A nagyiknak Anyák Napjára

Free digital scrapbook personalized with Smilebox

Húsvét 2011

Sántikálunk

Bő 3, lassan 4 hete kezdte, közvetlenül a hasmenős-hányós epizódunk után, közben voltunk a 2 éves státuszon, ahol megemlítettük a doki néninknek, azt mondta, ő nem lát semmit, de hát majd megyünk úgyis az ortopédiára, a sántikálás meg elmúlt. Volt 1 hét szünet és újra kezdte múlthét szombaton. Csak úgy ukk-mukk és fukk. Ment a vita, hogy melyik lábára is sántít. Én mindig a jobb lábát mondtam, de többen próbáltak meggyőzni, hogy a balra. Én nyertem.

Hétfőn ugyanis olyan brutálul sántított cipőben, hogy most már Judit néni írt is nekünk az üzenőben róla. Meg hát mi is láttuk. Éjjel közben fel is sírt, először a lábát, majd a hasát fájlalta, végül fogdosta a fülét, úgyhogy döntés született, én reggel dolgozni megyek, Apa meg elviszi Kriszt a gyerekdokihoz. Így is lett. Helyettesítő doktor néni volt, nem a miénk, aki a teljes történet meghallgatása után rögtön sejtette mi lehet a gond: átmeneti csípőizületi gyulladás (előtte való nap, megkérdeztem barátomat, a Zinternetet, ő is ezt mondta :)). Menjünk el vele a Madarász sebészeti ambulanciájára, hogy lássa szakorvos is, valószínűleg ők sem fognak sok mindent csinálni vele, max. javasolnak valami gyógyszert. Egyébként ez kisgyerekeknél nagyon gyakori, hogy egy vírus ráhúzódik a csípőizületükre.

Így hát Apa elvágtatott a Madarászba, én meg nyakamba kaptam a notebookomat és eliramodtam a munkahelyemről utánuk. Mire odaértem, ők már be is jutottak, pedig Ati úgy érezte, mikor beálltak a felvételi pulthoz, hogy a napot ott fogjuk tölteni, de szerencsére rutinos orvosok/nővérek dolgoznak ott, így gyorsan haladtak. A sebész doki rögtön észrevette, hogy Krisznek érzékeny a csípője (hiába, a szakavatott szemek), és főleg a jobb (miért nem lottózom?). Az első kérdése meg az volt, hogy volt-e mostanában hurutos Kristóf. Áááááá neeeeeem! :)) Nem eleget. Úgyhogy ez a doki is rögtön mondta ugyanazt a diagnózist, amit a háziorvos. Azért még UH-ra is elküldte. Ott nem találtak folyadékot a csípőizületben, ami arra utal, hogy nincs akut gyulladás. A doktor bácsi szerint lábon kihordta a kicsim ezalatt a 3 hét alatt. De ezzel neki pihenni kellett volna nagyon komolyan. Így hát, hogy teljesen rendbe jöjjön egy megoldás van, pihenni, feküdni kell neki, jövő hét szerdán kell visszamennünk kontrollra. Húhúúú, ez lesz ám a sci-fi! Hogy az én örökmozgóm feküdjön, meg pihenjen. Mondta a doki, hogy tudja, hogy ez a lehetetlennel egyenlő, de nem tud mást mondani. Gyógyszert nem tud adni, mert nincs akut gyulladás.

Aznap délután mi próbáltuk nyugton tartani Dora és Diego segítségével Kriszt, egész jól sikerült. Szerdán és csütörtökön Magdi mama és Miki papa, nekik kevésbé sikerült a művelet, mert hát ott a cica akit kergetni kell, meg a repülők, meg a sátor és a locsolásról se feledkezzünk meg....de azért valamennyire rá bírták venni Kriszt a pihenésre. Tegnap este óta pedig Piliscsabán próbálkoznak a lehetetlen kivitelezésével Kati nagyiék. Úgyhogy hajrá nekik! ;)

Most jön a húsvéti hosszú hétvégé, amin még tojást is kéne keresni, de majd azt is megoldjuk valahogy!

Egyébként Kristóf elkezdett angolul beszélni. :) Na jó, ezt annyira azért nem kell komolyan venni, bár szó se róla, úgy tűnik van nyelvérzéke. Dora és Diego ugyanis többször használ angol szavakat (ezek ilyen interaktív oktató jellegű mesék akarnak lenni, aranyosak nagyon), és Krisz is mondja utánuk. Illetve próbálja. Volt már olyan, hogy lépcsőmászás közben énekelte, amit Diego énekelt a kis lámának, amikor a hegyre ment fel, konkrétan azt, hogy "climb up" (mássz fel). Igaz ez valahogy úgy hangzott Krisztől, hogy "kájmáp", de végülis kezdetként ez nem rossz, értette is, hogy mit akart vele mondani Diego. Ami nagyon jól megy neki, az az "open" (kinyit). Ez az a varázsszó, ami a Dora mesékben nyitja az ajtókat. És Krisz már tudja, hogy "kinyitom - open". :D Nem kell ide babaangol. :) Egyébként is úgy vagyok vele, hogy ilyen korban untig elég, ami így ráragad. Nyelvet tanulni bőven ráér majd az iskolában, először inkább az anyanyelvét tanulja meg többé-kevésbé rendesen.

2 év - számok, grafikonok, és a nagykönyv

Magasság: 93 cm
Súly: 12,9 kg
Fogak száma: 18

A 2 éves gyerek fejlődése:

Mozgás, finommozgások:
24 hónapos kor:

• felnőtt méretű székre, bútorokra felmászik
  
• járás, futás közben ritkán esik el
  
• labdát gurít, dob
  
• fakockákból tornyot épít
  
• segít az öltözködésben, egyre önállóbb
  
• képeskönyvet lapoz

Ezek teljesítve. Hozzájönnek még az alábbiak, amiket már a 25-30 hónapos gyerekekhez sorolnak:

lépcsőn kapaszkodva, mellélépéssel megy, rajzol, fest, összerakós játékot összeilleszt (pl. duplo), önállóan, tisztán eszik.

Nem ugrál még páros lábbal (ez a kérdés szerepelt a 2 éves státusz kérdőíven is, bár itt ezt is a 25-30 hónapos korhoz sorolták), beszéltünk Margittal, ő megnyugtatott, hogy 3 éves koráig ráér megtanulni, mi pedig hiszünk neki (most inkább az érdekelne, hogy kb. 1 hete mi a szösztől sántít Krisz, úgy hogy közben nem fájlalja a lábát, de majd szerdán a státusz vizsgálaton a doktor néninek jelezzük, meg 04.26-ra van időpontunk az ortopédiára is).

Beszéd:
24 hónapos kor:

• saját testrészeit megnevezi
  
• mindennapi tárgyakat megnevez
  
• kb. 50 szót használ, szavakat kezd kapcsolni
  
• "Mi ez?"-t kérdez

Ez is rendben. Nem 50 szót használ, hanem többet, tulajdonképpen mindent mond, mindent elmagyaráz. 3-4-5 szavas mondatokat mond gyönyörű tisztán, egyre ügyesebben ragoz, elszámol tízig, a gondozónéni meg nem győzik csodálni és dicsérni. :D A "mi ez", "mi az", "az mi az" fél percenként elhangzik tőle, mindenre kíváncsi, minden érdekli, és gyakran saját magának megválaszolja a kérdést. :D Tehát ide jöhetnek még a felsorolásba a 25-36 hónapos korhoz sorolt dolgok:

• szereti, ha elalvás előtt meséket olvasnak neki, figyeli a történetet - sőt mostanában ő mesél ("Kjistófka mesél"), vagy mondja velünk a mese szövegét.
  
• kérdéseket tesz fel, meghallgatja a választ
• névmásokat használ, néha helytelenül (pl. én-engem) - enyém, és legfőképp: Kjistófkát, Kjistófkáé :D
  
• jól ragozva mondatokban beszél - na jó, a jól még enyhe túlzás, de egyre ügyesebb
  

Értelmi fejlődés:
24 hónapos kor:

• rájön, hogy maga rendezheti a tárgyakat úgy, ahogy ő akarja
  
• képzeletében jeleneteket hoz létre, ezeket kedvenc játékaival eljátssza
  
• utánozza a felnőttek (főként az anya) mozdulatait

Pontosan. És mostanában már kérdésre lemeséli, hogy mi volt a bölcsiben, ki a barátja, ilyesmi.

Szociális és érzelmi fejlődés:
24 hónapos kor:

• kimutatja csalódottságát, ha nem teszik meg neki, amit szeretne
  
• ráül a bilire, de még nem tudja elvégezni a dolgát (hólyagkontroll hiánya)
  
• egyre jobban értékeli az anya társaságát
  
• nem osztozkodik – kérés nélkül veszi el más játékát, de sír, ha valaki elveszi az övét
  
• sír, ha el kell válnia rövid időre is az anyától

Akkor pontosítok: bilire ráül és időként el is végzi a dolgát bele, időnként jelzi, ha valami van a pelusban. Kérés nélkül el veszi más játékát, de megválogatja, hogy miért sír, attól függ tőle ki veszi el és miért (mondjuk, ha anya elveszi a buborékfújót, mert már elég volt a buborékokból, na akkor üvöltés van). És nem, nem sír, ha el kell válnia anyától. Ilyen rövid idegi volt a bölcsiben, az is 1 hónappal a bölcsikezdés után. Ezek is ráillenek:

• többi gyerek mellett játszik, néha már velük is
  
• „felfedező körutakra” indul – mindent meg akar ismerni
  
• szobatisztaság kialakulóban

És egy kis párbeszéd a la Krisz, hogy megőrizzük az utókornak:
Kérdezem, hogy mit csináltatok ma, válasz: "jászottunk udvaron". Kivel játszottál? "Aaaaaaa Jocival" És még? "Aaaaaa Milánnal, aaaaaa Emmával, aaaa Ojsikával". "Joci elvette" Mit vett el? "Elvette autókát". Kitől vettel el? "Elvette pijos autókát Kjistófkától". Lefekvés előtti meseolvasás közben Krisz közli: "Joci meghajapta". Mondom, kit? "Joci meghajapta Emmát....aaaaa Orsikát".
Az biztos a két nagy cimbora a Joci és a Milán. :D Aztán jön a két csajszi: Emma és Orsika.