3 év

Mintha csak most lett volna az a jó hosszú március 20., amikor Kristóf megszületett és mégis már 3 év telt el azóta. Az akkor 3280 gramm súlyú és 53 cm hosszúságú kis csomagból egy 16 kg-os és 101 cm magas fiatalember lett, aki úgy fut mint a nyúl és olyan dumája van, hogy meg kell zabálni.

Múlt héten voltunk a 3 éves státuszon a védőnőnél. Minden úgy van nála, ahogy egy 3 évesnél lennie kell. Pár másodpercig megáll féllábon, jól lát messzire, színlátása is jó (ezekben a vizsgálatokban nagyon ügyesen együttműködött a védőnővel). Az egyetlen dolog, amiben nem volt hajlandó együttműködni az a hallásvizsgálat volt, nem akarta felvenni a fülhallgatókat, pedig én már otthon beszélgettem vele erről (sejtettem, hogy ez lesz a gyenge láncszem), és a védőnénink is mindent megpróbált, de nem erőltette, pláne, hogy mondtam, hogy biztos, hogy attól fél, hogy hangos lesz, Krisz pedig minden hangos dologtól megijed. Abban maradtunk, hogy majd jövőre. Így is látja, hogy Kristófom jól hall.

Napközben szobatiszta (3 éves korra ennyi a hivatalos elvárás), és reggel is egyre többször ébred úgy, hogy száraz a pelus. Szerepjátékokat játszik, imádja a kirakókat, memória játékokat. Olyan az agya, mint a szivacs. Mindent megjegyez, amit hall (úgyhogy jó vele vigyázni, mit mondunk a jelenlétében). A mozgása is szépen alakul az idő múlásával, de ebben biztos voltam, meg hát még jó egy éve Margit is megnyugtatott, hogy a szögletes mozgás idővel el fog tűnni. És így is lett. Mostanában futóedzést tart Mamikának és Papikának, illetve futva segít kereket cserélni Öcsipapának és Apának a papa autóján. A mászókákra is úgy mászik, mint a kismókus. Szóval azt hiszem elmondhatom, hogy a mozgásfejlődésben szerzett minimális hátrányát (kortársaihoz képest), már behozta. Igaz, még egyenlőre a döntött sarkú cipőket hordja, és gyanítom még egy évre ez marad, de a bokája látványosan javul és ez a lényeg. Aztán május elején úgyis kell mennünk megint az orthopédiára, ott majd doktor bácsi megmondja a tutit, hogy cipő marad vagy megy.

Na, nézzük mit mondd a nagykönyv egy 3 éves gyerkőcről:

Szociális érettség Felnőtteket és játszótársait utánozza Spontán érdeklődést mutat játszótársai iránt Játékokban képes kivárni, amíg rákerül a sor Megérti az "enyém", "övé" koncepcióját Nyíltan kifejezi ragaszkodását Érzelmek széles skáláját képes kifejezni 3 éves korára könnyen elválik szüleitől A napi rutin nagyobb változásai iránt ellenkezik Szóról szóra így van, mondjuk ő már egy évesen is könnyen elvált tőlünk. A viszontlátásnak pedig iszonyatosan iszonyatosan tud örülni. Kognitív fejlődés Mechanikus játékokat működésbe hoz A kezében vagy szobában lévő tárgyat képes azonosítani egy könyvbéli képpel Szerepjátékokat játszik babákkal, állatokkal, emberekkel Tárgyakat forma és szín szerint szortíroz 3-4 darabos puzzle-t kirak Megérti a "kettő" koncepcióját Pipa mindenhová. 3-4 db-os puzzle-t???? 14 db-osat!!! Simán, első próbálkozásra. A bölcsiben ő segít a többi gyereknek a kirakózásban. Szerepjátékból most a nagy kedvence, hogy az apja számítógépes játékhoz való kormányával játsza, hogy ő vezet, elvisz minket a bölcsibe aztán ő megy dolgozni. Még tankolni is szokott. :D Hallás- és beszédfejlődés Képes két-három részből álló utasítást követni Majdnem minden hétköznapi tárgyat és képet felismer A legtöbb mondatot már érti Érti a térre utaló kifejezéseket (rajta, benne, alatta) 4-5 szavas mondatokat használ Tudja mondani nevét, korát, nemét Használ személyes névmásokat (én, te, engem, mi, ők) Idegenek is megértik a legtöbb szavát Pipa, pipa, pipa. Őszintén, nem számolom, hogy hány szavas mondatokat mondd, de néha olyan körmondatokban beszél, hogy csak lesek. Szónok lesz, vagy politikus. :D A korát csak akkor hajlandó megmondani, ha olyan kedve van, egyébként hadovál vigyorogva, hogy 2,4 vagy épp 5 éves (persze tudja, hogy 3). Egyébként meg rengeteget halandzsázik mostanában, és nagyokat rötyög magán. A hülyeséget könnyen eltanulják egymástól a bölcsiben. ;)) Mozgás Jól tud mászni Váltott lábbal lépcsőzik fel-le Labdába rúg Könnyedén fut Triciklit pedállal hajt Könnyen hajol, elesés nélkül Függőleges és vízszintes, és körkörös vonalakat rajzol ceruzával, zsírkrétával Képes oldalanként lapozni egy könyvet Több, mint 6 kockából is képes tornyot építeni Ceruzát képes rajzoló pozícióban fogni Képes kupakot, csavart ki-be csavarni Kilincset elforgat Úgy is van. Pontosan. Még hozzá tenném, hogy fél kézzel úgy dobja a labdát, hogy Kásás Tamás nyomdokaiba léphetne. :D Végülis a vizipólós srácokat bírják a csajok. :))

Cirkusz

Kristónak már jó ideje a kedvenc meséje Bartos Erika örökbecsű mesekönyv sorozatából (bocs, továbbra is csak Kristóf kedvéért viselem el, jó, azt el kell ismerni, hogy kistesó érkezésére felkészítő mesékből pl. ez az egyetlen használható alternatíva napjainkban), az a mese, mikor a család cirkuszba megy. Esténként általában 3 rövid mesét szoktunk mesélni, abból az egyiknek biztos ennek kell lennie. A többi az változó, Thomastól a Kisvakondon át más Annapeti meséig, de ez az egy stabil pont ("zöjd Annapetiből a Cijkuszost").

Mit ad az Isten, múlt héten a házunk mellett lévő nagy parkban elkezdtek építeni egy cirkuszi sátrat. Mutatjuk Kristófnak, hogy nézze meg micsoda cirkusz épül ott, hát az első kérdése az volt, hogy megyünk-e cirkuszba. Ki az aki ellent mond egy ilyen kérésre. :)

Tegnap volt az első előadás, de az építés kezdete óta szinte minden nap el kellett menni megnézni a sátrat, és a bohócot, ami a plakátokon és a kamionokon van. A tegnapi előadásra Zsuzsi kapott tiszteletjegyet, és mi is velük tudtunk menni. Jött még Krisz csoporttársa Emi is az anyukájával. Kristófom már hétfő óta extázisban volt a cirkusz miatt. Tegnap reggel már mondta, hogy "kicsit ajudtunk, most megyünk böjcsibe, aztán veszünk Emiéknek jegyet, vacsizunk és megyünk a cijkuszba". Így is lett. Féltem tőle, hogy mi sül ki a dologból, de kellemesen csalódtam. Kisfiam ugyan szinte egy pillanatig nem tudott nyugton ülni a fenekén, annyira be volt sózva (hol az ölemben ült, hol állt, hol egyedül akart a széken ülni), de látszólag nagyon tetszett neki az előadás. Voltak kislibák (vagy kacsák vagy mik), artisták, bűvész, zsonglőr, kiskutyák (akiket elvitt Szörnyella de Frász, na ez baromira tetszett Kristófnak, lelkesen sikított együtt a többi gyerekkel, ha megjelent a porondon a Szörnyellának öltözött idomárnő :D), kismajmok. Volt pár rész (a légtornászok, táncosok), amiknél Kristóf unatkozott, de alapjában véve tetszett neki minden. Tapsolt, nevetett, kiabált. Édes volt. Megérte. Simán végigcsinálta a 2 órát. A vége felé kezdett fáradni és akkor kérdezgette, hogy mikor megyünk haza, de amikor rákérdeztem, hogy szeretne inkább már hazamenni, a válasz határozott NEM volt. Este még apának és a nagyiéknak is el kellett mesélni, hogy miket látott és reggel már ezzel ébredt. Szerintem ma egész nap ez lesz a témája a bölcsiben (legalább egy kicsit nem a kistesóról beszél :))).

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.340453402672369.106825.100001231373035&type=3

Ja, és életemben először láttam ütemre tapsolni Kristófot. Teljesen meglepődtem. És ha már az elsőknél tartunk, tegnap volt a napja, hogy szemtanúja voltam, hogy az én lusta kisfiam képes egyedül felvenni a nadrágját, csak ügyesen titkolja. :D

Ez meg az

Ahogy közeledik Kristóf a 3. szülinapja felé, úgy válik egyre nagyobb dumássá és még nagyobb zsivánnyá. Most már próbál alkudozni (pl. fürdés után: "játszhatok még kint, anyaaaa???"), és a fantáziája is egyre jobban beindul. Hihetetlen, milyen sztorikat talál ki játék közben. Amit meg a kirakós játékokkal művel, az mindenkit - még a gondozónőket is - elképeszt. Megnézi az képet a puzzle-n és szinte az első próbálkozásra hibátlanul kirakja. Judit néni írt is róla az üzenőben, hogy teljesen készek tőle. Ő segít a többieknek, sőt néha még a gondozónénik is Krisz segítségére szorulnak.

Kedvenc játéka még mostanában az apja kormánya (amit számítógépes autóversenyes játékokhoz vett régebben). Állandóan azzal vezet és közben mondja, hogy most ő dolgozni megy, mi meg (Apa és én) maradunk a bölcsiben játszani, majd jön értünk. Időként leszáll a székből és megtankolja az autót. Csúcs!

És a legnagyobb sláger nála most a kistesó. Folyton erről beszél a bölcsiben is. Már mindenki tudja, hogy Anya pocakjában van a kistesó, aki kislány és Vivennek fogják hívni és majd sírni fog, ha megszületik. :D Remélem, hogy majd ha Vivi megszületik, akkor sem fog lanyhulni a bátyja lelkesedése az irányában. Bár tartok tőle, hogy de.... :)

Hírek tőlünk

Az elmúlt majdnem 2 hónapban szép csendesen és átlagosan folydogált az életünk. Kristóf 4 hónap hiányzás mentes időszak után február elején 1 hétig volt beteg. Természetesen akkor, amikor mindenképp be kellett mennem az utódomat betanítani (mivel február közepe óta én már nem dolgozom). Így pár napot Piliscsabán volt a fiatal ember, de úgy vettem észre, hogy szokás szerint nem volt ellenére :D. Igazából olyan nagyon szerencsére nem volt beteg, pici hőemelkedése volt, csak nagyon köhögött. De a kedve az töretlen volt.

Aztán voltunk megnézni az ovit, ahová szeretnénk Kriszt beíratni. Közel van (kb. 2 perc séta, ha még a 4. emeletről lejutást is beleszámítom), nem rég újították fel, nagyon klassz. Kismedvének is nagyon tetszett. Bemehettünk egy csoportba is kicsit játszani. Pár pillanat után feltalálta magát a drágám, ment körülnézni, játszott. Volt egy kis afférja is, de ez engem tulajdonképpen megnyugtatott. Mivel ebben az oviban csak vegyes csoportok vannak (3-6 évesig mindenki), így kicsit tartottam(tunk Atival) tőle, hogy nehezen fogja viselni Kristóf, hogy a nagyobbak elveszik a játékát, meg ilyesmi. Na pont egy ilyen eset történt, ő játszani szeretett volna egy kockából épített várral, de nagyon elvették tőle az építőkockát, mert ők építették a várat. Ebből az lett, hogy fél pillanatra Mackónak legörbült a szája, hogy "anya, elvették a kockámat", de mondtam neki, hogy kicsim, a bölcsiben is van ilyen, vagy kérd vissza, vagy keress másik játékot, és ezzel tulajdonképpen a problémát meg is oldottuk, mert el is felejtette, hogy őt mekkora sérelem érte, és szaladt tovább játszani. Én helyette nem oldom meg a problémáit, mert neki is meg kell tanulnia, nem tudok mindig mellette lenni. De úgy láttam, hogy hamar felülkerekedett a dolgon, így kicsit megnyugodtam, hogy valószínűleg hamar hozzá fog szokni ezekhez a dolgokhoz (mellesleg a bölcsiben is edződik, mert múltkor pont a nagy haverja, Milán vette el tőle az egyik játékot, aminek szemtanúja voltam és gondolom ez fordítva is ugyanúgy megtörténik :D).

Idén is rendeztek farsangot a bölcsiben. Bár Kristóf hatalmas medve akart lenni, ami mindenkit megijeszt, de olyan neki való jelmezt nem találtunk, viszont Apa lelt neki egy igazán testhezállót.

Végülis egy kisördög is remekül tud ijesztgetni, ahogy azt a mellékelt fotó is bizonyítja. Több fotót még ITT találtok.

Jaj, meg hát a naaagy örömet az okozta igazán, hogy vééégre esett a hó (minő csoda, már azt hittük ezen a télen nem látunk havat). Kristóf már a tél kezdetétől rá volt a pörögve a szánkózásra meg a hóember építésre és végül az égiek csak kegyesek voltak hozzá, így gyorsan az évszak végén küldtek neki egy kis ízelítőt a fehér csodából. Kapott szánkót itthonra is, úgyhogy igyekeztünk minden alkalmat kihasználni a hóban való játékra. Fotók ITT.

Mivel már régi hintájába igen nehézkesen fért bele, így vettünk neki egy nagyobbaknak való fa hintát. Az volt rajta, hogy 30 kg-ig terhelhető, hát ehhez képest a 15,5 kilós gyerekem alatt kb. a második lendülésnél szakadt le, maga a hinta is elrepedt. Még jó, hogy nem előre lendüléskor történt, mert akkor az asztal sarkába repült volna bele szegénykém. Mentünk is vissza a Gulliverbe, ahol egy hang nélkül visszavették és vettünk egy műanyagot (2x annyiért, de fő a biztonság). Egy szó mint száz, az ilyen és ehhez hasonló Gulliverben kapható fa hintákat kerüljétek!!!!!!! A gyártója (csak hogy igyekezzem terjeszeteni "kiváló" hírét): a KOCKA Kft., Hévízgyörk.

Hírt adok magunkról

Nem vesztem ám el, csak egyszerűen nem volt energiám a gép elé ülni. Ciki, nem ciki, ez van, beismerem. Az ünnepek előtt rengeteg volt a meló, úgyhogy a nap végére - épp akkor is nem a céges notebook előtt ültem - már semmi kedvem nem volt a monitort bámulni. Az ünnepek alatt, meg örültem, ha nem láttam semmiféle számítógép szerű dolgot.
De most már itt vagyok, és örömmel jelentem, hogy Kristóf 3 hónapja nem volt beteg. Járt bölcsibe végig. Na, jó volt egy kis nátha, de nem vészes. Jó, haza hozott egy hasmenős-hányós vírust is, de az 1 nap alatt átment rajta, meg persze rajtunk is pár nap eltéréssel. Rajtam konkrétan december 23-án. Mit ne mondjak, baromi jól éreztem magam. Két majdnem elájulás között csomagoltam a karácsonyi ajándékokat. De másnapra jól lettem, úgyhogy 24-én délutánra rend volt, fel volt díszítve a fa, és be voltak csomagolva az ajándékok. Kicsit olyan mission impossible-nek tűnt még 23-án este a bombatámadás érte lakásból másnap tipp-topp kis karácsonyi otthont varázsolni, de megcsináltam.

Kristófom is besegített ám. 23-án, mondván, hogy segítenek a Jézuskának, együtt rakták össze a fenyőfát Apával. Nagyfiam adogatta a színkóddal ellátott ágakat Apának, és mindig jelezte is, hogy melyik színhez kell tenni: "ez zöld", "ez fekete", "ez pijos"... Cuki volt nagyon. Másnap pedig azzal a mondattal ébredt 7 óra magasságában, hogy "menjünk díszíteni a kajácsonyfát". Aztán rábeszéltem, hogy még picit várjunk vele, de 9 után nem sokkal neki estünk. Nagyon ügyesen díszített.

24-én először délután jött a Jézuska még itthon. Persze Kristóf kapott ajándékot, nekünk az volt az ajándék, hogy ő mennyire örül. Sikítva bontogatta ki az ajándékokat, ugrált, kiabált örömében. Én meg majdnem elbőgtem magam. :))))) Aztán este folytatódott a buli Öcsipapáéknál, ott is a legtöbb ajándék az övé volt. 25-én aztán Magdi mamáék Jézuskája is ellátta minden földi jóval elsőszülöttemet. És még 26-án is csurrant-cseppent némi ajándék. Felsorolni is lehetetlen mi mindent kapott: Duplo-t minden mennyiségben (busz, kamion, rendőrállomás), autókat, parkolóházat, kirakót (az most nagyon nagy sláger nála, és nagyon ügyesen rakja ki őket, iszonyat gyorsan tanul), Thomast. Ez utóbbi nagyon nagy jelentőségű, mert mikor már a Jézuska mindent bevásárolt Kristófkának, meg egyeztetett más Jézuskákkal, hogy mit vegyenek, akkor Krisz szájából elhangzott élete első karácsonyi kívánsága: "a Jézuska nekem Thomast fog hozni, kicsi Thomast, nem nagyot". Így hát Jézuska posta fordultával rendelt még gyorsan egy kicsi Thomast, hogy ne érje csalódás a fiatalembert. Lássa, hogy Jézuska igenis foglalkozik az ő kérésével. :))))) Meg tovább adta az infót Kerimama Jézuskájának is, aki szintén továbbította a kérést másoknak, így még egy fürdőjáték Thomast, Percy-t és Solty-t is kapott. Meg lehet tölteni őket vízzel és a kéményükön spriccelnek. :)))) Gondolhatjátok azóta micsoda dzsembori van a fürdőkádban. :))

A két ünnep között főleg itthon voltunk, majd 31-én áttettük székhelyünket újra Piliscsabára. A tavalyi nagy örömből kiindulva vettünk szuper tűzijátékot, gondolván, hogy Krisznek mennyire fog tetszeni. Ja, egészen addig extázisban volt, míg az elsőt fel nem robbantotta Öcsipapa és Apa. Akkor közölte, hogy be kell menni a házba, és berobogott, fel kellett vele menni az emeletre. Akkor onnan is néztük, ahogy Apa elindít egy újabb rakétát, ezek után a fiatalember közölte, hogy "be kell fejezni, mejt hangos". Úgyhogy sztornóztuk a további tűzijátékozást. Illetve elnapoltuk éjfélre, mikor már a bandita mélyen aludt.

Viszont a trombita, az álarc és a kalap nagyon bejött neki. Egész nap trombitálva rohangált a lakásban, időnként álarcban, időnként kalappal a fején. Este még táncolt is a nagyival és a papával. Aztán 9 óra felé már maga kérte, hogy menjenek fürdeni. Utána úgy aludt, mint a bunda, még az éjféli lövöldözések sem riasztották fel.

Másodika óta újra bölcsi, kicsit nehezen kel reggelente, de szerencsére más gond nincs, vidáman trappol befelé a csoportba. Igaz most már rendszeresen 2 állatkát kell vinni, a megszokott nyuszit és a második pedig hol Elmo, hol a zenélő Zsiráfja (alias Zsiráftehén, ami egykoron a kiságyra volt kötözve, fel lehet húzni és zenél).

Képeket csináltunk, ígérem egyszer fel is lesznek töltve :)))

BUÉK!

Invitation card generated with Smilebox

Karácsony

Free greeting generated with Smilebox