Breaking news

Kristóf már régóta másolgatja, gyakorolgatja a nyomtatott betűket. Ma este leírta élete első szavát egyedül: AUTÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hasfájás

Aki olvassa Vivi blogját, tudja, hogy mostanában nálunk divat Piliscsabán magunkra hívatni az orvosi ügyeletet. A divatot Krisz teremtette. De remélem, most már le is cseng ez a trend.

Történt ugyanis, hogy 2 hete kimentünk hétvégére a papáékhoz. Pénteken az én drága kicsi fiam evett mindenféle földi jót, gyümölcsöt, palacsintát, virslit. Főleg este. A virsliről úgy gondolta, hogy azt elég nyelni, rágni nem is kell. Aztán fürdés, lefekvés. Este 10-kor jelzi, fáj a hasa. Felmegyek, látom, hogy a lábát felhúzva fekszik. Mondom neki, biztos csak kakilni kell, mert hát szerda óta nem volt WC-n. Lemegyünk, leül a WC-re próbálkozik, de látom közbe remeg, mint a nyárfalevél. Na, ennek a fele sem tréfa. Gyerek WC-ről le. Kérdezgetem, hányingere van-e? Nem az nincs. Hol fáj? Hát a köldöke felé. Remek, a gyerek remeg, nyöszörög, a köldöke környékén fáj...na neeeeeem akarunk vakbélgyuszit! Láza nincs. Mondjuk ez jó. Na, de mit csináljunk, mert ez így nem jó. Viszonylag hamar döntök, jöjjön az ügyelet, aztán inkább mondják, hogy a gyerek csak szimplán elrontotta a gyomrát. Merthogy ez a gyanú is felmerült gyorsan, de Krisz olyan pocsékul volt, amilyennek nem igen láttam még (nem is szeretném nagyon mit ne mondjak).
Ügyelet érkez. Fiatal, kedves - szerintem rezidens - doktornő. Ha jól tippelek és tényleg rezidens, ezúton üzenem neki, válassza a gyermekgyógyászatot, neki való nagyon-nagyon-nagyon!!!! :) Alaposan megvizsgálja Kriszt, közben végig a gyerekkel kommunikál, kicsifiam pedig meglepően bátran és korrektül válaszol a kérdésekre. Eredmény: a gyerek valószínű elrontotta a gyomrát (hállelúja, pont ez akartam hallni!). Nurofen, hogy kicsit enyhüljön a fájdalom, de a dokinő szerint ebből valószínűleg róka lesz.
Ők balra el, Krisz annyira azért nincs rosszul, hogy ne rohanjon ki az éjszaka közepén mezítláb, hogy megnézze milyen kocsival jöttek. :D Aztán még szenved kicsit lent, végül ő maga kéri, hogy hagy menjen fel aludni. Ok, mi sem természetesebb. Javaslom neki, hogy inkább most az apja helyén (amúgy is csak másnap érkezett Apa) aludjon mellettem (amúgy a papáék szobájában van neki kis kuckója). Lefekszünk, simogatom, ő pedig nagy nyögdécselések közepette nagy nehezen elalszik. Már én is leteszem a fejem, hogy na akkor alvás, mikor gyanús hangokat hallok... ugrok is a biliért, de már késő. Úszik minden, gyerek sír, mert megijedt, kiabálja, hogy "jaj, hánytam a takaróra anya, jaj a pólóm is olyan lett" alig bírom nyugtatni. Kiabálok apunak, hogy viszem le a gyereket, fürdessék meg, addig én ágyat húzok. Ágynemű lehúzva, gyerkőc tisztán újra az emeleten, most a papa ágyában fekve. Vödör mellékészítve. Azt mondja most már jobb. Aztán el is alszik. Mi is, papa Krisz tök kemény (én nem értem hogy bír ott aludni ez a gyerek, de ő imádja) ágyára szorulva. Ideje is, hiszen 1 óra elmúlt. Én is alszom....egészen hajnali 4-ig, mikor a kislányom úgy dönt, hogy most már reggel van.....