2012. március 8., csütörtök

Cirkusz

Kristónak már jó ideje a kedvenc meséje Bartos Erika örökbecsű mesekönyv sorozatából (bocs, továbbra is csak Kristóf kedvéért viselem el, jó, azt el kell ismerni, hogy kistesó érkezésére felkészítő mesékből pl. ez az egyetlen használható alternatíva napjainkban), az a mese, mikor a család cirkuszba megy. Esténként általában 3 rövid mesét szoktunk mesélni, abból az egyiknek biztos ennek kell lennie. A többi az változó, Thomastól a Kisvakondon át más Annapeti meséig, de ez az egy stabil pont ("zöjd Annapetiből a Cijkuszost").

Mit ad az Isten, múlt héten a házunk mellett lévő nagy parkban elkezdtek építeni egy cirkuszi sátrat. Mutatjuk Kristófnak, hogy nézze meg micsoda cirkusz épül ott, hát az első kérdése az volt, hogy megyünk-e cirkuszba. Ki az aki ellent mond egy ilyen kérésre. :)

Tegnap volt az első előadás, de az építés kezdete óta szinte minden nap el kellett menni megnézni a sátrat, és a bohócot, ami a plakátokon és a kamionokon van. A tegnapi előadásra Zsuzsi kapott tiszteletjegyet, és mi is velük tudtunk menni. Jött még Krisz csoporttársa Emi is az anyukájával. Kristófom már hétfő óta extázisban volt a cirkusz miatt. Tegnap reggel már mondta, hogy "kicsit ajudtunk, most megyünk böjcsibe, aztán veszünk Emiéknek jegyet, vacsizunk és megyünk a cijkuszba". Így is lett. Féltem tőle, hogy mi sül ki a dologból, de kellemesen csalódtam. Kisfiam ugyan szinte egy pillanatig nem tudott nyugton ülni a fenekén, annyira be volt sózva (hol az ölemben ült, hol állt, hol egyedül akart a széken ülni), de látszólag nagyon tetszett neki az előadás. Voltak kislibák (vagy kacsák vagy mik), artisták, bűvész, zsonglőr, kiskutyák (akiket elvitt Szörnyella de Frász, na ez baromira tetszett Kristófnak, lelkesen sikított együtt a többi gyerekkel, ha megjelent a porondon a Szörnyellának öltözött idomárnő :D), kismajmok. Volt pár rész (a légtornászok, táncosok), amiknél Kristóf unatkozott, de alapjában véve tetszett neki minden. Tapsolt, nevetett, kiabált. Édes volt. Megérte. Simán végigcsinálta a 2 órát. A vége felé kezdett fáradni és akkor kérdezgette, hogy mikor megyünk haza, de amikor rákérdeztem, hogy szeretne inkább már hazamenni, a válasz határozott NEM volt. Este még apának és a nagyiéknak is el kellett mesélni, hogy miket látott és reggel már ezzel ébredt. Szerintem ma egész nap ez lesz a témája a bölcsiben (legalább egy kicsit nem a kistesóról beszél :))).

Ja, és életemben először láttam ütemre tapsolni Kristófot. Teljesen meglepődtem. És ha már az elsőknél tartunk, tegnap volt a napja, hogy szemtanúja voltam, hogy az én lusta kisfiam képes egyedül felvenni a nadrágját, csak ügyesen titkolja. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése