2012. július 23., hétfő

Esemééééény!!!!

Végre a kisebbikem visszaaludt, a nagyobbikom még mesét néz, én meg készülődhetnék, hogy egyszer elinduljunk a közértbe, de ezt muszáj előbb megosztanom veletek. 
Tegnap a lefekvés kicsit huza-vonásra sikeredett Kristófnál, mert az istenért nem akart ágyba menni. A nagy győzködésben viszont elfelejtkeztünk a pelenkáról (mint utólag kiderült). Reggel Kristóf mondja, hogy pisilnie kell, megyünk a WC-re (amit egyébként időnként egyedül is megold nagyfiúsan, sőt még kezet is most utána magától), húzom le a gatyóját és keresem pelenkát.... sehol.... de pisi sem!!!!! Életében először simán végigaludta egy szál pizsigatyóban az éjszakát baleset nélkül!!! Eddig is volt már, hogy a pelus száraz volt, de ha volt próbálkozás, hogy pelus nélkül aludjon, az mindig hajnali ágyhúzással végződött eddig. Most pedig egy véletlen folytán sikerült eddig eljutnunk. Sőt fokoznám: addig jutottunk, hogy ő maga mondta a WC ülve, hogy ma éjjel is úgy akar aludni, hogy nincs pelus és nem megy be a pisi a gatyába (idéztem :))). Yuppiiiiiiiiiii!!!!!!
Oké, tudom, lesz még itt éjjeli/hajnali ágyhúzás, meg főképp, hogy eljött az "anyaaaaaaaaaaa pisilniiiiii keeeeeeelllll!" felkiáltások időszaka az éjszaka közepén (tuti majd akkor, mikor végre a picicsaj hagyna aludni)..

2012. július 19., csütörtök

2012. július 17., kedd

Apa kapta

Még a bölcsi zárás előtti utolsó napon kapta Apa az üzenő füzetbe ezt a kis versikét apák napjára:

"Apák napján köszöntelek
téged Édesapám.
Virág nélkül állok én most,
de nagyon szeretlek ám.
Hoztam nagy ölelést, szép
szavakat, sok csínytevést,
Mert tudom, te értékeled,
nem csak azt, ha jó vagyok,
Hanem azt is, hogy ha
naphosszat csak rosszalkodok.
Így köszöntelek Édesapám,
az apukák napján."

Ízelítőül


Betegen a Madarászban


Pancsi


Hogyan ugorjunk fejest :)



Csúszdázás



Kreatív hobby


Fagyizás még május közepén


Össznépi autóverseny Zojival és Apával


Nagyfiúnak nagy ágy - szétszedtük a kiságyat nagyággyá (170 cm hosszú) és komóddá 

Amúgy sem alszom

Mivel nem hagy egy kis hercegnő, így gondoltam, míg a kisebbik méretű, de jelenleg első számú főnököm végre átadja magát a mély álomnak, addig mesélek a nagyobbik méretű főnökömről, aki szerencsére már édesdeden alszik, bár elég nehéz volt ágyba terelni, mert kicsit el van kanászodva így a nyári szünetben a nagy nagyizások közepette, de őt könnyebb volt rávenni az alvásra. Jó lenne, ha az álommanó most már a babakocsiban heverésző kishölgyhöz is elérne. :))

Na kérem szépen: 2,5 hét Piliscsaba után (képek vannak, csak a másik gépen, idővel feltöltöm őket) következett 1 hét Dunakeszi. Vasárnap jöttünk haza, úgy volt, hogy hétfőn visszük majd ki Kristófkát Magdi mamáékhoz. De végül történt, hogy az elviselhetetlen kánikula szinte lakhatatlanná varázsolta a lakásunkat, ezért a család hímnemű tagjai úgy döntöttek kimennek még vasárnap este Dunakeszire és hoznak be ventillátort, mivel Krisz szobájában van a mennyezeten, de a miénkben csak légkondi van, ami egy másfél hónapos babának nem nagyon nyerő. El is indultak, Kristófka "ne aggódj Anya, már veszem is a cipőmet, ne aggódj, mindjárt jövünk, hozzuk a ventillátort, ne aggódj!" felkiáltások kíséretében. A levegőt keverő szerkezetet azonban már csak Apa hozta haza, a kis szökevény ugyanis kint ragadt a mamánál. Viszont aznap este, Piliscsabáról hazaindulás előtt megkaptam tőle életem legszebb vallomását, amit csak pasitól hallottam: "jaj, de szép vagy Anyaaaa!!!". Hát mondhatnak nőnek ennél szebbet? Ugye hogy nem! ;)) Úgy kellett összesöpörni engem. Amúgy is hízelgősebb, bújósabb, simizősebb, mint eddig, valószínűleg így jön ki rajta a féltékenység. Napjában 100x jön hozzám, megy az apjához, vagy ha éppen ott vagyunk akkor a nagyikhoz, papákhoz, hogy "szeretlek" és közben bújik, ölel, puszil minket. Mi meg olvadunk, és puszilgatjuk, ölelgetjük őt össze-vissza. Délelőtt Vivi egy hordozóban rám volt kötve, mert nyűgös volt, és csak így nyugodott meg. Mikor Kristófkáék hazajöttek a vásárlásból és meglátta ezt, rögtön ő is jött és bújt oda hozzám egy kis szeretgetésre. Természetes, hogy nem maradhat ki. <3

1 hét alatt kitombolta magát a fiatalember a mamáéknál. Voltunk az Aquaworldben is, amit nagyon-nagyon élvezett. Annyira vagány, hogy iszonyatosan figyelni kell rá. Úszógumival úgy teper a vízben hatalmas lábtempókkal, hogy alig lehet követni, csúszdázik a nagyobb gyerekeknek kitalált csúszdákon, csak a végén el kell kapni, hogy ne merüljön le. Eszméletlen krapek. Egyébként is megfigyeltük, hogy megint nagyon-nagyon gyorsan kezdett fejlődni. Nőtt is az biztos. Olyan nagy gyerek, hogy többször megkérdezzük egymástól, mikor nőtt meg így. Bár lehet, hogy csak Vivi után érezzük ilyen nagynak. :)) Hízott is valószínű, bár elsődlegesen a betegség alatt ledobott bő 1-1,5 kilót szedte vissza. Na szerencsére most sem gurul, remélem nem is fog soha, hanem megmarad ilyen nyúlánk, izmos alkat. A beszélőkéje meg egyre fantasztikusabb. Egyszerűen csak ámulunk rajta, hogy milyen választékosan beszél. És minden érdekli, az agya meg, mint a szivacs, minden információt felszív, úgyhogy nagyon kell rá vigyázni, hogy mit mondunk előtte. Mert valljuk be, időnként akaratlanul is kicsúszik ez-az az ember száján. A "basszus"-t és a mama féle "basszusmacskát" illetve az általam igen gyakran használt "basszuskulcs"-ot már kitűnően használja, de örülök neki, hogy még csak ezeket. 

Szombat este jött haza a kis drágám, másnap pedig elmentünk a Marina Partra sétálni, játszózni, hajókat nézegetni. Nagyon szerencsénk volt, mert szuper idő volt, míg ott voltunk, csak utána borult be és kezdett esni az eső. A játszótéren újra megdöbbentünk Kristóf ügyességén, mert úgy mászik fel az olyan kötél mászókákra, mászóvárakra, amikre eddig még nem tudott, hogy csak lesünk. Csavargás után eljátszottuk a marha pocsék szülőt (fujj az ilyennek minek gyerek :D) és a Mekiben vettünk Kristófkának gyerekmenüt (csirkefalatok, sült krumpli, 100%-os gyümölcslé - atya ég, mérgezzük a gyereket! ;)))). Aztán alvás után kimentünk a mamáékhoz, és az időjárás újfent kegyes lett hozzánk. Így felkerekedtünk és egy hatalmasat sétáltunk még ott is, Kristófka mindezt biciklivel, hihetetlen tempóban tekerve.

Apával ma ők ketten voltak a bevásárlásért felelősek, nagyon élvezte. Ráadásként ki lett nevezve itthon paradicsom felelősnek, neki kell locsolnia az erkélyen lévő koktélparadicsomot és reggelente megnézzük, hogy van-e rajta piros, amit leszedhet. Nagyon büszke erre. Befizettük az első ovis ebédjét is, úgyhogy most már biztos, hogy szeptembertől a kis bandita óvodás lesz. Annyira gyorsan telt el ez a két év. Még csak most voltam az első bölcsis szülőin és már búcsúzuk lassan a Pozsonyi bölcsitől. Bár lehetséges, hogy 1 év múlva újra visszatérünk, akkor már Vivivel. Majd kiderül. Minden esetre a búcsút én biztos nem fogom kibírni bőgés nélkül. Egy korszak fog lezárulni ezzel. A pici babából hivatalosan is nagyfiú lesz. :)

2012. július 2., hétfő

Történt ez + az

Az elmúlt másfél hónapban nem unatkoztunk. Kristófnak van mit feldolgoznia a bölcsi szünetben.

Először is még előzményként áprilisban apát baleset érte, aztán valaki odafent úgy döntött, hogy a család minden tagjának jár némi kórházi túra: először Krisz nyelt be egy hasmenős-hányós vírust (mikor máskor, mikor az anyja már a 39. hetet tapossa), majd egy nappal később a kistesó döntött úgy, hogy világra jön. Mert ha már lúd .... ugye.

