Délben természetesen megint láza lett, a fáradtság csak rá tett egy a lapáttal, újra 38-at mértem. Nurofen ezerrel. Mikor felkelt már 36,6 volt az eredmény. Reméljük, most már így marad és holnap mehet megint az imádott bölcsijébe. És hálát adok az égnek, hogy most egy jó ideig nem kell oltást kapnia.
2010. szeptember 30., csütörtök
Az oltások utózöngéje
Terrrmészetesen belázasodott. Naná, majd nem! Hajnali fél 6-kor kelt 38 fokos lázzal. Egy fél adag Panadol szépen le is vitte neki egészen 37,3-ig. Bölcsi ma sztornó. A kedve jó, azzal nincs baj.
2010. szeptember 29., szerda
Kristóf a hős
Ma délután oltásra kellett mennünk a doktor nénihez. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy kettő fog kapni, a 18 hónapos kötelező oltást és a bárányhimlő elleni oltás 2. körét. De mivel elmaradt múltkor a Prevenar 3. köre, így végül most arra döntésre jutottunk a doktor nénivel, hogy célszerűbb lenne gyorsan túl lenni mind a hármon, mivel jön a náthás, influenzás időszak és ki tudja, mikor lehet beadni majd Krisznek a függőben maradó oltást (hiszen télen, főleg a bölcsiseknél jellemző a náthából ki, náthába be). Így hát Krisz megkapta mind a hármat.
Nagyon ügyes volt. Persze volt sírás mind a három szuri után, főleg az utolsó után, de tényleg csak rövid ideig. Persze a harmadik után már félt kicsit a doktor nénitől, de mindannyian (doktor néni, asszisztens néni, apa, én) nyugtattuk, hogy most már nincs több. Ő meg édesen hüppögve szajkózta, hogy "szuji, szuji". Szerencsére hazaérve már el is felejtette, hogy mi történt. Azért a biztonság kedvéért lefekvés előtt kapott egy kis Panadolt, mégiscsak 3 oltást kapott.
Ma reggel Rózsa nénivel beszélgettem a bölcsiben, csupa jókat mondott Kriszről, hogy milyen jól elvannak Emmával (a két régi motoros a csoportban, mert most már 8-an vannak délelőttönként, délutánra még csak 3-an maradnak), és milyen jól eszik Kristóf, szokta mondani, hogy "még, még". Ilyenkor nekem hízik a májam rendesen.
Délután meg Judit néni mondta, hogy annyira édes bújós gyerek, hozzá is oda szokott néha menni egy kicsit hozzábújik, és szalad tovább játszani. Éééés: egyedül iszik a kisfiam pohárból. Tegnap míg Judit néni leültette a másik két gyerkőcöt az uzsihoz az én kisfiam már kiszolgálta magát innivalóval, természetesen sikerült nyakon öntenie magát, de után már ügyesen ment neki az ivás. Azóta mindig csak keveset tölt neki Judit néni és azt Kristóf szépen egyedül megissza. Nagyon büszke vagyok rá!
Nagyon ügyes volt. Persze volt sírás mind a három szuri után, főleg az utolsó után, de tényleg csak rövid ideig. Persze a harmadik után már félt kicsit a doktor nénitől, de mindannyian (doktor néni, asszisztens néni, apa, én) nyugtattuk, hogy most már nincs több. Ő meg édesen hüppögve szajkózta, hogy "szuji, szuji". Szerencsére hazaérve már el is felejtette, hogy mi történt. Azért a biztonság kedvéért lefekvés előtt kapott egy kis Panadolt, mégiscsak 3 oltást kapott.
Ma reggel Rózsa nénivel beszélgettem a bölcsiben, csupa jókat mondott Kriszről, hogy milyen jól elvannak Emmával (a két régi motoros a csoportban, mert most már 8-an vannak délelőttönként, délutánra még csak 3-an maradnak), és milyen jól eszik Kristóf, szokta mondani, hogy "még, még". Ilyenkor nekem hízik a májam rendesen.
Délután meg Judit néni mondta, hogy annyira édes bújós gyerek, hozzá is oda szokott néha menni egy kicsit hozzábújik, és szalad tovább játszani. Éééés: egyedül iszik a kisfiam pohárból. Tegnap míg Judit néni leültette a másik két gyerkőcöt az uzsihoz az én kisfiam már kiszolgálta magát innivalóval, természetesen sikerült nyakon öntenie magát, de után már ügyesen ment neki az ivás. Azóta mindig csak keveset tölt neki Judit néni és azt Kristóf szépen egyedül megissza. Nagyon büszke vagyok rá!
Utazás Sartira - 1. videó a nyaralásról
Annyi képünk és videónk van a görög nyaralásról, hogy 1 videóba nem lehet őket beletömöríteni. Így úgy döntöttem, hogy több részletben csinálom meg a szokásos zenés klippeket, de egyenlőre még csak ez az egy van, ami elkészült. Jövő nyárig csak összehozom a többit is. :D
2010. szeptember 28., kedd
Kristóf a baromfiudva réme
Egy elmaradt videó a baromfi udvar réméről. :D Hátha valaki még nem látta.
Közben biztos észrevettétek, hogy megújult egy kicsit a blog. Remélem, tetszik. Nekem nagyon. :D
Közben biztos észrevettétek, hogy megújult egy kicsit a blog. Remélem, tetszik. Nekem nagyon. :D
Gyümölcsözön
Hihetetlen, de igaz. Kristóf hétfőn banánt evett a bölcsiben. Aztán itthon meg almát. Ő kérte. Én elkezdtem enni egy almát, erre Krisz nagy "alma, alma" felkiáltással rohant oda hozzám. Harapott volna belőle, de hát nagy volt az a fránya gyümölcs, úgyhogy feldaraboltam neki egy fél almát és megette. Egyedül, magától, még noszogatni sem kellett. Játszott, táncolt és közben időről időre visszarohant az asztalon lévő tálkához egy-egy újabb falatért.
Na, mondjuk a banánnak meg lett a böjtje, mert nehezen kakilt és éjjel fájt a hasa. Ez 11 órakor annyira felkeltette, hogy kóborolni indult, be kellett menni vele a nagyszobába, és leülni a földre. Ott 10 percig ölelgetett 2 labdát, hogy "szeje, szeje", aztán rá tudtuk venni, hogy menjünk vissza a szobájába (igaz először hozzánk akart jönni), végül visszabújt az ágyba - igaz, szigorúan labdástól - és elaludt. Később persze kivettem tőle a labdákat.
Na, mondjuk a banánnak meg lett a böjtje, mert nehezen kakilt és éjjel fájt a hasa. Ez 11 órakor annyira felkeltette, hogy kóborolni indult, be kellett menni vele a nagyszobába, és leülni a földre. Ott 10 percig ölelgetett 2 labdát, hogy "szeje, szeje", aztán rá tudtuk venni, hogy menjünk vissza a szobájába (igaz először hozzánk akart jönni), végül visszabújt az ágyba - igaz, szigorúan labdástól - és elaludt. Később persze kivettem tőle a labdákat.
2010. szeptember 26., vasárnap
Almaaaaaa!!!!
Na, ezt se hittem volna, hagy egyhamar leírom, de igen, a bölcsi csodákra képes, és ennek következtében a Kismedve újra eszik gyümölcsöt. Jobban mondva almát. Rózsa néni péntek délután ezzel a csodálatos hírrel fogadott. Az én kisfiam önmagához mérten sok-sok almát evett meg. Apró darabocskák voltak és szépen falatozta őket Krisz. A banán nem kellett neki. Hát bánja a fene a banánt!! ;)
Péntek délután Szilu barátnőméknél voltunk, babalátogatóban. Igaz a baba 2 hét múlva már 1 éves lesz. :D De hát mind hárman (az ÖTYE tagjai - volt SZOLF-os évfolyamtársak, Sziluval középiskolai osztálytársak is vagyunk - Szilu, Piroska és szerény személyen) 1-1,5-2 gyermekes anyák vagyunk, így hát nem volt könnyű egyeztetni. Valamelyik gyerek tuti beteg lett, vagy valami más jött közbe. De sikerült. Azért írtam előbb, hogy 1,5 gyerekes is van köztünk, mert az utóbbi időben minden randin (általában félévente-évente sikerül összehozni) van valaki pocakos. A legutóbbi Szilu volt a most már lassan 1 éves Vivivel várandós (nagyfia, Ákos nyáron múlt 2 éves), most pedig újra Piroska van soron (Dávid 3 éves és januárban érkezik a kisöcsi). Úgyhogy jövőre én leszek az esedékes. :D Hát reméljük. Majd kiderül.
Szombat reggel Krisz, annak ellenére, hogy este az általa megszokottnál később feküdt le, már háromnegyed 7-kor fent volt. Ami tulajdonképpen érthető is volt részéről, hiszen ki a fene szeret tiszta pisis pizsiben aludni. A fene abban a nyamvadt pelusba.
Reggelizni teljesen egyedül reggelizett. Ebédelni viszont alig akart. Meg uzsizni se volt kedve, a vacsoráról meg ne is beszéljünk.
Szombat délután sógornőm, Zsuzsi szülinapját ünnepeltük. Onnan mentünk Öcsipapáékhoz. Kristóf újfent 8 körül került ágyba, gondoltuk, nem baj, legalább sokáig alszik. Meg ahogy azt mi elképzeltük. Már reggel 6-kor felkukorékolta a nagyszüleit.
Ma pedig Öcsipapa szülinapját tartottuk. Ott voltak a tesómék is, és hozták magukkal Bettit, így jó hangos lett a ház. Viszont Kristóf újra jóóóóó sokat evett, sőőt megint evett almát is! Itthon pedig fél 8-kor már durmolt.
Péntek délután Szilu barátnőméknél voltunk, babalátogatóban. Igaz a baba 2 hét múlva már 1 éves lesz. :D De hát mind hárman (az ÖTYE tagjai - volt SZOLF-os évfolyamtársak, Sziluval középiskolai osztálytársak is vagyunk - Szilu, Piroska és szerény személyen) 1-1,5-2 gyermekes anyák vagyunk, így hát nem volt könnyű egyeztetni. Valamelyik gyerek tuti beteg lett, vagy valami más jött közbe. De sikerült. Azért írtam előbb, hogy 1,5 gyerekes is van köztünk, mert az utóbbi időben minden randin (általában félévente-évente sikerül összehozni) van valaki pocakos. A legutóbbi Szilu volt a most már lassan 1 éves Vivivel várandós (nagyfia, Ákos nyáron múlt 2 éves), most pedig újra Piroska van soron (Dávid 3 éves és januárban érkezik a kisöcsi). Úgyhogy jövőre én leszek az esedékes. :D Hát reméljük. Majd kiderül.
Szombat reggel Krisz, annak ellenére, hogy este az általa megszokottnál később feküdt le, már háromnegyed 7-kor fent volt. Ami tulajdonképpen érthető is volt részéről, hiszen ki a fene szeret tiszta pisis pizsiben aludni. A fene abban a nyamvadt pelusba.
Reggelizni teljesen egyedül reggelizett. Ebédelni viszont alig akart. Meg uzsizni se volt kedve, a vacsoráról meg ne is beszéljünk.
Szombat délután sógornőm, Zsuzsi szülinapját ünnepeltük. Onnan mentünk Öcsipapáékhoz. Kristóf újfent 8 körül került ágyba, gondoltuk, nem baj, legalább sokáig alszik. Meg ahogy azt mi elképzeltük. Már reggel 6-kor felkukorékolta a nagyszüleit.
Ma pedig Öcsipapa szülinapját tartottuk. Ott voltak a tesómék is, és hozták magukkal Bettit, így jó hangos lett a ház. Viszont Kristóf újra jóóóóó sokat evett, sőőt megint evett almát is! Itthon pedig fél 8-kor már durmolt.
2010. szeptember 23., csütörtök
Hódítások
Kristóf szívtipró. Sorra csavarja el a csajok fejét a bölcsiben. Az első hódítása a kb. 2,5 éves Petra. A kis fekete hajú szépség most szokik be a nagyok közé, de már az első találkozáskor lehetetlen volt öltöztetni a két gyerkőcöt, mert mind a kettő hátratekeredve figyelte, mit csinál a másik és vigyorogtak egymásra. Tegnap reggel mi már korábban mentünk, így nem találkoztunk Petrával, délután is csak én, mert ők már pont mentek, mikor én megérkeztem Kristófért. Petra pedig megkérdezte: "Hol van a kisfiad?". Azt hittem megzabálom. Az anyukája pedig mesélte, hogy a kislány már reggel kérdezte, hogy hol van Kristóf. :D
A második hódítása Ancsa, szintén 2,5 év körüli kis szöszke lányzó, ő már régi motoros a nagyoknál. Ma reggel hallottam ahogy az apukája mondja neki, mikor mi megérkeztünk, hogy "Megjött Kristóf, róla meséltél már otthon." :D
És persze ne hagyjuk ki a kis csoporttársát, Emmát se, őt meg kaja közben nézi az én kisfiam állandóan, ezáltal rendszeresen belekönyökölve a tányérba. :D
Mi lesz még itt? :D Annyit tudni kell, hogy naaaagyon sok lány van, kevés fiúra. A kicsiknél 12 gyerekből 3 lesz csak fiú, és a nagyoknál sem sokkal jobb az arány.
A második hódítása Ancsa, szintén 2,5 év körüli kis szöszke lányzó, ő már régi motoros a nagyoknál. Ma reggel hallottam ahogy az apukája mondja neki, mikor mi megérkeztünk, hogy "Megjött Kristóf, róla meséltél már otthon." :D
És persze ne hagyjuk ki a kis csoporttársát, Emmát se, őt meg kaja közben nézi az én kisfiam állandóan, ezáltal rendszeresen belekönyökölve a tányérba. :D
Mi lesz még itt? :D Annyit tudni kell, hogy naaaagyon sok lány van, kevés fiúra. A kicsiknél 12 gyerekből 3 lesz csak fiú, és a nagyoknál sem sokkal jobb az arány.
Jó éjszakát!
Tegnap este tündéri kisfiam életében először jó éjszakát kívánt nekünk! Hát nincs ennél tündéribb a világon!
2010. szeptember 22., szerda
Másfél év
Bizony, bizony, Kristóf már 18 hónapos. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy tud így szaladni az idő. Nem volt még olyan régen, hogy alig vártuk, hogy megérkezzen, most meg már másfél éves nagy dumás bölcsis.
A bölcsit továbbra is imádja, sőt! Alig lehet hazahozni. Ami mit ne mondjak, anyának annyira nem jó lelkileg. Bár örülök/lünk neki, hogy ennyire jól érzi magát a bölcsiben és szereti Judit nénit, de azért higgyétek el, a könnyű beszokás sem olyan könnyű...mármint anyának és apának. Az eszünkkel tudjuk, hogy ez így tök jó, de hát nekünk is fel kell dolgozni, hogy a mi "kisbabánk" már nagyfiú, és elindult az önállósodás hosszú és rögös útján. Mi is megszoktuk, hogy reggeltől estig csak velünk van, most meg "osztoznunk kell" másokkal rajta. Persze aztán ha hazaérünk, jön a bújás, megy az "anya, anya", "apa, apa", és akkor minden el van felejtve. De hát azért ezt az egész történetet nekünk szülőknek is fel kell dolgozni. Akár azt is mondhatnám, nekünk is be kell szokni. Lehet, hogy nekünk nehezebben megy? ;) Hiába, ahogy idősödünk, egyre nehezebben alkalmazkodunk egy-egy új helyzethez.
Ma már fél 8-ra mentünk az eddigi 8 helyett bölcsibe, mert a 8 órás érkezés után rögtön játszani akart menni Krisz és nem akart reggelizni. Így Judit néni javasolta, hogy menjünk korábban (úgyis korábban megyünk majd, ha dolgozni megyek, hát jó ha szokja), mert így reggeli előtt még játszhat és akkor valószínűleg a reggeli is jobban fog csúszni. Az ebéddel és az uzsival nincs semmi gond, eszik rendesen, csak azok a fránya gyümölcsök.... Na, de ne legyünk telhetetlenek.
Nézzük inkább, hogy a "nagykönyv" szerint, mit is kéne tudnia egy másfél éves gyerkőcnek.
Kati nagyi pár hete hiányolta, hogy Kristóf nem rázza a fejét, meg nem mondja, hogy nem. Kellett neki. Rá néhány napra Krisz ezt tökéletesen elsajátította. Megy a fejrázás és a "mem, mem, mem, mem". Nem ám csak simán nem, ááá, dehogy, muszáj nyomatékosan többször is (minimum 2x elmondani). Ha helyesel, akkor is "jó, jó"-t mond. És csodálatos módon néha hallottunk már tőle egy-egy kérdésre "inen" (igen) választ is (pl: csúszdázol? hintázol? és a legmeglepőbb: jössz mosakodni? :D).
Krisz szobájában most épp érdekes állapotok uralkodnak, mert a parketta úgy döntött, hogy ukk-mukk-fukk felpuposodik a szoba közepén. Így hát fel lett szedve a szegőléc az egyik oldalon, aztán most vizes vödrök állnak végig a szobában, jó lenne, ha Krisz nem jönne rá, mi van bennük, és várjuk, hogy visszamegy-e a parketta. Ha nem, akkor lehet felszedni és újra parkettázni. Ippijájééééééé!
A bölcsit továbbra is imádja, sőt! Alig lehet hazahozni. Ami mit ne mondjak, anyának annyira nem jó lelkileg. Bár örülök/lünk neki, hogy ennyire jól érzi magát a bölcsiben és szereti Judit nénit, de azért higgyétek el, a könnyű beszokás sem olyan könnyű...mármint anyának és apának. Az eszünkkel tudjuk, hogy ez így tök jó, de hát nekünk is fel kell dolgozni, hogy a mi "kisbabánk" már nagyfiú, és elindult az önállósodás hosszú és rögös útján. Mi is megszoktuk, hogy reggeltől estig csak velünk van, most meg "osztoznunk kell" másokkal rajta. Persze aztán ha hazaérünk, jön a bújás, megy az "anya, anya", "apa, apa", és akkor minden el van felejtve. De hát azért ezt az egész történetet nekünk szülőknek is fel kell dolgozni. Akár azt is mondhatnám, nekünk is be kell szokni. Lehet, hogy nekünk nehezebben megy? ;) Hiába, ahogy idősödünk, egyre nehezebben alkalmazkodunk egy-egy új helyzethez.
Ma már fél 8-ra mentünk az eddigi 8 helyett bölcsibe, mert a 8 órás érkezés után rögtön játszani akart menni Krisz és nem akart reggelizni. Így Judit néni javasolta, hogy menjünk korábban (úgyis korábban megyünk majd, ha dolgozni megyek, hát jó ha szokja), mert így reggeli előtt még játszhat és akkor valószínűleg a reggeli is jobban fog csúszni. Az ebéddel és az uzsival nincs semmi gond, eszik rendesen, csak azok a fránya gyümölcsök.... Na, de ne legyünk telhetetlenek.
Nézzük inkább, hogy a "nagykönyv" szerint, mit is kéne tudnia egy másfél éves gyerkőcnek.
16-18 hónapos gyermek már egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn is, mire másfél éves lesz, kis segítséggel gond nélkül fellépked rajta. Felfelé mindig könnyen megy, de lefelé csak segítséggel képes haladni, ezért vigyázni kell rá. Minden bútorra és megmászható dologra fel tud mászni. Próbálja elrúgni és gurítani a labdát, forog, zenére táncol. Szaladni még nem tud, de egyre gyorsabban szedegeti a lábait, és nagyon élvezi a kergetőzést. 18 hónaposan néhány lépést hátrafelé is megtesz. - Bizony ez így van. Szóról szóra igaz. Egy ideje a kedvence a forgás (Barney és barátai nézése közben elkezdte utánozni ahogy a TV-ben forogtak, azóta folyton forog és mondja is, hogy "fojog"), és a hátrafelé tolatás.
Érzelmi, hangulati eseményekre jól reagál, ringatja, etetni és fürdetni próbálja a babáját. Segítőkész és együttérző: ha látja, hogy valaki szomorú, vigasztalni próbálja. Szereti csoportokba rendezgetni a játékait. A különböző műszaki cikkeken, játékokon csavargatja és nyomogatja a gombokat, és megtanulja fel- és lekapcsolni a villanyt. A könyvekben már nem csak a képek, hanem a versikék és a mondókák is érdeklik. Nagyjából kettő-öt sor terjedelemig tud figyelni. A dalokat próbálja hallás után dúdolni. Akárhányszor is képes ugyanazt a könyvet végiglapozni. - Elmo már kapott enni a fésüvel, ölelget mindent és mindenkit, ha olyan kedve van és mondja, hogy "szejet" és puszit is ad, most már néha cuppanósat. Gombnyomogatásban, villanykapcsolásban elsőrangú. Időnként elállítja a sütőn az órát, vagy beprogramoz valamit, vagy elállítja a programot a mosógépen. Nagyon kell már rá figyelni. Este már könyvből mesélünk, ő hozza a könyvet és nagyon szereti hallgatni a szöveget belőle, közben mutogatja, hogy mi hol van a képen. Kedvenc dala a Három szabó legények, ha akarja hogy énekeljük, akkor mondja, hogy "mek-mek-mek", játsza velünk a Sétálunk, sétálunkat, ha énekeljük a Lánc, lánc, eszterláncot ő is mond belőle szavakat. Kedvence még mindig a Kisvonatos képeskönyv (mégegyszer köszönjük Réka barátnőmnek és kislányának Noéminek, szuper szülinapi ajándék volt).
Az egyszerűbb ruhadarabokat megpróbálja egyedül levenni. - Zokni, cipő, próbálja a pulcsit is. És mondja a nevüket. Ha vesszük fel a kabátot, akkor mondja, hogy "esik, esik", mert egyszer én mondtam, hogy fel kell venni a kabátot, mert esik az eső. Azóta kabát=eső.
A gyerekek szókincsében - ahogy egyéb területeken is -nagyon nagy lehet a különbség. Meg kell jegyezni, hogy a nemek közötti különbségek is jellemzőek. A lányok sokszor néhány dolgot előbb csinálnak, mozgékonyabbak. Másfél éves korukra átlagosan nyolc szót ismernek, de vannak olyanok is, akik akár 40 szót is használnak, esetleg két szót egymás mellett ("baba ül", "anya baba", "baba hamm"). - Hát, hogy Kristóf mennyi szót tud már, azt nem tudom, de hogy sokat az hétszentség. Minden nap van valami új, vagy inkább újak. Utánozza a gondozónőket, amiket ők mondanak. Sürget minket, ha valamit gyorsan akar, mondja, hogy "siess, siess" (Thomas a gőzmozdonynak ezúton is köszönjük a segítséget :D), múltkor rámszólt, hogy "viz, vigyázz", hogy ne toljam bele a babakocsit a tócsába. Mondja, hogy "apa dogoz", "Zsolti motoj" (Zsoltinak van motorja). Folyton, folyton dumál, néha megdöbbenünk, hogy egyes dolgokat honnan tud. És a legújabb, ezt kb. 1 hete kezdte, a "Mi ez?". Hát ez a korszak is elkezdődött. Mindenre kérdezi, hogy mi ez. Ja, is tudja a mesék szövegét is. Pl: Thomas egyik epizódjában van, hogy Gordon mondja Thomasnak, hogy "siess már" ,erre Thomas, hogy "siess te", ezt már mondja előre. A Teletubbiek egy meséjében a Tubbiek meglátnak egy fenyőfát és kérdezik, hogy "mi ez?" (innen tanulta a kérdést Kristóf), és ő már előre kérdezi. Elmo egyik történetében meg van egy ének, aminek az elején azt éneklik, hogy "Wow, wow, wow", hát persze, hogy az én drágám már tudja, hogy az fog jönni. Szóval nekem az a tapasztalatom, hogy mértékkel a mesenézés csak segíti a beszédfejlődésüket.
A napközbeni kétszeri alvás már nem mindig szükséges, de az éjszakai önmagában kevés. - Már meg nem mondom, hogy mikor, de valahogy tavasz vége környékén Kristóf végleg átállt a napi 1x-i alvásra, ebéd után. Viszont ha az kimarad, akkor ágyő kutyavilág! :D
Ilyenkor érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni új napirend kialakítására. Ebéd után - 1/2 1-1 óra körül - tanácsos letenni aludni a kicsit.- Erről beszélek Nyuszó-muszó. :)
Tevékenységek rögzülnek, például másfél évesen segít autót mosni, majd két éves kora körül a kisautót megmossa a poharából, ha vizet talál benne. - Megtörli a száját a szalvétával már rég óta, most már a bölcsiben megtanulta, hogy azt ki kell dobni utána. Viszi is rögtön a szemeteshez. Reggel jön mosakodni (na a fogmosást még mindig gyűlöli). Az esti rituálé is változott, mióta nincs rács az ágyán. Mese után magától mászik le az ölemből és megy az ágyába, de mielőtt bemászna, megvárja, hogy én felálljak a székből és elinduljak leoltani a lámpát, aztán le kell ülnöm mellé az ágyra és ott énekelni. Csak utána fekszik le.
Határozott jelei lehetnek a féltékenységnek is. Ha a testvéreivel foglalkoznak, odajön ő is, igényli a simogatást, játékot, törődést. Ha nem sikerül magára vonnia a figyelmet, dühös sírásba kezd, vagy más módon próbálja kikövetelni a törődést; üt, tiltott dolgokat csinál. Eljátszik a másik gyermek mellett, de még nem vele.- Tesó még nincs ugye, de akkor sem vettem még rajta féltékenységet, ha más gyerekkel foglalkozom. Aztán lehet, hogy ami késik, nem múlik. Igen, még csak egymás mellett játszanak más gyerekekkel, vagyis inkább az a játék, hogy mindig az a játék kell, ami a másiknál van. Viszont szereti a gyerekeket.
Javasolt ellenőrizni (18 hónapos korban):
- az egyszerű kéréseket jól érti, szívesen végrehajtja - már ha épp nem szelektív süketet játszik. :D De a tréfát félretéve, mindent megért és mindent megcsinál.
- képeskönyvben néhány képet kérésre megmutat - a legtöbb képet felismeri és mutatja
- 8-10 szót, szókezdeményt mond - meg amennyivel többet
- sikerére büszke- de még mennyire, imádja, ha dícsérjük, sőt ha megtapsoljuk, újra csinálja és utána mutatja, hogy tapsoljunk
- babát altat, etet- hát altatni nem is (végtére is keveset babázik, hiszen fiú a szentem), de etetni etet
- felnőtt tevékenységét utánozza (pl. söprés)- imád takarítani (jó lenne, ha ez megmaradna kamasz korára is)
- egyszerű ruhadarabját leveszi- lásd fent
- firkál- igen
Kati nagyi pár hete hiányolta, hogy Kristóf nem rázza a fejét, meg nem mondja, hogy nem. Kellett neki. Rá néhány napra Krisz ezt tökéletesen elsajátította. Megy a fejrázás és a "mem, mem, mem, mem". Nem ám csak simán nem, ááá, dehogy, muszáj nyomatékosan többször is (minimum 2x elmondani). Ha helyesel, akkor is "jó, jó"-t mond. És csodálatos módon néha hallottunk már tőle egy-egy kérdésre "inen" (igen) választ is (pl: csúszdázol? hintázol? és a legmeglepőbb: jössz mosakodni? :D).
Krisz szobájában most épp érdekes állapotok uralkodnak, mert a parketta úgy döntött, hogy ukk-mukk-fukk felpuposodik a szoba közepén. Így hát fel lett szedve a szegőléc az egyik oldalon, aztán most vizes vödrök állnak végig a szobában, jó lenne, ha Krisz nem jönne rá, mi van bennük, és várjuk, hogy visszamegy-e a parketta. Ha nem, akkor lehet felszedni és újra parkettázni. Ippijájééééééé!
2010. szeptember 16., csütörtök
Aranyos történet
Kristófom nagyon belejött a bölcsizésbe. Nagyon jól eszik, ettől odavannak a gondozónők. Sőt, ma mesélte Judit néni, hogy olyan fél 11 felé Éva néni (ő hozza az ebédet meg ilyesmi) zörgött a tálalókonyhában, erre az én kicsi fiam, megfogta Judit néni kezét és húzni kezdte, közben fennhangon kiabálta, hogy "ebéd, ebéd". :D A drágám megtanulta, hogy ha Éva néni zörög a konyhában, akkor jön az ebéd.
Mondjuk erre az én hülye közgazdász/marketinges agyamba rögtön az ugrott be, hogy Fogyasztói magatartások vizsgán ez mekkora király példa lett volna a klasszikus kondicionálásra/Pavlov-i reflexre. :D Amikor vizsgázni kellett, akkor mennyit szenvedtem, hogy jó példát találjak. :D Tudom, hülye vagyok. :D
De visszatérve Kristófra: meg tudja már mutatni, hogy melyik az ő törülközője és fésűje, mutatja, hogy ott a hajó, és mondja is. Annyira kis okos, tanulékony. Imádom nagyon!
Mondjuk erre az én hülye közgazdász/marketinges agyamba rögtön az ugrott be, hogy Fogyasztói magatartások vizsgán ez mekkora király példa lett volna a klasszikus kondicionálásra/Pavlov-i reflexre. :D Amikor vizsgázni kellett, akkor mennyit szenvedtem, hogy jó példát találjak. :D Tudom, hülye vagyok. :D
De visszatérve Kristófra: meg tudja már mutatni, hogy melyik az ő törülközője és fésűje, mutatja, hogy ott a hajó, és mondja is. Annyira kis okos, tanulékony. Imádom nagyon!
Eddig minden jól megy
Kristóf kedden is szépen aludt a bölcsiben, fél 3-kor hozta ki Judit néni, mert igaz a drágám már fent volt 2 körül, de még húzta az időt Judit néni. Kicsit délután már fáradtabb volt, mint szokott, ezért a Kismaci már 3/4 7-kor aludni ment.
Szerdán is úgy kellett ébreszteni, hagytam 7-ig aludni, de utána már muszáj volt, hogy felkeljen, mert negyed 8-kor indulnunk kell. Délután 3-ra mentem érte, akkor már vígan uzsizott Emmával és Judit nénivel. A kedve is sokkal jobb volt, mint előző nap délután, valószínűleg sikerült kialudnia magát. Úgy kellett neki rimánkodni, hogy induljunk hazafelé. :)
Ma reggel már negyed 7-kor fent magyarázott. Apa vitt most el a bölcsiig minket, mert nekem fáj a térdem és nem tudok le/felmászni a villamosra, pláne babakocsival. Alig bírtam levetkőztetni Kristófot, mert már ment volna játszani, aztán a csoportszoba ajtajánál visszavett a lendületből, mert Judit néni még nem volt ott (a héten csak 8-fél 9 felé jön, mert délutános), csak Rózsa néni és Jutka néni. De szerencsére Rózsa néni megoldotta a helyzetet, hozta Krisz kedvenc játékát, a tűzoltóautót és az én Mackóm simán hagyta, hogy bevigyék a szobába.
Én pedig most itt fekszem felpolcolt lábbal és "gyógyítom" a térdem. Délután Öcsipapáék mennek Kristófért.
Szerdán is úgy kellett ébreszteni, hagytam 7-ig aludni, de utána már muszáj volt, hogy felkeljen, mert negyed 8-kor indulnunk kell. Délután 3-ra mentem érte, akkor már vígan uzsizott Emmával és Judit nénivel. A kedve is sokkal jobb volt, mint előző nap délután, valószínűleg sikerült kialudnia magát. Úgy kellett neki rimánkodni, hogy induljunk hazafelé. :)
Ma reggel már negyed 7-kor fent magyarázott. Apa vitt most el a bölcsiig minket, mert nekem fáj a térdem és nem tudok le/felmászni a villamosra, pláne babakocsival. Alig bírtam levetkőztetni Kristófot, mert már ment volna játszani, aztán a csoportszoba ajtajánál visszavett a lendületből, mert Judit néni még nem volt ott (a héten csak 8-fél 9 felé jön, mert délutános), csak Rózsa néni és Jutka néni. De szerencsére Rózsa néni megoldotta a helyzetet, hozta Krisz kedvenc játékát, a tűzoltóautót és az én Mackóm simán hagyta, hogy bevigyék a szobába.
Én pedig most itt fekszem felpolcolt lábbal és "gyógyítom" a térdem. Délután Öcsipapáék mennek Kristófért.
2010. szeptember 13., hétfő
A második hetet kezdtük a bölcsiben
És rögtön egy újabb kihívással találtuk szemben magunkat. A teljesítendő feladat Krisz számára: délután a bölcsiben aludni. Jelentem ezzel is rendben vagyunk. Délben Judit néni lefektette Kriszt a kis tábori ágyra a nyuszija és a cumija kíséretében, és az én nagyfiam némi nézelődés után szépen elaludt. 3/4 2-kor ébredt.
2010. szeptember 12., vasárnap
Bölcsi - Day 5. Délután
Fél 12-re értünk a bölcsibe apával. 12 körül jött Judit néni Kristófommal, akiről megtudtuk, hogy gyönyörűen reggelizett, nagyobb adagot evett, mint a nagyok, nagyon jól eljátszott, néha ugyan megint el-elszomorodott, de nagyobb gond nem volt. Ebédre ugyan nem evett túl sokat, de evett. Inni is sem ivott annyit, mint előző nap, de ezt otthon délután bepótolta.
Judit néni mondta, hogy kicsit melegnek érzi Kriszt, de a kedve nagyon jó volt. Én meg rutinosként úgy döntöttem, hogy nem törődöm a dologgal. Krisznek amúgy is jön a foga, megint rág, csikorgatja a fogait, úgyhogy valószínűleg ez a ludas a dologban. Egyébként nagyon jó a kedve. Úgyhogy kapja a homeós bogyókat és ennyi.
Hétfőn reggel megint 3/4 8-ra megyünk, Rózsa nénivel fog reggelizni. Judit néni csak fél 9 körül jön majd, és délután ő fogja altatni Kristófot. Remélem, hogy sikerül majd a bölcsiben alvás.
Judit néni mondta, hogy kicsit melegnek érzi Kriszt, de a kedve nagyon jó volt. Én meg rutinosként úgy döntöttem, hogy nem törődöm a dologgal. Krisznek amúgy is jön a foga, megint rág, csikorgatja a fogait, úgyhogy valószínűleg ez a ludas a dologban. Egyébként nagyon jó a kedve. Úgyhogy kapja a homeós bogyókat és ennyi.
Hétfőn reggel megint 3/4 8-ra megyünk, Rózsa nénivel fog reggelizni. Judit néni csak fél 9 körül jön majd, és délután ő fogja altatni Kristófot. Remélem, hogy sikerül majd a bölcsiben alvás.
2010. szeptember 10., péntek
Bölcsi - Day 5. Reggel
Hát így könnyű otthagyni egy gyereket a bölcsiben. :D
Kristófom mivel tegnap este fél 8-kor már aludt, így ma reggel 3/4 7-kor fent kukorékolt.i Szerencsére nem kellett ébreszteni. Öltözés, kis mese nézés, gyümölcslé ivás és irány a bölcsi. 3/4 8 körül értünk be. Judit néni még a nagyok szobájában volt. Krisz is oda vonult be nagy lelkesen. Annyira belelkesedett, hogy rátalált a már korábban is felfedezett csudaklassz ninós autóra, hogy még puszit sem kaptam, ő ment játszani. Így hát eljöttem. Ebéd után hozom majd haza. Kíváncsi leszek, hogy reggelizett, és hogy fog ebédelni.
2010. szeptember 9., csütörtök
Bölcsi - Day 4.
Ma reggel is 9-re mentünk. Kriszt reggel úgy kellett ébreszteni, szóval kicsit nehezen indult a nap. A csoportszobába is nehezen akaródzott neki bemenni, de végül rávette magát és játszani kezdett. Engem pedig Judit néni fél 10-kor elküldött. Kristóf annyira elmélyült a játékban, hogy még puszira sem méltatott.
Hát mit ne mondjak nem volt könnyű otthagyni, nem sok híjja volt, hogy el ne bőgjem magam, de sikerült megállni. Judit néni elmondása szerint Krisznek 2x eszébe jutott, hogy anya elment és akkor kicsit elszomorodott, de nem sírt, csak mutatott az ajtó felé és mondta, hogy "anya" (ettől szegény Emma újra sírásban tört ki). Judit néni mondta az én drágámnak, hogy anya elment dolgozni, ebéd után jön érted, Krisz pedig hozzábújt egy kis szeretgetésre. Aztán minden ment tovább, ahogy korábban.
Fél 12 előtt értem vissza a bölcsibe, Krisz épp ebédelt Judit nénivel. Aztán kijöttek hozzám az átadóba. Nagyon örült nekem a kis manóm. Az ebéd felét ette csak meg, viszont ivott szépen, még teát is pohárból az ebédnél.
Végül mégsem próbálkoztak az alvással, majd csak jövő héten, akkor Judit néni úgyis délutános lesz. Holnap viszont már reggelire megyünk, és csak beviszem majd elmegyek.
A kismackóm ma délután is elég hisztis és nyűgös, sírós volt. Szerintem így jön ki rajta ez az egész, de hát az lenne a furcsa, ha valahogy nem jelentkezne. Igyekszem minél többet vele lenni, játszani vele és mesélni neki (ez utóbbit nagyon szereti, mondja hogy mese, és hozza könyvet vagy mutat a TV-re, hogy üljünk le mesét nézni).
Délután sétálni voltunk, annyira édes volt, mert jó sokat jött mellettem szépen kézen fogva. Annyira imádom ezt a nagyfiút!!!
Este apának még volt munkája, Kriszt pedig muszáj volt már 7-kor letenni, mivel holnap korán kelünk. Így apa nélkül fürödtünk, de szerencsére nem volt gond, bár sokat mondogatta, hogy "apa, apa". Bementünk a szobába és máris kiabálni kezdte, hogy "mese,mese", és hatalmasat kacagott, mikor az ölembe vettem és elővettem a mesekönyvet. Annyira édes, ahogy a mese és az éneklés után lemászik az ölemből és mászik be az ágyba (húúú, nem is tudom, írtam már, hogy levettük a rácsot és csak leesésgátlója van?), öleli magához a nyuszit és Elmo-t. Ja, természetesen puszit is kapok.
Hát mit ne mondjak nem volt könnyű otthagyni, nem sok híjja volt, hogy el ne bőgjem magam, de sikerült megállni. Judit néni elmondása szerint Krisznek 2x eszébe jutott, hogy anya elment és akkor kicsit elszomorodott, de nem sírt, csak mutatott az ajtó felé és mondta, hogy "anya" (ettől szegény Emma újra sírásban tört ki). Judit néni mondta az én drágámnak, hogy anya elment dolgozni, ebéd után jön érted, Krisz pedig hozzábújt egy kis szeretgetésre. Aztán minden ment tovább, ahogy korábban.
Fél 12 előtt értem vissza a bölcsibe, Krisz épp ebédelt Judit nénivel. Aztán kijöttek hozzám az átadóba. Nagyon örült nekem a kis manóm. Az ebéd felét ette csak meg, viszont ivott szépen, még teát is pohárból az ebédnél.
Végül mégsem próbálkoztak az alvással, majd csak jövő héten, akkor Judit néni úgyis délutános lesz. Holnap viszont már reggelire megyünk, és csak beviszem majd elmegyek.
A kismackóm ma délután is elég hisztis és nyűgös, sírós volt. Szerintem így jön ki rajta ez az egész, de hát az lenne a furcsa, ha valahogy nem jelentkezne. Igyekszem minél többet vele lenni, játszani vele és mesélni neki (ez utóbbit nagyon szereti, mondja hogy mese, és hozza könyvet vagy mutat a TV-re, hogy üljünk le mesét nézni).
Délután sétálni voltunk, annyira édes volt, mert jó sokat jött mellettem szépen kézen fogva. Annyira imádom ezt a nagyfiút!!!
Este apának még volt munkája, Kriszt pedig muszáj volt már 7-kor letenni, mivel holnap korán kelünk. Így apa nélkül fürödtünk, de szerencsére nem volt gond, bár sokat mondogatta, hogy "apa, apa". Bementünk a szobába és máris kiabálni kezdte, hogy "mese,mese", és hatalmasat kacagott, mikor az ölembe vettem és elővettem a mesekönyvet. Annyira édes, ahogy a mese és az éneklés után lemászik az ölemből és mászik be az ágyba (húúú, nem is tudom, írtam már, hogy levettük a rácsot és csak leesésgátlója van?), öleli magához a nyuszit és Elmo-t. Ja, természetesen puszit is kapok.
2010. szeptember 8., szerda
Bölcsi - Day 3. - Az első kihívások
A harmadik napon nagy kihívások elé állított minket, legfőképpen Kriszt, Judit néni. 10 órakor ugyanis úgy döntött, hogy anya most kimegy. Nem mondom, hogy nem tartottam a dologtól. Előtt még bevittem a Kristóf kedvenc nyusziját, hogy ha eltörne a mécses, hátha segít a megnyugtatásban. Aztán elköszöntem Kristóftól, ő adott nekem egy puszit és békésen játszott tovább. Én meg elmentem leülni a csoportszobától távolabb a folyosón és vártam.
Vártam, hogy mikor jön Judit néni, hogy menjek vissza, mert Krisz sír. De nem jött. Azaz jött olyan 11 felé, de azzal a hírrel, hogy az én kisfiam remekül elszórakozik, hatalmasakat kacag, az sem zavarja meg, hogy Emma (a kis csoporttársa, egyenlőre még csak ők ketten vannak a csoportban, mert itt csak "kicsik" lesznek, ők mind most fognak szép apránként beszokni) időről időre elkezd sírni. Nagyon aranyosan eljátszik, ha unja az egyedül játszást, akkor időnként visz a gondozó néniknek játékokat, hogy játszanak együtt.
Fél 12 körül mehettem vissza, addigra Kristófot tisztába tette Judit néni, amit szépen hagyott, és még kezet is mostak, készültek az ebédhez. Az én kismackóm hatalmas üdvrivalgással fogadott engem, aztán visszatért az autóihoz. Mikor Éva néni kihozta az ebédet, Krisz lelkesen kiabálni kezdett, hogy "ebéd, ebéd". Viszont mi kicsit megijedtünk Judit nénivel, mert az ebéd paradicsomos krumpli volt sült hússal, namármost az én kicsi gyerkőcöm nem különösebben van oda ez előbbiért, ezt már Judit néninek is elmondtam korábban. De Krisz ismét meglepetéssel szolgált. Ugyan az első kanállal nehezen akarta elfogadni, de utána lelkesen kanalazta saját maga is a maga módján az ételt és szépen ette azt is, amit én adtam neki. Sőt még repetát is kért. Na, a banánnál már hozta a formáját, mert azt csak megfogta, megnézte és köszönte szépen, nem kérte. Valahogy a darabban lévő gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Nem baj, a teát szépen itta pohárból. És Judit néni elmondása szerint a tízóraira kapott gyümölcsléből is ivott így pár kortyot. Rossz hír viszont, hogy ennyi volt az összes ivása. Most újra ráállt a "nem iszom" mókára. De hát nem lehet minden tökéletes. :D Azért hazafelé és itthon sikerült elegséges folyadék mennyiséget belevarázsolni. Mindegy, a mai napra rendelt kihívásokat tökéletesen teljesítettük, angolosan szólva: mission completed. :D
Mivel a mai nap ilyen szépen alakult Judit néni úgy döntött, hogy holnap csak egy rövid időt maradok bent és aztán balra el. Nem is kell ott ülnöm. Fél 12 felé kell visszamennem, de ne menjek be a szobába, mert ő próbálja majd etetni Kriszt, sőőőőt, megpróbálja lefeketetni (!). Hujjujjúúúj! Na, ez is izgi lesz.
Vártam, hogy mikor jön Judit néni, hogy menjek vissza, mert Krisz sír. De nem jött. Azaz jött olyan 11 felé, de azzal a hírrel, hogy az én kisfiam remekül elszórakozik, hatalmasakat kacag, az sem zavarja meg, hogy Emma (a kis csoporttársa, egyenlőre még csak ők ketten vannak a csoportban, mert itt csak "kicsik" lesznek, ők mind most fognak szép apránként beszokni) időről időre elkezd sírni. Nagyon aranyosan eljátszik, ha unja az egyedül játszást, akkor időnként visz a gondozó néniknek játékokat, hogy játszanak együtt.
Fél 12 körül mehettem vissza, addigra Kristófot tisztába tette Judit néni, amit szépen hagyott, és még kezet is mostak, készültek az ebédhez. Az én kismackóm hatalmas üdvrivalgással fogadott engem, aztán visszatért az autóihoz. Mikor Éva néni kihozta az ebédet, Krisz lelkesen kiabálni kezdett, hogy "ebéd, ebéd". Viszont mi kicsit megijedtünk Judit nénivel, mert az ebéd paradicsomos krumpli volt sült hússal, namármost az én kicsi gyerkőcöm nem különösebben van oda ez előbbiért, ezt már Judit néninek is elmondtam korábban. De Krisz ismét meglepetéssel szolgált. Ugyan az első kanállal nehezen akarta elfogadni, de utána lelkesen kanalazta saját maga is a maga módján az ételt és szépen ette azt is, amit én adtam neki. Sőt még repetát is kért. Na, a banánnál már hozta a formáját, mert azt csak megfogta, megnézte és köszönte szépen, nem kérte. Valahogy a darabban lévő gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Nem baj, a teát szépen itta pohárból. És Judit néni elmondása szerint a tízóraira kapott gyümölcsléből is ivott így pár kortyot. Rossz hír viszont, hogy ennyi volt az összes ivása. Most újra ráállt a "nem iszom" mókára. De hát nem lehet minden tökéletes. :D Azért hazafelé és itthon sikerült elegséges folyadék mennyiséget belevarázsolni. Mindegy, a mai napra rendelt kihívásokat tökéletesen teljesítettük, angolosan szólva: mission completed. :D
Mivel a mai nap ilyen szépen alakult Judit néni úgy döntött, hogy holnap csak egy rövid időt maradok bent és aztán balra el. Nem is kell ott ülnöm. Fél 12 felé kell visszamennem, de ne menjek be a szobába, mert ő próbálja majd etetni Kriszt, sőőőőt, megpróbálja lefeketetni (!). Hujjujjúúúj! Na, ez is izgi lesz.
2010. szeptember 7., kedd
Bölcsi - Day 2 :)
Azaz a második nap. Reggel 9-re érkeztünk ismét. Átöltöztettem Kriszt, bepakoltunk a szekrényébe és irány a csoportszoba. Ahogy beléptünk az ajtón, az én kicsi fiam elengedte a kezemet és irány a sok játék. A legnagyobb problémája a "bőség zavara" volt, azaz, hogy nem tudta, hová nyúljon. Mindig belekezdett valamibe, de aztán meglátott egy másik játékot és az jobban tetszett, annyi érdekes dolog van, és hát mindent meg kell vizsgálnia.
Közben a kis csoporttársát, Emmát, anyukája ott hagyta már és ez Emmának nagyon nem tetszett, szegénykém hatalmas sírásba kezdett, ezt Krisz értetlenül nézte egy kicsit, majd vitt neki játékot, de miután ezek nem hatották meg Emmát különösebben, így a kisfiam fogta és elvitte az összeset, sőt még azokat is, amiket Rózsa néni szedett elő Emmának. :)
Aztán kimentünk a többi gyerekkel az udvarra. Kristóf nagyon jól elvolt, bár úgy csinált, mint aki sosem csúszdázott még - ez konkrétan nem értettem, de mindegy, ő tudja. Csak a vége felé jött oda hozzám és húzott magával, addig teljesen jól elvolt. Tízórait is kapott, a saját kishajós poharából ivott pár korty gyümölcslevet, de a karalábé szeletet csak megnyalta, majd nekem adta. :)
11 óra körül jöttünk el. Judit néni azt mondta, hogy holnap megpróbáljuk, hogy egy kicsit én bemegyek, amíg ők kint vannak az udvaron, úgyis ki kell tölteni néhány papírt. Elvileg ezt csak a 4. nap szokták megpróbálni, de hát Krisz nagyon lazán nyomta ma is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól hozzá, ha kicsit kikerülök a látóteréből. Meg arra is, hogy hogy fog ebédelni holnap, ugyanis már ott ebédel majd a bölcsiben, bár még én fogom etetni. Húú, izgi lesz.
Közben a kis csoporttársát, Emmát, anyukája ott hagyta már és ez Emmának nagyon nem tetszett, szegénykém hatalmas sírásba kezdett, ezt Krisz értetlenül nézte egy kicsit, majd vitt neki játékot, de miután ezek nem hatották meg Emmát különösebben, így a kisfiam fogta és elvitte az összeset, sőt még azokat is, amiket Rózsa néni szedett elő Emmának. :)
Aztán kimentünk a többi gyerekkel az udvarra. Kristóf nagyon jól elvolt, bár úgy csinált, mint aki sosem csúszdázott még - ez konkrétan nem értettem, de mindegy, ő tudja. Csak a vége felé jött oda hozzám és húzott magával, addig teljesen jól elvolt. Tízórait is kapott, a saját kishajós poharából ivott pár korty gyümölcslevet, de a karalábé szeletet csak megnyalta, majd nekem adta. :)
11 óra körül jöttünk el. Judit néni azt mondta, hogy holnap megpróbáljuk, hogy egy kicsit én bemegyek, amíg ők kint vannak az udvaron, úgyis ki kell tölteni néhány papírt. Elvileg ezt csak a 4. nap szokták megpróbálni, de hát Krisz nagyon lazán nyomta ma is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól hozzá, ha kicsit kikerülök a látóteréből. Meg arra is, hogy hogy fog ebédelni holnap, ugyanis már ott ebédel majd a bölcsiben, bár még én fogom etetni. Húú, izgi lesz.
2010. szeptember 6., hétfő
Bölcsis lett a nagyfiú
Hihetetlen, hogy ezt írom le most. Még csak most született és már bölcsibe jár. Olyan nagyfiú, hihetetlen!! És úgy sajnálom, hogy bölcsibe kell mennie, annyira szívesen maradnék vele itthon. De hát a muszáj nagy úr.
Persze semmi nem megy zökkenőmentesen nálunk. Múlt hét hétfőre kicsit betaknyosodott, gyorsan elkezdtem adagolni a C-vitamint, a lándzsás útifű szirupot, a probiotikumot meg ilyeneket. Azért keddre csak fájni kezdett a füle. Rohanás a dokihoz, persze nem a miénk rendelt akkor. Mindegy, kapott fülcseppet, hallójárat gyulladás, de nem gáz. Szerdán kapta volna a 3. Prevenar oltást, ez így most elmaradt. Péntekig fohászkodtam, hogy rendbe jöjjön. Pénteken mentünk a doktor néninkhez, vittük a bölcsis lapot is, amin neki igazolnia kell, hogy Krisz mehet közösségbe.
Szerencsére mindent rendben talált a doktor nő, így zöld utat kaptunk a bölcsihez.
Ma reggel 9-re mentünk a Pozsonyi utcai bölcsibe. Kristóf a Mackó csoportba került Judit nénihez, aki nagyon aranyos, és Krisz is gyorsan megbarátkozott vele. Meg a környezettel is. Pakolt, játszott, rendezkedett. A tervezett 1 óra helyett 2-t voltunk és úgy kellett rábeszélni, hogy most már menjünk haza ebédelni. :D Remélem, hogy holnap is így fog tetszeni neki a dolog. A jele a hajó (konkrétan vitorlás hajó) lett.
Drukkoljatok a bölcsis nagyfiúnak, hogy sikeresen beszokjon!
Én pedig a mai naptól GYES-en vagyok (jobban mondva már nem vagyok GYED-en, de még GYES-t sem kapok, mert a MÁK még várja az igazolást az OEP-től arról, hogy én lemondtam a GYED-et, amit én persze már megtettem - szóval éljen a bürokrácia), és szabin is. :D Na ilyet is rég mondtam. :D Ugyanis a mai naptól újra állományba kerültem a munkahelyemen és a felgyűlt szabadságomat töltöm október elejéig.
Most meg várjuk Judit nénit, aki családlátogatásra jön hozzánk, hogy Kristóf is szokja őt, és ő is jobban megismerje a mi kis Mackónkat.
Persze semmi nem megy zökkenőmentesen nálunk. Múlt hét hétfőre kicsit betaknyosodott, gyorsan elkezdtem adagolni a C-vitamint, a lándzsás útifű szirupot, a probiotikumot meg ilyeneket. Azért keddre csak fájni kezdett a füle. Rohanás a dokihoz, persze nem a miénk rendelt akkor. Mindegy, kapott fülcseppet, hallójárat gyulladás, de nem gáz. Szerdán kapta volna a 3. Prevenar oltást, ez így most elmaradt. Péntekig fohászkodtam, hogy rendbe jöjjön. Pénteken mentünk a doktor néninkhez, vittük a bölcsis lapot is, amin neki igazolnia kell, hogy Krisz mehet közösségbe.
Szerencsére mindent rendben talált a doktor nő, így zöld utat kaptunk a bölcsihez.
Ma reggel 9-re mentünk a Pozsonyi utcai bölcsibe. Kristóf a Mackó csoportba került Judit nénihez, aki nagyon aranyos, és Krisz is gyorsan megbarátkozott vele. Meg a környezettel is. Pakolt, játszott, rendezkedett. A tervezett 1 óra helyett 2-t voltunk és úgy kellett rábeszélni, hogy most már menjünk haza ebédelni. :D Remélem, hogy holnap is így fog tetszeni neki a dolog. A jele a hajó (konkrétan vitorlás hajó) lett.
Drukkoljatok a bölcsis nagyfiúnak, hogy sikeresen beszokjon!
Én pedig a mai naptól GYES-en vagyok (jobban mondva már nem vagyok GYED-en, de még GYES-t sem kapok, mert a MÁK még várja az igazolást az OEP-től arról, hogy én lemondtam a GYED-et, amit én persze már megtettem - szóval éljen a bürokrácia), és szabin is. :D Na ilyet is rég mondtam. :D Ugyanis a mai naptól újra állományba kerültem a munkahelyemen és a felgyűlt szabadságomat töltöm október elejéig.
Most meg várjuk Judit nénit, aki családlátogatásra jön hozzánk, hogy Kristóf is szokja őt, és ő is jobban megismerje a mi kis Mackónkat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)