Kifejezetten utálom azt, ha valaki a saját vagy a szülő hülyesége miatt egy gyereket szívat. Pláne, ha az a gyerek az én gyerekem. Kifejezetten idegesít, ha mindezt egy önmagát pedagógusnak nevező valaki csinálja. Sőt nem tartom pedagógusnak. Megkérdezném, milyen érdemjegyet kapott anno pedagógiából?
A történet onnan datálódik, hogy volt egy szülői értekezlet, mikor kedves óvónénink elmondta, hogy mikor milyen foglalkozások lesznek. Hétfőn a nagyok tornája, kedden népitánc, CSÜTÖRTÖKÖN 9:30-kor az egész csoportnak tornaóra. Ezt én fel is írtam. Aztán vittem be tornaruhát. Múlthét pénteken gondoltam, hazahoznám kimosni, mit ád az ég, úgy vettem elő a zsákból, ahogy én oda betettem, magyarul hozzá nem nyúltak, pedig volt tornaóra. Fasza. Na mindegy, ezen túljutottam, azért kimostam a ruhát, de ma reggel itthon felejtettem. Gondoltam, mindegy, ezért már nem szaladok vissza, hiszen úgy is csak holnap (csütörtökön) lesz tornaóra. Erre ma azzal fogad a fiam, hogy "anya, ma nem tornázhattam, mert nem volt tornaruhám". El is kapott a harctéri ideg, pláne mikor megtudtam, hogy ő volt az egyetlen, aki nem tornázhatott. Annyira szomorú volt. "Anya, ugye legközelebbre hozunk tornaruhát?" Azt hittem sírva fakadok, úgy sajnáltam. Emellé még ideges is voltam, ami nálam azzal jár, hogy sírógörcs kerülget (ne kérdezzétek miért, az idegesség ezt hozza ki belőlem). Így hát összeszorított foggal visszamentem V. nénihez, hogy ugyanmár mesélje el nekem, mikor is van torna óra? Mire V. néni lekezelően közölte, hogy "ezen a napon, mindig is ekkor volt".
Mondtam neki, hogy felírtam szülőin, hogy csüt 9:30, valószínű nem a kisujjamból szoptam ki és nem akartam kicseszni a gyerekkel (a "kicseszni" résznél még rondábban nézett rám), de ő csak mondta a magáét. Én meg kulturáltan elköszöntem és bezártam az ajtót.
Erre kijön egy kicsit később és közli, hogy jaj, hát mégis igazam van, mert tényleg úgy volt, de aztán változás volt, és a nagyok tornája meg blablabla, de a szerda mindig is a csoport közös tornája volt. Szó nem volt szerdáról a szülőin, hétfőn a nagyok tornája, kedd néptánc, csütörtök közös torna. De nem tudom bebizonyítani, hogy ezt mondta, mert ő meg állítja, hogy amazt. Most már a nyálas mosolyt is lemosták az arcáról. Én meg nem tudok és nem is akarok türelmes lenni vele, mert elegem lett. Közölte, hogy azért nem engedte a gyereket tornázni, mert beleizzad a ruhájába.
Hát ez érdekes. Több meglátásom is van!
1. Eddig nem izzadt? Vagy mi a búbánatért volt érintetlen a ruhája.
2. Nehogy már olyan kemény legyen egy ovis torna, hogy ily nagyon megizzadjon. Annyira az udvaron rohangászás közben is megizzad.
3. De ha mégis, a hülye is tudja, hogy minden gyereknek van váltás ruhája a ruhazsákban balesetek esetére, abba simán át tud öltözni.
4. Ez itt nem iskola, mi az hogy bünti van, hogy ha nincs tornaruha. Max. a szülőt lehet "büntetni", mert ez kérem egy ovi, itt még nem a 3 éves fog összepakolni magának, hogy húúú holnap torna van. De adott esetben inkább az óvónőt, aki minden áron meg akarja magyarázni egy elég jó memóriával és nem mellesleg kiváló notesszel és tollal megáldott anyukának, hogy de bizony hülye, nem kicsit.
5. Pedagógusnak tartja magát? Esetleg jó pedagógusnak? Igen? És az eszébe jutott, hogy a gyerek mit érzett? Konkrétan szinte megszégyenítették? Egyedül ücsörgött ott csórikám, és még hibás sem volt, mégis büntit kapott. Hát nooormáááliiiis!!!!! (Egy barátnőm kérdezte nagyon okosan: "És pont azok nem törődnek a gyerekek lelkivilágával, akiknek ez a legfőbb feladata?")
6. Mivel ahogy látom az óvónénik is végigcsinálják a tornát a gyerekekkel, csak egy kérdés: drága óvónéni is átöltözik? Vagy ő nem izzad?
Kedves óvónénink azzal zárta mondandóját, hogy "na nem baj, most már anya is tudja, mikor van tornaóra". Ezzel elérte, hogy konkrétan a lila köd miatt nem láttam hazafelé. Mázlija volt, hogy ott volt Kristóf, mert ha nem lett volna, hát bizony a "kicseszni"-nél durvább szavak hagyták volna el ajkaimat, azzal kezdve, hogy megvitattuk volna a kedves édesanyja foglalkozását. B... meg, ha változás van, lehetőleg jelezzétek a faliújságon, vagy füstjelekkel vagy valami! Ha meg hülyék vagytok és elfelejtitek, akkor ne már a szülő legyen a hülye és a gyereket szívassátok!!!!! De ha még én is voltam feledékeny, legyen, én voltam a hülye, teszek rá, DE AKKOR SE BÜNTESD ÉRTE A GYEREKET!!!
Az hiszem az a baj, hogy túl jó pedagógusokkal voltuk eddig körülvéve, és el voltunk kényeztetve, ezért "túl sokat" akarunk. Mindig olyan urban legend nem gondoltam a sztorikat a nem egyszerű eset óvónénikről... hát tessék! Szép lesz az elkövetkezendő 3 év...
Ui: abban biztos vagyok, az egyik kislány anyukája is csütörtökről tud, csak ők most nincsenek (elég kevesen vannak a csoportban).
