A sztár is csak ember

Tinikori kedvencem együttesem (New Kids On The Block) 2008-ban újra összeállt és összehoztak egy jól sikerült lemezt. Az új videó klippek után kutattam a Youtube-on (gondoltam kicsit újra 14 éves leszek :D), mikor rátaláltam erre a videóra az egyik tagról (Joey McIntyre), ahogy Kristóf korú kisfiával, Griffinnel könyvet nézeget. Annyira cuki és annyira emberi. Gondoltam megosztom veletek is.

A lakótelep "áldásai"

1. Lakásfelújítás: még ha a 7-diken is van, a falak úgy viszik a hangot, hogy úgy hangzik, mintha itt nálunk a 4-diken fúrnának, vésnének és kopácsolnának. Természetesen mindezt dél és délután 3 között, előtte-utána néma csend. Pedig már egy kismama társam ki is írta a lift melletti üzenő táblára, hogy legyen olyan kedvesek tekintettel lenni a kisbabákra 12-15 óra között. De hát minek is figyeljünk oda a másik kérésére. Természetesen ma Kriszt fel is ébresztették kb. 1 óra szunya után, a szerencse az volt, hogy vissza tudott aludni.

2. Játszótéri anyukák: na tőlük mentsen meg az ég. Persze mi is járunk játszótérre Kristóffal, de valahogy sosem éreztem, hogy be szeretnék illeszkedni a "bandába". Nem az én stílusom. Biztos én vagyok finnyás, vagy a "budai úri neveltetésem" teszi (újpesti lyányka vagyok ízig vérig egyébként ;D), de nem jönnek be ezek a nap 90%-át a játszótéren pletyizéssel (a gyerekre való figyelés helyett) töltő, amúgy a gyereküket max. kutya számba vevő (nem különösebben izgatja őket, hogy a 4-5 éves gyerekük simán átgázol a másfél-2 évesek nyakán azért, meg majd lelöki őket a csúszda lépcsőjéről, mert neki ám nincs ideje kivárni, hogy a pici lecsússzon, de ha magzatuk nem ugrik a parancsszóra, akkor úgy káromkodnak ám, hogy egy kocsis megirigyelhetné) magukat tökéletes szuperanyunak képzelő nőcik (remélem, hogy máshol nem ilyenek a játszóterező anyucik).Szóval járunk mi is játszótérre, szoktam beszélgetni a velem hasonszőrű (fentieken elképedt) anyukákkal, de ennyi.Viszont nagyon örültünk, mikor láttuk, hogy a ház előtti téren felújítják a játszót (jobban mondva építenek egy újat, mert a korábbi állt 2 rozoga millió éves hintából és egy hasonló állapotú csúszdából). Az eredmény csodaszép lett. De meddig....Kb. 2 napig bírták a kultúr polgártársak, aztán elkezdett a játszótér úszni a cigarettacsikkben (ez utóbbit pl a homokozóból is szedtem már ki), szotyihéjban, cigisdobozban, chipses zacsiban és társaikban. Aztán pedig a fent említett lények (van belőlük egy nagy, stabil csapat idelent) elkezdték a játszóteret lomtárnak tekinteni, azaz idehordták a gyerekek megunt, eléggé selejtes játékait. Az ok, ha lent maradnak homokozó játékok, meg ilyenek, ez totál normális, de az, hogy pl. a ripityára tört Batmobil (drótok és egyéb kütyük állnak ki belőle, darabok hiányoznak), mégis mi a francot keres ott, és ha egy (több, tehát nem csak én próbáltam eltávolítani) kiakadt szülő kidobja a szemétbe, miért is van megint kikukázva, arról szívesen elbeszélgetnék az illetékesekkel.

De ami a biztosítékot végképp kiverte nálam az a tegnapi eset volt. Öcsipapa (azaz apukám) ment le a játszótérre Krisszel, babakocsi is volt náluk, mert a közértből jöttünk. A babakocsi tolókarjára van egy bevásárló háló felszerelve, abban voltak Krisz dolgai, köztük a cumisüvege is. Öcsipapa egyszer csak azt veszi észre, hogy egy 2,5 év körüli kislány odamegy és simán kihorgássza a cumisüveget a hálóból, majd inni kezd. Apukámról tudni kell, elég nyugodt ember. Odament a kislányhoz és megkérdezte, hogy "Kiscsillagom, mégis ezt hogy gondolod? A tiéd ez a cumisüveg?". Mire megjelent a kislány édes szülőanyja és ahelyett, hogy kicsit megejnye-bejnyézte volna a leányzót, hogy "Nem szabad elvenni más szatyrából semmit, szépen add vissza, az a babáé, nem a tiéd", vagy valami, még ő teremtette le apukámat, hogy mégis miért van kiakadva, nem történt semmi. Na, itt már az én türelmes apukámnál is elszakadt a cérna, és kulturáltan ugyan, de elküldte forróbb égtájakra a hölgyikét.
Lehet rám mondani, hogy konzervatív vagyok, meg gyöpös, meg hogy korlátozom a gyereket, de ez a nagy játszótéri "minden közös" elv kicsit túl tág értelmezése volt szerintem az anyuka részéről. Persze a lehozott játékokat együtt használják, játszanak egymáséval, de ez azért túlzás. Mert 1. eleve nem engedem a gyerekemnek, hogy más cumisüvegébe csak úgy beleigyon, mert honnan tudjam, hogy nincs-e megfázva, vagy nem bujkál e benne valami fertőző betegség, szóval szimplán higiéniai okokból. 2. Mert számomra alapvető, hogy más táskájába nem nyúlkálok, tisztelem mások tulajdonát. És így nevelem a saját gyerekemet is, mert ha most elkezdem tanítani, akkor ez lesz a természetes számára. Persze, hogy a kicsilány sem tudja még ezt, de anyuka feladata lenne neki ezt elmagyarázni.Kristóf is néha megcéloz egy-egy másik babakocsit, mert megtetszik ott neki valami, de azért vagyok ott, hogy figyeljek rá. Utána megyek, elhozom onnan és szépen elmondom neki, hogy az nem a miénk, abba nem nyúlhatunk bele, onnan nem szabad semmit kivenni. És ha kell akkor elmondom neki százszor. Mert így tanulja meg. Ha kisgyerekként az látják, hogy anya sosem szólt rám, ha elvettem más holmijából valamit, akkor ez lesz a példa, és sosem lesz bennük tisztelet a másiké iránt. Tehát nem a kislányra, hanem az anyukára vagyok mérges, de rá viszont nagyon.Jöhetnek a kövek!

Ne haragudjatok, hogy most ez egy ilyen dühöngő bejegyzés, de muszáj volt kiadnom magamból. A konklúzió számomra egyébként az, hogy szedjük a sátorfánkat és visszatérünk a régi játszóterünkre.

Hogy jó legyen a bejegyzés vége, ezek itt fotók a játszóterező Kristófról az új játszótéren.

A baromfiudvar réme - videó és képek

A videó nem a legjobb, de sajnos csak ezt engedte feltölteni a rendszer.

A baromfiudvar réme

Tavalyhoz hasonlóan idén is ellátogattunk Kömörőbe apa keresztszüleihez. Kristófom persze rögtön felforgatta a házat, azaz leginkább a baromfiudvar nyugalmát. Csak egyszer kellett neki a pipiket megmutatni, rögtön szerelembe esett velük (meg a cicákkal és a röfikkel is), és folyton csak oda hozzájuk akart menni. Leült közéjük, kergette őket, szegények meg nem győztek menekülni előle. Szerintem hatalmas kő gördült le az összes tyúk szívértől, mikor mi kigördültünk az autónkkal vasárnap délután. Igyekszem majd videót feltenni a csirkék réméről.

Közben rengeteg új szót tanult Krisz, csak kapkodom a fejem, mert szinte mindent megismétel amit mondunk. Most már köszön, hogy szia, mondja, hogy paci, csacsi, kérek, inni, menni és még sorolhatnám. Rengeteget, rengeteget beszél.

Betöltötte már a 17 hónapot is. Ma voltunk a védőnéninél a bölcsis lapért, amire még jövő héten a doktor néni ráírja, hogy egészséges közösségbe mehet. A védőnéni lemérte Kriszt. Azt eredmény: 12 kg és 85 cm. Szeptember 6-án pedig irány a bölcsi.



Mivel rég tettem már ilyet fel, hát nézzük, mit is kéne tudnia a nagykönyv szerint egy 17 hónapos gyereknek. Nem sokat találtam erről, a többi már a másfél éves gyerekekről szólt, azt majd 1 hónap múlva.

Az önálló járás biztonságosabb, a karja lazán a test mellett van és a lába is zárt, ha van a lépcsőn korlát, megpróbál felmászni. - A lába is zárt részen kívül a többit pipálhatjuk. A lába már zártabb, mint korábban, de hát végülis ő még csak most kezdett nem rég járni és ott az a fránya pelus is.

Céltudatosan odamegy a hozzátartozókhoz, magára irányítja a figyelmüket és odavezeti azokhoz a dolgokhoz, amit szeretne megkaparintani, vagy amivel valami gondja van. Megérti az egyszerű kérdéseket /"Hol a labdád?"/ és teljesíti az egyszerűbben megoldható kéréseket /"Hozd ide a labdát!"/. - Szó szerint.

Kinőnek az alsó, majd a felső szemfogak /2 éves korig/. - Vagy inkább 16 hónapos korig. Krisz már a hátsó örlőknél tart. Mit neki szemfog. :D

Merészsége, vállalkozó kedve felülmúlja mozgásfejlettségének, mozgékonyságának szintjét. Olyan dolgokra akar vállalkozni, amelyek meghaladják ügyességét, egyensúlyérzékét és fizikai erejét, emiatt nemegyszer kell elszenvednie a testi és lelki kudarc érzését. - Aha.

Másfél éves kor táján a jellemző rajzaira a körkörös firka. - Ez is megvan, bár azért a zsírkréta evésről még le kéne szokni.

Van kis dolog, és nagy dolog....:)))

És ma már ez utóbbi is a bilibe sikerült. Juhujjj!!!! Ráadásul Kristóf maga hozta a bilit a fürdőszobából, hogy "bili, bili, bili". Ráültettem, nézte az Elmo-t, majd egyszer kiabálni kezdett, hogy "ana, ana", jelezve, hogy fel szeretne állni. És lássatok csodát, nem csak pisi volt a biliben! :D

Játszóház ismét

Megint pisi a biliben

Megy ez emberek! Gondolok most a bilibe pisilésre. Kristófom ma másodjára is sikeresen teljesítette a feladatot.

Ült a bilin, nézte az Elmo-t. Egyszer csak jelezte, hogy felállna. Mondtam, csücsülj még ott egy kicsit, és pisilj szépen. Erre az én kicsi fiam szemrehányóan rám nézett és felháborodott hangon közölte: "pisil". Mint aki azt akarja mondani, "már pisiltem, tökfej"!! :D Majd felállt és láss csodát, ott volt a produktum a zöld edény alján. :D

Első produkció a bilibe

Hát ennek is eljött a napja. A sok próbálkozás után végre sikerült először Kristófnak a bilibe pisilnie. Persze ez még csak véletlen volt, de hát idővel ezekből a véletlenekből lesz majd a tudatos bilibe produkálás. Jól meg lett dicsérve.

Sajnos mi nem voltunk szemtanúi a dolognak, mert épp Piliscsabán hétvégézett a drágám, mi kaptunk egy szabad hétvégét. De Kati nagyi és Öcsi papa nagyon megdicsérte, együtt vitték ki a bilit a nagyival a WC-be, hogy kiöntsék a tartalmát, aztán meg a fürdőszobába, hogy elmossák a bilit.

Kristófom nagyon beszéde is folyamatosan fejlődik. "Mondatokat" kezd összetenni. Pl. mondogatta a papáéknak, hogy "ana sihu elment" (anya elment vonattal), és miután mondták neki, hogy majd megyünk autóval érte, akkor mondogatta, hogy "apa, ana, aut". Pénteken pedig azt mondta, mikor az apja kitett minket a vonatnál, hogy "apa dogo, aut elment" (apa dolgozik, elment autóval). Tüneményes, ahogy dumál.

Elmo érkezése

Itt van Elmo, megjött Elmo. :D Hatalmas sikert aratott. Kristóf hatalmasra nyílt csillogó szemekkel konstatálta, hogy a borítékból, amit a postás bácsi a kezünkbe nyomott a földszinten, ahogy összefutottunk, kedvenc szőrös szörnye bújt elő. Volt nagy ölelgetés és puszilgatás, azóta Elmo megy vele mindenhová, hintáztatja a hintaszékben, autóztatja a dömperen, és természetesen együtt alszik a piros kis "rémmel".

Elmo egyébként beszél és nevet, már ha be van kapcsolva és meghúzzák a kezét vagy lábát. Ez is nagyon tetszik Kristófnak.

Van egy "vendégünk" is a héten. Ez pedig egy nyuszi (Kristóf nyelven: nyunyi). Tomi és Mariann ránk bízta Zsömit, a törpenyuszit megőrzésre, amíg ők a Balatonon vannak. Krisznek rögtön megtetszett a nyunyi, ezt lelkes szőrtépéssel próbálta tudtára adni az áldozatnak. Aztán meggyőztük, hogy Zsömi jobban szereti, ha inkább csak simogatják.A legnagyobb és legfontosabb esemény viszont az, hogy Kristóf teljesen behozta mozgásban szerzett kevéske lemaradását a kortársaitól. Ugyanis tegnap végre sikerült rájönni, hogy van felállás kapaszkodó nélkül is. Fanfárok, tűzijáték, éljenzés!!! Ez is meg van!

"Busz, busz, jujcs..."

Kristóf és a kedvenc szavai: a busz és a villamos (a videón még jujcs, most már jos). Apával pedig természetesen busz és villamos fotókat nézegettek.

Sajnos a videót nem sikerült ide feltöltenem, úgyhogy itt megtaláljátok.

Elmo-t találni...

Szép fővárosunkban, sőt mondhatni kis hazánkban ez bizony nem egy egyszerű feladat. Az egyszeri anya úgy gondolná, hogy mi sem könnyebb, ha már kicsi fia szerelembe esett ezzel a kis piros szőrös szörnnyel. Ám sem az interneten való kutatás, sem a játékboltokban tett látogatások nem hoztak eredményt. Elmo, ha van is, 6000-nél kezdődik, de inkább nincs. Kicsit már úgy éreztem, hogy valakit meg kell ölnöm ahhoz, hogy Kristóf egy Elmo babához jusson, és ne a DVD dobozát puszilgatva kelljen járkálnia a lakásban, hanem magához ölelhesse új barátját.
De nekünk is lehet szerencsénk, végül a Vaterán (többszöri keresés után) belefutottam egybe. Ugyan használt, de jó állapotban van és csak 3000 Ft. Szerencsére még licitálnom sem kellett, mert fix áron volt, így megrendeltem, már ki is fizettem, az eladó pedig holnap postázza. Reméljük, szerdán meg is érkezik hozzánk Elmo, és naaaagy sikert arat.

