Visszaszámlálás
Elérkezett a nyaralás utolsó napja is. Mit ne mondjak, gyorsan eltelt.
A reggel a szokásos rutin szerint zajlik, majd elkezdek kicsit összepakolászni, hogy holnap azért reggel kevesebbet kelljen. A tervek szerint 8-9 körül (még mindig görög idő szerint :)) indulunk.
Pakolászás után aztán irány a tengerpart. Ma az egész napot itt töltjük. Fantasztikus az idő, élvezzük a vizet és a napsütést. Kristóf folyamatosan vakolva van (egész héten) 50 faktoros napvédővel. Nem kell neki csokibarnának lennie, a bőre egészsége fontosabb. Világos, érzékeny bőre van, a nap éget mint a fene, szóval nem kell, hogy leégjen.
Az úszómellénykéje (tegnap végre rájöttünk, hogy azt is hoztuk :D) nagyon bejött neki, ha menni akar a vízbe, rögtön mondja: "felvenni mellényemet". A nagyobb vízben is biztonságban érzi így magát, persze azért ott nem engedjük őt el, mert hullámzik rendesen. Nagyon tetszik a Mackónak a sós víz, már a kezdetektől az ujját belemártva nyalogatja és mondja, hogy "finom sós" :D Mára már sikerült megtanítani, hogy feküdjön fel a vízre és kapálózzon a lábával, közben valamelyikünk húzza. Ügyes, és élvezi. Sőt volt, hogy egy pillanatra Ati elengedte és úgy úszott felém a drágám. Aztán persze észrevette és gyorsan nyúlt a kezem után. De nem zavarja, ha vizes lesz az arca, haja. Maximum azért kiabál, hogy a szemét csípi a só és töröljük meg.
Alvásidőben Krisz maga választja azt az opciót, hogy menjünk fel a házba aludni. Így kettecskén felkerekedünk. A felnőtt (?) pasik maradnak - labdáznak. Mi pedig zuhanyzunk, eszünk és aztán alszunk 2 órát. Majd újra visszatérünk a strandra és homokozással, pancsolással, óriás buborékfújással töltjük a délután hátralévő részét.
Aztán eljön az idő, hogy búcsút intsünk a tengerpartnak. Krisz hangosan kiabál "szia tengerpart, holnap találkozunk!" és integet. Közben elmagyarázzunk neki, hogy azért köszönünk a tengerpartnak, mert holnap már nem jövünk, holnap újra autózunk sokat, megyünk haza. Erre módosít: "szia tengerpart, jövünk máskor is" :D Úgy legyen!
Turbó tempójú zuhanyozás, hogy mindenkinek legyen legalább langyos vize, aztán készülünk vacsizni. Krisz mondogatja, hogy "étterembe megyünk, az étterem bácsi fogja hozni nyamikát Kristófkának". Ne kérdezzétek, hogy a pincért miért nevezte el étterem bácsinak.... esküszöm, mi pincér bácsit mondtunk neki. :D
Megérkezünk az étterembe, Krisz már türelmetlen, látszólag éhes. Folyton mondja, hogy "nyamikát, nyamikát" meg az étterembácsis szöveget. A fiatal görög pincér próbál vele barátkozni, még "röviditalt" is hoz neki. Nekünk tsiporou-t, neki pedig narancslevet stampedlis pohárban. Kérdezgetem a fiamat, hogy nem akar-e sétálni menni, amíg nem hozza a pincér bácsi a vacsorát, de nem, ő rendületlenül ül a székében és "olvassa" a több nyelven írt étlapot, meg vedeli az almalevet. Amikor megérkezik a kaja, szinte abban a másodpercben találja ki, hogy ő kiszáll a székből. Nem tudjuk meggyőzni, hogy egyen. Pedig sültkrumplit kértem neki, amit elvileg imád.
De ha nem, hát nem. Akkor szállj le kisfiam. Persze baleset lesz a vége. A pincér srác pont hozza Krisz következő almalevét, és közben bohóckodni próbál Krisszel, aki megijed és szaladni kezd felém, de közben sandít hátra a pincérre. Mi lesz a vége? Na? Szerintetek? Pontosan...nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Konkrétan neki megy a székem karfájának. Persze üvölt. Igyekszem eldönteni, ki ijedt meg jobban, a fiam vagy a pincér, aki sűrűn kér bocsánatot. Mi meg nyugtatjuk őt is, hogy nem csinált semmit, meg a gyereket is, hogy nem történt semmi baj. Sikerül mindként felet túllendíteni a kérdésen. Krisz viszont még mindig nem akar enni. Oké, azért mi eszünk. Viszonylag jól el van egy ideig, de aztán elkezdi, hogy menjünk sétálni. Na persze, most amikor ennék, akkor persze mehetnéked van, amikor meg kérdeztem.... de mindegy, gyorsan megeszem a kaját és elindulok vele sétálni.
Először minden áron a vízhez akar menni (mert azt elfelejtettem mondani, hogy természetesen egy parti étterembe mentünk), arról lebeszélem. Aztán lát egy traktort a sétány végén, akkor azt kell megnézni, utána pedig az egyik étteremnél talál egy békás csúszdát. Akkor már érzem, hogy büdi van. A fene egye meg, persze pelenka nincs nálam, pedig mindig szoktam magammal hozni. De hát valahogy kibírjuk azért tele bugyorral is a szállásig, volt már ilyen a történelemben. Ja, persze! Amíg Murphy bácsi közbe nem szól.
Nagy nehezen elhurcolom a csúszdától, mert látom, hogy a fiúk készen vannak. Visszamegyünk hozzájuk, ott ránézek a gyerekre valamiért és nézem, hogy fiam te nem is ettél csokit, akkor mitől olyan a nadr.... jaaaaaaaj, de király, bassszus....ez nem csoki... Na, most mi legyen. Ilyenkor jön igazán jól a parti lábmosó. Gyerekről gatya-pelus kombó le, mindkettő landol a szemétben (brutál állapotban volt a rövidnadrág is), popsi a víz alá nyom, Krisz meg üvölt. Hihhetetlen élmény! Csak röhögni tudok már a végén. Aztán szépen hazasétálunk. Kicsi fiam blattyog mellettünk egy szál pólóban és gumipapucsban, pucér fenékkel. :D
A szálláson még pakolászunk, aztán Krisz megy aludni. Én pedig újra nekivágok egy vásárló körútnak Csucsuval és Zével. Holnapra veszünk útravalót meg még némi apróságot. Húú, jó hosszú nap lesz a holnapi....
2011. június 18. szombat
Akkor higgyél GPS-nek....
Akkor higgyél GPS-nek....
7-kor csörög az óra, valahogy életet lehelünk magunkba, kaját csinálok, pakolok a konyhában, aztán keltem Kriszt. Ő még mesét néz, én pedig befejezem a csomagolást. A fiúk hordják le rendületlenül a bőröndöket, táskákat, szatyrokat. Aztán negyed 9 magasságában bezárjuk magunk után az apartman ajtaját. Hát akkor irány Budapest!
Haladunk a görög autópályán, Bori magyaráz, úgy tűnik minden rendben. Egyszer csak Bori számunkra félreértelmezhető utasítást ad, miszerint "tarts balra". De nekünk egyenesen kellett volna menni! Jó, félreállunk, megbeszéljük mi legyen, megnézzük mit is ajánl a GPS. Elindulunk és követjük a masina által javasolt utat. Megfordulunk, visszamegyünk a pályára a másik irányban. Hová viszel te szerencsétlen????? Nem akarunk visszamenni teljesen Nei Poriig!!! Első lejáraton lehajtunk. Megállunk. Újratervezés! Valahogy vissza lehet jutni a pálya nekünk jó oldalára fizetőkapuk nélkül is! Bori mutat is egy utat. Elindulunk. Megyünk. Egészen addig, amíg Bori nem akar minket bevinni egy nádasba. Megállunk. Újratervezés. Megyünk. "Fordulj balra" Anyukám, egy felüljáró tetején vagyunk, itt ugyan nem fordulunk balra, de ha nem ott lennénk, akkor se tennénk, mert nem sínen közlekedünk. Összetévesztesz a 6:20-as ceglédi gyorssal. Újratervezés. Itt sem fordulunk balra, mert itt megint egy nádas van meg egy tó... Csikorgó kerekek. Megállunk. Zé és Ati már taposni akarják a telefont. Majd végül megegyezzünk. Megyünk arra, amerre mi gondoljuk az utat, meg ahol a térképen lát utat Zoli, akinek a telefonján nagyobb a kijelző így látja rendesen az úthálózatot. Na, így sikerült visszatérni az autópályára. Került ez 1 óránkba, néhány idegsejtünkbe és +2,8 EUR útdíjba, mert újra át kellett mennünk az egyik fizetőkapun.
Örökre megtanultunk: akkor higgyél GPS-nek, ha ló legel a sírján.
Innentől viszont zökkenőmentes az utunk. Hopsz, már a határon vagyunk, aztán csodáljuk a macedón tájat, és lássatok csodát, az odafelé végtelennek titulált országot már abszolváltuk is. Krisz mesét néz, sós krékert eszik (ez az egyetlen, amit hajlandó), játszik, nézelődik. Viszonylag gyorsan átjutunk a határon is, és máris Szerbiában vagyunk. Tankoláskor Krisz mindig kiszáll és mennek az apjával az ablaktisztító eszközért és míg tankolunk, kisfiam kocsit takarít kívülről. :D
Aztán egyszer csak elalszik, szunyókál is van másfél órát. Addig én is alszom picit. Egyébként pedig Kisvakond maraton van. Nagyon meleg van, és egyre nehezebben viseljük az utazást. Talán Krisz viseli a legjobban. Eleinte azt mondom, hogy Szerbia mégsem olyan hosszú, de fél6-kor (ez már magyar idő szerint) bizony már nagyon unom, és minden eddigi kijelentésemet visszavonom. Végül fél 7 magasságában átjutunk a határon is. Esküszöm a magyarok tököltek a legtöbbet most visszafelé. De persze ez sem volt vészes. A következő 2 órát már simán kibírjuk.
A határ után megállunk, és elköszönünk Zoliéktól, mert ők másfelé mennek, még hazaviszi Csucsut, így Cegléd felé le fognak majd térni a pályáról.
Fél 9 körül érünk a haza, még bemegyünk Magdi mamáékhoz, kapunk némi elemózsiát. Persze jön a kérdés, hogy miért nem barna a gyerek..... No comment. Valahogy értetlenül állunk a kérdés előtt Atival. Miért kéne annak lennie? De nem akadunk fent apróságokon.
Hazaérünk, Kristófot ágyba terelem, ami nem egyszerű, mert nagyon örül a játékainak. Ati közben felpakol. Aztán eszünk. Pöri, ubisali.... nyammmm. És az ágyaaaaaamm!!! Azért mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Összegzés
Persze más kisgyerekkel nyaralni, mint csak felnőtt társaságban és ezáltal más volt ez a nyaralás, mint mondjuk a tavalyi Sartin, vagy bármelyik másik a haverokkal. De mégis jó volt. Sokan mondták, hogy ááá, pihenni azt nem fogsz tudni. Hazaérve is kaptam ilyen kérdéseket, hogy azért valamennyit pihenni is tudtál? Persze. Először is van apja is a gyereknek, sőt rajta kívül volt ott még másik két felnőtt, tehát összesen 4-en csak elvagyunk valahogy egy gyerekkel úgy, hogy pihenni is lehessen. Másodszor pedig Krisz az a típusú kisgyerek, aki tud egyedül is játszani, nem igényli folyton, hogy mi szórakoztassuk. Így amíg ő egyedül játszott mellettünk a homokban, én is tudtam napozni, pihenni. Vele együtt délutánonként mi is aludtunk. Egy szó mint száz, nagyon jól éreztük magunkat.
Az utazással kapcsolatban is sokat riogattak minket, de szerencsére alaptalanul. Nem volt egy sétagalopp, de nem Kristóf miatt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy egy hosszú út a felnőtteknek is fárasztó. Én mindenkit biztatok csak, hogy merjen nekivágni kisgyerekkel az útnak. Ami fontos, hogy legyen mindig nálunk és főleg kéznél: enni és inni való, amit a gyerek nagyon szeret, mesekönyv, kedvenc játék(ok), hogy mindig előtudj halászni valami újdonságot, ha az előzőt megunta. Ami életmentő lehet: hordozható DVD lejátszó és a kedvenc mesék DVD-n. A legnyűgösebb gyereket is megnyugtatja, ha már más nem és aludni sem akar. Ha megoldható, célszerű este elindulni, bár előfordul, hogy a gyerkőc is izgatott már és nem fog könnyen elaludni (lásd Krisz), de az esély ilyenkor azért nagyobb. A szerb autópálya mentén a legtöbb benzinkútnál (OMV-nél tuti) van játszótér, érdemes ilyennél megállni, hogy a felesleges energia levezetésére. Nekünk kifejezetten Krisz miatt nem kellett megállnunk, de ha megálltunk, azért próbáltunk erre figyelni.
Én mindenkit biztatok csak, hogy merjen nekivágni kisgyerekkel az útnak.
Összegzés
Persze más kisgyerekkel nyaralni, mint csak felnőtt társaságban és ezáltal más volt ez a nyaralás, mint mondjuk a tavalyi Sartin, vagy bármelyik másik a haverokkal. De mégis jó volt. Sokan mondták, hogy ááá, pihenni azt nem fogsz tudni. Hazaérve is kaptam ilyen kérdéseket, hogy azért valamennyit pihenni is tudtál? Persze. Először is van apja is a gyereknek, sőt rajta kívül volt ott még másik két felnőtt, tehát összesen 4-en csak elvagyunk valahogy egy gyerekkel úgy, hogy pihenni is lehessen. Másodszor pedig Krisz az a típusú kisgyerek, aki tud egyedül is játszani, nem igényli folyton, hogy mi szórakoztassuk. Így amíg ő egyedül játszott mellettünk a homokban, én is tudtam napozni, pihenni. Vele együtt délutánonként mi is aludtunk. Egy szó mint száz, nagyon jól éreztük magunkat.
Az utazással kapcsolatban is sokat riogattak minket, de szerencsére alaptalanul. Nem volt egy sétagalopp, de nem Kristóf miatt, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy egy hosszú út a felnőtteknek is fárasztó. Én mindenkit biztatok csak, hogy merjen nekivágni kisgyerekkel az útnak. Ami fontos, hogy legyen mindig nálunk és főleg kéznél: enni és inni való, amit a gyerek nagyon szeret, mesekönyv, kedvenc játék(ok), hogy mindig előtudj halászni valami újdonságot, ha az előzőt megunta. Ami életmentő lehet: hordozható DVD lejátszó és a kedvenc mesék DVD-n. A legnyűgösebb gyereket is megnyugtatja, ha már más nem és aludni sem akar. Ha megoldható, célszerű este elindulni, bár előfordul, hogy a gyerkőc is izgatott már és nem fog könnyen elaludni (lásd Krisz), de az esély ilyenkor azért nagyobb. A szerb autópálya mentén a legtöbb benzinkútnál (OMV-nél tuti) van játszótér, érdemes ilyennél megállni, hogy a felesleges energia levezetésére. Nekünk kifejezetten Krisz miatt nem kellett megállnunk, de ha megálltunk, azért próbáltunk erre figyelni.
Én mindenkit biztatok csak, hogy merjen nekivágni kisgyerekkel az útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése