Görögország északi részén található a Chalkidiki félsziget, melynek három nyúlványa (Athos, Sithonia, Cassandra) közül a középső nyúlvány, a Sithonia keleti oldalán helyezkedik el Sarti. A kis üdülőfalu méltán viseli a „Sithonia keleti gyöngyszeme” titulust. Partját az Égei tenger kristálytiszta vize mossa. Éppen ezért nyeri el több éve folyamatosan „Európa legtisztább partszakasza” címet. Egyedülálló fekvése és 2 km hosszú, homokos strandja miatt a természetkedvelők kedvenc célpontja. Thesszalonikitől 130 km-re fekszik. Ez a partszakasz szinte még teljesen beépítetlen, rengeteg eldugott kis öböl (érdemes felkeresni a csodálatos Narancspartot), sziklás fürdőhely található a környéken.
Sarti 1922-ben alapított halászfalu, jelenleg kb. 900 lakosa van, napjainkra nyüzsgő üdülőfaluvá fejlődött. Főképp a magyar, szlovák és szerb turisták kedvelt nyaralóhelye. Szebbnél szebb partok és tájak váltakoznak, a virágok szemkápráztatóak. A tenger türkizkék színekben ragyog, és bármerre is téved tekintetünk, újra és újra lélegzetelállító tájakban gyönyörködhetünk.
2010. június 6. vasárnap
Sassos - első felvonás
Sassos "barátunk" az egyetlen (!) Sartin, akitől motort lehet bérelni. Szlogenje: "The best in motorent" (A legjobb a motorbérlésben). Hmmm, no comment. Én azt javaslom mindenkinek, aki Sartira megy és motort szeretne bérelni: inkább ne tegye!!
Mivel megbeszéltük, hogy vasárnaptól keddig kibérelünk 3 motort, a fiúk lelkesen felkerekednek, bár kissé lelombozza őket a tudat, csak 1 helyről lehet bérelni, tehát túl sok alternatíva nincs. 3 motor beszerez (Zsoltiéké lila, hatalmas fehér betűkkel rajta egy bizonyos alpesi csoki neve, így rögtön kiérdemelte a tehén becenevet :D). Sassos barátunk kedves magyar alkalmazottja direkt felhívja Ati figyelmét, hogy a hátsó féket használja, Ati megnyugtatja, hogy ült már motoron.
Minden meg van, hát útra kelünk. Az első kanyar után kiderül, hátsó fékünk nincs. És úgy egyébként és összességében a motorok kotványak (hogy a fiúk szavait idézzem). Az egyiknek folyton ki-be kapcsol az indexe, egyiknek sem működik rendesen a műszerfalon semmi, kicsit túl hamar kezdik jelezni, hogy kifogy a benzin (hmm, de ééérdekes), pedig a tankban még van rendesen, van a melyikről a tükör hiányzik és még sorolhatnám.
De hát ez van. Így hát haladunk a szerpentinen és bámuljuk a tájat. Gyönyörű öblök, erdők, hegyek váltakoznak. A sziklában a hegyoldalon fantasztikus rózsaszín leanderbokrok. Igazi mediterrán táj, imádom.Első állomásunk Porto Koufo. Erről a gyönyörű partszakaszról tudni kell, hogy a II. világháború során tengeralattjáró kikötőnek használták a németek kitűnő földrajzi adottságai miatt. A iszonyat hirtelen mélyül. A parttól kb. 5 méterre már olyan mély, hogy feketének látszik, így érthető, hogy a németek miért találták alkalmasnak a tengeralattjárók számára. Az ég még felhős, kicsit fúj a szél is, így a víz is hidegnek tűnik, minden esetre Zoli az egyetlen, aki nem merészkedik be, hogy legalább egy pillanatra a feketeség fölé ne ússzon és lenézzen. Ijesztő és mégis csodálatos látvány. Haladunk tovább, át Toronin, egészen Neos Marmarasig. Marmarasba érve már nagyon éhesek és fáradtak vagyunk. Gyorsan szerzünk némi kaját a szupermarketből és rövid pihenő után indulunk vissza Sartiba. Közben - az odaúthoz hasonlóan - többször megállunk fotózni. Egyik megállónk során lehetőségünk volt a Teknős szigetet is megörökíteni, mely teknős formájáról kapta a nevét.
