Hétköznapok

Amik telnek szép csendesen. Múlt héten Kristóf sokat volt Apával ilyen-olyan elfoglaltságaim miatt. Jól megoldották a dolgokat ketten.

Kristófom mostanában Thomas fan lett, állandóan nézné a mesét. Leül az ágyra, közli, hogy „csücs, Tobasz, Tobasz” és ha nem nézheti a kedvenc kék vonatának történeteit, akkor iszonyatos nagy a balhé. Folyton cseleznünk kell, hogy eltereljük a figyelmét.

Thomas mellett a cumi lett – legnagyobb sajnálatomra és megdöbbenésemre – rajongásának kettes számú tárgya. Időnként ki sem lehet szedni a szájából. Hát csecsemőként nem cumizott napközben, erre most elkezdi. Itt is mindig cseleznem kell, hogy eltűntessem a szájbafityegőt, de nem adom fel, következetes és zord anya vagyok ilyen téren.

A rajzolás lett a harmadik számú kedvenc mostanság, így ez az egyik leghatékonyabb eszközök lebeszélni Kristófot a cumizásról és a Thomas nézésről. Hétvégén megismerkedett a só-liszt gyurmával is, élvezettel mancsolta széjjel a gyurmát és díszítette kis hurkákkal az általam készített gyurmahóembert.

A bilizés is elég jól alakul. Szombaton ugyan történt némi baleset, ugyanis alkotott mindenfélét a drágám a bilibe, aztán nagy hévvel felállt, a bili viszont odaragadt a fenekéhez. Én meg nem voltam olyan gyors, hogy megakadályozzam a bili popsiról való lehubbanását. És természetesen a vajaskenyérhez hasonlatosan a bili is pofával lefelé érkezett, ezáltal tartalma a nagyszoba parkettáján landolt (még jó, hogy nem a szőnyegen). Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek (így utólag már jót röhögök). Apa gyorsan felnyalábolta Kristófot, addig ő tisztába tette és felöltöztette, míg én feltakarítottam a nagyszobában. Azért Kriszt megdícsértük, mert hát ügyesen a bilibe produkált ő, nem tehet arról, ami történt.

A bölcsiben múlthét kedden volt fotózás. Összesen két gyerkőcöt sikerült lefotózni, az egyikük az én nagyfiam volt. Ám hogy a képek jól sikerültek-e azt még nem tudni, mert a drágám mosolyogni még csak véletlenül sem akart. Kíváncsian váron az eredményt.