Zsebibaba, a nagyszemű tengerimalacka emlékére

Tegnap sajnos Zsebi, az egyik kis tengerészünk az örök salátamezőkre távozott. Igazából már annak is örülni kell, hogy idáig élt. Már senior malacnak számított, hiszen 1 hónap híjját 5 éves volt, és nagyon beteg. Már másfél éve, mikor megműtötték, akkor sem jósoltak neki túl sokat az állatorvosaink. A legrosszabb az, hogy Kristóf most fedezte fel igazán őket, és nagyon megszerette. Mentek mindig Öcsipapával "nyamikát" (tápot) és "répát" (zöldségek) adni a malackáknak. Biztos keresni fogja majd Zsebit. De szerencsére Gombika (na ő sem fiatal és egészséges) még itt van.

Pici Zsebike és Zsebike anyával

Viszont, mintha valaki odafent tudta volna, hogy mi fog történni Krisz egyik kis kedvencével, csodák-csodájára 3 napja egy szép gondozott kismacska került Magdi mamáékhoz, akik befogadták őt (régebben is volt cicájuk, csak ő is öreg cica volt). Kristóf nagyon megkedvelte a cicát. Együtt etették Miki papával. Mikor megette a cica tejet, Kristóf követelte neki a "másikat". Aztán ő pakolhatta a cica tányérjába a macskatápot, utána pedig kiabálta a cicának, hogy "cica deje nyamika". Azt hiszem a cicának kutyajó dolga lesz. :D