Hazaérve semmire sem vágyunk jobban csak enni, enni és enni. A fiúk a biztonság kedvéért elkocognak Sassoshoz, hogy szóljanak a rossz hátsó fékünk miatt. A vén kujon görög felállítja a robogót a középállványra, megpörgeti a kereket és behúzza a féket. Ennyi a fékellenőrzés, csak túlzásba ne vigye. És szerinte nagyon jó a hátsó fék, csak kicsit nehéz behúzni. Hehe, köszi! Ha ketten ráülünk Atival, akkor meg egyáltalán nem lehet behúzni. De szerinte ez jó.
Este még sétálni megyünk és jókat beszélgetünk. Persze a telefonálást se hagyjuk ki.
Ezalatt itthon: Kristóf szépen javul már csak délután volt pici hőemelkedése. Jó kedve van a kis zsiványnak (persze nem is hiányzunk neki :(( - gondoljuk mi).
2010. június 7. hétfő
Józsi a tengerisün és az alacsonyan szálló F4-es vadászgép
Reggeli után első utam a telefonfülkéhez vezetett a főtéren, hogy Kristófról informálódjak. Míg Öcsipapával beszélek, hallom, ahogy Krisz kiabál, hogy "haó, haó". Papa persze odaadja a neki a kagylót, ő a füléhez tartja és hallgat nagyokat, majd visszatolja a papának. Még jó, szerencsétlen gyerek tuti nem értette, hogy mit akar ez a repedt fazék hangú UFO a vonal túlvégén azzal, hogy "Szia Macika, Anya vagyok!", hát anyának nincs ilyen rémes hangja. Ugyanis a hangom továbbra is rémes, vagyis inkább nincs.
Mai úti célunk a Sartitól kb. 10 km-re lévő Narancspart. A homok (vagy apró kavics) itt fehér, a víz pedig türkizkék, kicsit mintha a Karib-tengeren járnánk. A búvárkodásra is alkalmas hely minden képzeletünket felülmúlja. Színes halak, polipok, medúzák, tengericsillagok és rákok közelébe kerülhetünk itt a víz alatt. A Narancspart érdekessége a színein kívül az a pár szobor, amelyet egy helyi szobrász kedvtelésből faragott a parti sziklákból. A sziklás részeken ajánlott a papucs használata, mert a tengerisünbe lépni veszélyes! A sün tüskéi szilánkra törnek a talpunkban, amit az orvos is csak nehezen tud kiszedni (Zsoltinak 2 évvel ezelőtt volt hozzájuk szerencséje, azóta is vérbosszút forral). Folyadékot, ételt, naptejet vigyünk magunkkal, mert bár a Narancsparton van büfé, sosem lehet tudni... Fontos tudni továbbá, hogy a Narancspart egy része naturista hely, de hely van bőven mindenkinek!
Az idő már szuper, hét ágra süt a nap és a tenger egyszerűen fantasztikus. Amennyire féltünk tőle, hogy a víz hideg lesz, hát annyira jó. Zsolti rögtön el is indul a sziklák felé, hogy otthon lévő , portörölgetés áldozatává vált tengerisünvázát pótolja, illetve újabbakat leljen. Némi ugrálás, merülgetés után kezében valami izével érkezik. Ahogy közelebb ér, látjuk, hogy zsákmánya egy már/még nem szúrós, de élő tengeri sün (vagy még bébi, vagy már öreg). Háháááá, Zsolti számára eljött a bosszú ideje. Állatvédők kíméljenek, ha kérhetném!!!
Hosszas csodálások után Józsi (ne kérdezzétek miért pont Józsi, mert Nóra azt mondta, hogy "Zsolti, Józsi menekülőre fogta", azért ;)) egy alapvetően hamutálnak odakészített alufólia dobozba kerül, kap magára némi tengervizet is. Menekülni többször is próbál, sikertelenül. Zsolti pedig már tervezi a bosszú édes perceit, azaz, hogy miként fog Józsi eljutni kis hazánkba, és még szaga se legyen. Arra a megoldásra jutunk össznépileg, hogy szegény Józsi bizony meg fog főni.
A fiúk visszavetik magukat a vízbe és újabb zsákmányok után kutatnak pipával, békatalppal és búvárszemüveggel felfegyverkezve. Mi lányok pedig vagy a vízben áztatjuk magunkat, vagy a napernyők alatt/mellett pihenünk és igyekszünk nem leégni. Kenegetjük magunkat és időnként előkerülő békaembereinket naptejjel (amiről tudni kell, hogy én hülye otthon hagytam, így kénytelen voltam iszonyat drágán venni egyet miután megérkeztünk).
Kellemes pihenésünket pár pillanatra egy kósza F4-es vadászgép zavarja meg, amely tök alacsonyan és iszonyat hanggal húz el a partszakasz felett. Kicsit riadtan nézünk egymásra: így elfajult a görög válság, már lövik Athént vagy mi a fene? De körbenézünk és látjuk, hogy csak a turistákat riasztotta meg egy pillanatra dolog, görög "barátaink" teljes nyugalommal napoznak és pancsolnak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a vadászgép röpködése. Így mi is megnyugszunk.
4 óra felé indulunk vissza Sartiba. Újfent nagyon éhesek vagyunk. De Zsoltiék szobájában először nem az ebéd fő, hanem Józsi. Aki szép csendesen lila levet kezd engedni, de még mindig büdös, egyetemben már csak vázként létező kis társaival. A végén Józsi és a vázak főzővizébe még narancsos mosogató szer is kerül. Így a szaguk már lassan elviselhető, ezért Zsolti megkönyörül rajtuk, végre kiköltözhetnek a vízfürdőből a napos erkélyre száradni.
Evés után még lemegyünk Sarti Beachre, ahol mi lányok a vízben állva beszélgetünk, a fiúk meg a kellemesen lengedező szélben sárkányoznak.
Este újabb séta, fagyi, és persze telefon haza.
Itthon: Kristóf teljesen láztalan volt egész nap. Meg sem áll egy pillanatra sem. Folyton menni akar. A teraszra nem lehet kivinni, mert onnan ő rögtön menne lefelé a kertbe és főképp az autóhoz, amit százszor körbe kell sétálni vele, sőt be is akar szállni. Ha beültetik a vezetőülésre, rögtön feláll és úgy tekergeti a kormányt. Igazi pasi!
2010. június 8. kedd
Vourvourou, avagy megtaláltuk a görög államkasszából hiányzó pénzt :D
Mivel a reggeli menetrend szerinti telefonáláskor is elhúzott 2 vadászgép Sarti felett, így gyorsan megkérdeztem Öcsipapát, hogy avasson már be az aktuális hírekbe. Már háború van Görögországban csak mi nem tudunk róla? :D Egyébként a görög válsággal kapcsolatban már első nap az idegenvezetőnk, Zoli is megnyugtatott. Zavargások nincsenek (Athénban voltak és néhány nagyvárosban, de már nincsenek), és hát nézzünk körül, és számoljuk meg hány épülő apartmanházat látunk. Megszámoltuk, sok volt. :D
Napi előirányzott cél: Vourourou. Vourvourou strandjának különlegessége, hogy a tengervíz itt olyan, mint egy tó, tükörsima és nem mozdul - emellett sekély, ami miatt kisgyerekes családoknak különösen ideális. Egyetlen hátránya, hogy itt nincs parti bár vagy kávézó, amihez napágyak tartoznak, így marad a homokba, a fenyők alá terített törülköző. Ebből következik, hogy az ember a vízből kijőve egy fél pillanat alatt nyakig homokos lesz, és elindul egy körforgás (be a vízbe, kijössz, ugyanolyan homokos vagy, be a vízbe...).
Vourvourou üdülőtelepén áthaladva csodálatosnál csodálatosabb apartmanházakat, üdülőket, mondhatnám kúriákat látunk. Hmm, azt hiszem mi megtaláltuk a görög államkasszából hiányzó pénz jó részét. :D
A part tele 1 és 2 év közötti picikkel. Ez kell nekem, akinek iszonyatosan hiányzik a kis 14 hónapos banditája. Egy idő után már sikítani tudnék, hogy kérem ide a Macikámat!!!! De Ati is hasonlóan érez. Nézzük a játszó babákat és eljátszunk a gondolattal, milyen lesz jövőre, mikor Kristóf is velünk jön (mert nélküle tuti nem indulunk útnak, max. egy hosszú hétvégére megyünk el kettesben, mert azért annyi kell). Hiányzik, na!!!
2 körül visszaindulunk Sartiba, kibővülve Zsolti újabb horgászzsákmányaival (ezek már csak vázak). Majd kaja, pihi, szokásos délutáni telefon. Aztán robogók vissza Sassos "barátunknak". Ati pofátlan módon meg meri megint jegyezni, hogy rossz a hátsófék, és láss csodát, még ő az okoskodó. Kisebb vita támad. A fiúk kissé feldúltan érkeznek a palacsintázóba. Az óriáspalacsinták elfogyasztása közben kidühöngik magukat és megbeszélik, hogy csütörtökön majd Nóra megy Ati helyett motort bérelni.
Ezalatt itthon: Kristóf kicsit nyűgösen aludt, picit sírdogált is éjjel. Délután kint voltak anyósomék, meglátogatni Kriszt, Magdi mamának sikerül is megállapítania, kicsi ördögünk 14 fogú lett, kibújt a bal felső szemfoga is. Ez okozta az éjszakai nyugtalanságot. Valamint megtudjuk, hogy még egy naaaagy esemény történt: Kristóf tett néhány lépést egyedül!!! Egyet Kati nagyinak, kettőt pedig Magdi mamának. Hát nagy a boldogság mit ne mondjak!!
Folyt. köv.
Sarti 1922-ben alapított halászfalu, jelenleg kb. 900 lakosa van, napjainkra nyüzsgő üdülőfaluvá fejlődött. Főképp a magyar, szlovák és szerb turisták kedvelt nyaralóhelye. Szebbnél szebb partok és tájak váltakoznak, a virágok szemkápráztatóak. A tenger türkizkék színekben ragyog, és bármerre is téved tekintetünk, újra és újra lélegzetelállító tájakban gyönyörködhetünk.
2010. június 6. vasárnap
Sassos - első felvonás
Sassos "barátunk" az egyetlen (!) Sartin, akitől motort lehet bérelni. Szlogenje: "The best in motorent" (A legjobb a motorbérlésben). Hmmm, no comment. Én azt javaslom mindenkinek, aki Sartira megy és motort szeretne bérelni: inkább ne tegye!!
Mivel megbeszéltük, hogy vasárnaptól keddig kibérelünk 3 motort, a fiúk lelkesen felkerekednek, bár kissé lelombozza őket a tudat, csak 1 helyről lehet bérelni, tehát túl sok alternatíva nincs. 3 motor beszerez (Zsoltiéké lila, hatalmas fehér betűkkel rajta egy bizonyos alpesi csoki neve, így rögtön kiérdemelte a tehén becenevet :D). Sassos barátunk kedves magyar alkalmazottja direkt felhívja Ati figyelmét, hogy a hátsó féket használja, Ati megnyugtatja, hogy ült már motoron.
Minden meg van, hát útra kelünk. Az első kanyar után kiderül, hátsó fékünk nincs. És úgy egyébként és összességében a motorok kotványak (hogy a fiúk szavait idézzem). Az egyiknek folyton ki-be kapcsol az indexe, egyiknek sem működik rendesen a műszerfalon semmi, kicsit túl hamar kezdik jelezni, hogy kifogy a benzin (hmm, de ééérdekes), pedig a tankban még van rendesen, van a melyikről a tükör hiányzik és még sorolhatnám.
De hát ez van. Így hát haladunk a szerpentinen és bámuljuk a tájat. Gyönyörű öblök, erdők, hegyek váltakoznak. A sziklában a hegyoldalon fantasztikus rózsaszín leanderbokrok. Igazi mediterrán táj, imádom.Első állomásunk Porto Koufo. Erről a gyönyörű partszakaszról tudni kell, hogy a II. világháború során tengeralattjáró kikötőnek használták a németek kitűnő földrajzi adottságai miatt. A iszonyat hirtelen mélyül. A parttól kb. 5 méterre már olyan mély, hogy feketének látszik, így érthető, hogy a németek miért találták alkalmasnak a tengeralattjárók számára. Az ég még felhős, kicsit fúj a szél is, így a víz is hidegnek tűnik, minden esetre Zoli az egyetlen, aki nem merészkedik be, hogy legalább egy pillanatra a feketeség fölé ne ússzon és lenézzen. Ijesztő és mégis csodálatos látvány. Haladunk tovább, át Toronin, egészen Neos Marmarasig. Marmarasba érve már nagyon éhesek és fáradtak vagyunk. Gyorsan szerzünk némi kaját a szupermarketből és rövid pihenő után indulunk vissza Sartiba. Közben - az odaúthoz hasonlóan - többször megállunk fotózni. Egyik megállónk során lehetőségünk volt a Teknős szigetet is megörökíteni, mely teknős formájáról kapta a nevét.
Hazaérve semmire sem vágyunk jobban csak enni, enni és enni. A fiúk a biztonság kedvéért elkocognak Sassoshoz, hogy szóljanak a rossz hátsó fékünk miatt. A vén kujon görög felállítja a robogót a középállványra, megpörgeti a kereket és behúzza a féket. Ennyi a fékellenőrzés, csak túlzásba ne vigye. És szerinte nagyon jó a hátsó fék, csak kicsit nehéz behúzni. Hehe, köszi! Ha ketten ráülünk Atival, akkor meg egyáltalán nem lehet behúzni. De szerinte ez jó.
Este még sétálni megyünk és jókat beszélgetünk. Persze a telefonálást se hagyjuk ki.
Ezalatt itthon: Kristóf szépen javul már csak délután volt pici hőemelkedése. Jó kedve van a kis zsiványnak (persze nem is hiányzunk neki :(( - gondoljuk mi).
2010. június 7. hétfő
Józsi a tengerisün és az alacsonyan szálló F4-es vadászgép
Reggeli után első utam a telefonfülkéhez vezetett a főtéren, hogy Kristófról informálódjak. Míg Öcsipapával beszélek, hallom, ahogy Krisz kiabál, hogy "haó, haó". Papa persze odaadja a neki a kagylót, ő a füléhez tartja és hallgat nagyokat, majd visszatolja a papának. Még jó, szerencsétlen gyerek tuti nem értette, hogy mit akar ez a repedt fazék hangú UFO a vonal túlvégén azzal, hogy "Szia Macika, Anya vagyok!", hát anyának nincs ilyen rémes hangja. Ugyanis a hangom továbbra is rémes, vagyis inkább nincs.
Mai úti célunk a Sartitól kb. 10 km-re lévő Narancspart. A homok (vagy apró kavics) itt fehér, a víz pedig türkizkék, kicsit mintha a Karib-tengeren járnánk. A búvárkodásra is alkalmas hely minden képzeletünket felülmúlja. Színes halak, polipok, medúzák, tengericsillagok és rákok közelébe kerülhetünk itt a víz alatt. A Narancspart érdekessége a színein kívül az a pár szobor, amelyet egy helyi szobrász kedvtelésből faragott a parti sziklákból. A sziklás részeken ajánlott a papucs használata, mert a tengerisünbe lépni veszélyes! A sün tüskéi szilánkra törnek a talpunkban, amit az orvos is csak nehezen tud kiszedni (Zsoltinak 2 évvel ezelőtt volt hozzájuk szerencséje, azóta is vérbosszút forral). Folyadékot, ételt, naptejet vigyünk magunkkal, mert bár a Narancsparton van büfé, sosem lehet tudni... Fontos tudni továbbá, hogy a Narancspart egy része naturista hely, de hely van bőven mindenkinek!
Az idő már szuper, hét ágra süt a nap és a tenger egyszerűen fantasztikus. Amennyire féltünk tőle, hogy a víz hideg lesz, hát annyira jó. Zsolti rögtön el is indul a sziklák felé, hogy otthon lévő , portörölgetés áldozatává vált tengerisünvázát pótolja, illetve újabbakat leljen. Némi ugrálás, merülgetés után kezében valami izével érkezik. Ahogy közelebb ér, látjuk, hogy zsákmánya egy már/még nem szúrós, de élő tengeri sün (vagy még bébi, vagy már öreg). Háháááá, Zsolti számára eljött a bosszú ideje. Állatvédők kíméljenek, ha kérhetném!!!
Hosszas csodálások után Józsi (ne kérdezzétek miért pont Józsi, mert Nóra azt mondta, hogy "Zsolti, Józsi menekülőre fogta", azért ;)) egy alapvetően hamutálnak odakészített alufólia dobozba kerül, kap magára némi tengervizet is. Menekülni többször is próbál, sikertelenül. Zsolti pedig már tervezi a bosszú édes perceit, azaz, hogy miként fog Józsi eljutni kis hazánkba, és még szaga se legyen. Arra a megoldásra jutunk össznépileg, hogy szegény Józsi bizony meg fog főni.
A fiúk visszavetik magukat a vízbe és újabb zsákmányok után kutatnak pipával, békatalppal és búvárszemüveggel felfegyverkezve. Mi lányok pedig vagy a vízben áztatjuk magunkat, vagy a napernyők alatt/mellett pihenünk és igyekszünk nem leégni. Kenegetjük magunkat és időnként előkerülő békaembereinket naptejjel (amiről tudni kell, hogy én hülye otthon hagytam, így kénytelen voltam iszonyat drágán venni egyet miután megérkeztünk).
Kellemes pihenésünket pár pillanatra egy kósza F4-es vadászgép zavarja meg, amely tök alacsonyan és iszonyat hanggal húz el a partszakasz felett. Kicsit riadtan nézünk egymásra: így elfajult a görög válság, már lövik Athént vagy mi a fene? De körbenézünk és látjuk, hogy csak a turistákat riasztotta meg egy pillanatra dolog, görög "barátaink" teljes nyugalommal napoznak és pancsolnak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a vadászgép röpködése. Így mi is megnyugszunk.
4 óra felé indulunk vissza Sartiba. Újfent nagyon éhesek vagyunk. De Zsoltiék szobájában először nem az ebéd fő, hanem Józsi. Aki szép csendesen lila levet kezd engedni, de még mindig büdös, egyetemben már csak vázként létező kis társaival. A végén Józsi és a vázak főzővizébe még narancsos mosogató szer is kerül. Így a szaguk már lassan elviselhető, ezért Zsolti megkönyörül rajtuk, végre kiköltözhetnek a vízfürdőből a napos erkélyre száradni.
Evés után még lemegyünk Sarti Beachre, ahol mi lányok a vízben állva beszélgetünk, a fiúk meg a kellemesen lengedező szélben sárkányoznak.
Este újabb séta, fagyi, és persze telefon haza.
Itthon: Kristóf teljesen láztalan volt egész nap. Meg sem áll egy pillanatra sem. Folyton menni akar. A teraszra nem lehet kivinni, mert onnan ő rögtön menne lefelé a kertbe és főképp az autóhoz, amit százszor körbe kell sétálni vele, sőt be is akar szállni. Ha beültetik a vezetőülésre, rögtön feláll és úgy tekergeti a kormányt. Igazi pasi!
2010. június 8. kedd
Vourvourou, avagy megtaláltuk a görög államkasszából hiányzó pénzt :D
Mivel a reggeli menetrend szerinti telefonáláskor is elhúzott 2 vadászgép Sarti felett, így gyorsan megkérdeztem Öcsipapát, hogy avasson már be az aktuális hírekbe. Már háború van Görögországban csak mi nem tudunk róla? :D Egyébként a görög válsággal kapcsolatban már első nap az idegenvezetőnk, Zoli is megnyugtatott. Zavargások nincsenek (Athénban voltak és néhány nagyvárosban, de már nincsenek), és hát nézzünk körül, és számoljuk meg hány épülő apartmanházat látunk. Megszámoltuk, sok volt. :D
Napi előirányzott cél: Vourourou. Vourvourou strandjának különlegessége, hogy a tengervíz itt olyan, mint egy tó, tükörsima és nem mozdul - emellett sekély, ami miatt kisgyerekes családoknak különösen ideális. Egyetlen hátránya, hogy itt nincs parti bár vagy kávézó, amihez napágyak tartoznak, így marad a homokba, a fenyők alá terített törülköző. Ebből következik, hogy az ember a vízből kijőve egy fél pillanat alatt nyakig homokos lesz, és elindul egy körforgás (be a vízbe, kijössz, ugyanolyan homokos vagy, be a vízbe...).
Vourvourou üdülőtelepén áthaladva csodálatosnál csodálatosabb apartmanházakat, üdülőket, mondhatnám kúriákat látunk. Hmm, azt hiszem mi megtaláltuk a görög államkasszából hiányzó pénz jó részét. :D
A part tele 1 és 2 év közötti picikkel. Ez kell nekem, akinek iszonyatosan hiányzik a kis 14 hónapos banditája. Egy idő után már sikítani tudnék, hogy kérem ide a Macikámat!!!! De Ati is hasonlóan érez. Nézzük a játszó babákat és eljátszunk a gondolattal, milyen lesz jövőre, mikor Kristóf is velünk jön (mert nélküle tuti nem indulunk útnak, max. egy hosszú hétvégére megyünk el kettesben, mert azért annyi kell). Hiányzik, na!!!
2 körül visszaindulunk Sartiba, kibővülve Zsolti újabb horgászzsákmányaival (ezek már csak vázak). Majd kaja, pihi, szokásos délutáni telefon. Aztán robogók vissza Sassos "barátunknak". Ati pofátlan módon meg meri megint jegyezni, hogy rossz a hátsófék, és láss csodát, még ő az okoskodó. Kisebb vita támad. A fiúk kissé feldúltan érkeznek a palacsintázóba. Az óriáspalacsinták elfogyasztása közben kidühöngik magukat és megbeszélik, hogy csütörtökön majd Nóra megy Ati helyett motort bérelni.
Ezalatt itthon: Kristóf kicsit nyűgösen aludt, picit sírdogált is éjjel. Délután kint voltak anyósomék, meglátogatni Kriszt, Magdi mamának sikerül is megállapítania, kicsi ördögünk 14 fogú lett, kibújt a bal felső szemfoga is. Ez okozta az éjszakai nyugtalanságot. Valamint megtudjuk, hogy még egy naaaagy esemény történt: Kristóf tett néhány lépést egyedül!!! Egyet Kati nagyinak, kettőt pedig Magdi mamának. Hát nagy a boldogság mit ne mondjak!!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése