De azért csak sikerült egyeztetni az érdekeket és elindultunk. Séta lassított felvételben a villamosig, majd utána a bölcsiig. Némi dilemma Krisz részéről, hogy lépcsőn menjen, vagy a rampán fel a csoportig. Végre bejutunk, lassított felvételben átöltözés (még jó, hogy csak a cipőt kellett átvenni és a kiskabátot meg le), WC, aztán használati útmutató Kriszhez Judit néninek.
Az egész csoportnak sikerült a nyaralás alatt többé-kevésbé elköszönnie a pelenkás kortól, úgyhogy nekem már szinte elég lenne annyit mondani a gondozónőnek, hogy "csatlakozom az előttem szólókhoz" (azaz a gyereknek már csak alváshoz kell pelenka, váltóbugyi, nadrág a szekrényben).
Szekrénybe minden bekerül, tűz a metróhoz. Ott némi vitába keveredek egy pasival, aki kb. a számba tolja bele a fenekét, majd a reggel csúcspontja, hogy az irodaházban nem működik az a lift, ami a mi irodánkig felmegy. Hát másszon a 8-dikra az, akinek 2 anyukája van! Némi ide-oda liftezéssel azért csak megoldom, hogy csak 3 emeletet kelljen gyalogolni.
Na, de ezen a napon is túl vagyunk. Krisz élvezte a bölcsit, egyszer persze bepisilt, na de ez van. :D Majd belejön.
Az első napról jutott egyébként eszembe Donászy Magda aranyos kis verse, gyerekkorom nagy kedvence, az Első nap az óvodában. Diafilmen volt meg. Emlékszik még rá valaki? Én imádom!
Donászy Magda: Első nap az óvodában
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!
Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.
Kukucskáló fiúk, lányok
nézik: - Ki az új gyerek?
Óvó néni! - hüppög Orsi.
- Én senkit sem ismerek.
Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
- Makkos mókus! A holmimra
vigyázz! - kéri kedvesen.
Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
- Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!
Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: - Valóságos
játékbolt az óvoda.
Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
- Ki csinálta? - kérdi Orsi.
- Panka meg én. - mondja Pál.
Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.
Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
- Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.
Az ajtóból Éva néni
kéri őket: - Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?
Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
- Óvodában így való.
Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.
A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.
Óvó néni képet mutat:
- Mit látsz rajta Julika?
- Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.
Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.
Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogácskáznak, versenyt futnak:
- Szaladj, én is szaladok!
Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.
Ebéd után után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.
Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
- Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!
Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.
Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
- Volt egyszer egy Mehemed...
Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
- Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!
Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
- Gyere! Vár az anyukád!
Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!
Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.
- Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése