Sántikálunk

Bő 3, lassan 4 hete kezdte, közvetlenül a hasmenős-hányós epizódunk után, közben voltunk a 2 éves státuszon, ahol megemlítettük a doki néninknek, azt mondta, ő nem lát semmit, de hát majd megyünk úgyis az ortopédiára, a sántikálás meg elmúlt. Volt 1 hét szünet és újra kezdte múlthét szombaton. Csak úgy ukk-mukk és fukk. Ment a vita, hogy melyik lábára is sántít. Én mindig a jobb lábát mondtam, de többen próbáltak meggyőzni, hogy a balra. Én nyertem.

Hétfőn ugyanis olyan brutálul sántított cipőben, hogy most már Judit néni írt is nekünk az üzenőben róla. Meg hát mi is láttuk. Éjjel közben fel is sírt, először a lábát, majd a hasát fájlalta, végül fogdosta a fülét, úgyhogy döntés született, én reggel dolgozni megyek, Apa meg elviszi Kriszt a gyerekdokihoz. Így is lett. Helyettesítő doktor néni volt, nem a miénk, aki a teljes történet meghallgatása után rögtön sejtette mi lehet a gond: átmeneti csípőizületi gyulladás (előtte való nap, megkérdeztem barátomat, a Zinternetet, ő is ezt mondta :)). Menjünk el vele a Madarász sebészeti ambulanciájára, hogy lássa szakorvos is, valószínűleg ők sem fognak sok mindent csinálni vele, max. javasolnak valami gyógyszert. Egyébként ez kisgyerekeknél nagyon gyakori, hogy egy vírus ráhúzódik a csípőizületükre.

Így hát Apa elvágtatott a Madarászba, én meg nyakamba kaptam a notebookomat és eliramodtam a munkahelyemről utánuk. Mire odaértem, ők már be is jutottak, pedig Ati úgy érezte, mikor beálltak a felvételi pulthoz, hogy a napot ott fogjuk tölteni, de szerencsére rutinos orvosok/nővérek dolgoznak ott, így gyorsan haladtak. A sebész doki rögtön észrevette, hogy Krisznek érzékeny a csípője (hiába, a szakavatott szemek), és főleg a jobb (miért nem lottózom?). Az első kérdése meg az volt, hogy volt-e mostanában hurutos Kristóf. Áááááá neeeeeem! :)) Nem eleget. Úgyhogy ez a doki is rögtön mondta ugyanazt a diagnózist, amit a háziorvos. Azért még UH-ra is elküldte. Ott nem találtak folyadékot a csípőizületben, ami arra utal, hogy nincs akut gyulladás. A doktor bácsi szerint lábon kihordta a kicsim ezalatt a 3 hét alatt. De ezzel neki pihenni kellett volna nagyon komolyan. Így hát, hogy teljesen rendbe jöjjön egy megoldás van, pihenni, feküdni kell neki, jövő hét szerdán kell visszamennünk kontrollra. Húhúúú, ez lesz ám a sci-fi! Hogy az én örökmozgóm feküdjön, meg pihenjen. Mondta a doki, hogy tudja, hogy ez a lehetetlennel egyenlő, de nem tud mást mondani. Gyógyszert nem tud adni, mert nincs akut gyulladás.

Aznap délután mi próbáltuk nyugton tartani Dora és Diego segítségével Kriszt, egész jól sikerült. Szerdán és csütörtökön Magdi mama és Miki papa, nekik kevésbé sikerült a művelet, mert hát ott a cica akit kergetni kell, meg a repülők, meg a sátor és a locsolásról se feledkezzünk meg....de azért valamennyire rá bírták venni Kriszt a pihenésre. Tegnap este óta pedig Piliscsabán próbálkoznak a lehetetlen kivitelezésével Kati nagyiék. Úgyhogy hajrá nekik! ;)

Most jön a húsvéti hosszú hétvégé, amin még tojást is kéne keresni, de majd azt is megoldjuk valahogy!

Egyébként Kristóf elkezdett angolul beszélni. :) Na jó, ezt annyira azért nem kell komolyan venni, bár szó se róla, úgy tűnik van nyelvérzéke. Dora és Diego ugyanis többször használ angol szavakat (ezek ilyen interaktív oktató jellegű mesék akarnak lenni, aranyosak nagyon), és Krisz is mondja utánuk. Illetve próbálja. Volt már olyan, hogy lépcsőmászás közben énekelte, amit Diego énekelt a kis lámának, amikor a hegyre ment fel, konkrétan azt, hogy "climb up" (mássz fel). Igaz ez valahogy úgy hangzott Krisztől, hogy "kájmáp", de végülis kezdetként ez nem rossz, értette is, hogy mit akart vele mondani Diego. Ami nagyon jól megy neki, az az "open" (kinyit). Ez az a varázsszó, ami a Dora mesékben nyitja az ajtókat. És Krisz már tudja, hogy "kinyitom - open". :D Nem kell ide babaangol. :) Egyébként is úgy vagyok vele, hogy ilyen korban untig elég, ami így ráragad. Nyelvet tanulni bőven ráér majd az iskolában, először inkább az anyanyelvét tanulja meg többé-kevésbé rendesen.