Telik a nyár

Rég írtam már, majdnem egy hónapja. Azóta sok minden történt. Telnek a napok gyors egymásutánban. Július 13-án voltam az első szülőin a Pozsonyi Ltp-i. bölcsiben. Ide fog járni valószínűleg Kristóf. Azért írom, hogy valószínűleg, mert most úgy néz ki, hogy lehet, hogy esetleg sikerül átkerülnie ide a szomszéd utcában lévőbe, ami az észérvek szerint az ideális lenne, de őszintén bevallom, már nem tudom, hogy szeretném-e. Valóban közel van, ott van a közelben Zsuzsi (a sógornőm, a szomszédos oviban dolgozik), könnyebb hozni-vinni Kriszt, de mégis a szívem már a Pozsonyi bölcsihez húz. Annyira szimpatikus volt mindenki és a hozzáállásuk is nagyon tetszik, úgy érzem, ott nagyon jól érezné magát Krisz, ráadásul az egy kicsi bölcsi. Mondjuk a másik bölcsiben még nem jártam. Csak hát ugye, ha az embernek egyszer megtetszik valami... Na, mind1. Várunk, és majd kiderül mi lesz. Ha minden az eredeti terv szerint alakul, akkor szeptember 6-án Kristóf megkezdi a bölcsis életét.
Július közepén 1 hetet Piliscsabán töltöttünk, hogy Kristóffal is nyaraljunk. Pont a legnagyobb kánikula volt, így nagyon élvezte a törpöm, hogy folyton pancsolhat, meg hát persze hogy rohangászhat a kertben, meg az esztergomi bazilika előtt. :D
Mert bizony már nagyon szépen jár, sőt szinte szalad. Csak még a kapaszkodó nélküli felállás nem megy neki. Ha odafigyel, guggolásból szépen feláll már, de egyébként csak kapaszkodva tud felállni. Margitot kérdeztük, azt mondta, hogy emiatt ne aggódjunk, ez egy hosszabb történet, majd menni fog. Így igyekszünk nem aggódni. Végülis napról-napra ügyesebb. Most már az is megy neki, hogy ha megbotlik, akkor letámaszkodik a földre és onnan feláll. Egyszer rájön arra is, hogy ha a földön játszik, akkor onnan hogy álljon fel kapaszkodó nélkül.
Viszont a beszéde az roham tempóban fejlődik. Mindent ismétel, mint egy kis papagáj, nagyon kell vigyázni, hogy mit mondunk. Szinte minden nap van valami új szó, amit megtanul. Hihetetlen már a szókincse. A nagy kedvenc most a "busz". Csak néhány példa, hogy miket mond már: apa, anya, nagyi, papa, dédi, Elmo (a legújabb kedvenc Thomas és a Teletubbie-k mellett), fa, autó (ez még csak addig megy, hogy au), busz, sihu, elment, elmegy, elbújt, becsuk, bácsi, néni, eldőlt, tető, inni...és még sorolhatnám. Mit ne mondjak, nagyon büszkék vagyunk rá, mikor mindenki csodálkozva hallgatja, hogy 16 hónaposan ilyen tisztán beszél. :D Készek vagyunk tőle.
A bilizést is próbálgatjuk továbbra is, de csak próbálgatjuk. Nem is várok tőle csodát, csak azt egyenlőre, hogy tudja, mire való a bili. Tulajdonképpen ez már meg is van, de bele még nem produkál, de bilizés után a tiszta pelusba tuti, hogy belekakil. :D Dehát ráér még. A bölcsi is sokat fog segíteni ez ügyben.
Tetszik neki a kanállal evés, egyre többet próbálkozik vele és egyre ügyesebben. Küzdünk a hátralévő négy foggal rendesen, újra nyálzani kezdett, mint féléves korában, rengeteget nyűgös, és rág, rág, rág, rág, mindent tol egészen hátra a szájában, ennek néha persze öklendezés a vége.
Megtanult szívószállal inni egy fél délután alatt, és nagyon élvezi is. De már gyönyörűen iszik sportkupakos üvegből is, és segítséggel megy a pohár használata is, amit szintén nagyon élvez. Hihetetlen, hogy mennyire nagyfiú már. Imádom!!
Voltunk megint játszóházban, most másik két Kristóf társaságában. Az egyik az "ikertesója" Krisznek (vele született egy napon, egy kórházban), a másik pedig egy régi fórumtársunk kicsi fia.
Tegnap pedig a volt szobatársaméknál (Dia, vele feküdtem többször is egy szobában anno a kórházi pihenőim alatt) jártunk. Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek is jól elvoltak. Dia kicsi fia, Geri is jól megnőtt már, ő lassan 18 hónapos lesz.
Fotókat a Picasa-n találhattok.