van. Gyorsan megfürdünk még mi is, amíg legalább langyos a víz. És még mosogatni is tudok langyos vízben. Először (és valószínűleg utoljára) az itt tartózkodásunk alatt.
Vacsora után sétára indulunk hármasban azzal a céllal, hogy vásárolunk némi ajándékot. Nnnna, pont ez az, amit Krisszel nem lehet. Shoppingolás sztornó. Csak sétálunk. Aztán telefonálunk, utána vissza a szállásra, Kristóf megy aludni, Apa is megy aludni, Anya pedig beindítja a "shoppingolás reloaded" projektet Zével és Csucsuval.
Belevetjük magunkat a görög iccakába és a bazárokba. Költjük a drága Euro-t sok apró marhaságra. Zoli próbál velem üzletet kötni miközben én egy kalappal szemezek. Ha én megveszem azt a kalapot, akkor ő vesz magának egy baseball sapit. Aztán ő vesz sapit, én nem kalapot, viszont kikészítem a két fiút, amúgy nőci módra, miközben válogatok a kalapok között. "Ez szúr, ez túl rózsaszín, ez olyan Julia Robertes...."(én) "Na, ebből se lesz kalap...." (Zé) "Azzal a rózsaszínnel mi volt a baj?" (Csucsu) "Olyan nagyon Barbie-s"(én) "Jaj, anyám!" (Csucsu)
Felpakolva térünk vissza, aztán még filmet nézünk. Éjfél elmúlt, talán aludni kéne....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése