2012. március 20., kedd

3 év


Mintha csak most lett volna az a jó hosszú március 20., amikor Kristóf megszületett és mégis már 3 év telt el azóta. Az akkor 3280 gramm súlyú és 53 cm hosszúságú kis csomagból egy 16 kg-os és 101 cm magas fiatalember lett, aki úgy fut mint a nyúl és olyan dumája van, hogy meg kell zabálni.

Múlt héten voltunk a 3 éves státuszon a védőnőnél. Minden úgy van nála, ahogy egy 3 évesnél lennie kell. Pár másodpercig megáll féllábon, jól lát messzire, színlátása is jó (ezekben a vizsgálatokban nagyon ügyesen együttműködött a védőnővel). Az egyetlen dolog, amiben nem volt hajlandó együttműködni az a hallásvizsgálat volt, nem akarta felvenni a fülhallgatókat, pedig én már otthon beszélgettem vele erről (sejtettem, hogy ez lesz a gyenge láncszem), és a védőnénink is mindent megpróbált, de nem erőltette, pláne, hogy mondtam, hogy biztos, hogy attól fél, hogy hangos lesz, Krisz pedig minden hangos dologtól megijed. Abban maradtunk, hogy majd jövőre. Így is látja, hogy Kristófom jól hall.

Napközben szobatiszta (3 éves korra ennyi a hivatalos elvárás), és reggel is egyre többször ébred úgy, hogy száraz a pelus. Szerepjátékokat játszik, imádja a kirakókat, memória játékokat. Olyan az agya, mint a szivacs. Mindent megjegyez, amit hall (úgyhogy jó vele vigyázni, mit mondunk a jelenlétében). A mozgása is szépen alakul az idő múlásával, de ebben biztos voltam, meg hát még jó egy éve Margit is megnyugtatott, hogy a szögletes mozgás idővel el fog tűnni. És így is lett. Mostanában futóedzést tart Mamikának és Papikának, illetve futva segít kereket cserélni Öcsipapának és Apának a papa autóján. A mászókákra is úgy mászik, mint a kismókus. Szóval azt hiszem elmondhatom, hogy a mozgásfejlődésben szerzett minimális hátrányát (kortársaihoz képest), már behozta. Igaz, még egyenlőre a döntött sarkú cipőket hordja, és gyanítom még egy évre ez marad, de a bokája látványosan javul és ez a lényeg. Aztán május elején úgyis kell mennünk megint az orthopédiára, ott majd doktor bácsi megmondja a tutit, hogy cipő marad vagy megy.

Na, nézzük mit mondd a nagykönyv egy 3 éves gyerkőcről:


Szociális érettség

  • Felnőtteket és játszótársait utánozza
  • Spontán érdeklődést mutat játszótársai iránt
  • Játékokban képes kivárni, amíg rákerül a sor
  • Megérti az "enyém", "övé" koncepcióját
  • Nyíltan kifejezi ragaszkodását
  • Érzelmek széles skáláját képes kifejezni
  • 3 éves korára könnyen elválik szüleitől
  • A napi rutin nagyobb változásai iránt ellenkezik
Szóról szóra így van, mondjuk ő már egy évesen is könnyen elvált tőlünk. A viszontlátásnak pedig iszonyatosan iszonyatosan tud örülni.

Kognitív fejlődés

  • Mechanikus játékokat működésbe hoz
  • A kezében vagy szobában lévő tárgyat képes azonosítani egy könyvbéli képpel
  • Szerepjátékokat játszik babákkal, állatokkal, emberekkel
  • Tárgyakat forma és szín szerint szortíroz
  • 3-4 darabos puzzle-t kirak
  • Megérti a "kettő" koncepcióját
Pipa mindenhová. 3-4 db-os puzzle-t???? 14 db-osat!!! Simán, első próbálkozásra. A bölcsiben ő segít a többi gyereknek a kirakózásban. Szerepjátékból most a nagy kedvence, hogy az apja számítógépes játékhoz való kormányával játsza, hogy ő vezet, elvisz minket a bölcsibe aztán ő megy dolgozni. Még tankolni is szokott. :D

Hallás- és beszédfejlődés

  • Képes két-három részből álló utasítást követni
  • Majdnem minden hétköznapi tárgyat és képet felismer
  • A legtöbb mondatot már érti
  • Érti a térre utaló kifejezéseket (rajta, benne, alatta)
  • 4-5 szavas mondatokat használ
  • Tudja mondani nevét, korát, nemét
  • Használ személyes névmásokat (én, te, engem, mi, ők)
  • Idegenek is megértik a legtöbb szavát
Pipa, pipa, pipa. Őszintén, nem számolom, hogy hány szavas mondatokat mondd, de néha olyan körmondatokban beszél, hogy csak lesek. Szónok lesz, vagy politikus. :D A korát csak akkor hajlandó megmondani, ha olyan kedve van, egyébként hadovál vigyorogva, hogy 2,4 vagy épp 5 éves (persze tudja, hogy 3). Egyébként meg rengeteget halandzsázik mostanában, és nagyokat rötyög magán. A hülyeséget könnyen eltanulják egymástól a bölcsiben. ;))

Mozgás

  • Jól tud mászni
  • Váltott lábbal lépcsőzik fel-le
  • Labdába rúg
  • Könnyedén fut
  • Triciklit pedállal hajt
  • Könnyen hajol, elesés nélkül
  • Függőleges és vízszintes, és körkörös vonalakat rajzol ceruzával, zsírkrétával
  • Képes oldalanként lapozni egy könyvet
  • Több, mint 6 kockából is képes tornyot építeni
  • Ceruzát képes rajzoló pozícióban fogni
  • Képes kupakot, csavart ki-be csavarni
  • Kilincset elforgat
Úgy is van. Pontosan. Még hozzá tenném, hogy fél kézzel úgy dobja a labdát, hogy Kásás Tamás nyomdokaiba léphetne. :D Végülis a vizipólós srácokat bírják a csajok. :))

2012. március 8., csütörtök

Cirkusz

Kristónak már jó ideje a kedvenc meséje Bartos Erika örökbecsű mesekönyv sorozatából (bocs, továbbra is csak Kristóf kedvéért viselem el, jó, azt el kell ismerni, hogy kistesó érkezésére felkészítő mesékből pl. ez az egyetlen használható alternatíva napjainkban), az a mese, mikor a család cirkuszba megy. Esténként általában 3 rövid mesét szoktunk mesélni, abból az egyiknek biztos ennek kell lennie. A többi az változó, Thomastól a Kisvakondon át más Annapeti meséig, de ez az egy stabil pont ("zöjd Annapetiből a Cijkuszost").

Mit ad az Isten, múlt héten a házunk mellett lévő nagy parkban elkezdtek építeni egy cirkuszi sátrat. Mutatjuk Kristófnak, hogy nézze meg micsoda cirkusz épül ott, hát az első kérdése az volt, hogy megyünk-e cirkuszba. Ki az aki ellent mond egy ilyen kérésre. :)

Tegnap volt az első előadás, de az építés kezdete óta szinte minden nap el kellett menni megnézni a sátrat, és a bohócot, ami a plakátokon és a kamionokon van. A tegnapi előadásra Zsuzsi kapott tiszteletjegyet, és mi is velük tudtunk menni. Jött még Krisz csoporttársa Emi is az anyukájával. Kristófom már hétfő óta extázisban volt a cirkusz miatt. Tegnap reggel már mondta, hogy "kicsit ajudtunk, most megyünk böjcsibe, aztán veszünk Emiéknek jegyet, vacsizunk és megyünk a cijkuszba". Így is lett. Féltem tőle, hogy mi sül ki a dologból, de kellemesen csalódtam. Kisfiam ugyan szinte egy pillanatig nem tudott nyugton ülni a fenekén, annyira be volt sózva (hol az ölemben ült, hol állt, hol egyedül akart a széken ülni), de látszólag nagyon tetszett neki az előadás. Voltak kislibák (vagy kacsák vagy mik), artisták, bűvész, zsonglőr, kiskutyák (akiket elvitt Szörnyella de Frász, na ez baromira tetszett Kristófnak, lelkesen sikított együtt a többi gyerekkel, ha megjelent a porondon a Szörnyellának öltözött idomárnő :D), kismajmok. Volt pár rész (a légtornászok, táncosok), amiknél Kristóf unatkozott, de alapjában véve tetszett neki minden. Tapsolt, nevetett, kiabált. Édes volt. Megérte. Simán végigcsinálta a 2 órát. A vége felé kezdett fáradni és akkor kérdezgette, hogy mikor megyünk haza, de amikor rákérdeztem, hogy szeretne inkább már hazamenni, a válasz határozott NEM volt. Este még apának és a nagyiéknak is el kellett mesélni, hogy miket látott és reggel már ezzel ébredt. Szerintem ma egész nap ez lesz a témája a bölcsiben (legalább egy kicsit nem a kistesóról beszél :))).

Ja, és életemben először láttam ütemre tapsolni Kristófot. Teljesen meglepődtem. És ha már az elsőknél tartunk, tegnap volt a napja, hogy szemtanúja voltam, hogy az én lusta kisfiam képes egyedül felvenni a nadrágját, csak ügyesen titkolja. :D

2012. március 5., hétfő

Ez meg az

Ahogy közeledik Kristóf a 3. szülinapja felé, úgy válik egyre nagyobb dumássá és még nagyobb zsivánnyá. Most már próbál alkudozni (pl. fürdés után: "játszhatok még kint, anyaaaa???"), és a fantáziája is egyre jobban beindul. Hihetetlen, milyen sztorikat talál ki játék közben. Amit meg a kirakós játékokkal művel, az mindenkit - még a gondozónőket is - elképeszt. Megnézi az képet a puzzle-n és szinte az első próbálkozásra hibátlanul kirakja. Judit néni írt is róla az üzenőben, hogy teljesen készek tőle. Ő segít a többieknek, sőt néha még a gondozónénik is Krisz segítségére szorulnak.

Kedvenc játéka még mostanában az apja kormánya (amit számítógépes autóversenyes játékokhoz vett régebben). Állandóan azzal vezet és közben mondja, hogy most ő dolgozni megy, mi meg (Apa és én) maradunk a bölcsiben játszani, majd jön értünk. Időként leszáll a székből és megtankolja az autót. Csúcs!

És a legnagyobb sláger nála most a kistesó. Folyton erről beszél a bölcsiben is. Már mindenki tudja, hogy Anya pocakjában van a kistesó, aki kislány és Vivennek fogják hívni és majd sírni fog, ha megszületik. :D Remélem, hogy majd ha Vivi megszületik, akkor sem fog lanyhulni a bátyja lelkesedése az irányában. Bár tartok tőle, hogy de.... :)