Mivel nem hagy egy kis hercegnő, így gondoltam, míg a kisebbik méretű, de jelenleg első számú főnököm végre átadja magát a mély álomnak, addig mesélek a nagyobbik méretű főnökömről, aki szerencsére már édesdeden alszik, bár elég nehéz volt ágyba terelni, mert kicsit el van kanászodva így a nyári szünetben a nagy nagyizások közepette, de őt könnyebb volt rávenni az alvásra. Jó lenne, ha az álommanó most már a babakocsiban heverésző kishölgyhöz is elérne. :))
Na kérem szépen: 2,5 hét Piliscsaba után (képek vannak, csak a másik gépen, idővel feltöltöm őket) következett 1 hét Dunakeszi. Vasárnap jöttünk haza, úgy volt, hogy hétfőn visszük majd ki Kristófkát Magdi mamáékhoz. De végül történt, hogy az elviselhetetlen kánikula szinte lakhatatlanná varázsolta a lakásunkat, ezért a család hímnemű tagjai úgy döntöttek kimennek még vasárnap este Dunakeszire és hoznak be ventillátort, mivel Krisz szobájában van a mennyezeten, de a miénkben csak légkondi van, ami egy másfél hónapos babának nem nagyon nyerő. El is indultak, Kristófka "ne aggódj Anya, már veszem is a cipőmet, ne aggódj, mindjárt jövünk, hozzuk a ventillátort, ne aggódj!" felkiáltások kíséretében. A levegőt keverő szerkezetet azonban már csak Apa hozta haza, a kis szökevény ugyanis kint ragadt a mamánál. Viszont aznap este, Piliscsabáról hazaindulás előtt megkaptam tőle életem legszebb vallomását, amit csak pasitól hallottam: "jaj, de szép vagy Anyaaaa!!!". Hát mondhatnak nőnek ennél szebbet? Ugye hogy nem! ;)) Úgy kellett összesöpörni engem. Amúgy is hízelgősebb, bújósabb, simizősebb, mint eddig, valószínűleg így jön ki rajta a féltékenység. Napjában 100x jön hozzám, megy az apjához, vagy ha éppen ott vagyunk akkor a nagyikhoz, papákhoz, hogy "szeretlek" és közben bújik, ölel, puszil minket. Mi meg olvadunk, és puszilgatjuk, ölelgetjük őt össze-vissza. Délelőtt Vivi egy hordozóban rám volt kötve, mert nyűgös volt, és csak így nyugodott meg. Mikor Kristófkáék hazajöttek a vásárlásból és meglátta ezt, rögtön ő is jött és bújt oda hozzám egy kis szeretgetésre. Természetes, hogy nem maradhat ki. <3
1 hét alatt kitombolta magát a fiatalember a mamáéknál. Voltunk az Aquaworldben is, amit nagyon-nagyon élvezett. Annyira vagány, hogy iszonyatosan figyelni kell rá. Úszógumival úgy teper a vízben hatalmas lábtempókkal, hogy alig lehet követni, csúszdázik a nagyobb gyerekeknek kitalált csúszdákon, csak a végén el kell kapni, hogy ne merüljön le. Eszméletlen krapek. Egyébként is megfigyeltük, hogy megint nagyon-nagyon gyorsan kezdett fejlődni. Nőtt is az biztos. Olyan nagy gyerek, hogy többször megkérdezzük egymástól, mikor nőtt meg így. Bár lehet, hogy csak Vivi után érezzük ilyen nagynak. :)) Hízott is valószínű, bár elsődlegesen a betegség alatt ledobott bő 1-1,5 kilót szedte vissza. Na szerencsére most sem gurul, remélem nem is fog soha, hanem megmarad ilyen nyúlánk, izmos alkat. A beszélőkéje meg egyre fantasztikusabb. Egyszerűen csak ámulunk rajta, hogy milyen választékosan beszél. És minden érdekli, az agya meg, mint a szivacs, minden információt felszív, úgyhogy nagyon kell rá vigyázni, hogy mit mondunk előtte. Mert valljuk be, időnként akaratlanul is kicsúszik ez-az az ember száján. A "basszus"-t és a mama féle "basszusmacskát" illetve az általam igen gyakran használt "basszuskulcs"-ot már kitűnően használja, de örülök neki, hogy még csak ezeket.
Szombat este jött haza a kis drágám, másnap pedig elmentünk a Marina Partra sétálni, játszózni, hajókat nézegetni. Nagyon szerencsénk volt, mert szuper idő volt, míg ott voltunk, csak utána borult be és kezdett esni az eső. A játszótéren újra megdöbbentünk Kristóf ügyességén, mert úgy mászik fel az olyan kötél mászókákra, mászóvárakra, amikre eddig még nem tudott, hogy csak lesünk. Csavargás után eljátszottuk a marha pocsék szülőt (fujj az ilyennek minek gyerek :D) és a Mekiben vettünk Kristófkának gyerekmenüt (csirkefalatok, sült krumpli, 100%-os gyümölcslé - atya ég, mérgezzük a gyereket! ;)))). Aztán alvás után kimentünk a mamáékhoz, és az időjárás újfent kegyes lett hozzánk. Így felkerekedtünk és egy hatalmasat sétáltunk még ott is, Kristófka mindezt biciklivel, hihetetlen tempóban tekerve.
Apával ma ők ketten voltak a bevásárlásért felelősek, nagyon élvezte. Ráadásként ki lett nevezve itthon paradicsom felelősnek, neki kell locsolnia az erkélyen lévő koktélparadicsomot és reggelente megnézzük, hogy van-e rajta piros, amit leszedhet. Nagyon büszke erre. Befizettük az első ovis ebédjét is, úgyhogy most már biztos, hogy szeptembertől a kis bandita óvodás lesz. Annyira gyorsan telt el ez a két év. Még csak most voltam az első bölcsis szülőin és már búcsúzuk lassan a Pozsonyi bölcsitől. Bár lehetséges, hogy 1 év múlva újra visszatérünk, akkor már Vivivel. Majd kiderül. Minden esetre a búcsút én biztos nem fogom kibírni bőgés nélkül. Egy korszak fog lezárulni ezzel. A pici babából hivatalosan is nagyfiú lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése