2010. december 25., szombat

Karácsony 2.

Kristóf a héten 2 napot ment bölcsibe. Na, szerencsére most azért csak ilyen rövid időt, mert aztán már itthon volt velünk. Megkezdte az élete első téli szünetét. :D A gondozó néniktől kapott egy szuper autót ajándékba, aminek nagyon-nagyon örült. Rögtön mondta, hogy "kibonta", és toporgott türelmetlenül, míg ki nem vettük a dobozból a bordó szuper járgányt. Aztán Judit néni kapott egy puszi is és Krisz szépen meg is köszönte, hogy "köszönöm".

Judit néni újra írt a banditáról az üzenő füzetbe, ezúttal csak egy kis rövid bejegyzést:

"Kedves Adrienn és Attila!

Kristóf az utóbbi időben sokat betegeskedett, nem járt bölcsődébe. Az itt töltött idő alatt hangulata változatlanul jó, vidáman érkezik, ha sírva érkezik, a cumija vígasztalja, amit reggelizéskor idead, a napjai jó hangulatban telnek. Érdeklődő, egyre többet beszél.
2010. december 20.
Tisztelettel:
Pogácsás Jánosné"

Nagyon büszkék vagyunk ám Kriszre. Rengeteget beszél tényleg, egyre szebben. Annyiszor akartam már videóra venni a dumálását, de ha elkezdem felvenni, akkor rögtön abbahagyja. Pedig csúcs, amit művel. És egyre huncutabb kis bandita, nagyon tud már csibészkedni, játszani, és 20-án már 21 hónapos lett. Alig 3 hónap és már 2 éves lesz. Hihetetlen!

Ma valahogy egész nap jobban pörgött, mint bármikor máskor, mintha érezte volna, hogy ez a nap más. Délután alig akart elaludni, 1 órán keresztül magyarázott az ágyában és dobálta kifelé a cumiját (megjegyezném, manapság a gyerekem cumifüggő, minimum 2 cumi, ami kell neki, az alá nem adja :D, remélem, hamar leszokik róla). Míg ő aludt, én feldíszítettem a fát, úgy terveztük, hogy majd csak akkor látja meg, ha már mindenki itt lesz és jön a Jézuska, de Krisz csalafinta volt és egy óvatlan pillanatban bejutott a nagyszobába. Mondogatta, hogy "karacso" (karácsonyfa), de aztán a karnisra akasztott mászó Télapók és a nagy plüss hóember (fénykorában zenélt, de megszabadítottuk az elemektől, mert elviselhetetlen volt) jobban érdekelte.

Aztán megérkeztek Kati nagyiék és elvitték Kriszt sétálni. Mi addig mindent a helyére tettük. Mikor megjöttek Kerimamáék is és Kriszék is hazajöttek, Krisz rögtön be akart csörtetni a nagyszobába, de nem engedtük, mert nem állt még minden készen. Akkor azért sírt. Aztán meg azért, mert Ricsi (unokaöcsém) csilingelt (ő játszotta a Jézuskát) a nagyszobában és ott sötét volt (csak a fenyőfa fényei világítottak) és Kristóf megijedt. De aztán volt nagy öröm és csodálkozás, ámulat, mikor meglátta a fenyőfát és a sok-sok csomagot alatta. Azt se tudta hová nézzen, mit fogjon meg. Először nézte a fát, aztán újra visszatért a hóemberhez, aztán megint a fát bámulta csodálkozva, vigyorogva, aztán odaszaladt apához, aztán megint a fához, nézte a csomagokat. Édes volt.

Rengeteg ajándékot kapott. Helikoptert, buszt (ez utóbbi borzasztó hanggal zenélni is tud, amit Öcsipapa vigyorogva konstatált, hogy felér a náluk lévő telefonnal, úgyhogy végre mi is hallgathatunk ilyet :D), tűzoltóautót, sok Duplo-t (alapkockákat, csirkeólat, Percy gőzmozdonyosat), és egy hintaszarvast (igen szarvast, nem hibbantam meg, hintaszarvas by IKEA, szerintem cuki :D), meg mesekönyvet, meg a fene tudja még mit. Volt nagy bőség zavara. Teljesen fel volt pörögve, alig akart elaludni, pedig már majdnem felborult a fáradtságtól. És holnap Magdi mamáéknál jön a folytatás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése