2. Játszótéri anyukák: na tőlük mentsen meg az ég. Persze mi is járunk játszótérre Kristóffal, de valahogy sosem éreztem, hogy be szeretnék illeszkedni a "bandába". Nem az én stílusom. Biztos én vagyok finnyás, vagy a "budai úri neveltetésem" teszi (újpesti lyányka vagyok ízig vérig egyébként ;D), de nem jönnek be ezek a nap 90%-át a játszótéren pletyizéssel (a gyerekre való figyelés helyett) töltő, amúgy a gyereküket max. kutya számba vevő (nem különösebben izgatja őket, hogy a 4-5 éves gyerekük simán átgázol a másfél-2 évesek nyakán azért, meg majd lelöki őket a csúszda lépcsőjéről, mert neki ám nincs ideje kivárni, hogy a pici lecsússzon, de ha magzatuk nem ugrik a parancsszóra, akkor úgy káromkodnak ám, hogy egy kocsis megirigyelhetné) magukat tökéletes szuperanyunak képzelő nőcik (remélem, hogy máshol nem ilyenek a játszóterező anyucik).Szóval járunk mi is játszótérre, szoktam beszélgetni a velem hasonszőrű (fentieken elképedt) anyukákkal, de ennyi.Viszont nagyon örültünk, mikor láttuk, hogy a ház előtti téren felújítják a játszót (jobban mondva építenek egy újat, mert a korábbi állt 2 rozoga millió éves hintából és egy hasonló állapotú csúszdából). Az eredmény csodaszép lett. De meddig....Kb. 2 napig bírták a kultúr polgártársak, aztán elkezdett a játszótér úszni a cigarettacsikkben (ez utóbbit pl a homokozóból is szedtem már ki), szotyihéjban, cigisdobozban, chipses zacsiban és társaikban. Aztán pedig a fent említett lények (van belőlük egy nagy, stabil csapat idelent) elkezdték a játszóteret lomtárnak tekinteni, azaz idehordták a gyerekek megunt, eléggé selejtes játékait. Az ok, ha lent maradnak homokozó játékok, meg ilyenek, ez totál normális, de az, hogy pl. a ripityára tört Batmobil (drótok és egyéb kütyük állnak ki belőle, darabok hiányoznak), mégis mi a francot keres ott, és ha egy (több, tehát nem csak én próbáltam eltávolítani) kiakadt szülő kidobja a szemétbe, miért is van megint kikukázva, arról szívesen elbeszélgetnék az illetékesekkel.
De ami a biztosítékot végképp kiverte nálam az a tegnapi eset volt. Öcsipapa (azaz apukám) ment le a játszótérre Krisszel, babakocsi is volt náluk, mert a közértből jöttünk. A babakocsi tolókarjára van egy bevásárló háló felszerelve, abban voltak Krisz dolgai, köztük a cumisüvege is. Öcsipapa egyszer csak azt veszi észre, hogy egy 2,5 év körüli kislány odamegy és simán kihorgássza a cumisüveget a hálóból, majd inni kezd. Apukámról tudni kell, elég nyugodt ember. Odament a kislányhoz és megkérdezte, hogy "Kiscsillagom, mégis ezt hogy gondolod? A tiéd ez a cumisüveg?". Mire megjelent a kislány édes szülőanyja és ahelyett, hogy kicsit megejnye-bejnyézte volna a leányzót, hogy "Nem szabad elvenni más szatyrából semmit, szépen add vissza, az a babáé, nem a tiéd", vagy valami, még ő teremtette le apukámat, hogy mégis miért van kiakadva, nem történt semmi. Na, itt már az én türelmes apukámnál is elszakadt a cérna, és kulturáltan ugyan, de elküldte forróbb égtájakra a hölgyikét.
Lehet rám mondani, hogy konzervatív vagyok, meg gyöpös, meg hogy korlátozom a gyereket, de ez a nagy játszótéri "minden közös" elv kicsit túl tág értelmezése volt szerintem az anyuka részéről. Persze a lehozott játékokat együtt használják, játszanak egymáséval, de ez azért túlzás. Mert 1. eleve nem engedem a gyerekemnek, hogy más cumisüvegébe csak úgy beleigyon, mert honnan tudjam, hogy nincs-e megfázva, vagy nem bujkál e benne valami fertőző betegség, szóval szimplán higiéniai okokból. 2. Mert számomra alapvető, hogy más táskájába nem nyúlkálok, tisztelem mások tulajdonát. És így nevelem a saját gyerekemet is, mert ha most elkezdem tanítani, akkor ez lesz a természetes számára. Persze, hogy a kicsilány sem tudja még ezt, de anyuka feladata lenne neki ezt elmagyarázni.Kristóf is néha megcéloz egy-egy másik babakocsit, mert megtetszik ott neki valami, de azért vagyok ott, hogy figyeljek rá. Utána megyek, elhozom onnan és szépen elmondom neki, hogy az nem a miénk, abba nem nyúlhatunk bele, onnan nem szabad semmit kivenni. És ha kell akkor elmondom neki százszor. Mert így tanulja meg. Ha kisgyerekként az látják, hogy anya sosem szólt rám, ha elvettem más holmijából valamit, akkor ez lesz a példa, és sosem lesz bennük tisztelet a másiké iránt. Tehát nem a kislányra, hanem az anyukára vagyok mérges, de rá viszont nagyon.Jöhetnek a kövek!
Ne haragudjatok, hogy most ez egy ilyen dühöngő bejegyzés, de muszáj volt kiadnom magamból. A konklúzió számomra egyébként az, hogy szedjük a sátorfánkat és visszatérünk a régi játszóterünkre.
Hogy jó legyen a bejegyzés vége, ezek itt fotók a játszóterező Kristófról az új játszótéren.
De ami a biztosítékot végképp kiverte nálam az a tegnapi eset volt. Öcsipapa (azaz apukám) ment le a játszótérre Krisszel, babakocsi is volt náluk, mert a közértből jöttünk. A babakocsi tolókarjára van egy bevásárló háló felszerelve, abban voltak Krisz dolgai, köztük a cumisüvege is. Öcsipapa egyszer csak azt veszi észre, hogy egy 2,5 év körüli kislány odamegy és simán kihorgássza a cumisüveget a hálóból, majd inni kezd. Apukámról tudni kell, elég nyugodt ember. Odament a kislányhoz és megkérdezte, hogy "Kiscsillagom, mégis ezt hogy gondolod? A tiéd ez a cumisüveg?". Mire megjelent a kislány édes szülőanyja és ahelyett, hogy kicsit megejnye-bejnyézte volna a leányzót, hogy "Nem szabad elvenni más szatyrából semmit, szépen add vissza, az a babáé, nem a tiéd", vagy valami, még ő teremtette le apukámat, hogy mégis miért van kiakadva, nem történt semmi. Na, itt már az én türelmes apukámnál is elszakadt a cérna, és kulturáltan ugyan, de elküldte forróbb égtájakra a hölgyikét.
Lehet rám mondani, hogy konzervatív vagyok, meg gyöpös, meg hogy korlátozom a gyereket, de ez a nagy játszótéri "minden közös" elv kicsit túl tág értelmezése volt szerintem az anyuka részéről. Persze a lehozott játékokat együtt használják, játszanak egymáséval, de ez azért túlzás. Mert 1. eleve nem engedem a gyerekemnek, hogy más cumisüvegébe csak úgy beleigyon, mert honnan tudjam, hogy nincs-e megfázva, vagy nem bujkál e benne valami fertőző betegség, szóval szimplán higiéniai okokból. 2. Mert számomra alapvető, hogy más táskájába nem nyúlkálok, tisztelem mások tulajdonát. És így nevelem a saját gyerekemet is, mert ha most elkezdem tanítani, akkor ez lesz a természetes számára. Persze, hogy a kicsilány sem tudja még ezt, de anyuka feladata lenne neki ezt elmagyarázni.Kristóf is néha megcéloz egy-egy másik babakocsit, mert megtetszik ott neki valami, de azért vagyok ott, hogy figyeljek rá. Utána megyek, elhozom onnan és szépen elmondom neki, hogy az nem a miénk, abba nem nyúlhatunk bele, onnan nem szabad semmit kivenni. És ha kell akkor elmondom neki százszor. Mert így tanulja meg. Ha kisgyerekként az látják, hogy anya sosem szólt rám, ha elvettem más holmijából valamit, akkor ez lesz a példa, és sosem lesz bennük tisztelet a másiké iránt. Tehát nem a kislányra, hanem az anyukára vagyok mérges, de rá viszont nagyon.Jöhetnek a kövek!
Ne haragudjatok, hogy most ez egy ilyen dühöngő bejegyzés, de muszáj volt kiadnom magamból. A konklúzió számomra egyébként az, hogy szedjük a sátorfánkat és visszatérünk a régi játszóterünkre.
Hogy jó legyen a bejegyzés vége, ezek itt fotók a játszóterező Kristófról az új játszótéren.
Igazad van.
VálaszTörlés