2010. november 24., szerda
20 hónap számokban
Magasság: 88 cm
Fogak száma: még mindig 16, de újra dolgozni kezdett a hátralévő 4 (Kristóf úgy rág bal oldalt, mint egy kisegér, mindent oda dug és rágja, az új csőrös pohár csőre is szét van már rágva)
És a rég látott diagrammok:
2010. november 23., kedd
Kristóf már 20 hónapos
- Mozgását tekintve Babád már nagyon ügyes, fut, lépcsőzik (lefelé még szüksége van kapaszkodóra vagy a segítségedre), rúgja és dobja a labdát. Csak győzz utána szaladgálni és szemmel tartani. Nagyon kedveli már ilyenkor a játszóterezést is. - Így van. Motorozásban is nagymenő lett, hatalmas távokat tud már megtenni, és egyre rutinosabban kezeli a járgányát.
- Egyre többet találkozhatsz a rettegett hisztivel. Ezzel csak azt akarja számodra még világosabbá tenni, hogy Ő a legfontosabb. - Igen. És ilyenkor kéne marha türelmesnek lenni, ami egy ideig megy is, de azért elég idegrendszert próbáló dolog.
- Megjelenhetnek Babádnál a félelmek is (ágy alatti szörny, hangos játék, porszívó). - Aha. Nunu-t (alias porszívó) amennyire szerette régen, annál jobban utálja most, ha csak meglátja kiabálja, hogy "eltesz", valószínűleg ő rögtön az orrszívásra asszociál. És néha megijed mese nézés közben (pl. a szellemvonatról szóló Thomas nézésekor).
- A temérdek mennyiségű kérdésre is felkészülhetsz. - Már vagy 2 hónapja minden "miez?". Van, hogy megválaszolja magának. :) Rengeteget kérdezi.
A kényszerpihenőnek is vége szerencsére, holnap már mehet újra bölcsibe a nagyfiú. Várja már, emlegeti Emmát, Jocit és Judit nénit sokszor.
2010. november 19., péntek
Kényszerpihenőn
Voltunk ma családi fotózáson. Kristóf nagyon-nagyon ügyes volt, szuperjó képek lettek, legalábbis, ahogy a nyers képeket mutatta a fotós. Jövő péntekre lesz kész a retusált anyag és az előhívott fotók. Kíváncsi leszek nagyon.
2010. november 18., csütörtök
Tartozás
2010. november 17., szerda
Bölcsis fotók
2010. november 16., kedd
A 2. betegség a bölcsi alatt
Hétköznapok
Amik telnek szép csendesen. Múlt héten Kristóf sokat volt Apával ilyen-olyan elfoglaltságaim miatt. Jól megoldották a dolgokat ketten.
Kristófom mostanában Thomas fan lett, állandóan nézné a mesét. Leül az ágyra, közli, hogy „csücs, Tobasz, Tobasz” és ha nem nézheti a kedvenc kék vonatának történeteit, akkor iszonyatos nagy a balhé. Folyton cseleznünk kell, hogy eltereljük a figyelmét.
Thomas mellett a cumi lett – legnagyobb sajnálatomra és megdöbbenésemre – rajongásának kettes számú tárgya. Időnként ki sem lehet szedni a szájából. Hát csecsemőként nem cumizott napközben, erre most elkezdi. Itt is mindig cseleznem kell, hogy eltűntessem a szájbafityegőt, de nem adom fel, következetes és zord anya vagyok ilyen téren.
A rajzolás lett a harmadik számú kedvenc mostanság, így ez az egyik leghatékonyabb eszközök lebeszélni Kristófot a cumizásról és a Thomas nézésről. Hétvégén megismerkedett a só-liszt gyurmával is, élvezettel mancsolta széjjel a gyurmát és díszítette kis hurkákkal az általam készített gyurmahóembert.
A bilizés is elég jól alakul. Szombaton ugyan történt némi baleset, ugyanis alkotott mindenfélét a drágám a bilibe, aztán nagy hévvel felállt, a bili viszont odaragadt a fenekéhez. Én meg nem voltam olyan gyors, hogy megakadályozzam a bili popsiról való lehubbanását. És természetesen a vajaskenyérhez hasonlatosan a bili is pofával lefelé érkezett, ezáltal tartalma a nagyszoba parkettáján landolt (még jó, hogy nem a szőnyegen). Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek (így utólag már jót röhögök). Apa gyorsan felnyalábolta Kristófot, addig ő tisztába tette és felöltöztette, míg én feltakarítottam a nagyszobában. Azért Kriszt megdícsértük, mert hát ügyesen a bilibe produkált ő, nem tehet arról, ami történt.
2010. november 6., szombat
2010. november 5., péntek
Jók és rosszak
Jó dolgok: Kristóf meggyógyult, és boldogan jár bölcsibe, egyetlen hang nélkül teper be a csoportszobába ezerrel. Már kint öltözés közben megkapom a puszimat, mikor bekísérem már rám se hederít. És mindegy, hogy ki van ott reggel, Judit néni, Rózsa néni, Marcsi néni, Jutka néni, ő nem sír. Megtörtént az első bejegyzés a bölcsis üzenőfüzetbe. Judit néni tulajdonképpen újdonságot nem írt Kristófról, de jó érzés volt olvasni, hogy ők is olyannak látják Kristófot mint mi. És hát büszkeséggel tölt el, hogy az írja róla, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, mosolygós kisfiú.
Ezernyi új dolgot tanult mostanában. Mutatja a testrészeit (nagy része eddig is meg volt) és mondja is őket. Időnként szól, hogy ha pisilni/kakilni kell és produkál is a bilibe. Igaz, még csak ritkán van ilyen, de van és ez a lényeg! Alakul a kanállal evés is. És már számol is. :D Na, jó, némi segítséggel. Hétvégén tornáztam, Kristófot használtam súlyzónak. A gyakorlatok alatt számoltam. Egy, kettő, három, erre az én kisfiam közli, hogy négy. Azt hittem rosszul hallottam, de mikor az ötöt mondtam, ő mondta, hogy hat, a hét után pedig, hogy nyolc. Ezt többször eljátszottuk egymás után. Este a fürdőkádban is bemutattuk a tudományt apának, igaz akkor a hét után a kilenc jött Kristóf szerint, de kicsire nem adunk. :D
Megyünk majd fotózásra november 19-én. Kíváncsi vagyok, hogy egy profi fotós milyen képeket tud majd csinálni az én izgőmozgómból.
És a rossz dolgok: a múlt heti hosszú hétvége nem sikerült sajnos felhőtlenre. Hosszú betegség után, 78 évesen meghalt a keresztapám (nagybátyám), akit nagyon szerettem, így a hangulatunkra ez rányomta a bélyegét. Ráadásként most volt az a nyamvadt óra átállítás. Aki kitalálta a téli időszámítást, azt legszívesebben megfojtanám. Ennek köszönhetően az én drága, amúgy is korán (általában fél 7-kor) kelő kicsi fiam rászokott a hajnali 5-fél 6-os ébredésre. A legjobb esetben is 6-kor fent van. Hát sikítani tudnék tőle. Egyetlen előnye van a dolognak, hogy így jó korán beérek a munkahelyemre, mert már fél 7- háromnegyed 7 között elindulunk otthonról simán.