2013. április 7., vasárnap

Versenyszellem

Emesével és Emmával rendszeresen bandázunk. Velük járunk bábszínházba, koncertre, játszóházba és minden szerda délután Cilihez tornázni (ez a Cili az a Cili - ha még emlékeztek - akihez Krisszel piciként is jártunk pár alkalommal). Emmaanyu Zsófi :) azon "szerencsében" szokott részesülni, hogy kicsiny lánya időnként ragaszkodik hozzá, hogy bent legyen az órán. Így viszont van lehetősége fotót vagy videót készíteni. 


Szerelem

A szerelem bizony nem ismer határokat, és nem lehet elég korán kezdeni. Kristófom amúgy is mindig csajokkal van körülvéve (általában szőkékkel :) ), de Emese az örök. :) Az egész még a bölcsiben kezdődött, csak mi gyanútlan anyák nem vettük észre a bimbózó kapcsolatot. Mára már odáig fajult, hogy Emese közölte, hogy ő bizony Kristóffal fog versenytáncot táncolni. Részemről rendben. Mind a versenytánc, mind Emese. A leendő nászasszonyom meg pláne. ;D 










2013. április 5., péntek

Vándorlás

Mindig mondtam, ha erről a témáról volt szó, hogy "ááá, az én fiam nem olyan, ő nem..." . Hát soha nem mond.... mert, de olyan.... lesz egyszer. Kell hozzá mondjuk egy viszonylag új szobatárs egy hugica személyében, akinek a felébredésétől valamilyen oknál fogva retteg a gyerek. Ennek a hugicának nem is kell felébrednie, csak köhintenie kettőt és máris azon kapja magát hajnali fél 4-kor a gyanútlanul alvó szülő, hogy valahogy szűk a hely a franciaágyban. Előtte meg mintha szellemek nyitogatták volna az ajtót. Aztán ráébred a valóságra, hogy az eddig még az ágyból való kiszállásra is engedélyt kérő 4 éves fészkelte be magát közéjük egy rövid "a Vivi mocorgott" magyarázattal, amitől meg nem tudod, hogy sírjál vagy nevess. Aztán elkezdődik egy hosszúra nyúló "Sid a kövön" jelenet, mire a betolakodó elhelyezkedik. Addig anya persze áthozza a takaróját, aztán jön a "kérem az iszikémet is", persze ez már csak akkor mikor az ember újra lefekszik. És persze nem férünk el. De ahhoz egyikünknek sem fűlik a foga, hogy visszanavigáljuk a helyére az eltévedt vándort. Hogy miért? A válasz pofon egyszerű. Ha mi a félkómás gyereket vissza akarnánk vinni a szobába, abból bömbölés lesz, és ha bömbölés lesz, az hangos, ha hangos, akkor ahhoz rövidesen társulni fog egy másik bömbölés, ahhoz meg szervesen kapcsolódik egy másik felébredt gyerek és ebből következik (kettős nyíl oldalra - hogy imádott középiskolai közgazdaságtan tanárnőmet idézzem :)) => nem alszunk jó ideig. Hát akkor inkább szűkölködünk.

Mindez egyébként eddig egyszer fordult elő az éjszaka közepén, előtte már reggel az utóbbi időben magától átjött a jól megszokott "Anyaaaaa..." kiáltás helyett. Mondjuk reggel, ha nem kiabál, hanem átjön, azzal nem kelti fel a hugát. Oké, ha éjjel teszi ezt, akkor sem kelti fel a hugát, de azért én éjjel aludnék... má' párdon. :D :D