2013. június 26., szerda

Látogatóban a bölcsiben

Javában tart a nyári szünet, ami rögtön kánikulával indított, így persze beköszöntött a pancsolások időszaka is. Múlt héten 2 napot kint voltunk Piliscsabán, mivel ott talán kicsit könnyebb elviselni a meleget, mint itt a panelban, és hát ott van ugye a vedence (medence Krisz nyelvjárásban), amire kicsi fiam már nagyon rá volt izgulva. Még ki se értünk, de ő már azért piszkálta a nagyapját, hogy menjenek fürdeni. :) Aztán pénteken délután játszóházazott egyet a fiatal úr, mialatt én egy barátnőmmel beszélgettem a Horváth Cukrászdában. Utána pedig szaladtunk haza, mert késő délután-este itt nálunk a parkban Szent Iván-éji mulatság volt. Volt minden, ami szem-szájnak ingere. ;) Dodzsem, kisvonat, ugráló-mászó-játszó izé, pónilovak. Persze mindent ki kellett próbálni. A dodzsem volt a legnagyobb sláger, de a pónilótól is odavolt Krisz. Annyira ügyesen ült a lovon, hogy a nőci meg is kérdezte tőle, hogy lovagolt-e már. :) Jó buli volt, csak ne lett volna annyi szúnyog.

Szombaton pedig strandoltunk. Bár először megijedtünk, hogy elmarad a dolog, mert mikor indultunk volna, csúnya fekete felhők érkeztek és eleredt az eső, de szerencsére gyorsan tovább álltak és olyan meleg lett, hogy mire kiértünk a Dagályra, majd megfőttünk. Nem sűrűn járok strandra itt Budapesten, inkább valamelyik tavat (Velencei-tó, Balaton) választjuk, mert annyi pénzből, amennyiből én és a 4 éves fiam csak bementünk, annyiból lent vagyunk a tónál, még a Balcsinál is. Horror! De azt mondom, hogy azért megérte, mert iszonyat jó érzés volt Kristófot ilyen boldognak látni. Nem lehetett kiszedni a vízből. Emesétől, a kis szerelmétől eltanulta az ugrálás művészetet, onnantól ugráltak mind a ketten, mint a kisbékák. Hol a medence széléről, hol Emese apukájának (köszi Laci! :)) a válláról. Laciról tudni kell, hogy elég magasra nőtt, szóval nem kis bátorság kellett az én törpömnek, hogy onnan leugorjon, ez néha látszott is az arcán, de hát ha Emese ugrik, akkor neki is kell. Jókat mosolyogtunk rajta Erikával (alias Emese anyukája :D), mert félt is, meg izgatott is volt, és baromira élvezte. Olyan fáradt volt, hogy az autóban simán beájult. Nagyon szuper nap volt!

Aztán végre jött egy kis enyhülés, végre kikapcsolhattuk a klímákat, aminek több szempontból örültünk. Az esős, hűvös időben végre megejtettünk egy látogatást a bölcsiben, mert Kristóf már teljesen be volt zsongva, hogy miért nem mentünk még meglátogatni Judittékat, és mikor megyünk már. Így hát mentünk. Mit ne mondjak, amennyire pörgött Krisz, hogy ő menni akar, annyira volt szégyellős ott. Pedig hívták be az udvarra játszani, de nem akart (ahhoz képest, hogy 3 perccel azelőtt még az udvaron álló kisvonatot emlegette). A végére azért megjött a hangja és beszélgetett a volt gondozónénikkel.




2013. június 16., vasárnap

Kristóf száj újra


A közértben a pénztárnál előttünk állt egy színész a TV2 egyik sikeres napi sorozatából. Anyu is, én is nézzük a sorozatot, ezért hazaérve felhívtam anyut és elmeséltem neki. 
Kristóf: "Mit mondtál a nagyinak, Anya?"
Én: "Hogy a bácsi, aki előttünk vásárolt, szerepel a sorozatban." (Krisz tudja, hogy szoktam nézni)
Ő: "De anya! Hogy tudott kijönni a bácsi a TV-ből?"

2013. június 15., szombat

Gyereknap és évzáró





A gyereknapról az előző postban elfelejtettem beszámolni, de persze az is volt májusban, és Krisztofóró nagyon élvezte. Voltunk gyereknapi bulin Dunakeszin, kapott lufit, buborékfújót és életében először felült különböző körhintákra. 






Ma pedig évzáró családi nap volt az oviban, illetve a Gyöngyvirág csoportban. Nagyon édesek voltak a gyerekek, Kristóf is ügyesen énekelt és mondta a mondókákat, verseket. Egy baj volt csak, hogy nagyon meleg volt, a végén már Krisz is inkább a hűvös árnyékot választotta.

Most pedig 10 hét szünet következik. Igazából csak 5 hétig van zárva az ovi, de anya bölcsen elfelejtette befizetni az augusztust, úgyhogy ezt buktuk. De hát végülis ki kell használni ezt a nyarat, hogy még itthon vagyok.


Kristóf száj


Krisz kérdezi az apjától, hogy hogyan került anya hasába. Apa próbálja finoman elmagyarázni, hogy hát sejtekből alakult ki Anya hasában, meg ilyesmi. Mire Krisz: "Apa, te odaadtad neki a golyóidat?" :D :D

2013. június 9., vasárnap

Bejelentkezés

Az elmúlt 1 hónapban sem unatkoztunk. Mindig történt valami. Túl vagyunk már szerencsésen a kukac mizérián. És túl vagyunk egy lakásfelújításon is. Azalatt Krisz és Vivi 1 hétig kint táboroztak Piliscsabán. Nagyon jól elvoltak. Kiutazásuk előtt azért Krisztofóró még gyorsan besegített egy kicsit a saját szobájuk festésében.







Nagy boldogság volt számára, mikor végül aztán hazatérve a szép új szobát meglátta, és birtokba vehette hatalmas új ágyát.




A legnagyobb öröm pedig akkor érte, mikor egyik nap oviból hazatérve kedvenc mérges madarait találta a falra ragasztva (ez utóbbiakat illetve Vivi katica faltetoválását még nem sikerült megörökíteni, de idővel... ;)).

Amíg jó idő volt, próbáltuk kihasználni, de sajnos május 2. fele azért nem vitte túlzásba a napsütést. Meg eddig június eleje sem. Ennek ellenére május 14-én megvolt Kristófom első ovis kirándulása Veresegyházra a Medveparkba. Nagyon várta már, és nagyon élvezte. Kimentünk a buszhoz, ott vártuk a csoportot, hogy megnézzük, ahogy elindulnak. Elég rossz időnek indult, hűvös is volt, de szerencsére az eső nem esett, a kis gyöngyvirágok jót kirándultak.






Majdnem kifelejtettem, hogy május 4-én össznépi naaaagy fórumos szülinapi bulin voltunk Erika barátnőméknél. Megünnepeltük a 16 kis 4 éves születésnapját és végre kicsit személyesen is beszélgethettünk. Lassan 5 éve lesz, hogy ismerjük egymást (virtuálisan), de van, akivel személyesen még csak most találkoztunk. Annyira jó volt. Egyébként is olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást, szóval annyira természetes volt, hogy mindenkit úgy üdvözöltünk, mint millióéves jóbarátot. Szuper kis csapat!!! A gyerekek pedig élvezettel tombolták ki magukat az ugrálóváron és ették a fincsi Bogyó és Babócás tortát.









Aztán volt Apa és Nagypapa Nap az oviban a gyerekek nagy-nagy örömére.













Aztán pedig hála a remek időjárásnak Kristófom és Vivikém sikeresen összeszedett egy kiadós vírust, amit kicsi fiam könnyebben, leányzóm pedig nehezebben vészelt át, de úgy tűnik, lassan túl vagyunk rajta. Még van 1 hét ovi, aztán 5 hét szünet következik. Remélhetőleg közben az égiek is megkegyelmeznek nekünk és végre tényleg nyár lesz.


Ui:
Kristóf száj:
Talált az arcán egy puklit. "Anya, úgy érzem, öregszem". :D :D