Adri - Look-alike Meter

MyHeritage: Családfák - Származástan - Hírességek - Kollázs - Összeolvasztás

"Pijos, állj!"

Krisz ezen tudományáról bizony megfeledkeztem előző beszámolómban. A fiatalember már nagyon megtanulta, hogy ha piros, akkor tilos, és erre útközben emlékeztet is minket. Ha megállunk az autóval, vagy gyalogosan megyünk és az autók megállnak, akkor kiabálja, "pijos, állj!" vagy "lámpája pijos, állni!". A zöldre viszont még lelkesen rávágja, hogy kék. :D Mert hogy a piroson kívül számára csak a kék szín létezik egyelőre, ez volt az első szín amit megtanult. Hogy miért? Hát mégis milyen színűek a BKV-s BUSZOK? ;D (aki nem emlékezne: http://www.youtube.com/user/kerenyia1?feature=mhum#p/u/4/MnN3m2xu8aU)

Zsebibaba, a nagyszemű tengerimalacka emlékére

Tegnap sajnos Zsebi, az egyik kis tengerészünk az örök salátamezőkre távozott. Igazából már annak is örülni kell, hogy idáig élt. Már senior malacnak számított, hiszen 1 hónap híjját 5 éves volt, és nagyon beteg. Már másfél éve, mikor megműtötték, akkor sem jósoltak neki túl sokat az állatorvosaink. A legrosszabb az, hogy Kristóf most fedezte fel igazán őket, és nagyon megszerette. Mentek mindig Öcsipapával "nyamikát" (tápot) és "répát" (zöldségek) adni a malackáknak. Biztos keresni fogja majd Zsebit. De szerencsére Gombika (na ő sem fiatal és egészséges) még itt van.

Pici Zsebike és Zsebike anyával

Viszont, mintha valaki odafent tudta volna, hogy mi fog történni Krisz egyik kis kedvencével, csodák-csodájára 3 napja egy szép gondozott kismacska került Magdi mamáékhoz, akik befogadták őt (régebben is volt cicájuk, csak ő is öreg cica volt). Kristóf nagyon megkedvelte a cicát. Együtt etették Miki papával. Mikor megette a cica tejet, Kristóf követelte neki a "másikat". Aztán ő pakolhatta a cica tányérjába a macskatápot, utána pedig kiabálta a cicának, hogy "cica deje nyamika". Azt hiszem a cicának kutyajó dolga lesz. :D

Majdnem 1 hónap röviden

Már megint nagy az elmaradásom, de nézzétek el nekem, ha lehet, mert az új év elején azt sem tudtam, hol áll a fejem a munkahelyemen lévő pörgésnek köszönhetően. Most már egy picit jobb a helyzet, így végre van energiám leülni és beszámolni az elmúlt majdnem 1 hónap történéseiről. Menjünk szépen sorba.

Két ünnep között jobbára itthon voltunk. Játszottunk, meséltünk, mesét néztünk, szóval nem történt semmi különös. Illetve mégis. December 27-én, a születésnapomon Kristóf egy szép ajándékot adott nekem. Mégpedig azt, hogy elkezdett végre egyedül kanalazni. Kikapta a kezemből ebédnél a kanalat és szépen egyedül megette a levest. Nagyon örültünk neki. Azóta csak néha kell neki segítség az evéshez, ha egy kicsit lustább napja van, vagy csak szimplán elfárad a nagy kanalazásban.

Néha kicsit kézzel is rásegít. :)

Szintén 27-én volt, hogy este átjöttek Zsoltiék, elmentünk csizmát venni Krisznek, meg Viki és én még egy ruhaüzletbe is beszabadultunk. Hát csizmát Krisznek végül nem tudtunk venni, így kárpótlásul itthon felpróbálhatta Apa motoros csizmáját. Kicsit még nagy neki, úgyhogy úgy döntött, ezt meghagyja az apjának egyelőre. ;)


A szilveszteri csinnadratta elől Piliscsabára menekültünk. Délelőtt, kifelé menet Krisz bealudt a kocsiban, így délután csak fél 3 felé aludt el és csak 5-kor ébredt fel. Nagy bulit csaptunk. Vettünk tűzijátékot, amit Krisz nagyon élvezett. Apa és Öcsipapa kint a kertben lőtték fel a minirakétákat, mi pedig tetőtéri ablakból néztük. 6-db rakéta volt 1 csomagban, de sajnáltuk a végén, hogy nem vettünk többet. Ugyanis Krisz hangosan nevetett és folyton követelte, hogy "még, másik". Később szilveszteri takarításba kezdtek Kati nagyival.

Mindenkinek volt bulisapija. Krisz mindenki fejére pakolta fel a színes papírkalapokat, csak a magáéról szedte le folyton. Végül este 10-kor aludt el és szerencsére másnap reggel csak 8 körül ébredt. Mi olyan 2 körül feküdtünk le, szilveszteri buli címén jót társasoztunk Nórával és Zolival.

Január elsején úgy gondoltuk, hogy ha van hó, és van szánkó, akkor szánkózni kéne vinni Kristófot. Azt hogy szereti a szánkózást, már leteszteltük 30-án, amikor Zsuzsiéknál voltunk. Akkor ugyanis, mikor már a 3 bandita kijátszotta magát, elmentünk a környéken sétálni, a gyerkőcöket húztuk szánkón. Persze Apa nagyon akarta szórakoztatni Kriszt, és a játék hevében sikerült kiborítania a szánkóból. Nem tudom, ki ijedt meg jobban kettejük közül. Krisz sírt, szegény Apa meg nem győzte vigasztalni. Végül aztán csak visszaült a szánkóra, és hazamenetelkor alig lehetett kiszedni belőle.
Tehát ebből kiindulva Piliscsabán is elmentünk szánkózni, ha már egyszer tél van. Azt hiszem a képen is látszik, hogy Krisz mennyire utál szánkózni. :))


Január 3-án aztán minden visszakerült a régi kerékvágásba, indult a bölcsi, a munka. Krisz első nap nem nagyon akart bemenni a bölcsibe, de aztán alig lehetett hazahozni. Másnap már nem volt gond vele.
Az első hétvégén egész kellemes idő volt, így szombaton úgy döntöttünk, hogy irány a természet. Nagyon messzire mentünk ... egészen a szomszéd utcáig. Minek is mentünk volna messzebbre, ha itt van a Farkaserdő, ahol szerintem még csak 1x jártunk, akkor is futva távoztunk, mert egy hatalmas szúnyograj minket szemelt ki ebéd gyanánt. Gondoltuk, most megpróbálkozunk újra sétálni egyet az erdőben. Végülis szúnyogok nincsenek, maximum sár. Kellemes meglepetés ért minket, sár sem volt, annak ellenére, hogy olvadt, az erdőben még hó volt mindenütt. Kristóf nagyon élvezte, bujkált a bokrok között, alig lehetett visszahozni az útra. A fotók sajnos apa telefonján vannak, de egyszer biztos le töltöm őket.
A sétából hazafelé egy újabb történelmi eseménynek voltunk fültanúi. Az én kicsi fiam simán beszólt nekem. Történt ugyanis, hogy kért és kapott is a drágám 2 db darálós kekszet, de többet nem akartam adni, mert közeledett az ebédidő. Ezt zord anyaként tudtára is adtam, mire az én kicsi fiam dühösen rám kiabált: "na, na, na, fejezd be!". Minden zordságom odalett hirtelen, annyira váratlanul ért a beszólás. Hangosan nevetni kezdtünk Apával, alig bírtuk abbahagyni. Meg is beszéltük, úgy gondoljuk eljött a pillanat, hogy Kristóf aranyköpéseit elkezdjük feljegyezni.

Következő hét szerdán (január 12.) el kellett utaznom 3 napra egy meetingre Inárcsra. Szerda reggel mi vittük Kristófot bölcsibe, szerda délután Öcsipapáék mentek érte, hogy viszik hozzájuk. Mit ne mondjak, mikor hívtam őket, hogy mi újság, közölték, hogy a bölcsiben Rózsa néni nagyon melegnek találta Kriszt, megmérte a lázát, 38,1. Majd kiszakadtam az örömtől, gondolhatjátok. Másnap a nagyikáék (Kristóf nyelven: nanyika) elvitték az ottani doktor nénihez a drágámat. Egy kis vírus, egy kis kezdődő középfülgyuszi, egy kis fogzás - ez volt a diagnózis. Kapott lázcsillapítót, antibiotikumot, fülcseppet. Végül úgy alakult, hogy az eredetileg 3 napra tervezett piliscsabai téli szünet 1 hetes lett, mert nekem hétfőn muszáj volt menni dolgozni, így szombat délután és vasárnap kint voltunk anyuéknál, én hétfőn onnan mentem dolgozni, ők pedig délután behozták Kriszt a mi doktor néninkhez, aki úgy döntött, hogy bár Krisz már jól van, de mivel még szedi az antibiotikumot, így csütörtökön mehet csak bölcsibe. És mivel a csajok is betegek lettek, Magdi mamánál már teltház volt, így Öcsipapáék visszavitték Csabára, mert én meg nem tudtam vele itthon maradni a munkahelyemen lévő örültekháza miatt. Végül szerdán hozták haza a Kismackót. Tegnap óta jár bölcsibe, és nagyon élvezi. Már hiányolta, itthon is mondogatta szerda este, hogy "Judit, bölcsi, Emmus". Remélem, azért egy olyan 2 hétig most megyünk egyhuzamban. Vagy ne legyek telhetetlen? ;)

Kristóf egyébként irgalmatlan gyorsan fejlődik, főleg a beszélőkéje. Mindent mond, mindent elmagyaráz, olyan szavakat tud, hogy néha csak lesünk, pl. váltó, ütköző, sínpálya (jó, ezeket valószínűleg a Thomasból tanulta), lámpafény, furcsa. Este elalvás előtt magával megbeszélgeti a nap eseményeit. Kedd este, mikor kimentem hozzá Csabára és ők vártak az állomáson, utána lefekvéskor pl: "papavonat (a piros vonat, ami Öcsipapáék felé jár) megáll, ajtó kinyit, becsuk, elmegy, pápá papavonat" meg ilyesmi. 2 perc alatt megtanulta, hogy ha rosszat csinál megy a sarokba. Most már néha önkéntes száműzetésbe vonul még akkor is, ha csak annyit mondunk, hogy "Krisz nem szabad", már mondja, hogy "sarok" és vonul a sarokba. Annyira édes. Tudja, hogy az ő neve Kristóf, ha valami az övé, akkor mondja is, hogy "enyém".

Megyünk majd tejfehérje allergia vizsgálatra, csak szerezni kell a gasztroenterológiára időpontot (állítólag 1-másfél hónapra adnak). Azért megyünk, mert beszéltem az egyik kollégámmal, aki eredetileg fül-orr-gégész és ő mondta, hogy ha ilyen gyakran van baj a fülével, akkor már 2 éves korban is szokták javasolni a műtétet, de ha húzni akarjuk az időt (3 éves kor az ideális a műtétre), akkor nézessük meg tejfehérje allergiára őt (mivel ekcémás is, ez már bennem is többször felmerült, talán emlékeztek). Szóval neki vágunk. Hátha ez lesz a ludas, és nem kell műteni.

Mostanában olvassuk neki a Bilikönyvet (nagyon jó könyv szerintem), és ma is szólt, hogy kell neki kakilnia (igaz, azt mondta, hogy pisi, de a lényeg, hogy szólt). Már volt egy idő, hogy szólogatott, de aztán az abbamaradt. Remélem, most már egyre többször lesz így.

Csoda történt, Kristóf szerdán majdnem 3/4 év után újra evett paradicsomot. Eddig mindig kiköpte. Sőt, anyu csinált gyümölcsrizst és abban simán megette a nagydarab mandarint, narancsot is. Alakul.

Már fél éve lassan, hogy az utolsó 4 fogával szenved, olyan mintha elindulnának, aztán megállnának egy időre, aztán megint elindulnának. 4 bazi dudor van a szájában, nyálzik, mint 3 hónapos korában, mindent megrág. Szinte hetente vehetnék új csöpögésmentes itatót, mert még azoknak is szétrágja a csőrét, tolja hátra hol jobbra hol balra, a rágókák nem érdeklik, vagy ezt rágja, vagy a cumiját, vagy a kezét. Néha úgy a szájában van a keze, hogy öklendezni kezd a kis lükém. Doki néninket kérdeztem, hogy ez normális-e, hogy ennyi ideig szenved vele. Közölte, hogy hát nem ez a megszokott, de kórosnak sem nevezhető, szóval nyugi. Adjak neki több D-vitamint egy ideig,valószínűleg az segíteni fog. Bízom benne, mert már jó lenne, ha kijönnének.

Kicsit a szobáját is átrendeztük megint. Kivittük a szoptatós fotelt, és az ablak alatt is játszósarok van neki csinálva, ott vannak a játékai, a hintalova. Az asztala maradt az ajtó mellett, ott meg rajzolhat, mert hogy azt is imád.

Karácsonyi, szilveszteri és szánkózós fotókat ITT találtok!