Vivi 4 napos volt, mikor végre Kristóf is hazajöhetett a mamáéktól, véget ért a "karantén". Persze közben a mama lett beteg, úgyhogy volt némi izgalom még, hogy más már ne kapja el a vírust, főképp, hogy Vivi megússza.

A nagyfiú nagyon szereti ám a kistesóját, aminek hihetetlenül örülünk. Puszilgatja, segít a fürdetésnél, ő a hintőpor felelős és ő választja ki a pelenkát, felhúzza a zenélő macis (vagy dzsungeles, mikor épp melyiket választja Krisz) forgót. Persze a negatív hatások is érződnek. Nyugtalanabbul alszik, sírósabb, akaratosabb lett. De érthető, hiszen annyi minden történt vele a elmúlt 2 hónap során, amit nehéz feldolgozni. Engem folyton ölelget, puszilgat, mondja, hogy "szeretlek". Mintha attól félne, hogy újra eltűnök. Én is igyekszem minél jobban éreztetni vele, hogy ugyanúgy szeretem, mint eddig. De nem is lehetne máshogy. Egyszerűen imádni való nagy lókötő. Fantasztikus fantáziával és dumával. Imádom figyelni, ahogy játszik, amikor történeteket talál ki, imádom, mikor mesél, magyaráz, hogy mi történt vele, milyen mesét látott. Van, hogy zöldséges, és ő szállítja a reggelihez a zöldségeket, van, hogy megment minket a sárból....és még sorolhatnám. Egyenlőre még mindig fél a zúgó, zajos dolgoktól, gépektől, de már javul, egyre inkább mer közeledni ezekhez a tárgyakhoz.

Aztán megtudtuk, hogy Kristóf ősztől a Park Oviba fog járni, tőlünk 2 percre. Nagyon örültünk neki. Az ovi szuper és még közel is van. Hibátlan! 
Június 18-án pedig megkezdődött a nyári szünet a bölcsiben. 6 hét, aminek első napjára a kánikula is megérkezett. Meg a házban a csatorna felújítás is iszonyatos csinnadrattával. Így Krisz az első 3 napot a mamánál töltötte, csak estére jött haza. Így legalább pancsolhatott a melegben.
20-án volt az ovis szülői. Kristóf a Gyöngyvirág csoportba fog járni Virág és Edit nénihez, a jele pedig lombos fa lesz. Bár azzal a feltett szándékkal indultam útnak, hogy ha lehet a hajót szerzem meg neki, de az sajnos nem volt. Mikor hazaérve mutattam neki a lombos fát, hát olyan felemás volt a fogadtatás. Másnap reggel viszont már be kellett pakolnunk azt is a táskába, hogy meg tudja mutatni a nagyiéknak. Igaz még a Piliscsabára vezető úton picit nyafizott, hogy ő hajósat szeretett volna, aztán belenyugodott abba a ténybe, hogy az nem volt. Odakint már büszkén mutogatta, az ő ovis jelét, sőt még fel is kellett akasztani az ágya háttámlájára.

A szülői jó 2 órát tartott. A felében a vezető nő beszélt mindenféle fontos dologról, a másik felében a csoportban Edit nénivel beszélgettünk. Kristóf csoportjában összesen 4 új gyerek lesz. Ebben az oviban csak vegyes korosztályos csoportok vannak, azaz egy csoportba járnak nagy és kis gyerekek egyaránt. Edit néni elmondása szerint a nagyon mindig nagyon várják a kicsiket és istápolják őket. Majd meglátjuk. Minden esetre nekem tetszik az ovi, és szerintem Krisznek is bejövős lesz. Fognak népitáncot tanulni, lesz torna órájuk, járnak majd kirándulni, sétálni, lesz színház. Egyszóval mozgalmas élete lesz.

21-én reggel 3-an (Vivi, Kristóf és én) nekivágtunk az útnak a Anya zöld Suzukijával, irány Piliscsaba. Az út némileg viszontagságosra sikerült. Mert bár én aludtam éjjel, mivel szerencsére Vivi hagyott, de már reggel meleg volt, Vivi a budakalászi HÉV átjáróig üvöltött (még dugó is volt), az ürömi téglagyárnál Kristóf kikapcsolta a biztonsági övét. Amúgy eseménytelen utunk volt. :D

Azóta itt vagyunk kint, és próbáljuk túlélni a kánikulát. Krisz csúszdázik, pancsol, locsol a papával, eteti a szomszéd Zoli bácsi nyusziját és cicáit, szóval nem unatkozik. Bár időnként érezhető rajta, hogy kellene neki a gyerektársaság. Szerencsére Kerimamáék Bettivel kint voltak múlt hét csütörtökön is, ma is itt vannak és jönnek holnap is, így ezt a gondot is kicsit orvosolni tudjuk.