Ez meg az nyárról

A nyaralás végeztével Kristóf számára nem értek véget a kalandok. Ugyanis a nyári szünet folytatódott. Ő pedig életében először táborozni ment. Na nem ilyen ottalvós, elutazós táborról van szó. Amolyan napközis-ovis tábor féléről csupán. Dunakeszin egy kertes házban tartott 1 hetes zeneovi-angol tábort Gabi néni és Nóri néni, akikhez Krisz kis óvódástársán, Mátén keresztül jutottunk el. A két kis Gyöngyvirágos együtt volt táborban. Krisz nagyon élvezte, 1 hét alatt nagyon sokat fejlődött, lelkesen és fennhangon kezdett énekelni (korábban szégyenlős volt ilyen téren), ügyesen mondott angol szavakat, megtanulta mi a titi, a tá és a szün. Gabi néninék nagyon dícsérték, hogy mennyire lelkes, mennyire szorgalmas, érdeklődő, kedves kisfiú. Lelkesedésén felbuzdulva elhatároztuk, hogy ősztől jár majd Gabi nénihez zeneoviba.

Aztán persze sokfelé jártunk a nyár során. Mivel hosszú forró nyárban volt részünk, így egyik nap úgy döntöttünk, hogy nyakon csípjük kis barátnőnket Emit és anyukáját (Eraanyut), benyomulunk a Suzukiba és lelátogatunk Balatonlellére, apa (alias Atiapu) pedig motorral követ minket. Háááát.... hogy finoman fogalmazzak bátrak voltunk.

Adva voltak a következő feltételek: 3 kiskorú, 2 felnőtt, 1 db 14 éves 5 ajtós Suzuki Swift (klíma nélkül), 35 fok árnyékban, 1 db baleset miatt lezárt M7, 1 db full bedugult 7-es főút..... szerintem ez kimeríti azt a helyzetet, amit úgy hívnak KÁOSZ. Kezdjük ott, hogy Vivi a Káposztásmegyer-Balatonfüred utat végigvinnyogta, mert idegesítette, hogy háttal ül a menetiránynak (mivel őt csak úgy tudtuk előre bekötni, hogy mindenki elférjen), mivel ő ettől már rég elszokott, a másik kettőnek pedig folyton volt valami hasfájása, és mindig mindegyiknek épp az kellett, ami pont egy picit lenyugtatta Vivit. Mire leértünk már tisztában voltam vele, hogy NEM KELL harmadik gyerek. Teljes volt a Lynette Scavo feeling (Született feleségek rajongók előnyben). Az idegrendszerem nem kicsit volt tépázott és Eraanyu is hasonlóan érzett. Ettől eltekintve a nap nagyon jól telt, a gyerekek fantasztikusan érezték magunkat, és mi is. :)
Visszafelé sem volt teljesen eseménymentes az út, bár egyedül Vivi szórakoztatott minket, mert a két nagyobb a sok eseménytől, és a levegő+víz áldásos hatásától nagyon hamar beájultak és majdnem hazáig aludtak. Erika vezetett, lévén én sötétben nem látok túl jól. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy villognak ránk. Nem teljesen vágtuk, hogy mi van, így gyanútlanul mentünk tovább, míg egy sötétebb útszakaszon ráébredtünk, nem világít rendesen a fényszóró. Erika nagy ijedten félreállt, hogy hát ő így nem vállalja tovább, inkább törjem össze én a saját autómat. Dühöngtem, hogy mégis mi a franc lehet a fényszóróval, beültem előre, mindent eligazgattam, mikor észrevettem, hogy csak a helyzetjelző van felkapcsolva. Erika nem vette észre, hogy egy indexeléskor véletlenül lekapcsolta a tompítottat. :D Nem röhögtünk ám saját magunkon tényleg...... :D :D És később kiderült, hogy egyébként Erika végig jogsi nélkül vezetett, mert az otthon figyelt a lakásában. :D Nem ment nekünk ez aznap. Még jó, hogy a rendőrök nem akartak megállítani minket. A lényeg, hogy azóta is jókat derülünk ezen a viszontagságokkal teli utazáson. :D

Mivel annyi minden történt nyáron, tovább beszéljenek inkább a képek.