2011. május 23., hétfő

Én kis kertész legény vagyok...

Víz, víz, víz és víz, valamint locsolni, locsolni és még mindig locsolni, ez a legnagyobb mánia napjainkban. Mármint Kristófnál. Ha locsol Pista bácsi (a gondnok) reggel a bölcsiben, mikor megyünk be, Kristóf már mondja is: "Pista bácsi jocsoj a jocsojóvaj, aaa kékvel". :D
Szombaton délután Magdi mama kertjében garázdálkodott, és még az sem terelte el a locsolásról a figyelmét, hogy a szomszédos reptéren zajló repülőnap következtében alacsonyan szálltak a repülők, helikopterek és egyéb repülő alkalmatosságot a ház felett. Csak a locsolás, a pacsálás volt a lényeg. Jó ideig egy szál pelusban nyomta a drága, mert fél perc alatt teljesen összevizezte magát. Csak mikor már kicsit hűlni kezdett az idő, akkor adtuk rá újra a ruhát, és próbáltuk rávenni, hogy most már hagyjon valami vizet a kútban. Magdi mama virágjai becsülettel tűrték, hogy Kristóf literszámra önti rájuk a vizet, időnként rájuk ül, mikor elveszti az egyensúlyát, miközben cipeli a teli locsolókannát. Bár azt nem tudom, hogy mára hogy néznek ki szegény virágok, mert pénteken meg Anna és Emma próbálta őket vízbefojtani. Valahogy mindig ugyanazt az egyszem csücskét locsolta Krisz is, és a lányok is a kertnek, úgyhogy az ott lévő növényeknek tuti vízundoruk van és csak a szerencsének lesz köszönhető, ha nem rohadnak ki, de egyszerűen nem lehetett a gyerekeket eltántorítani attól a saroktól. :D Javasoltuk a mamának, hogy oda vagy rizst ültessen vagy vizipálmát, azoknak mindegy. :D
Vasárnap meg hát Piliscsabán voltunk. Megérkezésünkkor azzal a mondattal szállt ki a fiam az autóból, hogy "papa megyünk jocsojni". A papa meggyőzte ugyan, hogy várjon délutánig, amíg nem tűz úgy a nap, de azzal is tiszában volt, hogy ha esik, ha fúj, nekik délután akkor is locsolni KELL, különben vége a világnak. Hát így is lett, körbejárták a kert minden pontját Bettike kíséretében, aki lelkesen tologatta újonnan szerzett talicskáját. Krisz egyébként már pontosan tudja, hogy mivel kezdenek, melyik locsolót mikor használják, mit locsolnak a pisztollyal meg, melyik növény micsoda. Lelkesen mutogatta nekem is: "ez a füge, eeeez pampafű, imádom a pampafüvet" :D Elmondhatjuk, hogy Krisz kedvenc évszaka a nyár. :D

