2014. július 12., szombat

Majdnem egy év dióhéjban

Rá kellett ébrednem, hogy közel egy év eseményeit sosem fogom tudni részletesen leírni, mindegyiket külön postban, pláne így, hogy nem nagyon jutok el odáig, hogy írjak. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom röviden összefoglalni, mi is történt Kristóffal, aztán pedig igyekszem úgy folytatni, ahogy régen is. 

Tehát 2013 nyara mozgalmasan telt. Kristóf az egész nyári szünetet az ovitól távol töltötte, kihasználva, hogy én még otthon vagyok Vivivel. Jöttünk-mentünk, sokfelé jártunk, nem mondhatjuk, hogy nem volt élményekkel teli az évszak.

Szeptemberben pedig már középsősként érkezett újra a Gyöngyvirág csoportba, ahol viszont már nem várta őt se V. néni (akivel időközben nagy lett a szerelem), se Viki néni a dadus. Egyikük másik csoportba került óvónéninek, a másikuk pedig a saját babájával készült foglalkozni. :) Kaptunk egy új óvónénit Z. néni személyében, aki tündéri volt, viszont októberben kapott egy jobb lehetőséget és ezért - el nem ítélhető módon - munkahelyet váltott. Akkor sokáig csak E. néni volt velük, illetve innen-onnan kaptak segítséget. Viszont nagyon cuki dajka néni érkezett, Móni néni. Új óvónénit januárban kaptak csak, őt viszont a jóisten küldte, R. nénit nagyon imádják.

Októbertől Krisz református hittanra jár, ami úgy kezdődött, hogy sok érdekes kérdést tett fel már karácsonykor Jézusról és Istenről, ami az én képességeimet már meghaladta. Közben Vivust meg akartuk kereszteltetni, és erre a szomszédos református templomot választottuk helyszínként, így megismerkedtem az ottani lelkész párral, Andrással és Hajnalkával, akik roppant szimpatikusak voltak számomra. 6 gyermekük van és nagyon itt élnek a földön, rendkívül jól építik be a modern hétköznapokba a vallást. Hajnalka tartja a gyerekeknek a hittant az oviban, így megragadtam a lehetőséget, és beírtattam Hajnalka nénihez Kriszt. 

Hittanon kívül az első félévben járt Krisz zeneoviba és Cili nénihez tornázni, meg időnként eljutottunk lovagolni is. Na, ez utóbbi érdekes történet. Történt, hogy ugye Balatonlellén Krisz szerelembe esett Ernő bácsi lovaival, így gondoltuk, hogy mivel Betti jár lovagolni, így egyszer mi is becsatlakozunk hozzájuk, megnézni, hogy Krisz mit szól hozzá. Hát sikere lett a dolognak, így aztán mi is el kezdtünk járni. Az első órán a 60 percből csak 30-at bírt végigcsinálni Krisz, így Szilvi, a lovasoktatónk feldobta a kérdést: "te nem ülsz fel?" Én pedig vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, egy életem-egy halálom, hát én ezt most kipróbálom. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy azóta én is tanulok lovagolni. Ugyanis már az első alkalommal ráéreztem az ügetésre is, ami állítólag általában a 3-4. alkalommal sikerül a kezdőknek (éljen a táncos múltnak köszönhető jó ritmusérzék :D).

Decemberben Kriszt beválogatták a zeneovis karácsonyi fellépésbe is, nagyon büszke volt magára és G. néni is nagyon dicsérte őt. És mi is nagyon-nagyon büszkék voltunk rá. Ügyes volt nagyon! Aztán voltunk a hittanos karácsonyon is, ahol ők énekeltek és verseket mondtak a "csillagos templomban". 

Februártól viszont különórákat váltottunk. Télen nem nagyon jutottunk el lovagolni, viszont Krisznek nagy szüksége van a mozgásra, így elkezdett úszni tanulni. 3 hónapig járt, nagyon szeretett úszni és nagyon ügyes is volt, sokat tanult. Időnként én is úsztam és szaunáztam, amíg őt oktatták. Meg kellett állapítanom, hogy az új káposztásmegyeri uszoda nagyon jól sikerült. Valamint minden elismerésem a Güttler-Ágh Úszóiskolának, nagyon jól csinálják. A zeneovit viszont abba kellett hagynunk mert pont ütközött az úszásoktatással.

Májustól Krisz újra a lovaglást választotta, de közölte, hogy szeptembertől ő focizni és vívni akar. :D Hát ezt még majd megfontolás tárgyát képezi, mert szeptembertől az ovival biztos fog menni úszni és korizni is.

Januárban Kristóf kapott egy rollert, amit egy ideig nem akart használni nagyon, bár előtt élt-halt érte. Aztán szülinapjára kapott egy új biciklit, mert a másikat már kinőtte. Annak nagyon örült, és élvezettel kezdett újra biciklizni, aztán rájött, hogy ő reggelente rollerrel akar menni oviba. Rövid időn belül olyan ügyesen megtanult közlekedni a rollerrel, hogy csak lestünk. Ma már elképzelhetetlen nélküle az oviba menetel, és ott is marad egész nap a járgány, mert a gyerekek játszanak vele napközben (ettől annyira nem vagyok kiszakadva, mert már eléggé viseltes lett, de hát ez van). Közben aztán nem sokkal húsvét előtt Krisz kipróbálta Emmus biciklijét, ami már pótkerék nélküli és az első próbálkozás meglepően jól sikerült. Így aztán leszedtük az ő bicójáról is a támaszkerekeket és az én kis mackóm pikk-pakk megtanult két keréken biciklizni. Az első próbálkozásnál már ügyesen ment néhány métert egyedül Kristófka, a második alkalommal már nem nagyon kellett neki segítség, harmadjára már szépen elkezdett egyedül fékezgetni és megállni is. Azóta már olyan szinten van, hogy simán elbiciklizik az apjával Káposztásmegyerről Dunakeszi alsóra a mamáékhoz és vissza. Nagyon profi! 

A lovaglásban is szépen halad, legutóbb már egyedül ügethetett mögöttem. Augusztus elején napközis lovastáborban lesz 1 hétig, a végére biztos még ügyesebb lesz.

Gyönyörűen mond verset és hihetetlen könnyen megtanulja őket. Olyan verset tanult meg a madarak és fák napjára, ami egy első-második osztályos kisdiáknak is becsületére válna. Ez volt az:

Benedek Elek (1859–1929) 

NE BÁNTSD A FÁT 


Ne bántsd a fát, hisz ő is érez, 
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez. 
Ágát ne törd, lombját ne tépjed, 
Hadd annak, ami, épnek, szépnek. 
Szeresd a fát! 

Édes gyümölcsét várva-várod, 
S te mégis letörnéd a virágot? 
Szegény virág gyorsan elszárad, 
S te bánkódnál majd, késő bánat. 
Ne bántsd a fát! 

Fa lombja közt viharban, vészben 
Lám meg se ring madárka fészke, 
Fáradt ha vagy, leülsz alája, 
S elszenderít madár danája. 
Szeresd a fát! 

Anya ő is, minden levélke 
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve. 
És gyermek minden ágacskája, 
Szeretettel tekints fel rája. 
Ne bántsd a fát! 

Mindaz, kik fákat ültetének, 
Sírjukra szálljon hálaének, 
Ásóval is költők valának, 
Szép lombos fákról álmodának. 
Szeresd a fát! 

A tavasz több eseményt is hozott magával. Például a fogváltás kezdetét. Már több, mint fél éve észrevettük, hogy jönnek alul Kristóf 6-ös őrlő fogai, amik aztán április magasságában át is törtek, és közben megdöbbenve vettük észre, hogy Krisz metsző fogai összementek (inkább az állkapcsa lett nagyobb :D), majd pedig azt, hogy az alsó kettő mozog. Aztán végül májusban két egymást követő napon meg is vált tőlük. Az egyiket ő maga szedte ki, annyira mozgott, a másikat a fogorvos húzta ki neki, mert az semmi pénzért nem akart kijönni, pedig mögötte már ott volt félig kint az új fog. De Krisz egy hős volt, egy hang nélkül viselte, hogy a doktor bácsi kiszedje a fogát. Meg is dicsérték érte.

Két hete kitört a nyári szünet Kristófnak, Vivinek 1 hete. Az évzáró családi napon én is bemutattam csekély színészi képességemet egy mesében, amit előadtunk néhány vállalkozó szellemű szülőtárssal együtt, a gyerekek nagy örömére (de mi is jókat rötyögtünk magunkon).

Krisz az első hetet a mamával töltötte főleg, meg apával. Most a második héten Piliscsabán voltak Vivussal és még a jövő héten is itt lesznek. Utána 1 hétig mi leszünk velük, a tervek szerint mindenfelé csavargunk majd. Aztán 1 hetet a mama vigyáz kettőjükre, utána már csak Vivusra, mert Krisz táborba megy. Utána pedig már van ovi és bölcsi is, de csak 1 hetet fognak menni és .....    de erről majd később.