2011. május 18., szerda

Húsvét meg ilyesmik


Megint kicsit lemaradtam. Közben persze zajlik az élet. Volt ugye húsvét, aminek vasárnapjára Kriszt már nem lehetett a fenekén tartani. Előtte 3 napig még sikerült Öcsipapáéknak ölbebabává szelidíteni, de addigra már teljesen bekattant a fiatalember, neki mennie kellett. Így is lett, mentek szépen tojást keresni Bettivel a kertbe. Édesek voltak nagyon. Megosztoztak a tojásokon, ha egyszerre értek egy-egy rejtekhelyhez.
Húsvét után pedig 2 napi orvoshoz rohangálás volt soron, mert kedden kellett menni az ortopédiára, szerdán vissza a Madarászba a sebészetre kontrollra és a doktro néninkhez igazolásért a bölcsibe, meg beutalóért a gasztorenterológiára és végül, de nem utolsó sorban kullancs okozta agyhártyagyulladás elleni oltásra. Az ortopédián a kedves doktor bácsi megállapította, hogy Krisznek nagyon befelé esnek a bokái (és tényleg basszus, hogy ez eddig nekünk hogyan nem tűnt fel?? :O ), ezért most a Kismackónak kifelé dőlő sarkú cipőt kell hordania. Valamint fejlesztenünk kell a mozgáskoordinációját, hogy az izomletapadásokból visszamaradt szögletes mozgás megszűnjön (foci, úszás). 1 év múlva kontroll. Az ortopédia után tehát elvágtattunk gyorsan gyógycipőt venni a fiatalembernek. Persze rögtön 2 párat, egy zártabbat és egy szandált, hiszen kell a bölcsibe váltócipő, meg hát legyen ilyen is, olyan is. Majdnem 16.000 Ft-ot fizettem, ami ha azt veszem, hogy bőr cipőkről van szó és 2 párról, akkor nem is olyan vészes, de azért úgy hirtelen rosszul esett a pénztárcánknak. Szerencsére fizeti az egészségpénztár.
Szerda délelőtt már bűnöztünk egy kicsit, mert lementünk a játszótérre. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy Kristóf olyan fürgén mászik fel a csúszdára és csúszik le, mint a kismókus. Mikor legutoljára együtt játszóztunk, még lent el kellet kapni. Aztán délután mentünk a Madarászba. Úgy gondoltuk, hogy hát ez sokáig fog tartani, így Apával meg is beszéltük, hogy menjen nyugodtan intézze az ügyeit, mert tuti visszaér, mire végzünk. Ehhez képest épp, hogy bejelentkeztünk és leültünk a váróban, már hívtak is minket be. A doktor bácsi gyógyultnak nyilvánította Kriszt, de bölcsibe még a héten nem engedte. Remek, mert mi úgy számítottunk, hogy már mehet. Na, mindegy, még jó, hogy Kati nagyi készült B tervvel is. :D Így gyorsan felhívtam őket, hogy hát akkor mégiscsak vinnénk vissza az unokájukat még szombatig. Aztán mivel még Ati nem volt sehol Kristóffal plázáztunk egyet. Nagyon édesen jött mellettem végig, fogta a kezem. Tényleg tündérien viselkedett. Életében először ment át egy forgalmas úton két lábon a zebrán. Az egyetlen problémát az okozta, hogy meglátott a hátunk mögött kanyarodni egy buszt és forgott hátrafelé, hogy azt nézze. :D A Duna Plazaban élvezte a mozgólépcsőzést, majd tologatta a DM-ben a gyerekméretű bevásárlókocsit. Végül Ati is megérkezett, hazamentünk összeszedni Kristóf cuccait. Aztán némi játék után teperés az újabb orvosi körre, a doktor nénink tanácsadására. Szerencsére nem volt senki előttünk, így nagyon hamar végeztünk, minden papírt beszereztünk, Krisz a dumájával szórakoztatta a doktor nénit ("doktoj néni megnézi hátulját Kjisófkának" :)), aztán egy fintorral és egy pici nyekergéssel az oltáson is túlestünk.
Csütörtökön és pénteken Krisz a papáéknál volt, szombaton mentem ki érte. Addigra a kisfiam megtanulta az Arany Lacinak című verset, nagyon ügyesen mondja, némi segítséggel teljesen végig. Ez alatt a pár nap alatt is hihetetlen mennyit fejlődött a beszéde. Vitt virágot Kati nagyinak és dédimamának anyák napjára. Aztán még szedett a Nanyikának pitypangot is. És hát a szomszéd Zoli bácsi is nagyon nagy kedvenc, mert mindig csinál valamit, amit zajjal jár és érdekes (pl. kerítést csiszol, füvet nyír, ja és nyulai és macskái is vannak, amit lehet kergetni - "kejgetem a cicáááát"). "Papavonattal" mentünk haza, ami persze extázisig fokozta a hangulatot. :D "Bemegyünk az alagútba iiiiis. Hol vagy alagúúúút??? Bementünk az alagútba. Kijöttünk az alagútból. Mégegyszer bemegyünk az alagútbaaaa." :D
Vasárnap valami irgalmatlan pocsék idő lévén délután a Tropicáriumba mentünk. Hát mit ne mondjak, minden kisgyerekes családnak ajánlom. Bár elég drága, de a gyerekek imádják. Legalábbis Kristófnak nagyon bejött. Teljesen oda volt a halacskáktól, kígyóktól és egyebektől. Főleg a rájáktól és cápáktól. Kicsit megijedt tőlük, de még ma is emlegeti, hogy láttuk őket, de "ne félj tőle". :D
Hétfőn végre bölcsibe mehetett. Nagyon örült neki. Ezerrel száguldott befelé. Nem is volt vele semmi gond. Délután pedig megkaptam tőle életem első anyák napi képeslapját, amelyen rajta van a kis kéznyomata. Édesen mutatta: "összejajzoltam". Meg persze kaptam Apától és tőle virágot is, a balkonládákba ültethető begóniákat.
Szerda este viszont már megint Piliscsabán volt a kis drága, na szerencsére nem más ok miatt, mint hogy én elutaztam egy 3 napos meetingre, apának meg kiszámíthatatlan a munkája. Így 2 napot megint nem ment bölcsibe. De nagyon élvezte a locsolást, kertészkedést, ilyesmit.
Én péntek este jöttem haza Mátraszentimréről, amit Szilvivel, a kolléganőmmel egymás között csak "Bermuda háromszögnek" neveztünk, mert térerő az nem volt egy deka se. Szombaton "szabadnapos" voltam, és bulizni mentem régi-régi barátaimmal, iszonyatos jól éreztük magunkat, már rég röhögtünk ennyit, mint akkor. Újra 12-14 évesnek éreztük magunkat és azóta tart ez a állapot, hála az internetnek. :D A napi röhögésadag mindig meg van a Facebookon. :D
Május 9-dike volt a napja, hogy reggel Kristófnak megigényeltük élete első útlevelét, ami azóta már meg is érkezett, csak el kell menni érte a postára (lehet, Apa már meg is tette). Most már hitelesen igazolhatja, hogy azonos önmagával. :D Aznap délután pedig vééégre eljutottunk a gasztorenterológiára, hogy Kristófot kivizsgáltassuk ételallergia ügyben (az egyik kollégám, aki fül-orr-gégész, javasolta, hogy nézessük meg tejallergiára a sok fülgyulladás miatt, meg hát ugye ekcémás is). Kaptunk beutalót vérvételre, aztán majd ha utána 3 héttel meg van az eredmény, kapunk új időpontot (ismerve a gasztro rendelést kb. 3 hónap múlvára) és akkor megtudjuk, hogy fenn áll-e valami ételintolerancia nála.
Múlt héten 2x is voltunk a Marina Parton játszózni, mert ott lakik Zita barátnőm a 2 gyerkőcével, úgyhogy bandáztunk. Krisz nagyon élvezte, főleg a nagy fedett csúszdát, amivel persze rendesen munkát adott nekünk is, mert így 2 emberes lett a dolog, 1 ember várta a csúszda alján a Mackót, majd segített neki felkászálódni a mászóvárba, ahol a másikunk (konkrétan én) vártam, hogy átkísérjem a függőhídon, majd lecsúszott és a kör kezdődött előről. Mindezt 300ezer ismétléssel. Alig bírtuk leszedni onnan. Imád homokozni is, nagyon elmélyülten tud dolgozni benne. És hát motorozásban világbajnok.
Újabb csúcsdumái vannak. A kedvencem az, mikor közli, hogy "aludtam az ágyban, horkoltam is", meg hogy "sirdogált a Kjistófka". Mondja, hogy ő Nyiri Kristóf Bence. Éééééééés: szombaton és vasárnap saját kérésre evett EPRET!!!!!!! Igaz előtte megbeszéltük, hogy Dora és Diego is eszik sok gyümölcsöt és zöldséget, főleg epret, amit Alicia is nagyon szeret, meg Csizi is (kisgyerekes anyukák értik miről beszélek :D), és hát nagyon kell vigyázni, mert Swiper, a róka jön és ellopja, úgyhogy gyorsan meg kell enni.
Szombat délelőtt pelusmentes időszakot tartottunk, az eredmény: 1 pisi a bilibe, 4 a bugyiba. Mondta utána Krisz: "belepisiltem bugyiba, vizes volt". Édes volt, ahogy állt és kiabálta, hogy "jajajaj, anya, ajajajaj'" mikor csurgott a lábán a pisi. Vasárnap meg nem akart ráülni a bilire, miután meg sikerült megbeszélnünk vele, hogy mégiscsak üljön oda, utána 1 órán át nem lehetett leszedni róla, de végülis eredmény volt az edényben a végén. :D Egyszer úgyis szobatiszta lesz.